Július 4-e

Na, ilyet is láthattunk élőben! Igazi, amerikai Július 4-ét!

Ha nem lenne naptáram, akkor is tudtam volna, hogy valami NAAAAGY nemzeti ünnep következik, mert minden ház amerikai nemzeti díszekben pompázott.

Nem mentünk messzire, bázison belül maradtunk, mert sokan mondták, hogy kinti rendezvények mindig gyengébbek, mint a bentiek és inkább a kinti népek jönnek be ilyenkor. Délután 3-kor kezdődött a mutatvány, de mi nem kapkodtunk, mert egyrészt rettenetes hőség volt megint, másrészt, megvártuk, míg Sárika felébred a délutáni szunyókálásból.

A tóparton volt megrendezve a "buli". Kb. 5 óra körül érhettünk ki, de még nem sokan voltak.   A helyi lapban meghirdették, hogy plédet, vagy széket mindenki hozzon magával! Mi is, felszerelkeztünk pléddel, naptejjel, vízzel, baseball sapkával, napszemcsivel.  

Volt régi kocsi kiállítás, Harley Davidson kiállítás, Volt egy sör, üdítő árus, meg egy hot-dog, hamburger, szendvics árus. Ja meg a lufis, aki még zárva volt. Meg 2 ugrállóvár, egy falmászó gyerekeknek, egy kisvasút (olyasmi, mint Tatán a Dottó, csak kicsiben) meg egy hajóhinta szerűség. Őszintén szólva, kicsit többet vártam, de szerintem a gyerekek élvezték. Amikor megnéztünk mindent (ez kb. 20 perc alatt megvolt), úgy döntöttünk, haza megyünk és majd TALÁN!!! este visszajövünk, de előtte azért tegyünk egy kört! A fák árnyékában egészen kellemes, elviselhető volt a klíma.

Már majdnem a körünk végénél jártunk, amikor az ugrálóvár mögött, az egyik árnyékos plédről, egy kisebb társaság ránk köszönt. Julie, Pascal és Andrea családja volt az. El kezdtünk beszélgetni, közben kínáltak minket hellyel a pléden, és mindenféle szendviccsel, sütivel, amiket magukkal hoztak. Persze első körben mindent visszautasítottunk, mondán, mindjárt megyünk haza. Aztán csak bele merültünk a csacsogásba, meg a ki mit sütött dolgok kostólgatásába. Még Sárika is meg lett tömve Andrea anyukája által készített csokis sütivel. Hála égnek nem sok kellett neki, így feláldoztam magam, a maradék elfogyasztására! :)

Aztán egy kis idő múlva Rora is pont arra járt e gyerkőcökkel. Na ők is letelepedtek.  Aztán Gabiék következtek, majd Saltanat, majd Sarah, Ulrika és végül Rajmundáék. Nem is tudom hány focicsapatnyian lehettünk így gyerekekkel együtt! :) Igaz a gyerekek, a nagyon kicsik kivételével, mind az ugrálóban voltak.

Nem is tudom mennyi idő telhetett el, amikor Andreáék elkezdtek összepakolni, hogy kicsit hazamennek a tűzijáték előtt. Aztán Julie-ék is követték őket, így szélnek eredt a társaság. Mondtuk, hogy akkor mi is megyünk, de Gabiék mondták, hogy menjünk hozzájuk, mert ők nem messze laknak a tótól és amúgy is a fiúk sörözhetnek, mi margharitázhatunk. Na jó! :) Így Gabiéknál voltunk 8:30-ig, utána visszasétáltunk de akkor már rengetegen voltak és az egész tömeg piros, kékben pompázott!

Ekkor már a lufis is kinyitott. Azért volt nappal zárva, mert ez ilyen világítós lufi! Na de nem ám odamész és "kérek egy lufit" módon tudsz vásárolni. Csomagok vannak. 3-5-6 dollárosak, attól függ, hogy mi van benne. Mivel nem tudtam dönteni, hogy most a macisat vagy a világító lufisat vegyem meg Sárikának, ezért mindkettőt megvettem. Sárikának piros villogós lufija volt, Elődnek meg kék. (A kék sokkal szebb volt, ezért, ha legközelebb jövünk Július 4-én, akkor majd kék lufit fogok venni!!!) Volt még a csomagban piros-kék Chem-light-os karperec, piros, csillagos, csillogós nyaklánc, egy ilyen UFO alakú, műtakony állagú, amerikai zászló mintás valami, aminek a közepén egy gömb van, amit ha megnyomunk, színesen villog, amerikás nyalóka meg csoda szemüveg amivel a tűzijáték sokkal szebben néz ki. persze ezt elfelejtettük felvenni, így csak sima natúrba néztük a tűzijátékot. Hála ezeknek a csoda cuccoknak Sárikát abszolút nem zavarta a tömeg, meg a sötét, mert most kivételesen babakocsiztunk, mert elég sok cuccot kellett magunkkal vinni, amit a babakocsi csomagtartójába pakoltunk. Elkezdtük a helyvadászatot. Közben már majdnem teljesen besötétedett. A fiúk megtaláltak a sör árusító helyet, ahol jó nagy sor volt, így szétoszlottunk. Nők gyerekek helyet vadásznak, férfiak sörééé mentek. A tó túloldaláról lőtték a tűzijátékot, így a lankás ezen oldal, úgymond majdnem legtetején sikerült szuper helyet találnunk. A férfi emberek is megtaláltak minket a fáradságos sörben állás után. Letelepedtünk a plédre. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki a szélén ült, középen Sárika parádézott a sok, új, világítós, csodacuccal. Aztán amikor már teljesen sötét lett, elkezdődött a várva várt tűzijáték!!! 2 próbalövés az elején és máris tudtam, hogy hibáztunk! Sárika teljes sokkot kapott a durrogástól. Üvöltve menekült az ölembe és fúrta a kis fejét a testemhez. Hála sötétnek és a szopis kendőnknek egyből megciciztettem, így lenyugodott. Sőt már mosolygott is, de ekkor elkezdték a rendes tűzijátékot. Szorosan kapaszkodott belém és remegett szegénykém. Rászorítottam a kis fejét a testemre, hogy az egyik füle tapadjon rám, a másikat meg befogtam neki, közben ringattam, beszéltem hozzá és így, a nagy sokk hatástól elaludt szegénykém. A fináléra felkelt, mert az tényleg extra nagy durrogással járt, de akkor már olyan álmos volt, meg szerintem valamilyen szinten hozzá is szokott, így már nem félt annyira. Amúgy nagyon szép tűzijáték volt és voltak benne olyan elemek is, amiket otthon még nem láttam! Mondjuk a helyi rádió adó helyett szólhatott volna valami, tűzijátékosabb zene is! Na, ebben mi legalább jobbak vagyunk ha a tűzijátékban nem is! :)

A hazafelé út nem volt egyszerű, mert kicsit esti, pesti dugóra emlékeztetett. Sárika ismét felfedezte a villogó csodákat, így egy szava sem volt hazafelé, ha volt is, az is pozitív töltetű!

Hát így zajlott a mi Július 4-énk.