Amit szivesen kihagytam volna az élményeimből...

A szombati napunkat "blog bejegyzés mentesnek" terveztük. :) Ebéd után bementünk Kansas Citybe a reptérre, intézni a közelgő nyaralásunkat. Vacsorára értünk haza. Sárika szülinapjáról rengeteg hot-dog cucc maradt, és  hogy ne vesszen kárba + legyen egy kis nyári est e fíling, kitelepültünk a  hátsó placcra és hot-dogoztunk. Sietnünk kellett, mert láttuk, hogy vihar közeleg. Sőt a végére már elkezdett csöpögni is az eső. Aztán a szokásos esti menetrend. Anya zuhanyzás, majd Sárikával fürdés amikor megszólalt a tornádó riadó jelzés!!! Minden hónap első szerdáján, de. 11-kor van próba riadó, de most szombat este 7:30 volt!!! Kipattantunk a kádból, és villám törölközés, öltözködés (közben kihordtam lábon 3 szív infarktust), kaja, innivaló pakolás. Még jó, hogy Sárika "tornádó csomagja" össze van pakolva, így azt csak fel kellett kapni és rohantunk ki, hogy megyünk valamerre fedezékbe, mert a házban tutira nem maradunk, mert ez csak egy tákolmány! :( Az egyik szomszéd nőci pont ott sétált sörrel a kezében. Épp grill party volt náluk. Semmi aggodalom. Én 380-as vérnyomással kérdeztem tőle, hogy ők mit akarnak csinálni? Mondta, hogy semmit, várnak, hisz semmi nincs az égen! Gondoltam, hogy épp ez a szerencse, mert van idő "menekülni". Kérdeztem is, hogy  hova lehet menni a tornádó elöl? Én valami KOMOLY fedezék félére gondoltam. Erre mondta, hogy megmutatja! Bejött a házba és a földszinten lévő gardróbra mutatott! Anyáááám! Na, szóval ezért van mindig többszáz halotti áldozata egy tornádónak. Mi minden esetre bevágódtunk a kocsiba és megcéloztuk apa iskoláját, ami a kijelölt tornádó menedék. Útközben szinte minden 2. háznál grillparty, anyukák ültek kint a kertben kisbabákkal, gyerekekkel az ölükben és várták a tölcsért, mert ha azt látják, akkor bemennek a házba!!! Egy kicsit olyan orosz rulettes! Fél úton jártunk, amikor Gabi telefonált hogy hozzájuk is mehetünk, mert nekik 4 helyiséges pincéjük van! Naná, hogy azt választottuk! De pont azt beszéltük Barnabással, hogy szerintünk csak mi lettünk volna a tornádó menhelyen. Gabiéknál már sokkal biztonságosabban éreztem magam. Szegény Sárika is érezte, hogy valami komoly dolog történik, mert a szokásos, menetrend szerinti, pancsi utáni sírás teljesen elmaradt és csak nézett, hogy mi ez a kapkodás, rohanás, fürdés utáni kocsikázás!? Aztán Gabiéknál Előddel olyan jól el voltak, hogy valamikor 10:30 körül aludt el az ölemben. Persze apa és Szabolcs megalakították a tornádó operatív csoportot. Egy üveg borral kitelepültek a tornácra és szakértettek. Néha, amikor igazán félelmetes, világ vége díszlet szerűség volt az égen, akkor szaladtak be, hogy gyertek, ezt nézzétek! Gabiék háza mellett van az egyik sziréna, így nem sokat voltunk kint, mert nagyon hangos volt és Sárika félt tőle! De tényleg nagyon csúnyán nézett ki az ég! Olyan volt, mintha fekete füst gomolygott volna és rengeteg villámlás volt! Néha esett eső, néha jég.

ezt a képet az egyik helyi oldalon találtam 

Mi inkább a TV-ben követtük nyomon az eseményeket. nem volt nehéz, mert itt ilyenkor minden helyi TV adást megszakítanak és automatikusan a tornádó helyzetet közvetítik, vagy a képernyő valamelyik részében, kicsiben folyamatosan megy a közvetítés. Ja a sziréna akkor szól, ha Leavenworth körzetében bárhol tornádó van. 11-ig szirénáztak folyamatosan!!! Közben a TV-ben láttuk, hogy pont mellettünk haladt el a vihar. Nagy mázli volt ez, mert a következő napokban megtudtuk, hogy évtizedek óta nem volt ekkora tornádó errefelé. A szomszéd államban 117-en meghaltak!!!  Egy kisvárost (Joplin) porig letarolt.
Sajna az elkövetkező napokban is várhatóak tornádók, mert most az éghajlati viszonyok nagyon alkalmasak a kialakulásukra. Ma is iszonyatosan nagy vihar volt. Görcsben volt a gyomrom és már vártam, hogy mikor kapcsolják be a szirénát, de hála égnek elmaradt. Apa kapott az iskolától emailt, hogy ma éjjelre is várható tornádó! Már messze dörög az ég, de remélem messze is marad a vihar! Bírja már ki! Évek óta nem volt itt ilyen! Mindjárt vége a tornádó szezonnak!

tádáááám!!!

Tegnap Sárikának elgurult az egyik játéka . És most a szokásos sírás helyett fogta magát és utána mászott! Négykézláb!!! Azóta meg sem áll! :)

Sárika sapka, kalap kollekciója

ezt a katicásat a szülinapjára kapta Sophia-tól és Caroline-tól

ezt én rendeltem neki, amikor még nem tudtam, hogy szülinapjára kapni fog egyet

ezt a jó kis légiós baseball sapit keresztlányomtól, Alexandrától örököltük

ezt az édi-bédit az Észt szomszéd, Ingrid csinálta neki a szülinapjára

Parade of nations - nemzetek parádéja

Minden szemeszterben megrendezik a Parade of nations nevű felvonulást. Bárki nevezhet, az az egy feltétel van, hogy valami, a hazáddal kapcsolatos dologgal jelenjél meg. Vagy nemzeti ruhát kell viselni, vagy valami az országodra jellemző dolgot. A magyarok eddig nem nagyon tevékenykedtek e téren, ezért úgy voltunk vele, majd mi megmentjük a haza becsületét! :) Az eredeti verzió az volt, hogy apa az egyenruhájában én meg egy zöld pulcsi, fehér blúz, piros sállal fogok megjelenni, Sárika a hátamon Magyarindában (ez egy professzionális babahordozó fajta, ami kifejezetten magyar motívumokkal dolgozik). Aztán addig csűrtük csavartuk, hogy Barnabás megkérdezte Misit, nem-e tudna kölcsön adni egy Magyar címeres pólót? (Jó, mi? Az amerikai a magyarnak!!!) És Misi mondta, hogy menjünk el hozzá, mert van egy zsinóros egyenruhája, ami kicsi rá és hátha Barnabásra jó! És pont jó volt! Még Sárika is kapott egy Magyar címeres gyerekpólót, de ő öribe kapta! Van egy kis piros kendője, azt ráadtam. Nagyon cuki volt benne!

Indulhattunk is a parádéra! Mi voltunk a 4-es sorszámúak. Előtte el kellett küldenünk emailban a szervezőnek, hogy ki mit visel, miért ezt viseli. Hány gyerekünk van, hány évesek, mik szeretnének lenni, ha felnőnek? Én leírtam, hogy Barnabás tardícionális Magyar ruhát visel, a kezében ostor és lószőr borítású kulacs, én farmert zöld pulcsival, fehér blúzzal és piros sállal, mert ezek a nemzeti lobogónk színei. Sárika egy professzionális babahordozóban van, amin a szimbólum az egyik legnépszerűbb magyar mese, a Magyar Népmesék szimbóluma. Sárika múlt héten múlt egy éves és még nem mondott semmit a jövőjéről kapcsolatban, de mi próbáljuk a legjobb jövőt biztosítani neki.

Persze minden nemzet szebbnél szebb ruhákban pompázott. Mi pont a Spanyolok után voltunk, akik valami középkori Spanyol nemes ruhát és Spanyol gipsy ruhákat viseltek. Úgyhogy volt is röhögés, amikor kimentem farmerben a színpadra! :D Bár miután megtudták, hogy miért öltöztem így, akkor utána már mindenki tök jó ötletnek tartotta, csak első ránézésre volt röhejes a tradícionális viseletem! :D Bár Sárika megmentette a család becsületét! Amint megfordultam és meglátták a hátamon, egyhangú "Óóóh" hallatszott a közönség sorai közül! Mindenki elalélt tőle!

Ja és a Magyarindának is volt sikere, mert a most végzős kirgizisztáni feleséggel megkért, hogy amint összejön nekik a baba, segítsek neki rendelni egyet! ;)

A rendezvényre eljött Jan is és nagyon köszönte, hogy elhívtam, mert nagyon tetszett neki! És ő is gratulált az ötletességhez!

Nagyon jó kis program volt! Nagyon szép nemzeti viseleteket láttunk. Sajna az én gépemmel csak nagyon gagyi képeket tudtam csinálni, amin szinte semmi sem látszik, de amint tudok bevadászni párat, akkor majd teszek fel!

Cím u.a., mint az előző! :)

Húúú, nagyon nagy lemaradásom van! Nagyon sok minden történt a múlt héten, vagyis minden nap volt valami naaaagy esemény!

Hétfő május 09.:

Ma volt a graduációja  a templomi nyelvtanfolyamnak. Nagyjából úgy működött, mint a Food fair. vinnünk kellett kaját és a "diploma" osztás után így volt ebédünk. Nagyon jó volt a hangulat! Sokan sírtak is! :) de tényleg, mert sokan nemsokára mennek haza és most búcsúzkodtak egymástól az előző évfolyamosok!

A diploma osztás előtt sokat csacsogtunk egymással, majd elkezdődött a ceremónia. kaptunk egy oklevelet és egy szál napraforgót, ami Kansas jelképe.

 Az osztályunk

 Miután minden csoport megkapta a virágját és az oklevelét elkezdődött a svédasztalos ebéd. Sárikának nagyon ízlett egy mexikói avokádókrém. 3-szor is szedtem neki belőle!

Aztán még csináltunk pár képet:

 Maria és mi

 Mi, Mariola-Spanyol, Carla-Mexikó, Nazima-Kirgizisztán, és Maria-Spanyol

Kedd Május 10.:

Ma volt a graduációs ceremónia a CDC-ben lévő nyelvtanfolyamnak. Ez már sokkal formálisabb volt, mint a templomi. Apa iskolájában az egyik nagy előadóteremben volt megtartva. Név szerint szólítottak minket, egy színpadra kellett kimenni és ott kaptuk meg az oklevelet.

 A ceremóniára lehetett vendégeket hívni.én is írtam Jan-nek, de nem jött el. Később küldött egy elnézést kérő emailt, amiben leírta, hogy benézte a dátumot. Igazából nem vesztett sokat, mert 1.) nem volt egy nagy durranás, 2.) Mivel Sárika nem tudott aludni egész nap ezért jó nyűgi volt és majdnem végig bömbölte az egészet, így gyorsan haza is jöttünk, 3.) apa elhívta a fél osztályát, úgyhogy egy kisebb szurkoló táborom volt így is! :)

Itt is fényképezkedtünk sokat:

 Sárikával a Magyar Zászló előtt

 A Magyar Hölgyek társaságában (Marinetta és Gabi)

 Raimonda, Saltanat és Rora társaságában

 Családi fotó

 Apa vigyázott Sárikára amíg én az oklevélért álltam sorba

Szerda Május 11.:

Ma van Sárika 1. SZÜLINAPJA!!!  

 Már korán reggel felköszöntöttük a kis Szülinapost. Egy Moncsicsit kapott tőlünk, aminek nagyon örült. Tudom, hogy az eredeti elképzelésem egy szőke hajú baba volt, de időközben Sárika kapott egy szőke hajú babát, ami már nem annyira köti le a figyelmét. csak a szeme. azt előszeretettel nyomkodja! :) De a Moncsicsinek azóta is nagy sikere van!

 

Délutánra elhívtuk hot-dog partira a magyar családokat és közösen ünnepeltük Sárika első szülinapját. Sárikának csináltam egy kis egyszerű ostya lapos, pudingos tortát, amiből kapott egy nagy szeletet, amit egyedül evett meg! Mondanom sem kell, hogy vagy 3-szor fel kellett mosnom a konyhát a buli után! :)

 

 Apa szerint úgy nézett ki, mint Kossuth Lajos. És még az alkarja is "szőrős" volt! :D

Csütörtök, Május 12.:

 Hála égnek ma semmi különös program nem volt! Juhhhhéééé! Vége a nyelvtanfolyamnak! Semmi kötöttség! Végre 100%-ban Sárikázhatok!!! :) Ma eel is mentünk a játszóházba és Roráék is jöttek velünk. Nagyon tetszett nekik is és mondták, hogy ide ők is járni fognak. 

Péntek, Május 13.:

 Ma volt az Eisenhower általános iskolában a National Day. Ez arról szólt, hogy minden nemzet kapott egy asztalt, amit magának berendezhetett a nemzeti tárgyaival és a hazájáról szóló dolgokkal. Mivel Marinetta fiai ebbe az iskolába járnak így ő jelentkezett önkéntesnek, mi meg (Gabi és én) csatlakoztunk hozzá. Gabi és Marinetta már előző nap előkészítették az asztalt, körbevonták egy nagy Magyar Zászlóval. Megbeszéltük, hogy ki, mit fog vinni. Barnabás fenomenális ötleteként, és elkerülve a rengeteg nyomtatást, 2 napon keresztül  magyarországról szóló képeket töltögettem le a netről (remélem ez nem illegális! Ha igen, akkor természetesen ez nem igaz! :) és ez volt beállítva képernyőpihentetőnek a laptopomon és ezt tettük az asztal közepére. Volt rengeteg szép tájkép, skanzenekben készült képek, népviseleti képek, porcelánokról-, borról- és pálinkáról szóló képek, magyar címer, magyar zászló, forint, szóval az igazi Hungarikumok. 

Másnap reggel 8-kor kezdődött a mutatvány, de mi csak később mentünk, miután Sárika felkelt. Rengetegen voltak. Majdnem az összes nemzetnek volt asztala és majdnem mindenhol lehetett kostólni valami helyi specialitást. Nálunk a magyar palacsinta volt amiből Gabi is és Marinetta is csinált hatalmas adagot. És nagyon ízlett a gyerekeknek!!! Az iskolások csoportokban érkeztek és mindenkinek volt egy aznapra szóló útlevele, amibe le kellett rajzolniuk az összes nemzet zászlaját, leírni a nemzet nevét és az üdvözlésüket. amíg én strázsáltam a Magyar aztalnál, egész végig csak ezt hajtogattam: Hungarian pancake with choklet and jam (magyar palacsinta csokival és lekvárral) és esz, zed, áj, éj, azaz SZIA, az angol betűzési kiejtés szerint. felváltva mentünk megnézni a többiek asztalait. nekem nagyon tetszett mindegyik! Mindenhol megkostóltam mindent! :) Aztán 11 óra felé Sárika már nagyon nyűgi volt, így mi hazajöttünk.

Szombat, Május 14.: 

 Mára lett meghirdetve Sárika szülinapi partija. Jó sok mindenkit meghívtam. Természetesen a magyarokat, a nemzetköziek közül azokat, akiknek kisebb gyerekeik vannak és a szomszédok közül is 4 családot, akiknek a gyerekeivel rendszeresen együtt játszunk a játszón. Persze sokan nem tudtak eljönni, mert már volt programjuk, de így is közel 30-an voltunk!!! Ebből kb. 20 gyerkőc!!! Anyáááám, hogy mi volt itt!!! Ja és volt olyan is, akinek, bár volt programja, de beugrott, mert mindenféleképpen fel szerette volna köszönteni Sárikát (pl. Vira és Maria. Maria egy fél órácskát maradt és nagyon jól érezte magát!)

Hogy megadjuk a módját, és mert tudjuk, hogy Sárika rajong a lufikért, fújattunk 20 db héliumos lufit! 

 

Mondanom sem kell, hogy Sárika teljesen bepörgött tőlük! Nagyon tetszett neki! Bár tudtuk, hogy ezeknek mi lesz a sorsuk. Amint megérkeztek a vendégek, egyből minden gyerek belevetette magát a lufikötegbe! :) Csak a nagy Happy Birthdaypulykakolbásszal és csirke virslivel, mert Renuék, az indiai család is eljöttek. Bár senkit nem zavart, hogy milyen kolbász vagy virsli van benne, nagy lelkesedéssel ették. Mindkettőnek elkérték a receptjét! Volt rengeteg hot-dog kellék, meg csináltam tojáskrémet meg körözöttet. Na ezeknek is volt sikere. Ja és nem beszélve a magyar borokról! :) Még a hölgyek is megkostólták is nagyon ízlett nekik a hárslevelű! És az esemény fénypontja a torta volt.

Na itt ez is újdonság számba egy, hogy a torta nem a boltból, hanem a sütőből van! Sárikának nagyon tetszett, hogy mindneki énekelte  Happy Birthday-t! :) Ja, ez volt az első alkalom aznap, hogy a nagyobb gyerekek bejöttek a játszótérről, kivéve, amikor az újabb adag elengedni való lufiért rohantak be! Mi anyukák remekül éreztük magunkat. Barnabásnak volt 3 férfi segítsége, Misi, Sanyi és Misi egy jó barátja Barnie. Ők segítettek meginni a sok sört, ja meg a virsliket is ők sütötték a grillen. És a gulyás osztás megint Misire maradt. Hát az amerikai családok maradtak a hagyományaiknál és evés, ivás, torta után hazamentek. A végére csak a köménymag maradt:

 

Úgy kb 7 óra magasságában ment haza az utolsó dózis, akiket rendesen felpakoltam a maradék kajákkal, mert kicsit elszámoltam magam a mennyiséggel. De senki nem ellenkezett, hogy nem kérnek semmit! :) Aztán amikor lecsendesült minden, Sárikának megmutattuk az ajándékait, amik annyira nagyon bejöttek neki, hogy simán el tudtam pakolni, fel tudtam takarítani! Ő csak ült a földön és játszott!!! Ilyen nagy lány már a mi Sárikánk!  

 Vasárnap, Május 15.:

Végre pihenéééés!!! 

Igen,már megint egy zsúfolt nap..., mit nap?! Hét!!!

Eljött az idő, hogy nálam legyen a Coffee Morning (innentől csak CM). De hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, apának most volt a 20. szülinapja (:D) és ő is szeretett volna rendezni egy party-t, ahová meghívhatja az osztálytársait. Hát akkor üssünk 2 legyet 1 csapásra!!! Csak egyszer kell készülöm, viszont így mindenből dupla adagot kell csinálnom! Mi lady-k kb. 20 fő, apa party-jakb. 30 fő!!! Egy kisebb lagzi! Hát nem volt egyszerű. Először kitaláltuk, hogy mi is legyen a menü. Aztán kitetriszeztem, hogy mit mikor tudok megcsinálni, tekintettel Bartók Sára nevű, mindjárt 1 éves gyermekünkre, aki mellett bármit is csinálni csakis az ő alvás idejében lehet! Ja és közbe jött, hogy csütörtök estére meghívásunk volt egy BBQ party-ra is! De valahogy összehoztam a mutatványt! Magam is csodálkozom rajta! :) Amiket készítettem: fasírt (ebből volt marha és pulyka húsos változat, tekintettel az indiai barátnőmre, aki sem marhát, sem disznót nem eszik), baconos máj és bacon-telen, tekintettel Barnabás afgán osztálytársára, aki disznót nem eszik, francia saláta, rizs saláta (köszi Ica, nagyon bejött nekik!!! :), padlizsánkrémes kenyérkék, kókusztekercs és apának egy somlói galuska torta. Ja, és még apa party-jára egy kondér gulyás leves.

Csütörtöki BBQ:

Dave-nél volt, aki koreai származású, de amerikai katona. Hát nem volt egy siker történet. Nagyon rossz idő volt. Szakadt az eső és nagyon hideg volt. Barnabás mondta, hogy más feleségek is meg lesznek hívva. Ez így is volt, de csak a bázison lévő koreai feleségek voltak! A harcedzett, fagy- és vízálló férfiak kint voltak, mi nők és gyerekek bent. Kicsit furi volt a szitu, hogy csak mi (Sárika és én) vagyunk európaiak. Ők tök jól elbeszélgettek egymással... na, azért velem is váltottak pár szót, de azért érezni lehetett, hogy nem sok keresni valónk van ott. :( Nem voltak udvariatlanok, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem illettünk a képbe. Ettünk egy kicsit, aztán kimentünk amikor már elállt az eső, de nagyon hideg volt, így inkább hazamentünk Sárikával.

CM:

Tök elfogulaltlanul mondom: nagyon jól sikerült! :) :) :) 11-en voltunk+kb. 10 gyerek+baba vegyesen. Még jó, hogy  1.) rengeteg játékunk van, 2.) egy játszótér van mögöttünk, 3.) nagyon szép idő volt! Valamilyen oknál fogva most időben szállingózott mindenki. Mert nagy divat itt a késés! Aztán elkezdődött a csacsogás, kávézás, csipegetés. 

Minden nagyon ízlett nekik. Legalábbis ezt mondták! :) A gyerekek először a játékos ládát támadták meg, majd a játszóteret. Aztán felváltva valaki mindig velük volt, hogy tudja őket ki-be rakni a hintákba és lökni őket.

 

Élveztük a jó időt és egymás társaságát! :) 

Húúú, viszont bakiztam egy óriásit! Renunak, az indiai hölgynek elfelejtettem kirakni a pulyka fasírtot. Ezt csak akkor vettem észre, amikor már hazamentek és pakoltam el a kaját a hűtőbe és ott figyelt a pulyka fasírt. Plusz láttam a szemetesben egy szalvétába kiköpött fasírtot. Először azt hitte, hogy valakinek ennyire nem jött be, amin nem csodálkoznék, mert elég bénára sikeredett. de aztán össze állt a kép. Nagyon bántott, mert nem akarom Renut megbántani és azt sem akarom, hogy illedelmetlennek tartson. Ugyanis direkt rákérdeztem, hogy a különböző vallásúak mit esznek és ennek ellenére mégsem voltam rá tekintettel! Pont akkor jött haza Barnabás, amikor pakoltam és mondtam neki, hogy milyen idióta vagyok és hogy bánt a dolog, és olyan rendes volt, mert elvitte Renuékhoz a pulyka fasírtot! És kértem, hogy minden elnézésemet, üdvözletemet adja át!

Apa szülinapja:

4-kor kezdődött a buli. Először is Misi érkezett, akit egyből be is fogtunk lufit fújni. Ebben a tevékenységben Sárika is nagy örömmel vett részt! Érdekes módon most nem sírt Misitől! :) Úgy látszik a lufinak nyugtató hatása van! :)

 Jó amerikai szokás szerint 1/2 5 után érkeztek csak a vendégek (Misi már családtagnak számít :). Mindenkinek volt gyereke is, így megint csak jól jött a CM-nél említett 3 fontos dolog: játékok, játszótér, jó idő. Képekben:

Amint a képeken is látható végre volt EGY anyuka, aki normális hordozóban hordozott! ERGO márkájú, csatos hordozó volt. Mondtam is neki, hogy mennyire örülök ennek, hogy végre ilyet látok! Elég kis dundus lánykája volt, de sajna az összes amcsi baba ilyen. :( Beszélgettünk sokat és elmesélte, hogy amíg tudott szoptatni, addig normál súlyú volt a kislány, csak a tápszer hozzáadása után ugrott meg a súlya! Hát igen. Gondolom itt a súly normák sem ugyan azok, mint nálunk. 

Na de vissza a party-hoz:

Tök jó fej volt mindenki. És úgy örültem neki, hogy már rendesen tudok kommunikálni! Na OK, hogy bakizok sokat nyelvtanilag, de tudok beszélgetni!!! Azért más az international lady-kel beszélgetni, mert a legtöbbjük, ők is most tanulnak angolul és sokakkal egy szinten vagyunk, de most full amcsi közeg volt! És ment!!! Éljen!!! 

A kajától meg hanyatt voltak esve! A gulyás most valahogy nagyon, nagyon, nagyon finomra sikeredett, ellenben a fasírttal, de annak is elfogyott a 3/4-e. (Lehet, majd pár nap múlva megtalálom elásva az udvaron??? :D) A feleségek le voltak meredve, hogy mindent én csináltam, mert náluk a zacskós saláta, virsli, steak meg ilyenek mennek! Ja a gulyás mind egy szálig elfogyott! Azt még az amcsi kölkök is lapátolták befelé! A torta is nagyon szép és finom volt, csak éppen elfelejtettem lefényképezni :( majd Misitől megpróbálom bevadászni a képeket, hátha ő csinált képet a tortáról. Persze nem 20-as gyertya volt benne, hanem 23, azért mert ha 20 lenne, akkor apa még nem ihatna alkoholt és 1-es gyertyánk nem volt itthon csak 3-as! :) Ezt szépen el is mondtam az egybegyűlteknek! :)

Aztán jó amerikai szokásnak megfelelően 1-2 órán belül mindenki haza szállingózott, csak a kömény mag maradt! Azaz Misi, a két magyar család, és a sokat késők :) Sanyi, a szlovák srác (Ulrika és Alexander most Szlovákiában vannak, mert Ulrika vizsgázik) és Key és családja. Keyosztálytársnője, akik nem messze laknak tőlünk és már többször találkoztunk. Nagyon jó fejek ők is és a gyerkőcök is!

 Key csodálkozik a pálinkás palackba zárt körtén. Még sosem látott ilyet!

 Key és férje, Dave nagyon dicsértek minden kaját. Csodálkozva mondták, hogy a gyerekek felfalták az összes levest! Szóval nekik is bejött a magyar gulyás! Dave vagy 3 szelet sütit is bedobott még. Sanyinak meg a padlizsánkrém ízlett nagyon. Amint megjött, kapásból 4 szendvicset megevett, majd végig kostolta a kínálatot!

Mind ezek ellenére még így is rengeteg kaja megmaradt. De nem vész kárba, mert hétfőn lesz a templomban a nyelvtanfolyamos bizonyítvány osztó és mint a Food fair-en, ide is vinnünk kell magunkkal kaját. Majd ott ellövöm a maradékot!

A party-ra visszatérve, Gabiék, Marinettáék és Key-ék valamikor 8-1/2 9 körül mentek haza. Utána én lefektettem Sárikát, mert annak ellenére, hogy nagyon fel volt pörögve az eseményektől, a végére már nagyon fáradt volt. Még Sanyi és Misi maradtak egy darabig, aztán Sanyi hazament, Misi meg a kanapén aludt, mert nagyon elfáradt! nem! Ennek semmi köze az elfogyasztott sör, bor, jéger és pálinka mennyiségnek! :)

Másnap Sárika gondoskodott a korai ébresztőről. 7-kor már kukorékolt. Nem baj, Misi legalább gyakorol. Nyáron jön a felesége és bele akarnak vágni a baba project-be!:)

Meg reggeliztettem a brigádot, aztán ment mindenki a dolgára! A mi dolgunk a rom eltakarítás volt. Annyira nem volt gáz, mert papír poharakat, tányérokat használtunk, igazából csak fel kellett takarítani.

Aztáááááán, délutánra is volt egy szülinapi meghívásunk az egyik szomszédhoz. Az észt családhoz. A kislányuk Mia most 3 éves. Őket is meghívtam Sárika jövőheti szülinapi partijára, mert szoktunk együtt játszózni. de sajna ők nem tudnak eljönni, mert anyuka és Mia pénteken utaznak haza. Mia buliján összesen 4 család volt ott. 4-kor kezdődött a buli és 6-kor már itthon voltunk és így is mi jöttünk el legkésőbb! 

De tök aranyosak voltak, mert Sárika kapott a szülinapjára egy kézzel kötött tök szép sapit, amit anyuka készített! :)

Hát asszem ennyi. Igaz még van 1 nap a hétből, de remélem az már nyugisan telik! A jövő hét is nagyon zsúfolt lesz! 

Svea

Mióta itt vagyunk, volt szerencsém online megismerkedni egy New Yorkban élő, félig magyar félig svéd családdal. Nagyon jó fejek és anyuka, mivel most végzős orvostan hallgató, már rengeteget segített amikor Sárika beteg volt. Olyan jó volt, hogy van valaki, aki először is remek tanácsokkal látott el az otthoni "kuruzslást" illetően :D, másodszor pedig ő volt az akitől kérdezhettem az itteni gyógyszerekről, az egészségügyről meg minden ilyesmiről! Ezer hála érte! Nagyon remélem, hogy a Jó Isten tud ezekről az önzetlen segítségnyújtásokról, mert most ők szorulnak segítségre! Jobban mondva áldásra!!! A 2 éves kislányuk Svea, születése óta szívbeteg. Holnap műtik és az orvosok szerint nem túl kecsegtető a helyzet. Bár ezt már többször mondták nekik hasonló helyzetekben, de Svea erre mindig rácáfolt és fittyet hányva az orvosok jóslatainak, ő mindig bebizonyította, hogy neki bizony itt a helye ezen a földön!!! Most is így lesz!!!

Kérek mindenkit, hogy gondoljon erre a kicsi lányra és imádkozzon érte vagy ha nem hívő, akkor szorítson neki!!! És mindenki küldje a pozitív energiákat Sveának!!! 

Spring yard sale

Szombaton volt a helyi garage sale, azaz tavaszi lim-lom vásár. Reggel 6-tól du. 3-ig tartott. Igen, ez az amit a filmekből már láthattunk. Hát csúcs szuper volt! Minden eladni kívánó már péntek este rendezgette a garázsában a holmikat. A helyiek tanácsa szerint  már péntek este érdemes szétnézni. Mi követtük a bölcsek tanácsát és de jól tettük! Mindent sikerült vennünk, amit akartunk, sőt még azt is amit nem akartunk! :) (Ahogy ez a vásárláskor lenni szokott... :) És tényleg nagyon olcsó volt minden! És a péntek esti hangulat szuper volt! Nagyon jó idő volt. Kb. 4-5 utcát jártunk be és először kicsit csalódva mentünk haza, mert nem kaptunk mindent, amit szerettünk volna, így abban maradtunk, hogy másnap korán kelés és szétnézünk más utcákban is. Aztán az egyik szomszédunk is ki volt pakolva, intettünk egymásnak és kíváncsiságból odakiáltottam neki, hogy van-e neki ez, meg, az a portéka, amit keresünk, és VOLT!!! :) Szóval nem kellett volna olyan messzire menni! Minden esetre megspóroltuk a szombati korán kelést! :) Na a nagy biznisz örömére a férfiak még söröztek is egyet, mi meg jól elcsacsogtunk. Sárika nagyon élvezte a meleg estét a szabadban! A szomszéd kislányok nagyon jól elszórakoztatták. Még kapott is tőlük ajándék játékot! :) Ilyen sokáig még nem volt kint. 1/2 9-kor mentünk be, már sötét volt!

Másnap azért még szétnéztünk más helyeken is. Akkor már nem vettünk semmit, csak a kíváncsiság hajtott minket! De megérte! Az egész bázis olyan volt, mint egy méhkas. Az utcák tele voltak mindenféle portékákat cipelő emberekkel. Az utak szélén mindenhol kocsik parkoltak és minden háznál kirakodó vásár! Ja és a gyerekek is be voltak fogva! Hol palacsintát, hol muffint, hol kávét, hol limonádét árultak! A legjobban a portrét készítő 3-5 évesekből álló csoport tetszett! :) Kár, hogy kihagytuk! :(

A biztonságra, a minden sarkon állomásozó golfkocsis rendőrök ügyeltek! 

És íme a képek:

 

Kávét árusító gyerekek

A portré készítő csoport :) 

A rend fenntartók

Hogy ezt otthon miért nem csináljuk? De tényleg? Nem lenne annyi lom felhalmozva. Amit nincs szívünk kidobni, jelképes összegért eladhatnánk! Mint a netes használt cucc kereskedő oldalakon, csak nem kéne a postával vacakolni! Mindenki kézbe veheti, megfogdoshatja, kipróbálhatja a portékát! Nincs utólagos csalódás, reklamáció. Otthon szervezni kéne ilyet is!