Ezt a blogot Sárikának, memoárként kezdtem el vezetni. Nem unatkozom és nincs feltűnési viszketekségem sem! Mivel ő még elég kicsike, nem hiszem, hogy magától emlékezni fog majd erre a nagy kalandra. Ezért gondoltam, hogy megörökítem neki az eseményeket az én szemszögemből nézve.
Biztos lesz olyan, akinek hasonló nagy utat kell megtennie pici babával vagy csak az amerikában élő vagy vendégeskedő anyukák mindennapjaira kíváncsi, remélem nekik hasznos lesz ez a blog!
2011. május 20., péntek
tádáááám!!!
Tegnap Sárikának elgurult az egyik játéka . És most a szokásos sírás helyett fogta magát és utána mászott! Négykézláb!!! Azóta meg sem áll! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése