Mostanra már kialakult egy ritmus a családi életünkben. Bár pont most történt egy kis változás. Eddig a 4-es szintű angolra jártam, ami kedden és csütörtökön 9-10-ig volt. Eredetileg a 3-as szintre jártam, de érdeklődés hiányában megszűntették ezt a szintet és azt a 2-3 embert, aki rendszeresen járt, hozzácsapták a 4-es, a legmagasabb szinthez. Már az első közös órákon is csak jöttek a szemeim, mint a csigának, annyira figyeltem, hogy ki mit mond, mi a feladat, mi volt a kérdés? Aztán mielőtt kétségbe estem volna, adtam magamnak időt, hogy hátha majd előjön annyi tudás, hogy elboldoguljak ebben a csoportban, de sajna nem jött elő! Így 2 hónap után szóltam a vezetőnek, hogy sorry de ez nagyon nem az én szintem. Nem látom annak értemét, hogy végig ülök úgy heti 2 órát, hogy fogalmam sincs, miről volt szó, mik voltak a kérdések, mi a házifeladat, a csoport munkákban nem tudok részt venni, mert nem értem a többiek beszélgetését. Szóval tényleg nem az én szintem. Viszont a 2-es szintű órák 10:30-11:30-ig vannak. Hát ezzel csak az a bibi, hogy Sárika már hellyel-közzel ráállt a délelőtt 10 körüli alvásra, így most olyat "játszunk", hogy ezeken a napokon +a Coffee Morningokon reggel felkelünk amikor Barnabás kel (6-6:30 körül) és így Sárika már 8:30-9 körül álmos lesz és akkor alszik mielőtt elindulnánk itthonról. Igazából jobb is ez így, mert a régi rendszerben az órák végére már nagyon nyűgi volt Sárika és hazafelé szinte mindig bealudt (kb. 10 perc az út), amikor kivettem a kocsiból felébredt, és utána már nem nagyon volt alvás. Így meg megvan a délelőtti alvás! És az órákon végig teljesen nyugodt, jókedvű! ez csak nekem nem kedvez mert így én is kelhetek korábban. Na de ez az anyák sorsa! Fogjam be, én akartam gyereket! :))))
Ja és a másik változás ezzel kapcsolatban, hogy ugye eddig Ulrikával közösen jártunk angolra, de így már ez is borult. Így 3 variáció lehetséges, vagy Barnabás itthon hagyja a kocsit és azzal megyek, de akkor valahogy meg kell oldani az ő iskolába menetelét. Vagy megkérem Gabit vagy Marinettát, hogy vigyen-hozzon minket. Ja és a 4. verzióra még csak várok, hogy jó idő legyen és gyalog mehessünk! Így legalább a friss levegőn aludna Sárika!
Barnabásnak kedden és csütörtökön, suli után van az MMAS (ez az alapsuli mellett egy plusz tanfolyam, ami otthon majd egyetemi végzettségnek felel meg). Ilyenkor elég későn 5:30-6 körül ér haza. A többi napokon 1-2 körül itthon szokott lenni, kivéve, ha könyvtárba kell mennie!
A mi kis napi rutinunk az még mindig nem alakult ki és gyanítom, hogy nem is fog, mert annyira változékony itt az időjárás, hogy így nem tudok egy megszokott rendet kialakítani! Egyik nap 20 fok, másik nap szakadó eső és 5 fok, harmadik nap hószállingózás és -1, -2 fok!!! És szerintem ezért betegeskedik olyan sokat Sárika! Egyik napról a másikra 20-25 fokos hőmérséklet különbségek vannak! Ez elképesztő! Most per pillanat mindhárman lebetegedtünk. Egységesen köhögünk, fáj a torkunk (na jó, Sárika még nem panaszkodott erre :D) meg taknyosak vagyunk. Elmentünk ma is a dokihoz, de most kivételesen engem vizsgáltak, mert már fáj ahogy köhögök. De ha már ott voltunk megkértük, hogy hallgassa már meg Sárikát is, mert ha gebasz van, akkor holnap visszük őt is a dokihoz! De hála égnek egyikünknél sem talált semmit! Aztán mondta a dokinő, hogy itt Kansasban ez egy helyi specialitás, hogy tavasszal és ősszel ez a köhögős, torokfályós, orrfolyós betegség előjön és valószinűleg valami allergia okozza! Na hurrá!!! Akkor ősszel kezdjük megint az orvoshoz járást?
Na szóval teljesen ötletszerűen telnek a napjaink. Mindig az aktuális időjáráshoz viszonyulunk. Nem mindig tudunk kimenni, pedig jó lenne.
Sárika le van maradva, mint a borravaló! Mindenben! Mostanában nem akar enni. Rendesen harcot kell vívnunk minden etetésnél. Hála Istennek a szopizással semmi gond, csak a szilárd kaja mostanában nem megy! És ez a sok betegség után nagyon lelassult a súlygyarapodása! Most éppen hízókúrára fogtam szegénykémet, mert a múlt hónapban csak 5 dkg-ot hízott, igaz a méretszkedés az pont a 4 napos fosós betegség után történt, úgyhogy a mérv adó gyarapodás a következő mérésnél látszik majd. De addig is tömöm,mint a libát! Vagyis tömném. Még hogy 2 éves kor alatt nem fejlődik ki a köpő reflex??? Nem-e??? Olyan simán kiköpi , amit tolok a szájába! Így marad a kompromisszum. Van vagy 2-3 féle kaja, amit szeret és szívesen eszi és ezeket adom neki. Édesburgonya, kukoricapüré, rizspüré és ezekhez hús. érdekes, hogy a korábbi gyümölcs imádat oda van! Most épen a gyümölcsöt nem eszi! Mellé most elkezdtünk adni neki baba rágcsálni valót. Na azért még az agyon cukrozott, tartósítószerezett, E mindenséggel dúsított babapiskótáig nem sűllyedtem le. Pedig attól se perc alatt megnőne a gyerek, az tuti! Itt vannak ilyen puffasztott kukoricasnack meg rizssnac-kek babáknak. Nagyon bejön neki! Tegnap vacsi után annyit evett belőle, hogy a végén még hányt is egy kicsit tőle!!! Na, ma már én adagoltam neki!
Ja és hogy fokozzuk a nem egyszerűséget, csak és kizárólag a full pépes kajákat eszi meg. Adták itt a "jótanácsokat", hogy ne pépesítsem, csak törjem össze villával, mert nem fog majd szilárdat enni! Az ő fia is így volt és higgyem el és bla, bla, bla! (ja, rengeteg felnőtt van aki csak és kizárólag pépeset eszik, mert az anyukája annó nem törte neki villával az ételt és ő nem szokta meg!). Na a jótanács
És ezzel elérkeztünk a 2. nagy lemaradáshoz: Sárikának még mindig csak 1 foga van! :) na jó, ez nem olyan nagy probléma, sőt állítólag akik későn fogzanak, azoknak nagyon jó fogaik lesznek, úgyhogy ez nem baj, csak mindenki furcsállja! Tanulság: nem minden gyerek egyforma!
És a 3., a legnagyobb lemaradás, a mozgás. Sárika még nem kúszik, nem mászik. Csak "repülőzik". hason fekszik és mindkét keze, mindkét lába a levegőben, mintha ejtőernyőzne. ez nagyon nem jó, mert ugye mind a kúszás, mind a mászás nagyon fontos folyamat a mozgásfejlődésben és később lehetnek negatív hatásai ha ezek kimaradnak. Bár mind a Doktor nénink, mind a védőnőnk, ja és rengeteg több gyerekes anyuka is megnyugtatott, hogy még nem vagyunk elkésve. Ennek ellenére a környezetemben szinte mindenki paráztat, mert vagy az ő, vagy a szomszéd gyereke már mindent csinál, sőt már megy is! Tanulság: bemásoljam??? :)
Igazából már többször tolatott hátrafelé. Ilyenkor előre akar haladni, csak valahogy hátrafalé sikerül. Meg egy két előre kúszásos mozdulatot is tett, de nagyon fárasztónak találta és inkább elterül hason a földön és kezdődik a bömbi meg az ujjszopi! Szóval az én meglátásom: LUSTAAAAAA!!!
Ja és itt ugye jönnek a jóindulatú megjegyzések: túl sokat cipelem, túl sokat hordozom, mert mindig ölben van... tovább is van mondjam még? Moooooondjaaaaad: tanulság: Én vagyok a hibás! Erről csak és kizárólag én tehetek!
Idézet egy cikkből (a lényeget kiemeltem):
A csecsemő mozgásfejlődése
A szinte magatehetetlen újszülöttből 1 év alatt hatalmas tempóban száguldozó kis rosszcsont lesz: ez minden anyuka álma. Vannak azonban lustább és fürgébb babák, és a fejlődés tempója sem mindig olyan, mint ahogyan mi azt elképzeltük. De vajon mikor “normális” a csecsemő mogásfejlődése, és mikor kell elkezdeni valóban aggódni?
Te ennyi idősen már jártál… – mondogatta gyakran édesapám, amikor a nagyobbik fiam 8 hónaposan mászni kezdett és akkor is, amikor a 2. fiam 8 hónaposan még épphogycsak kúszni tudott. A múlt gyakran megszépíti az emlékeket és elmossa a dátumokat: valójában egy 8 hónapos kisbabának még nem kéne járnia, és még a mászás sem kötelező. Persze könnyű mondani, amikor a szomszéd büszkén meséli, hogy az ő gyereke már fél évesen mászott. Valójában minden gyerek más és más, és mindegyik más tempóban fejlődik. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is. A nagyobb babák általában később kezdenek mászni, járni, de az sem számít kirívónak, ha 7-8 hónapig egyáltalán nem csinál semmit a baba, még csak nem is forog, aztán pedig egyszercsak behozza a lemaradást, akár 1-2 hét alatt is. Vannak “lassan, de biztosan” típusú csecsemők is, akik lépésről lépésre haladnak, gyakran látszólag semmi nem történik velük, nem fejlődnek, aztán egyik napról a másikra előrukkolnak a következő nagymozgással, mégpedig rögtön biztonságos és kifinomult formában.
Ezzel szemben vannak olyan babák, akik egészen bámulatosan gyorsan fejlődnek, de a biztonsági óvintézkedések hiányát a saját bőrükön kell megérezniük. Például pillanatok alatt megtanulnak állni, de leülni még nem tudnak, ezért folyton elesnek. Megtesznek pár lépést egyedül, de megállni nem tudnak. A nyugodtabb, lassabban fejlődő babák ezzel szemben nem esnek akkorákat, mert amíg látszólag semmit nem fejlődtek, kifigyelték, elsajátították a biztonságos esés és megállás művészetét is.
Van Albániában egy népcsoport, akik a járványok miatt a mai napig szűk bölcsőben, bepólyálva tartják a babákat egészen 1 éves korukig. Ekkor kikerülnek a pólyából és tudósok megfigyelték, hogy egyetlen hónap leforgása alatt átmennek a teljes mozgásfejlődési létrán: forognak, kúsznak, másznak, felülnek stb.."
Szóval a hordozás semmit nem befolyásol! Na, de ha, ne adj Isten, tényleg lenne valami gubanc a mozgásfejlődés terén, akkor én és Sárika hazamegyünk!
