Légkondi

Hónapok óta tombol a hőség. Ez nem olyan, mint otthon, sokkal melegebb és iszonyatos a páratartalom. Nem igazán mozdulunk ki a házból, mert tényleg nagyon forróság van! :(

A ház papírvékony, szigetelés semmi, alu keretes ajtók, ablakok. Egész nap megy a légkondi, mert ha kikapcsolom, pillanatok alatt felmelegszik a ház és nagyon nehéz visszahűteni. Ja és nem beszélve az emeletről, ahol szaunázni lehetne. Természetesen minden szoba ott van.

Hála a légkondinak, mind a hárman megfáztunk. Pedig 25 fokra van állítva. Csak sajna a plafonból jön a hideg és pont az ágyunk fölött van a nyílás. 

Először én fáztam meg, majd Sárika és végül Barnabás. Apa megúszta pár napos takonykórral. Mi már nem voltunk ilyen szerencsések. Én olyan csúnyán felfáztam, hogy antibiotikumot kaptam rá. Már be is szedtem az összeset és már el is múlt a nyavalyám. Sárika meg egy hete nagyon csúnyán köhög. Elvittem ma orvoshoz, hogy nézzék meg. A tüdejével semmi, viszont a füle be van gyulladva. :( Ő is kapott antibiotikumot. Hurrrrááá!!!

Vacsorás hétvége

Péntek estére vacsora meghívásunk volt Barnabás egyik osztálytársához, Brian-ékhez. Nagyon rendes házaspár, 3 gyerekük van, 2 fiú, 1 lány. Misiék is meg voltak hívva. Alexandrával jól elvoltunk. Sárika meg a kislánnyal.

Volt chilis csirke, mexikói saláta, rizs, tortilla, avokádó krém, desszertnek meg valami nagyon édes gyümölcsös, kekszes valami. Én is vittem egy kis francia salit és hátha nem ízlik nekik, csináltam egy amerikai salátát, Loren spenótsalátáját (egy doboz bébispenót sósan, fokhagymásan megpárolva, 3 főtt tojás, 1/2 fej apróra vágott hagyma, pár szem koktélparadicsom, kb. fél fej jégsaláta apróra vágva, kb. 5 szelet pirított bacon kockára vágva-ja és a csúcs: ezt itt készen lehet kapni! Egy csomag pirított bacon! :D öntet 1 dob. natur joghurt, 2-3 ek. majonézzel összemixelve) Nagyon fincsi! Ja és sütit is sütöttem, meggyes piskótát. Ebben már nagyon jó vagyok! :) Coffee morningon is nagyon bejött mindenkinek és most is! Itt nem nagyon ismerik ezt, a nálunk "a könyökömön jön ki" sütit! Itt is a gyerekek hármasával vitték. Ja, a spenótsalátát meg két pofára falták! :)

Szombaton Renuékhoz volt indiai vacsora meghívásunk. Ulrikáék, Raimondáék és Silvanaék is meg voltak hívva. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek lerombolták a fél házat! 4 hasonló korú, égetni való kisördög! na, jó Renu nagyobbik fia nem rossz, de ilyen közegben minden gyerek rossz lesz. Muszáj valahogy túlélniük! :) A kicsik egész jól bírták. Bár Sárikát nem nagyon tudtam magára hagyni, mert túl sokan voltunk, és a nagyobbak össze-vissza rohangáltak. A második felborítás, rálépés, sírás, vigasztalás után inkább az ölemben tartottam.

A kaja isteni volt! Rizs, valami tortilla szerűség, chilis bab indiai fűszerezéssel, curry-s csirke, garam masalás párolt zöldségek, kesudiós vegyes saláta és a desszert rizspuding kardamom maggal. 

A gyerekeknek meg rendeltek egy hatalmas pizzát! Ez csillagos ötös ötlet!!! Sárikának próbáltam mindenből adni egy kicsit, de túl fűszeres volt minden, így végül ő is a pizzából evett, ami nagyon ízlett neki!

A férfi emberek is jól eltársalogtak, meg mi csajok is! Jó este volt, jól éreztük magunkat!

Önkéntes munka

Megjött az új nyári csoport és elkezdődött a feleségeknek a beillesztő foglalkozás, azaz az orientation course. Már hetekkel ezelőtt kaptunk emailt, hogy segítséget kérnek ilyen meg ilyen nyelvekhez tolmácskodni és mivel rengeteg a nagycsaládos, nagyon sok bébiszitterre van szükség. Mivel ebbe a turnusban most nincs újabb magyar versenyző, és tekintettel a Magyar nyelv egyediségére, így tolmácsnak nem jelentkeztem :), viszont bébiszitternek igen! Sárikának is jót tesz, ha egy kicsit bedobom a közösbe, főleg így, hogy én is ott vagyok!

Az orientation course 2 hétig tart. Naná, hogy az első héten mindketten betaknyosodtunk. Nem is kicsit! Így az első héten otthon gyógyultunk. Viszont a második héten, teljes megújult erővel indultunk neki a hétnek!

Rengeteg gyerek van! 2 csoportra vannak szedve, 4 év alattiak és 4 év fölöttiek. Természetese én a kicsikhez mentem, mert igazából ott van a legnagyobb szükség segítőkre, hogy dajkáljuk a sírós kicsiket. Bár pici baba csak 2-3 van, de a nagyobbocskákkal még nehezebb a helyzet. Ők már felfogják, hogy hol vannak, mi következik (anya elmegy!!!) és a hétfő reggel szörnyű a hétvége után! Szinte minden gyerek sírt! Még Rora kislánya, Ulsa is. Még jó, hogy mentünk, mert amikor meglátta Sárikát és megtudta, hogy mi is végig maradunk egyből kitört belőle az anyai ösztön és Sárikát akarta pesztrálni. Mondjuk már volt egy "utánfutója". Az új egyiptomi család kicsifia, aki nagyon sokáig sírt és senki nem mehetett a közelébe csak Ulsa. De mivel Ulsa mindig Sárika után jött, ezért a sírós kisfiú is jött utánunk. Valahogy úgy néztünk ki, mint az arany szőrű bárány mesében. :) És elég sok ilyen sírós végű "kígyó" alakult ki. Valakihez mindig ragaszkodnak a magára hagyott, szorongó gyerekek. Általában vagy egy közeli barát, vagy a nagytesó. Csak én azt nem értem, hogy akkor miért kell szétszedni kicsi és nagy gyerekekre a csoportokat? Szerintem a nagyok sokszor jobban tudnak pesztrálni, mint a felnőttek. Itt mindig ölelgetéssel próbálták megnyigtatni a gyerekeket, de legtöbb esetben csak az ellenkezőjét váltották ki belőlük, mint amit szeretek volna. Én is hiszek az ölelésben, de nem mindegy, hogy ki kit ölelget! Mert ezek a gyerekek sem nagyon örültek, hogy egy vad idegen felnőtt ölelgeti őket, amikor neki az anyu kell! Szinte menekültek a dadák elől. Én nem is próbáltam ilyen eszközökhöz nyúlni, inkább az elterelést választottam, ami 90%-ban bejött. 2 sírósat is bevontam a játékba (köztük az egyiptomi kisfiút)!!! :)

Ja és persze hogy is tudtam volna bárkit is dajkálni, amikor nekem megvan a saját bejáratos dajkálni valóm! Sárika eleinte szorsan kapaszkodott belém (új hely, új arcok, mindenki sír), elég sok idő kellett, hogy felfedezze, hogy tejójég! Itt mennyi játék van! És a falon mennyi állat, meg szivárvány, meg minden!

Sárika az egyik bébiszitter fiúval

Első nap még nem nagyon tudtam magára hagyni, de hétvégére már szuperül elvolt! Nagyon lekötötték a játékok meg a nagyobb gyerekek. És a pesztrákkal is elvolt! Volt, hogy kimentem a teremből 10-15 percre és addig Gabi vigyázott rá. A terem bejáratánál van egy kémablak ami belülről tükrös, kívülről belátni rajta. Onnan figyeltem, hogy hogy reagál Sárika. Amikor látta, hogy kimegyek, egy kicsit nyafizott, aztán Gabi elkezdett vele játszani és ez annyira lekötötte, hogy el is felejtette, hogy anya nincs ott! Csak akkor volt balhé, amikor engem újra meglátott!

De akkor már ott voltam és megölelhettem és megvigasztalhattam!

Aljas módon arra ment ki ez az egész, hogy leteszteljem, hogy képes-e már nélkülözni engem Sárika, mindenféle lélekerőszakolás nélkül. Ugyanis ősztől nem vihetjük magunkkal a gyerekeket a nyelvtanfolyamra így a.) vagy beadom a CDC (gyerekmegőrző)-be heti 2x1 órára, b.) nem járok nyelvtanfolyamra (amit nagyon nem szeretnék, mert nagyon kéne tanulnom az angolt! Otthon le akarok vizsgázni belőle!)

De szerintem nem lesz gond! (kopp-kopp-kopp)

Nilaéknál

Nilaék meghívtak minket egy vasárnapi ebédre. Örömmel fogadtuk a meghívást. Kansas City, egy nagyon csendes, inkább farm szerű részén laknak egy gyönyörű házban, gyönyörű udvarral.

Egy kicsit korábban érkeztünk a megbeszéltnél, mivel nem számítottunk a vasárnapi nulla forgalomra, de nem csináltak belőle ügyet, nagyon szivesen fogadtak bennünket. Nila körbevezetett minket a házban.

Gyönyörű házuk van, a háló melletti télikertben még egy körhinta lovacska is van!

Meglepően finom ebéddel vártak minket. Előételnek nyers zöldségek (bébirépa, brokkoli, karfiol, koktélparadicsom) voltak valami fincsi fűszeres szósszal, a főétel: isteni finom, jó fűszeres sültcsirke, fűstölthússal egybe főtt zöldbab, vegyessaláta málnás dresszinggel és egy számomra ismeretlen tök fajta, ami csak félbe volt vágva és úgy megsütve, majd fűszervajjal megkenve. Kanállal kellett kikaparni a héjából és olyan állagú volt a kaparás után, mintha sajtreszelőn lenne lereszelve. Nagyon finom volt és az állaga nagyon tetszett!!! Sárika a csirkére és a zöldbabra volt rákattanva. Nagyon szépen evett és új szokását (minden második falatot eldobálok) most nagyon visszafogta. Alig, alig dobott el valamit, de ilyenkor Nilaék két kutyája egyből ott termett és nyoma sem maradt az ételmaradéknak! :) Kétfajta desszert volt. Az egyik valamilyen öreg nénitől vásárolt diós, gyümölcsös kalács szerűség, de nagyon fincsi volt! A másik cukkini kenyér nevezetű édes, pikáns, érdekes és nagyon finom sütemény. Ez utóbbit Nila készítette. Természetesen bevadászom a receptjét!

Ebéd után körbevezettek minket a kertben is. Mit kertben?! A birtokon! :)
Na megint volt szájtátás! Van egy tavuk, amit egy szökőkútból eredő patak táplál, ami iagzából pont fordítva van, mert a tó vizét keringetik. És rengeteg minden van a kertben amit egyszer, ha nagy leszek és lesz saját házam, én is szeretnék!!! :)

Van veteményesük is és kaptunk egy szatyor friss zöldséget, köztük az érdekes tökkel!

Sárika is élvezte a kerti sétát, mert mindent kipróbáltunk, mindent megnéztünk és most, a felfedező korszakban ez igazi kánaán neki! (igaz éjszaka kb. óránként felkelt, gondolom a sok élmény visszajött!)

A séta után még egy jót beszélgettünk a nappaliban, mert kint iszonyatos páratartalommal megspékelt hőség uralkodott. Nagyon jól éreztük magunkat és valószínüleg Nilaék is, mert újra meghívtak minket ide, csak egy egész hétvégére! Húúú, már nagyon várom! Ők is! Főleg Craig. Egyből fel is emlegette a tóparti hétvégére készített menünket! :)
Ja és ismét szóba került egy újabb hétvége a tóparti házban is! Juhééééj! Remélem jó időlesz, mert most nem szeretném kihagyni a hajókázást!

Végre pecaaaa!!!

Persze ennek apa örül igazán! :) Ulrikáék szinte minden nap mennek pecázni a bázison lévő tóhoz suli után, mert Sanyi nem jár az MMAS-re (nem tudom, hogy említettem-e, hogy apa az eredeti CGSI-Command and General Staff College- mellett belevágott egy másik tanulmányba is, ami párhuzamosan megy az eredeti iskola mellett, csak ez délutánonként van. Itt valami mester kurzusnak felel meg, otthon egyetemi diplomának!!! Mivel pont most esedékes Barnabásnak az egyetemi diploma megszerzése, ezzel spórolunk 3 évet! Igaz szegénykém, néha beleszakad a sok tanulnivalóba és tényleg semmi szabadideje nincs, de otthon, munka mellett egyetemre járni sem lenne könyebb!) Szóval Sanyinak tengernyi szabadideje van amit pecázással töltenek el. Már az egész család frankón belejött, mindneki élvezi, tucat számra fogják a halakat és minket is mindig hívnak, csak eddig apa nem ért rá. Aztán most úgy adódott, hogy ráért és ezt kihasználva, gyorsan elmentünk mi is pecázni. Még szerencse, hogy (!!!) Sárika kapott apától egy komplett, szétszerelhető, tokkal, vonóval ellátott pecabotot! (:D)

Nem! Hova gondolsz? Ezt nem magának vette, hanem Sárikának! (:D) Bár, én javasoltam, hogy inkább a Hello Kittyset vagy a Barie-sat kéne megvenni Sárikának, de nem! Sárikának a parafanyeles, mittudoménmilyen hiper-szuper kis deszant peca cucc kell! (Tudom, Hajnalka, te ehez nem értesz!) Summa, summárum, elmentünk pecázni! És Ulrikáék tényleg nem hazudtak! Valóban tucat számra van kapás! Mi elég későn értünk ki, és míg apa összeszerelte (vagy fel?) a botját, már kezdett sötétedni, de így is a kb. 3/4-1 óra alatt 3 Catfish, azaz harcsát (vagy a mérete alapján inkább törpeharcsa?) fogott!!!

Ulrikáéknak már tele volt a szák! Ők két bottal nyomták, de amint bedobták az egyiket, már mehettek is a másik bothoz, mert kapás volt rajta! Szóval itt nem nehéz halat fogni! Lehet még én is tudnék!
Aztán, amikor már teljesen besötétedett, és Sárika elaludt az ölemben, akkor hazaindultunk. A szabály szerint két hal vihető el, természetesen mi sem vittünk haza többet!:D (kacsingatós szmájli)
Este apa megpucolta a halacskákat én befűszereztem őket, majd másnap grillen megsütöttük. És rájöttem, hogy nem szeretem a harcsát! :( Viszont Sárika két pofára tömte! :)

Félünk!!!

Azaz csak én!!! És még rajtam kívül szinte az összes mami! Az ok Ulrikáék története:

Alexandernek péntek reggel semmi baja nem volt. Az oviból hazajövet Ulrika látta, hogy egy kis horzsolás van Alexander lábszárán. Éjjel olyan magas láza volt, hogy félrebeszélt és nem tudták csak hűtőfürdővel lehúzni. Meg rengeteget hányt. Vasárnapra a horzsolás elkezdett nőni és gennyesedni. Felhívták a katonai kórházat és kértek időpontot hétfőre, de csak keddre kaptak. (na itt jön egy nagy, nagy kérdőjel, hogy mi az, hogy ezekkel a tünetekkel nincs azonnal időpont??? ha ne adj Isten!!! velünk ilyen történne, tekektóriázás és időpontkérés nélkül fognám Sárikát és bevinném és addig balhéznék, amíg meg nem vizsgálják! Így tettünk a kiütéses időszakban is!)
Kiderült, hogy Alexandert megcsípte egy mérges pók, ettől volt a hányás, a magas láz és a "horzsolás" a csípés helye, emi elkezdett gennyesedni és egyre nő és mélyül. A többi tünet már elmúlt, de a seb nem akar gyógyulni. Vettek mintát és kiderült, hogy egy barna hegedűpók csípte meg, ami a veszélyes pókok Top5-jében szerepel! Hurrá!!! 3 házra laknak tőlünk! Bár lehet, hogy az oviban történt, mert itt sajna mindnehol előfordul ez a DÖG!!!
Most éppen ott tartanak, hogy már le kellett cserélni az antibiotikumot, mert az előző nem használt. Ez majd hátha... Bízzunk benne!

Na, most megint nagyon hazamehetnékem támadt! Annyira féltem Sárikát! Ő még olyan picike!!! És mindent meg akar fogni, ami mozog! :(

Holnap megyünk pók-spray-t venni. Tudom, hogy kemikália meg minden, de a póktól jobban féltem!

Michael szülinapja

És, hogy minden napra jusson egy parti, vasárnap a német családfő, Michael tartotta a születésnapját. Mivel nekik is kis gyerekük van (Lea-Mary, 2 éves), teljesen gyerek barát partit rendeztek. Előre szóltek mindenkinek, hogy hozzanak a gyerekenek fürdőrucit és váltóruhát. Egy nagy felfújható medence volt az udvaron. Legszivesebben én is belementem volna, mert aznap iszonyatos hőség volt! Még bent a házban is alig lehetett elviselni. Hiába ment a légkondi, a ki-be rohangáló gyerkőcök és apukák mindig nyitva hagyták az ajtót.
Sárika is nagyon szenvedett, mert 1) nagyon melege volt, 2) kimaradt a délutáni alvása (ja időközben visszatértünk a napi 2 alvásra), 3) tegnap este betaknyosodott, ma egész nap rám volt csimpazkodva, tüsszögött, folyt az orra.
Igazából nagyon jól elbeszélgettünk a csajokkal, és isteni kaják voltak, csak a hőség...

Dél-Szudán függetlensége

Szombat délután hivatalosak voltunk egy "függetlenségi parti"-ra. Dél-Szudán függetlenségét aznap írták alá, ennek tiszteletére az itt lévő Dél-Szudániak partit rendeztek. Amerikai módon a kaját nekünk kellett vinni. Majonézes krumplit és francia salátát vittem.
Maga a rendezvény inkább csak beszédekből és evésből állt. rengetegen mondtak hsszú beszédeket. Nem voltunk valami rengetegen, de sok családos volt és ugye a gyerekeknek nem valami érdekfeszítő égy függetlenséget üdvözlő beszéd. A sort mi kezdtük. Sárikára megint rájött a mehetnék és persze nem akartam engedni. Na, erre nagy hiszti, tekergés az ölemben. Fogtam és hátra vittem egy sarokba, ami egy beugróban volt. Majd jöttek Saltanat gyerekei, majd Alexander, majd több amerikai család gyerekei is. Alig tudtuk őket lecsitítani! :) Nagyon hosszú idő múlva vége lett a beszédeknek és jött a kötetlen csacsogás.

A lady-k közül Ulrika, Julie és Renata voltak csak ott.

Megismerkedhettünk az új cseh sráccal. Elég szimpatikus. A családja majd július végén fog érkezni.

Coffee Morning újra nálam

Pénteken ismét én voltam a soros a CM megrendezésében. Most krumplis- és káposztás tésztát csináltam, meggyes piskótát, egy igazi amerikai csokis sütit (a világ legjobb, legcsokisabb csokicsodája!!!) és a boltban kapható, dobozos, frissen kisütős pogácsát. Ez utóbbinak szinte mindenki el akarta kérni a receptjét! Így kezdtem: fogj egy bevásáról kosarat a bolt előtt... :) Tényleg nagyon fincsi pogácsa! Én a felét sajttal, a másik felét szezámmaggal spékeltem meg.
A krumplis tésztából alig maradt, a káposztásat inkább csak kostólgatták. Mind a két verziót (cukros és sós, borsos) megmutattam nekik. Sebaj, mi nagyon szeretjük! El fog fogyni! Meggyes süti mind egy szálig elfogyott, csokis sütiből még nekem maradt egy adag, amit nem bántam! ;) Még aznap este el kellett küldenem a süti recepteket mindenkinek!
Szerintem jól sikerült, majdnem mindneki eljött. Nagyon sokan voltunk + a gyerkőcök. Ugye most nyári szünet van így tényleg rengeteg gyerek volt. Még szerencse, hogy ott van a játszótér, mert eléggé be tudnak gajdulni egymástól a srácok!
Lídiát is elhívtam, de sajna csak a legvégére ért ide. De akkor egyből feldobta a hangulatot! Rorával megígértette, hogy megtanítja hastáncozni! Na erre én is elmegyek!

Amint a lady-k elmentek, már álltam is neki a gulyásfőzésnek, mert megígértem Al-nek, a hawaii szomszédnak, hogy a következő, azaz a mai pénteki utca grill partira csinálok egy nagy adag gulyást. A felesége, Szandra, a héten jött haza Irakból szabira és ez a péntek este, most neki szól.

Amint kész volt a gulyás, gyorsan át is vittük nekik, mert közben megbeszéltük Gabiékkal, hogy délután elugrunk a Legendsbe. A fiúk a NAAAGY horgász-vadász paradicsomot vették célba én pedig szandit kerestem Sárikának, mert csak zárt cipője van, azt nem akarom ráadni a közel 40 fokban. És most már mindig gyalogolni akar és szegénykémnek mindig úgy kell lesikálnom a réteges koszt a lábáról, mert mindig mezitláb sétálunk az utcán. Sajna nem kaptam neki cipőt, mert a legkisebb méret is nagy volt rá. Amiből volt kis méret, az szintén zárt cipő volt. Olyat meg minek vegyek? Van kettő is! Így marad a zárt cipő! :( Viszont vettem neki egy olyan, de olyan édes kis rucit, hogy meg kell benne zabálni!

Apa legalább kapott magának néhány peca felszerelést! Szegénykém még nem is pecázott, amióta itt vagyunk! vagyis csak Nila-ék tóparti házában. na, hátha peca felszereléssel már tud pecázni menni! Mert, ugye anélkül nehéz!

Mire hazaértünk, nagy meglepi ért minket! Új szomszédok jönnek mellénk mindkét oldalra!!! A közvetlen szomszéddal találkoztunk csak, én csak a feleséggel. 2 gyerekük van egy 5 éves láy és egy 18 hónapos fiú (a fiú legalább 2,5 évesnek néz ki :O!!!) Egyenlőre még nem laknak itt, csak elkezdtek idehurcolkodni.

Al-ék előtt már kezdett gyűlni a szokásos társaság. Most mindneki egy kicsivel több, finomabb kajákat hozott. Al-ék új szomszédjuk is csatlakozott, családostól az összejövetelhez. Ők is egész jó fejek! A gulyás megint nagy sikert aratott! És én is nagyon finom, új ízeket kostólhattam. Loren agyon finom salátákat csinált és isteni csokis muffint! Ja, Al felesége, Szandra nagyon aranyos nő! Mivel ő is valami dél amerikai országból származik, egész este spanyolul beszélgettek Lídiával. Igaz nem is nagyon tudtam volna most dumcsizni, mert Sárika rájött, hogy milyen jó sétálni, így szinte mindig csak menni akar! Szinte el sem hiszem, hogy eljött az az idő, hogy azért hisztizik, mert NEM akar az ölemben lenni! Hihetetlen!

Ma este cipőben nyomtuk a sétálást. Szegénykém, hogy milyen kis bénácska volt benne! Még ez a cipő is nagy rá. Össze-vissza csavarodott a lábán a puhatalpú. nagyon muris volt benne. Bár szerintem őt nem nagyon zavarta, de mi nagyon jót mulattunk rajta! :)

És ma nagyon hamar elálmosodott. Így mi viszonylag korán, 9 körül búcsút intettünk.

Főzőiskola a'la Egyiptom

A soros főzőiskola Roránál volt. Valami fantasztikusan finom marhamájat, húsgombócokat paradicsomos szósszal és mazsolás rizst csinált. Mellé rózsa teát és arab kávét ittunk. Minden isteni volt!

A bébiszitter ilyenkor mindig megoldott! Nekem is és a nagyobb lányokkal rendelkező anyukáknak is! :) Ők vigyáznak Sárikára, cserébe Sárika teljesen leköti őket! :)


Amint be tudom Rorától vadászni a receptet, el is akarom készíteni mert tényleg marha finom volt a marha máj! :)

Július 4-e

Na, ilyet is láthattunk élőben! Igazi, amerikai Július 4-ét!

Ha nem lenne naptáram, akkor is tudtam volna, hogy valami NAAAAGY nemzeti ünnep következik, mert minden ház amerikai nemzeti díszekben pompázott.

Nem mentünk messzire, bázison belül maradtunk, mert sokan mondták, hogy kinti rendezvények mindig gyengébbek, mint a bentiek és inkább a kinti népek jönnek be ilyenkor. Délután 3-kor kezdődött a mutatvány, de mi nem kapkodtunk, mert egyrészt rettenetes hőség volt megint, másrészt, megvártuk, míg Sárika felébred a délutáni szunyókálásból.

A tóparton volt megrendezve a "buli". Kb. 5 óra körül érhettünk ki, de még nem sokan voltak.   A helyi lapban meghirdették, hogy plédet, vagy széket mindenki hozzon magával! Mi is, felszerelkeztünk pléddel, naptejjel, vízzel, baseball sapkával, napszemcsivel.  

Volt régi kocsi kiállítás, Harley Davidson kiállítás, Volt egy sör, üdítő árus, meg egy hot-dog, hamburger, szendvics árus. Ja meg a lufis, aki még zárva volt. Meg 2 ugrállóvár, egy falmászó gyerekeknek, egy kisvasút (olyasmi, mint Tatán a Dottó, csak kicsiben) meg egy hajóhinta szerűség. Őszintén szólva, kicsit többet vártam, de szerintem a gyerekek élvezték. Amikor megnéztünk mindent (ez kb. 20 perc alatt megvolt), úgy döntöttünk, haza megyünk és majd TALÁN!!! este visszajövünk, de előtte azért tegyünk egy kört! A fák árnyékában egészen kellemes, elviselhető volt a klíma.

Már majdnem a körünk végénél jártunk, amikor az ugrálóvár mögött, az egyik árnyékos plédről, egy kisebb társaság ránk köszönt. Julie, Pascal és Andrea családja volt az. El kezdtünk beszélgetni, közben kínáltak minket hellyel a pléden, és mindenféle szendviccsel, sütivel, amiket magukkal hoztak. Persze első körben mindent visszautasítottunk, mondán, mindjárt megyünk haza. Aztán csak bele merültünk a csacsogásba, meg a ki mit sütött dolgok kostólgatásába. Még Sárika is meg lett tömve Andrea anyukája által készített csokis sütivel. Hála égnek nem sok kellett neki, így feláldoztam magam, a maradék elfogyasztására! :)

Aztán egy kis idő múlva Rora is pont arra járt e gyerkőcökkel. Na ők is letelepedtek.  Aztán Gabiék következtek, majd Saltanat, majd Sarah, Ulrika és végül Rajmundáék. Nem is tudom hány focicsapatnyian lehettünk így gyerekekkel együtt! :) Igaz a gyerekek, a nagyon kicsik kivételével, mind az ugrálóban voltak.

Nem is tudom mennyi idő telhetett el, amikor Andreáék elkezdtek összepakolni, hogy kicsit hazamennek a tűzijáték előtt. Aztán Julie-ék is követték őket, így szélnek eredt a társaság. Mondtuk, hogy akkor mi is megyünk, de Gabiék mondták, hogy menjünk hozzájuk, mert ők nem messze laknak a tótól és amúgy is a fiúk sörözhetnek, mi margharitázhatunk. Na jó! :) Így Gabiéknál voltunk 8:30-ig, utána visszasétáltunk de akkor már rengetegen voltak és az egész tömeg piros, kékben pompázott!

Ekkor már a lufis is kinyitott. Azért volt nappal zárva, mert ez ilyen világítós lufi! Na de nem ám odamész és "kérek egy lufit" módon tudsz vásárolni. Csomagok vannak. 3-5-6 dollárosak, attól függ, hogy mi van benne. Mivel nem tudtam dönteni, hogy most a macisat vagy a világító lufisat vegyem meg Sárikának, ezért mindkettőt megvettem. Sárikának piros villogós lufija volt, Elődnek meg kék. (A kék sokkal szebb volt, ezért, ha legközelebb jövünk Július 4-én, akkor majd kék lufit fogok venni!!!) Volt még a csomagban piros-kék Chem-light-os karperec, piros, csillagos, csillogós nyaklánc, egy ilyen UFO alakú, műtakony állagú, amerikai zászló mintás valami, aminek a közepén egy gömb van, amit ha megnyomunk, színesen villog, amerikás nyalóka meg csoda szemüveg amivel a tűzijáték sokkal szebben néz ki. persze ezt elfelejtettük felvenni, így csak sima natúrba néztük a tűzijátékot. Hála ezeknek a csoda cuccoknak Sárikát abszolút nem zavarta a tömeg, meg a sötét, mert most kivételesen babakocsiztunk, mert elég sok cuccot kellett magunkkal vinni, amit a babakocsi csomagtartójába pakoltunk. Elkezdtük a helyvadászatot. Közben már majdnem teljesen besötétedett. A fiúk megtaláltak a sör árusító helyet, ahol jó nagy sor volt, így szétoszlottunk. Nők gyerekek helyet vadásznak, férfiak sörééé mentek. A tó túloldaláról lőtték a tűzijátékot, így a lankás ezen oldal, úgymond majdnem legtetején sikerült szuper helyet találnunk. A férfi emberek is megtaláltak minket a fáradságos sörben állás után. Letelepedtünk a plédre. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki a szélén ült, középen Sárika parádézott a sok, új, világítós, csodacuccal. Aztán amikor már teljesen sötét lett, elkezdődött a várva várt tűzijáték!!! 2 próbalövés az elején és máris tudtam, hogy hibáztunk! Sárika teljes sokkot kapott a durrogástól. Üvöltve menekült az ölembe és fúrta a kis fejét a testemhez. Hála sötétnek és a szopis kendőnknek egyből megciciztettem, így lenyugodott. Sőt már mosolygott is, de ekkor elkezdték a rendes tűzijátékot. Szorosan kapaszkodott belém és remegett szegénykém. Rászorítottam a kis fejét a testemre, hogy az egyik füle tapadjon rám, a másikat meg befogtam neki, közben ringattam, beszéltem hozzá és így, a nagy sokk hatástól elaludt szegénykém. A fináléra felkelt, mert az tényleg extra nagy durrogással járt, de akkor már olyan álmos volt, meg szerintem valamilyen szinten hozzá is szokott, így már nem félt annyira. Amúgy nagyon szép tűzijáték volt és voltak benne olyan elemek is, amiket otthon még nem láttam! Mondjuk a helyi rádió adó helyett szólhatott volna valami, tűzijátékosabb zene is! Na, ebben mi legalább jobbak vagyunk ha a tűzijátékban nem is! :)

A hazafelé út nem volt egyszerű, mert kicsit esti, pesti dugóra emlékeztetett. Sárika ismét felfedezte a villogó csodákat, így egy szava sem volt hazafelé, ha volt is, az is pozitív töltetű!

Hát így zajlott a mi Július 4-énk.

A kicsikocsi és az állás segítő

A nagy ide-oda költözések miatt szegény amerikai családok, néha azt sem tudják, hogy mijük van. Aztán némely költözésnél előkerül ez, az. És ha találnak olyat ami már nem kell nekik, kiteszik egy kupacba az utcára és mellé tesznek egy táblát, hogy "ingyen elvihető". Egy nap amikor mentünk a boltba én is egy ilyen kupacra lettem figyelmes. Azonnal kiáltottam Barnabásnak, hogy ÁLLJ MEG!!! Mivel ő az utat nézte, nem az út szélét (pasi! Bezzeg, ha csinos lányok lettek volna ott...! :D)na, szóval ő nem vette észre a nagy rakás játékhalmot. De gyorsan visszafordultunk és megkérdeztük a garázsrendezgető házigazdától, hogy ezek tényleg elvihetőek-e? Igen! Így szert tettünk, egy azóta nagy kedvencé vált járgányra, a kicsikocsira!

A másik "szajré" egy kis asztalka, rajta mindenféle zenélő, sípoló, énekelő, villogó gombokkal. Na, ez akkora érdeklődést váltott ki Sárikából, hogy képes volt önmagától, minden segítség nélkül felállni és állva maradni mellette, csak hogy jobban láthassa a gombokat! :) Jellemző! Szóval ez is kipipálva!

Nemzetközi főzőiskola

A legutóbbi Coffe Morningon, ami Karmelnél, az Új Zélandi hölgynél volt, Saltanat ötlete alapján elhatároztuk, hogy minden héten elmegyünk valakihez, aki főz egy tipikus nemzeti ételt. Mi segítünk neki főzni és megenni! :) Először Saltanatnál voltunk. Ő Kirgizisztánból jött és náluk nagyon jellemző a kelt tésztás batyuban főtt cuccok. Most is ilyet csináltunk. A tésztát már előre bekeverte, dagasztotta és éppen kelt, amikor odaértünk. Zsíros marhahúst, krumplit és hagymát kellett nagyon apróra darabolnunk. Közben ő újra átdagasztotta a tésztát és négy részre osztotta. Utána elkezdte sodrófával kinyújtani, de olyan technikával, amilyet még soha nem láttam! És lehelet vékony tésztát csinált belőle. Ezt szépen összehajtogatta, majd a többi gombócot is ugyanígy kinyújtotta és hajtogatta. Amikor mindennel megvolt felvagdosta őket keresztbe, hosszába és frankó négyzeteket kapott. Azután ezeket töltöttük meg és úgy ahogy Saltanat mutatta, batyukat formáltunk belőlük. Ja közben szóltam Saltanatnak, hogy csináljunk néhány hús nélküli batyut is, mert Renu nem eszi meg a marhahúst. Saltanat elnézést kért, mert ezt nem tudta. De csináltunk vega batyukat és így meg volt mentve a dolog!

A batyukat egy speciális 4 emeletes, gőzölős lábasokba tettük és 45 percig gőzöltük. utána meg vígan falatoztunk!

Közben a gyerkőcök nem kicsit beindultak. Renu nagyobbik fia bele esett a medencébe. vagyis, hogy bele esett-e vagy Rajmunda nagy fia lökte-e bele nem tisztázott. minden estre renu fia a lépcsőn volt büntiben, Rajmundáé az ajtó mögötti sarokban. Sárka is el volt eleinte a nagyokkal, csak amikor már kezdtek begajdúlni, akkor Sárikának sem tetszett. Onnantól kezdve az ölemből bandázott a nagyokkal. 

Ha minden igaz, jövő héten Rorához megyünk, utána vagy renu vagy én következünk!

Sportolunk

Megunva a közel 1 éves semmittevést, úgy döntöttem újra mozognom kell, mert nem bírom tovább a tespedést! Reggelente, amikor még elviselhető a hőmérséklet sétálni szoktunk menni. vagyis sétának gyors, de futásnak lassú. Mi is az? Joggolás? Lehet. A lényeg, hogy mozgunk! Az első héten csak fél órára mentünk, de most már 1 órás menetet hajtunk végre. :) Ha már nagyon belejöttem, futásra váltunk! Remélem Sárika nem fog parázni tőle! Ez a joggolás bejön neki! 10 perc után olyan jókat szundít a babakocsiban!

Ja és Barnabás megígérte, hogy minden héten legalább egyszer megpróbál időben hazajönni, így zumbázni is el tudok menni! Ezen a héten már megvolt az első zumba órám!!! Lídia vitt el. Nagyon tetszett! És meglepődtem magamon, mert végigcsináltam az egész órát. Ok, néha   bénáztam a lépésekkel, meg a mozdulatokkal, de a dinamika megvolt! És olyan jó volt megint zenére mozogni! Jaj, hogy hiányzik a torna!!!  Ha majd nagyon elvetemült leszek, akkor lehet, hogy még a Czanik Balázsos Capoeirára is ráveszem magam! Elhoztam magammal mind a 4 DVD-t, hátha...!

Ölelj át

Igen ez egy (nagyon jó!) könyv címe is, de most per pillanat a nálunk zajló éjszakákra is ráruházható ez a cím. Mostanában Sárika újra rosszul alszik éjszaka. Hiába van köztünk, ha felébred, akkor sírva mászik hozzám, rám, szorosan ölel kezével, lábával. Néha még a cicivel sem tudom megvígasztalni. Azt kezdte el csinálni, hogy ilyenkor megfogja a karomat és magára teszi, hogy öleljem át!!! Na, és így már el tud aludni!
Szegény Picikém, miket álmodhat? :(

Grill parti Gabiéknál

Gabiék hétfőn nyaralni mentek New Yorkba és előtte lévő nap, vasárnap elhívtak minket egy grillpartira. Mostanában igen melegek vannak erre felé (35 C fok körül mozog a hőmérséklet, árnyékban!!!) ezért a sütögetés részt a fiúkra hagytuk, mi inkább a légkondis konyhában Mojitoztunk és közben mindenféle csajos dolgokról csacsogtunk! :)
Sárika nagyon jól eljátszott Előddel. Észre sem vette, ha pl. WC-re mentem és eltűntem a képből! Nagyon örülök neki, hogy így el van a gyerekekkel!

Pénteki gulyás

És eljött még egy péntek este! Múlt héten apa nem csak a magyar paprika pálinkával bolondította az amerikai népet, hanem be is ígérte nekik, hogy következő hétre főzök nekik egy nagy kondér gulyást!

Így is tettem! Így a szokásos füstölt borda, sültkolbi mellé volt egy nagy fazék gulyás is. Pont itt voltak az egyik szomszéd szülei, így ők is megkostólták és nagyon ízlett nekik. Mondták, hogy már sokat hallottak a magyar gulyásról, de még sosem ettek és nagyon finom!!! Az egyik srácnak a feleségének (Loren) a nagyszülei Szlovákok voltak. Mondtam is Lorennek, hogy majd bemutatom Ulrikának. Örült neki, hogy van egy szlovák család a bázison. Bár ő nem beszél szlovákul. 

Loren is mondta, hogy a nagymamája minden karácsonykor főz gulyást, és annak is teljesen ilyen az íze! Mondtam, hogy igen, mert a Szlovák és a Magyar konyha majdnem hogy ugyanaz! 

Lídia is átlibbent a fitness órái után. Már messziről kiabált, meg dobálta a csókokat, jelezvén hogy nagyon örül nekem!!! :)

Egy újonan jött család is pont arra sétált és oda jöttek hozzánk bemutatkozni, hogy kik, ők és hogy most érkeztek. Én is bemutatkoztam nekik és elnézést kértem a nem túl jó angolomért és mondtam, hogy mi Magyarok vagyunk. Erre a nő (Tami) majd elalélt, úgy örült, mert kiderült, hogy az ő nagyszülei szintén Magyarok! :) Ő sem beszél magyarul, meg nem is sok mindent tud magyarországról, de a gulyást ismeri!!! Mondtuk is nekik, hogy pont főztem egy nagy fazékkal, így jut nekik is. Nagyon örültek neki! A férje kétszer is szedett belőle! Ők is az utcánkban laknak. Megígértem Taminak, hogy majd megmutatom neki, hogy készül egy-két magyar étel! 

Micsoda véletlenek! :)

Piknik

Mivel nyári szünet van a gyerekeknek is és nekünk a nyelvtanfolyamon is, így sokkal eseménytelenebbek a hétköznapok. (Mondjuk én nem érzem, hogy unatkoznék! :) Rajmunda kitalálta, hogy mi lenne, ha néha elmennénk piknikezni valamelyik játszótérre?! Szuper ötlet! Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk és hogy mindenki vigyen magával egy kis snack-et. A választás az egyik nagy játszótérre esett, ahol asztalok és padok is vannak. Nincs túl messze tőlünk ez a játszótér, így gyalog mentünk, babakocsival. Sárika be is aludt út közben. Kicsit késve érkeztem, mert már majdnem mindenki ott volt és már javában falatoztak. Én, gondolván a kicsikre, vittem egy plédet magammal. Jó ötlet volt, mert a legkisebbek mind a babakocsiban ücsörögtek. Jókat csacsogtunk. Kostólgattuk egymás szendvicseit, minipizzáit. A nagyobb gyerekek nagy örömmel vették birtokba a játszóteret, a kicsik meg a pléden hancúroztak. 

Sárika már nagyon jól el van a gyerekek között! Most már nem olyan kis félős velük szemben. Sőt, egyfolytában magyarázott nekik! :) meg is jegyezték, hogy egyre többet beszél! Vajon kire üthetett??? :) 

Szomszédok

Most, hogy beköszöntött a jó idő, délutánonként, Sárikával kitelepedünk a ház elé, egy fa tövébe és ott szoktunk játszani. Illetve a járdán verjük a díszmenetet. :) 

Az itt maradt szomszédokat eddig nem ismertük. Láttam őket, köszöntünk egymásnak, sőt a kislányok néha odajöttek hozzánk, amikor hintáztunk, de ennyi. 

Az egyik péntek délután, amikor Sárikával kint játszottunk, láttam (meg éreztem), hogy a szomszédok megint grillpartiznak. Majdnem mindig grillpartiznak. Egyszer csak odajött hozzánk 2 fiatal srác és valamit nagyon gyorsan elmondtak nekem angolul. Bárgyún közöltem velük, hogy bocsi fiúk, de ezt nem értettem. Erre lassan, érthetően elmondták, hogy ha hazajött a férjem, akkor menjünk át hozzájuk, mert ők minden pénteken grillpartiznak és szeretettel várnak minket is. Szépen megköszöntem és mondtam, hogy ok, majd, ha hazajön a férjem átmegyünk. 

Amint a férjem hazajött, elmeséltem neki, hogy mi történt. Mondta, hogy ok, csak a Misi és Kay 2 gyereke mindjárt jönnek hozzánk, mert Kay férjét megműtötték, Kay éppen bent van a kórházban. Misi a bébiszitter és nálunk fognak vacsorázni. Még jó, hogy Sárika szülinapjáról rengeteg virsli és hot-dog kifli maradt a fagyasztóban. Aztán átmentünk a szomszédokhoz, vittünk egy karton sört, bemutatkoztunk és mondtuk, hogy nagyon örülünk a meghívásnak csak egy kis időre el kell mennünk, mert jönnek hozzánk, de majd visszajövünk! Már jöttek is Misiék. Épp hogy csak megették a srácok a hot-dogot már telefonált is Kay, hogy hazaért. Így gyorsan el is mentek, mi meg visszamentünk a szomszédba. ja a grill partit nem hátul az udvarban, hanem a garázs előtti kocsi felhajtón szokták tartani. Így aki arra jár, bárki benézhet! :)

A kaja pont elkészült mire visszaértünk. Egy ilyen füstölős, grillezős szerkentyűben sütöttek 2 nagy darab bordát, plussz még rengeteg kolbászt is grilleztek. Rizs volt hozzá köretnek. Amúgy nagyon fincsi volt ez a füstölve sült borda! Pláne ha még bepácolnák előtte! Na majd, ha kicsit többet járunk át, majd súgok nekik! :) Ja és Sárika imádja a sültkolbász és a bordacsontot szopogatni! :D

 A hangulat is nagyon jó volt. Mint megtudtuk a 2 fiatal srác (a nevüket elfelejtettem) a katonai börtönben dolgozik. A szomszédjuk egy Hawaii származású fickó (az ő nevét is) akinek a felesége katona és most Irakban van. Volt ott 2 kislány is, őket már ismertem a játszóról, az egyik Andrea (2 éves), aki a szembe házban lakik, de a szülei még dolgoznak és a hawaii fickó kislánya, Gio (vagy mi? Ő kb. 6-8 éves lehet). Aztán megjött Andrea apukája is, majd anyukája is, aki egy Puerto Rico-i nagyon szimpi nő. El is kezdtünk beszélgetni és szegénykém ugyanúgy van az angollal, mint én, hogy próbálkozik, próbálkozik, de még nem igazán perfekt. Ezért sokszor nem értik őt. Ugye ő is spanyol anyanyelvű és ugyanazzal a temperamentummal mondaná a mondandóját, ahogy az anyanyelvén, csak nem mindig jutnak eszébe a szavak és ilyenkor vagy mutogat, vagy spanyolul mondja. Én ezt már megszoktam a spanyol barátnőimtől, így perfekt értettem mindent, amit mondott. Ne, ennek annyira örült, hogy nem győzött hálálkodni az istenének, hogy engem hozzá küldött! :) Mint kiderült ő a Zumba oktató a bázison. Nagyon sok ismerősöm jár zumbázni és mindenki agyon dicséri az itteni zumbát. Mondtam is ezt neki és ennek is örült.

Aztán még beszélgettünk mindenféléről. Közben Barnabás is nagyon jól el volt a fiúkkal, nem beszélve Sárikáról,a ki nagyon élvezte, hogy ilyen sokáig kint lehet!
Aztán 9-1/2 10 körül Sárika és én elköszöntünk mindenkitől és hazaindultunk. Még a ház előtt kicsit néztük a csillagokat, mert Sárika most látta először az éjszakai égboltot és nagyon tetszettek neki a csillagok. Aztán Lemostuk magunkról a füst szagot és elaludtunk. Apa valamikor éjfél körül jött haza.

Nagyon örülök neki, hogy így összebandáztunk a szomszédokkal. Most már mindig fogom várni a péntek estéket!