Az utolsó hét Misiéknél

Húúú, hát ez pikk-pakk elszállt! Mármint ez a hét.

Hétfőn Barnabás leadta a házat minden csont nélkül. Délután eladta a kocsit. Sikeres nap volt! :)

Mi meg egész héten szuperül éreztük magunkat. Alexandra és Misi imádják Sárikát! :) Sárika egész nap foglalkoztatva volt valaki által. Alexandra elképesztően tud bánni a gyerekekkel. Waldorf világban nőtt fel (Waldorf ovi, isi és a szülei is waldorf pedagógusok) és olyan jó kis dolgokat tud se perc alatt gyártani! Sárika szinte minden nap kapott tőle valami rögtönzött játékot, egyszer egy koronát, egyszer egy babát, egy télapót, stb, stb. 

Szerdánként a könyvtárban van 1 órás meseolvasás és foglalkozás gyerekeknek. Eddig soha nem tudtunk elmenni, mert nagyon messze laktunk a könyvtártól, de most kb. 2 percre, konkrétan a könyvtár mellett lakunk, így elmentünk. Szuper jó volt!!! Pont a karácsonyos alkalmat fogtuk ki. Csupa meglepi ért minket. Először is lépten nyomon karácsonyfákba futottunk a könyvtárban. Mindegyiknél megálltunk jó nagyokat csodálkozni. Majd a gyerek teremben, a sok gyerek mellett 2 kutya is volt, mert pont ez a nap volt a kutyák napja. Minden gyerek ostromolta a 2 kutyát, és láss csodát! Sárika is!!! Igaz nem simogatta őket, de ő is mindenhova ment a kutyák után "vau-vau"-zva. Még az sem zavarta, hogy a meseolvasás közben a nagyobbik kutya a lába mellett fekszik!!! :) Biztos közrejátszott az is, hogy a többi gyerek is ott csimpaszkodott a kutyákba és látta, hogy nem bántanak senkit sem.

Amy, Daniel és Mary-Joe is ott voltak, de elég hamar leléptek. Ők is költözködnek, bár nekik egyszerűbb, mert őket költöztetik.

A meseolvasás után meg megérkezett az amerikai télapó segédje egy Elf, aki azért jött, hogy összeírja, hogy ki mit szeretne karácsonyra. Sárikát nem zavarta a zöld-piros Elf jelmez, szerinte maga a Tépotó jött el a könyvtárba. Egyből oda is szaladt hozzá. Ő volt a 2. aki odamehetett a "Tépotóhoz". Az Elf hiába kérdezgette Sárikát, hogy mit szeretne karácsonyra, Sárika pont akkor fedezte fel a játszószőnyegen lévő nyuszit, ezért ott mutogatott a nyuszira és mondta a Tépotóak, hogy "tufi". Így Sárika valószínüleg nyuszit kapna karácsonyra, ha itt maradnánk Amerikában, de kicselezzük ám az amcsikat és holnap hazamegyünk és nyuszi helyett jó kis játékokat fog ám kapni! :)

Minden estre kapott a Tépotótól egy csomagot, benne 2 pipanyalóka, 1-1 gumikacsa, gumitélapó, gumiszarvas és egy télapós kifestő. Húúú, mekkora sikere van ezeknek! :)

Aztán az Elf visszament a gazdájához és mi is hazaindultunk. Útközben ugyanúgy megcsodáltuk a karácsonyfákat.

Csütörtökön volt apa Graduációs ünnepsége. Vagyis csütörtökön a nemzetközieknek volt, pénteken meg mindenkinek.

Persze a családok is jöttek. Majdnem mindenkitől el tudtam búcsúzni. Természetesen voltak sírások, rívások. Mondjuk hozzám senki sem került úgy a közelembe, hogy ennyire fájjon a búcsúzkodás. Jó, biztos az elmúlt időszak pech sorozata is közrejátszott ebben, hogy sehova nem tudtam elmenni, mert általában Sárika mindig akkor betegedett le. De hát ez van.

Apára nagyon büszke vagyok! az osztályában ő lett a legjobb tanuló és az MMAS (ez a plusz iskola az eredeti iskola mellett, ami otthon egyetemi diplomának felel meg!!!) szakdolgozatát felterjesztették a legjobb szakdolgozat címre, de sajna valaki más kapta meg, de akkor is nagyon büszke vagyok Rá!!!

Pénteken a ceremónia után a nemzetköziek összegyűltünk a suli kajáldájában (ami egy pláza gyorsétterem szekciójára emlékeztet) és ott ettünk, ittunk, dumcsiztunk egy utolsót. Majdnem minden nő bőgött (én nem! hahaha!) Én örülök, hogy holnap hazamegyünk! Nekem már nagyon honvágyam van.

Nagyon örülök, hogy ennyi szép élményben részesülhettem, hogy ennyi érdekes embert megismerhettem, de már hiányzik az igazi otthonom, az igazi barátaim, a család, a mindennapjaim. Hosszú volt ez az egy év és nagyon nehéz is. Teljesen magamra maradtam Sárikával, aki az első gyerekünk és vele kapcsolatban, ugye minden újdonság. Sokat volt beteg és otthon tudom, hogy mikor, kihez, hova kell fordulni, de itt ez nem működik. Mindemelett egy hatalmas házat kellett rendbe tartanom, rengeteget reprezentáltunk, rendezvényekre mentünk, utaztunk és amennyire lehetett, próbáltam Barabásnak biztosítani a tanulást. Pfúúú, jó kis hajtás volt ez az egész év mindenkinek!

De holnap lezárul ez is. reggel 9-kor indulunk a reptérre. Mivel sok macera van a sok csomag miatt, 3 órával ott kell lenni indulás előtt. 12:30-kor indulunk Washington DC-be, ott mindössze 40 percünk lesz az átszállásra és még mindig nem tudjuk, hogy hova érkezik és honnan indulunk a gépünk! Washingtonból irány Frankfurt, ahol itteni idő szerint hajnal 1, ottani idő szerint reggel 7-kor landolunk, majd várunk 4-5 órát és csak ezután indul a Budapesti gépünk.

Pfúúú, csak elérjük a Frankfurti gépet...!!!

képekkel majd jövök otthonról!!! :)

Az utolsó hét a házban

A legutolsó hetet már nem töltjük a házunkban, mert vissza kell adni a Housingnak (az a szerv, aki a házak ügyes-bajos dolgaival foglalkozik). Megkaptuk a dátumot, azaz ebbe volt nekünk is döntési jogunk, hogy mikor költözzünk ki. Kaptunk egy listát, hogy milyen állapotban kell a házat visszaadni, ami teljesen egyszerű: minden legyen üres, kivéve azok a dolgok, amik eredetileg is bent voltak és minden legyen tiszta. A tisztasággal nem is volt gond, mert ugye nem evett meg minket a kosz, így csak egy végleges áttörlést kellett csinálni mindenhol, na de a kiürítés... Pfúúú, nem egyszerű 8 bőröndbe bepakolni. Mi még hagyján, de ugye Sárika rengeteget nőtt, rengeteg játékot kapott, otthon meg semmink nincs neki. Hát jött a matekolás, mit hogyan?! felállítottunk egy fontossági sorrendet a dolgaink között és ami befért befért, ami nem az maradt. Sajna nagyon sok mindent itt kellett hagyni. Az összes kinőtt ruhát, bár ezekért nem szakad meg a szívem, mert az itteni mosógép teljesen gallyra vágta őket de persze a kosz az nem jött ki, így elég csúnyák :(. A következő gyerekemre csak akkor adnám rá, ha nagyon meg lennénk szorulva anyagilag. Szóval ezekért nem kár. A saját ruháinkkal is úgy voltunk, hogy amiért nem szakad meg a szívünk, azt inkább a végére hagyjuk és ha befér, befér, ha nem, nem. Egyik sem fért be. de úgy voltunk vele, hogy inkább Sárika játékait visszük haza, mint ezeket. Így 3 nagy zsák ruhát adtunk Tracyn keresztül a templomnak. A menekülteknek nem számít, hogy foltos vagy szakadt.

Hogy ne legyen csont nélküli a pakolás sem, nyáron a Lufthansa változtatott a csomag méreteken, így a nagy katonai ládák már nem kompatibilisek. Pedig már vettünk 4-et, de hála égnek minden csont nélkül visszavették a PX-ben. Még számla sem kellett hozzá! Itt amúgy mindig mindent visszavesznek 90 napon belül. Jó, máskor kell a számla, de nem kérdezik, hogy miért vittem vissza. Egyszerűen csak visszautalják a pénzt és kész!

A nagy ládák helyett vettünk 2 bőröndöt és 2 kis ládát. Na de ezekbe kevesebb cucc fér! Kilóra jók vagyunk, csak a hely... Na erre is találtunk egy jó megoldást: vákumzsákok. Beletesszük a ruhákat, lezárjuk és egy erre alkalmas nyíláson porszívóval kiszívjuk a levegőt. Az eredmény fele akkora ruhaköteg. Na így már sokkal könnyebb pakolni!

Egész héten ment a pakolás, szortírozás. Hála égnek januárban jön ki egy Magyar család, akikkel már felvettük a kapcsolatot (szia Kirli :) így nagyon sok mindent nem kell kidobni! Misiék bevállalták, hogy tárolhatjuk ezeket a cuccokat náluk amíg ki nem utaznak az újak.

Ja Misiék azt is bevállalták, hogy hozzájuk költözzünk az utolsó héten, ne a hotelba! :) Ez nagy segítség, mert a hotelt átépítették és most már nincs főzési lehetőség. Így nem kell egy hétig gyorsbüfékben élnünk.

Az utolsó hétvégére volt 2 programunk is: Julie és Sophie szülinapi partija, aminek 9 körül vége és aki akar mehet a helyi szalonba bulizni. Mi ezután a szokásos utca grillpartira voltunk hivatalosak, ami most, hogy már beköszöntöttek a kemény mínuszok, Al házában került megrendezésre és ez a MI búcsúbulink volt!!!

De hogy ne okozzon túl nagy fejtörést, hogy hogy lépjünk le időben Julie-ék partijáról, ja és  hogy ne legyen egyszerű az utolsó 2 napunk, amikor, ugye a legnagyobb a káosz, Sárika megint összeszedet valami hányós, lázas betegséget. Így anya szépen otthon maradt Sárikával és csak apa ment el felköszönteni a 2 lányt, majd jött is haza. Gyorsan átvitte Al-éknek a szokásos,nagy adag gulyást, aztán hazajött és én is átmentem elbúcsúzni mindenkitől. Húúú, hát elég nehéz volt. Lívia és az anyukája sírtak is és még Al szeme is könnyes volt!!! Mondtam nekik, hogy ne sírjanak, mert én is sírni fogok! :)

Julie-ék bulija után Ulrikáék is eljöttek ebbe a búcsúbuliba. Én pont akkor voltam ott. Hát látni kellett volna Ulrika arcát amikor meglátott. Nem értette, hogy ide miért mentem el és Julie-ék bulijába miért nem. Hiába magyaráztam, hogy Sárika most aludt el és csak átugrottam elköszönni mindenkitől... láttam rajta, hogy nem érti, ezért nem is erőlködtem. Neki a partizás és utazás a legfontosabb, nekem a gyerekem. 2 külön világ soha nem fogja egymást megérteni. Én sem értem őt! ;)

Ezután haza is mentem és Barnabás visszament még egy kicsit bulizni. 

Mosni már csak Misiéknél akartam de a hányásos cuccokat nem akartam odavinni, de már a mosószerem is elfogyott, így másnap reggel Tracytől kértem egy kis mosószert és tőle is elbúcsúztam. Ő is nagyon szomorú volt, hogy elmegyünk. Ő nagyon sokat segített nekem. Tőle volt kölcsönbe a babahinta, ami a verandán lógott, mindig szólt, ha jótékonysági csere-bere volt a templomba. Csomó játékot és ruhát tudtam így szerezni Sárikának. Meg nagyon kedves, aranyos, segítőkész teremtés. Ő is hiányozni fog.

Aztán eljött a nagy nap. Misiék megérkeztek időre és elkezdték kiüríteni a cuccainkat. párszor fordulniuk kellett, mire mindent átvittünk. 

Bármennyire is nem szerettem ezt a házat, azért kicsit fájt szívem, amikor végleg elhagytuk. Csak itt éltünk 1 évig. Sárika itt kezdett el mászni, beszélni, menni. Nagyon sok szép emlék fűződik ide. És magát az utcát és a környéket viszont nagyon szerettem. Csendes, nyugodt, nagy játszótérrel... haj, haj, de már vége!

Christmas at Resurrection

Még a legelső tóparti hétvégén Nila mesélt nekem egy Adventi előadásról, amit a templomuk szokott minden évben megrendezni és ők is mindig szerepelnek benne a szamarukkal. Már akkor is mondta, hogy szeretne minket meghívni az egyik előadásra, természetesen igent mondtam. 

Azóta már többször is szóba került ez az előadás és minden alkalommal elmondta Nila, hogy fix-re kéne mondanunk, mert nagyon nehéz rá jegyet szerezni, mert évente csak 4 előadás és olyan nagy sikere van, hogy  általában teltházas.

Az OK, hogy az Amerikaiak nagyon nagy hívők, pláne itt Kansas környékén, ahol minden 5. épület egy templom (és ez nem vicc!!!), és ezeket a templomokat adományokból tartják fent. És nem kis rozoga épületekről van szó, hanem modern, szuper jó épületek. Nilaék temploma pl. közel 3000 fő befogadására képes. Na de egy Adventi előadás ekkora siker legyen???

Már eleve ez felkeltette a kíváncsiságomat!

A Thanksgiving vacsorán le is pontosítottunk mindent. Nila még sofőrt is szerzett nekünk, ha esetleg időközben eladnánk a kocsinkat. na de erre még nem került sor, így önerőből mentünk. Megkaptuk a templom címét és az időpontot. 7:30-kor kezdés. Este!!! Első reakciómból irtam is Nila-nak, hogy na ez nem biztos, hogy menni fog, mert ugye Sárikának ilyenkor lövik a pizsit és szerintem nagy balhé is esedékes, stb, stb. De Nila teljesen megnyugtatott, hogy ne aggódjak, rengeteg gyerek szokott jönni megnézni, mert gyerekek is szerepelnek benne és van egy "Crying room" ahová elvonulhatok szoptatni és onnan is tudom nézni az előadást. No ez nem hangzott rosszul. Leszámítva az oda-vissza út esedékes balhéját, azt mondtam, hogy próbáljuk meg! Nila megvette a jegyeket. 

Időközben apának eszébe jutott, hogy PONT aznap van a nemzetköziek által szervezett búcsú buli. Na pufff! Most akkor mi legyen? Mivel a buli ismét "No children please" és Nila már megvette a jegyeket, egyértelmű, hogy én és Sárika megyünk a templomba. Barnabás 2 napot hezitált, hogy mit csináljon, végül úgy döntött, hogy neki sincs senki olyan ebben a nemzetközi brigádban, akivel életre szóló barátságot kötött volna, ezért inkább ő is a templomot választotta.

Útközben még beugrottunk a Legendsbe egy kis utolsó shoppingra, majd egy Mekiben vacsiztunk, ahol Sárika legnagyobb örömére volt játszóház. Hát nehéz volt onnan elrángatni. Eztán az egész utat végigüvöltötte, de úgy torkaszakadtából. Majd bealudt. Mivel korábban értünk oda, inkább kint maradtunk a kocsiban, és hagytuk aludni. Közben azon töprengtem, hogy vajon jó ötlet volt-e elfogadni a meghívást? Ja közben próbáltuk megtalálni, hogy hova is kell menünk, mert ez a templom egy hatalmas területen lévő épületkomplexum. Szerencsére voltak forgalom irányítók, akik az előadásra érkezőket terelgették. Amint felkelt Sárika, bementünk. Hát ilyen templomot sem láttam még! Mint egy pláza. Ajándék boltok, asztalok, ahol az ingyen sütit és kávét lehetett elfogyasztani. Volt több karácsonyfa is, aminek Sárika nagyon örült, de a fő attrakció a 3 Télapó volt,a kik a gyerekeknek osztogattak mini pipa cukrokat. Sárika is kapott (amit apa evett meg :) de Sárikának nem ez volt a lényeg, hanem maga a "Tépotó". Mind a háromhoz odamentünk (neeeem! Nem kértünk cukrot mindegyiktől! :) és Sárika mindig a Tépotókat kereste.

A 3 karácsonyfa közül nekem az angyalkás fa tetszett a legjobban. Ez egy hatalmas fa volt és csak angyalkás díszek voltak rajta. Volt papír angyalka, horgolt angyalka, csir-csáré arany angyalka, szóval minden féle.

Nilaékkal nem tudtunk találkozni, mert ők az előadásra készültek.

Amikor be lehetett menni az előadó terembe, akkor egyből bementünk, hogy megérdeklődjük, hogy hol van az a "Crying room". Mindenki tudta, hogy mit keresünk és készségesen oda is vezettek minket.

na de itt álljunk meg egy szóra. Maga az előadóterem az a helyiség, ahol az Isten tiszteletek is zajlanak. Hát ennek semmi köze az európai templomokhoz. Ez inkább egy hiper-szuper mini arénára hasonlított. Mit mini! A több ezer fős kapacitású az nem mini! :) Az ülések kisebb blokkokra voltak osztva, úgy kb. 10 soronként volt egy nagyobb közlekedő folyosó és ugyanígy az oszlopokban is, csak itt számot nem tudnék mondani, mert az ülések legyező alakban követték a félkör alakú színpadot. Ja a színpadon a háttérben már ott voltak a zenészek és egy hatalmas kórus.

A crying room egy, a nézőtérről leválasztott helyiség, ahol egy hatalmas ablakon keresztül nézheti az anyuka az előadást miközben szoptat vagy etet vagy ringat, stb. A berendezése egyszerű: kb. 10 hintafotel úgy elrendezve, hogy ha mind használatban is van, akkor is mindenki lássa az előadást! 

Ezek után megnyugodtam! :) Bármi lesz is, nem lesz gond!

A helyünk is kb. 10 méterre volt a Crying roomtól Nila mindenre gondolt! :)

Amíg el nem kezdődött a műsor, Sárikával megnéztük a nézőtéri karácsonyfákat. Ezek is nagyon tetszettek. Semmi más nem volt rajtuk, csak sima hófehér filcből kivágott figurák, amiket vagy arany filccel vagy arany gyöngyökkel díszítettek. A legtöbbjük vallási motívum volt. Sárika örömmel fedezte fel a madarat, a halat, a királylány koronáját, a bárányt, a pillangót.

Majd elkezdődött az előadás. Az egészet a lelkészük (vagy hogy hívják a Baptisták ilyenjét???) nyitotta meg, volt közös imádkozás és Sárika nagyon szépen imádkozott. Mondta is a végén, hogy ámin :).
Az előadás 2 részből állt, az első egy kislányról szól, akinek meghalt az anyukája és utálja a karácsonyt és mindig összeveszik az apukájával és egyszer elment egy templomba, ahol az angyalok "elhozták" neki az anyukáját. A kislány nem látta, nem hallotta az anyukáját, csak sugallta neki, hogy mennyire fontos a hit és ha hinni fog, akkor minden másképp lesz. És onnantól kezdve minden megváltozott.
Sárika tejesen le volt nyűgözve a darabtól! Főleg azért, mert a színészek ott mozogtak a nézőtéri sorok között és mi ugye pont egy szélen ültünk, ezért a Télapó is odajött Sárikához Merry Christmas-t kívánni és az angyalok is ott táncoltak mellettünk. Na ez volt a leg megfogóbb
Tényleg nagyon fantasztikusan volt megrendezve az egész. Olyan volt, mint egy musical, végig csak énekeltek, táncoltak.
Aztán volt egy szünet, miközben Nila megjelent jelmezben és bevitt minket a színfalak mögé. Nagyon sok embernek bemutatott minket. Barnabás jó sokat beszélgetett a darab kitalálójával és rendezőjével. Megtudtuk, hogy már 10 éve, minden évben megy ez az előadás és mindig hatalmas siker. A táncosokon kívül mindenki a hitközösség tagja, nem profi színészek! És teljesen önkéntesen vesznek részt az előadásban.
Ja és Sárika találkozhatott az egyik angyallal! :)
Szünet után egy Betlehemi jelenetet feldolgozását láthattuk. ebben szerepelt Nila és a szamaruk. Nila a nézők között vezetgette a szamarát (természetesen mellettünk is eljött) amin később Máriát vitték a jászolhoz.
Ez a darab is nagyon jól volt megrendezve, de ennél már nyűglődött Sárika, mert ez már elég későn volt. A Crying roomt nem kellett használni, mert a nézőtéren elég sötét volt, így ott szopiztattam. Ettől megnyugodott.
Haza felé végig aludta az utat és jó nagyokat horkolt. :)

Nem tudom, hogy milyen lehetett a búcsúbuli, de ezt kár lett volna kihagyni. Ez tényleg egy életre szóló élmény volt!

Ja sajna nem lehetett képeket készíteni az előadás alatt, így be sem vittük a kamerát.

Karácsonyi Coffee Morning

Újra egy rendhagyó Coffee Morning. Ezt a nyári csapat feleségei szervezték és mindenkit meghívtak közölünk is, egy utolsó össsznépi találkozásra és ajándékozásra. Nagyon szép gesztus volt ez tőlük!

A meghívóban írták, hogy mindenki hozzon 1 dollárt, ebből vették az ajándékokat.

Rengetegen voltunk, de sajnos a mi csapatunkból összesen 6-an voltunk ott. Hát ez elég gáz! De hát szégyenkezzenek azok, akik nem jöttek el!

Miután kicsacsogtuk magunkat, mindenki bedobta az 1 dollárt és kapott egy sorszámot, majd amikor mindenkinek ki lett osztva a száma, elkezdődött az ajándékosztás. Sorsolásos módszerrel kaptuk meg az ajikat. Általában vagy bögre vagy illatgyertya volt a kis csomagokban, amiket előre becsomagolva, a kandalló elé, egy nagy kupacba raktak a hölgyek. 

Az ajándékozás után mindenki szélnek eredet, nem úgy, mint a mi Coffee Morningjainkon, hogy még délután is ott ülnek és nem zavarja őket, ha pl. Sárika már az ölemben alszik... Na de már mindegy. Vége van ennek is. 

Kansas Chiefs

Nagy őrület volt a bázison a hétvégén! A kansas Chiefs amerikai futball csapat dedikált a PX-ben!

Tanácsadó ebéd + a sosem látott szponzoraink

Apa kapott egy emailt az iskolától, hogy van itt egy Amerikai illető, aki sok évet töltött Magyarországon tanácsadóként és szeretne velünk találkozni egy kötetlen beszélgetésre. Természetesen meghívtuk hozzánk egy vacsorára.

A megbeszélt időre sajnos összejött neki valami (konkrétan lerobbant a kocsija) ezért áttetük a találkozót egy vasárnapi ebédre. 

A gulyás megint kötelező volt, mert amint megemlítetük a vacsora szót, egyből mondta, hogy Óóóóó, milyen rég nem evett igazi jó, Magyar gulyást! A másodikat már beújítottam a szokásos helyett. Igaz vasárnapi ebéd feeling: rántott hús, rántott zöldségek, krumplipüré, ubisali. Nyami-nyami! :) A tanácsadó úrnak is nagyon ízlett.

Nagyon szimpatikus és teljesen kétlábbal a földön álló jelenség volt. Először kicsit aggódtam, hogy ajaj, ez valami nagy ember lesz, de, ha az is, nem éreztette velünk. 

Nagyon sokat tud Magyarországról, mind politikailag, mind történelmileg. Rengeteget utazott, ismeri minden fő részét az országnak. És nagyon pozitívan vélekedett a Magyarokról! Hát akkor nem lehetünk egy olyan szörnyű nemzet, ha ennyi külföldinek mind pozitívvéleménye van rólunk, mármint Magyarokról! Persze vannak kivételek (pl. szomszédok...) de ezek csak emberi hiányosságokon alapuló "ellenségeskedések". 

A végén úgy váltunk el, hogy mindketten meg invitáltuk egymást, ha a jövőben mi jövünk, vagy ha ő jön látogatóba... Úgy legyen!!! :)

Ééééééééés világtrakcióóóóóó!!! A sosem látott szponzoraink eljöttek ma hozzánk! Na, jó, a legelején,a mikor megérkeztünk, akkor találkoztunk velük, és Joel segített a kocsivásárlásban, ja és Valentin napra és Húsvétra kaptunk tőlük egy képeslapot! Ennyi volt az összes kapcsolatunk. Pedig egyszer még vacsorára is meghívtuk őket emailban (3 email címre küldtem el a meghívást), de még válasz sem jött rá. 

A legutóbbi eseményen, ahová apa Nila-ékkal ment (ez egy közös "köszönjük a szponzorok mukáját" fogadás volt), ők is ott voltak. Barnabás jót röhögött, mert mondta, hogy látta rajtuk, hogy milyen kellemetlenül érezték magukat, amikor a megnyitón köszöntet mondtak a szponzoroknak és fel kellett állniuk és mindenki tapsolt nekik. Ja és Nilaék egész este a közös élményeinket mesélték nekik. (gonoszan vigyorgós szmájli) 

Én nem érzem úgy, hogy hiányoztak nekem az 1 év alatt. Gondolom mi sem nekik. csak akkor miért válanak szponzorságot? Mi szerencsések voltuk, mert Nila-ék szerintem az egyik legjobb szponzor család (a többi nemzetközi család beszámolóival összehasonlítva őket) és Jan és Dean is sok programot csinált nekünk. Jó, ezekre többnyire csak Barnabás tudott elmenni, mert rengeteg baseball-, meg amerikai futball meccsekre vettek jegyeket. Apa nagyon élvezte őket! :)

Na de mi van akkor, ha valaki 3 ilyen szponzort fog ki? Szívás!

Népszerűsítek

Egyik kedvenc blogom: http://www.urban-eve.hu/

Ritkán adódik olyan pillanat, hogy nincs megválaszolatlan levelem, üzenetem, nem kell blogot írni :), na ilyenkor nagyon szeretek ezen a blogon nézelődni. Nagyon tetszik itt minden.<3

És még hasznos is. Ha úgy érzed, hogy néha a házimunka túl nő rajtad, akkor jól jön ez a segítség: flylady program

De még ezen kívül is rengeteg nagyon jó ötletet lehet itt találni takarítás, lomtalanítás, lakberendezés, stb, stb témában!

Jó böngészést! És jó zónázást! :)

Mikkamakka, avagy miért tettem zárttá a blogot?

Húúú, de hosszú sztori ez! Sokat gondolkodtam rajta, hogy ezt leírjam-e vagy sem, de miért ne? Hisz ez is megesett velünk az 1 év során. Ez is jó kis tanulság lehet másoknak! Bár kivédeni nem lehet, de jó ha tudnak róla az emberek, hogy ilyen is van.

Hát akkor kezdjük:

Tagja vagyok egy anyukás fórumnak ahová még Sárika születése előtt a mosható pelenkák és a babahordozók beszerzése miatt regisztráltam. Csupa segítőkész, becsületes anyákkal "találkoztam" ott (persze csak virtuálisan). Jöttek, mentek a pelenka, hordozókendő bizniszek, tanácsok. Sőt, amikor szoptatási vagy egyéb olyan más problémáim adódtak, amit nem tudtam kitől megkérdezni (mert ugye Murphey törvénye szerint mikor van szabin a doktornénink és a védőnőnk??? Naná!!!), na de ez a fórum tel van szoptatási tanácsadóval, védőnőkkel, szülésznőkkel, stb, stb. Szóval szakemberekkel. De sok estben "csak" egy 3-4 gyerekes anyuka adott tanácsot. És bejött! :)

A helyi (tatai) ismerős anyukákkal is ezen a fórumon értekeztünk nap, mint nap. És miután kijöttünk ide, Amerikába, olyan jó volt, hogy napi szinten kapcsolatban tudtam velük maradni.

Mielőtt kijöttünk, karácsony tájékán reppent fel egy hír, hogy az egyik anyuka, aki nemrég szült és szintén fórum tag (mikkamakka néven), a várandóság alatt kiújult a gyerekkori rákja és most kórházba került egy tüdőgyulladás miatt és mélyaltatják és küzdenek érte. Naná, hogy minden anyuka szíve összeszorult. Egy "közeli ismerőse" indított egy külön topikot is erről a hírről ahová szinte minden fórumtag küldte drukkokat és egyként szorítottunk mikkamakkának. és napról napra vártuk és kaptuk a híreket, miszerint Mikka egyre jobban van. Ugye mindenkinek volt a családjában minimum egy valaki, aki rákban hunyt el? Hát nekünk Ő volt a reménysugár, aki legyőzte a rákot! És hittünk benne, hogy egy kisbabás anyukát nem érhet ilyesmi! És ő győzött! A fórumtagok összefogtak és felkértük az egyik kézműves nagymamát, hogy horgoljon neki egy papucsot és egy takarót. összedobtuk rá a pénzt. Mivel nagyon sokan akartak segíteni ezért egy-kétszáz forintos tételre jött ki. Majd Mikka hazamehetett a kisfiához, Somához és a férjéhez. 

Valahogy felmerült akkor, hogy mi jövünk ki Amerikában és írt nekem egy privát üzenetet, amiben leírta, hogy ő már többször is járt az USA-ban és a legjobb barátnője is kint él és ha bármilyen kérdésem van nyugodtan írjak neki. naná hogy volt egymillió kérdésem. Így elkezdtünk levelezni. Időközben olyan kérdéseim is felmerültek, amire ő nem tudott pontosan választ adni, ezért írt a kint élő barátnőjének (Kirának), aki felvette velem a kapcsolatot a fészbukon és ő is mindig válaszolt a kérdéseimre. 

Időközben kiutaztunk.   De továbbra is aggódtunk Mikkáért a fórumon és biztattuk, mert panaszkodott a 45 kg körüli súlya és a kemó miatti kopaszsága miatt. valahogy kiderült, hogy imádja az USA-ban oly népszerű Oreo kekszet, amit otthon alig vagy aranyárban lehet kapni. Aztán valaki belinkelt egy online angol boltot, ahol 200 ft/cs volt az oreo, és gondoltam meglepem vele Mikkát, amiért annyi jó tanácsot adott. A kézműves hölgytől elkértem a címét, de ő csak az anyósa címét tudta megadni, mert oda kellett küldenie a horgolt takarót. gondoltam, sebaj, úgy is megkapja. Pár nap múlva jelezte is, hogy meglepetésszerűen kapott oreo keekszet és nagyon örül neki és jaj, köszöni szépen, nem kellett volna! Örültem, hogy boldog volt miatta.

Közben zajlott a kinti életünk. Sárika elég beteges lett. Mindig a fülecskéjével volt gond. és Mikka javasolta, hogy írjak megint Kirának, hisz Kira végzős Fül-, orr-, gégész hallgató!!! Wow!!! Pont ez kell nekünk. írtam, kaptam is tanácsokat. Meleg, száraz borogatás, ne érje víz, stb, stb. 

Közben ment a privát levelezgetés Mikkával, ahol leírta nekem Kira történetét. Ő egy Svéd-Magyar lány, akit egészen kis korában otthagyott az anyja és a nagyon gazdag, sosem ráérős apja nevelt fel. Az USA-ba ment élni és egy repülőút során megismerkedett a férjével, Herczeg Gergővel, aki egy az USA-ban élő magyar srác. Van egy 2 éves kislányuk Svea, aki nagyon súlyos szívbetegségben szenved. Rengeteg szívműtéten vannak túl, de nagyon rossz kilátások vannak a kislányra nézve. Továbbá még az is nehezítette Kira életét, hogy régebben ő is tagja volt valamilyen nemzetközi anyukás fórumnak, ahová az anyukája keresése miatt regisztrált és az ottani magyar anyukáknak egy olyan aljas csoportja volt, hogy olyanokkal szórakoztak, hogy kiadták magukat Kira anyjaként meg ilyenek. Mivel Kira egy nagyon sebezhető, labilis lelki állapotú ember, ez a sztori után, illetve a kislánya egy majdnem sikertelen szívműtéte után öngyilkosságot kísérelt meg, de hála égnek nem sikerült neki. Azóta pszichológushoz jár és már teljesen túl van ezen, de az a pár szenya lány még mindig zaklatja néha. Valahogy mindig megtalálják és rászállnak.

Időközben a férje is bejelölt a fb-on és vele is elkezdtünk levelezni. Ő sok utazási tanácsot adott. Hol, mit érdemes megnézni, meg ilyenek. Ja és írták, ha NY-ba megyünk, egyértelmű, hogy náluk fogunk megszállni.

Nagyon jó fejnek tartottam őket, pedig mindkettő nagyon gazdag. New Yorkban élnek, Gergő a Wall streeten dolgozik és végzős hallgató a mittomén milyen pénzügyi egyetemen. ha elvégzi, tanítani fog. rengeteget utazik világszerte. Ja, az ő javaslatukra kezdtem el ezt a blogot vezetni Sárikának. Ők is megadták a blog elérhetőségüket és onnantól napi szinten "része lehettem" az életüknek.

Közben a kislányuk egy olyan szívműtét elé nézett, aminek a sikeres végkimenetelére 60% esélyt adtak az orvosok. A műtét előtti napokban pont írtak valami ügyben és teljesen ki voltam, hogy én valószinüleg nem élném túl épp ésszel ezt, hogy na, most van péntek, hétfőn 60%-os eséllyel tovább élhet a gyerekem... Ááááá, ebbe még belegondolni is szörnyű! nem! nem! nem!

És Sveát megműtötték és a műtét sikerült, de a következő napokban olyannyira romlott svea állapota, hogy egyből szívátültetésre volt szüksége. Első helyre került a donorra várók listáján. Most ez szerencse, vagy szerencsétlenség (attól függ, melyik oldalról nézzük) egy Kanadai kislányt az anyukája felügyelet nélkül a fürdőkádban hagyott, amíg a kistesót kivitte a szobába. A kislány megcsúszott és ugye a gyerekek első reakciója ijedség közben, hogy vesznek egy nagy levegőt... belefulladt a kádba. :(  ..... Svea új szivet kaphatott, amivel tovább élhet.

Ez a történet a magyar anyukás fórumon is ment Mikka topikjában. Nagyon sokan izgultak Sveáért. Egy gyönyörű, okos, életvidám kislány. Egy gyönyörű anyuka és egy jó fej, jóképű férj. Miért pont velük történik ennyi baj?

Ezen a fórumon Mikka több topikban is jelen volt, ahol szinte kivétel nélkül, mindenhol viszályt szított. Főleg azokat marta állandóan, akik állítólag benne voltak a Kira kicsinálásos ügyben. Nekem is írogatott ezekről a sztorikról, de engem nem igazán érdekelt, meg hát Sárika mellett ugye limitált a netezési időm, így csak a lényeges infókkal foglalkoztam. Lényegében mindig olyasmi sztorik voltak, hogy Kiráék rengeteg ajándékokat küldtek az ismerőseiknek és azok hol viszonozták, hol nem, hol eladták, hol továbbajándékozták... megértem, de engem nem bántottak. Mindig volt valaki akiről írogatott ő is és Gergő is negatív régi sztorikat. pl. az egyik tatai ismerősöm  is benne volt ebben a Kirás sztoriban. Mondta is Mikka, hogy vigyázzak vele. Őszintén szólva, amennyire ismerem az illetőt, nem tudom róla elképzelni, hogy ilyet tegyen. Bár lehet, hogy rossz ember ismerő vagyok és ami igaz, az igaz, csak párszor találkoztam vele, de mindig nagyon pozitív benyomásom volt róla. Így ezzel is úgy voltam, hogy meghallgattam és elengedtem a sztorit. nem igazán foglalkoztam vele.

Közben közeledett a NY-i utunk és, mivel Svea szívátültetésen esett keresztül, steril körülményekre volt szüksége. alap, hogy mi nem mehettünk hozzájuk.

Közben kiderült, hogy Kira újabb babát vár. Húú, nagy volt a boldogság! Svea is csodával határos módon gyógyult. Ja, időközben vettek Floridában egy házat, mert oda akarnak költözni a diploma után. Hol itt éltek, hol ott.

Mikka is teljesen rendbe jött. Győzőtt!!! Ennek örömére Októbere kapott Kiráéktől egy repülőjegyet és írt nekem, hogy, mivel a tesójával és Somával utazik és alig lesz holmijuk, hazafelé be tudnak vállani 10 kg-nyi holminkat. Tudta, hogy nem túl sok kapacitásunk van a csomagokat illetően. Wow!!! Húúú, ez tényleg nagy segítség lenne!!!

Aztán beütött a gáz újra. Kira elkezdett vérezni. Kiderült, hogy rosszul tapadt meg a méhzsák és innentől feküdnie kell. Gergő éppen államvizsgázott. Gergő anyukája vigyázott Sveára, aki a leírtak alapján egy gonosz boszorka. Senki nem örült ennek, ezért a boszorka háta mögött Gergő elintézte, hogy Mikka kirepüljön Somával és onnantól ő vigyázott Sveára. Kirának is rendeződött az állapota. Mikka keresett nekik egy bejárónőt és egy szuper bébiszittert. Majd, mikor minden gond meg volt oldva, hazament. Így ugrott a 10 kg-os felajánlása. :(  Hát ez pech ránk nézve, de  persze, ez fontosabb volt.  

Aztán valahogy nagyon eltűnt mindenki a képből és egyszer csak egy nap az a bizonyos tati ismerős, akivel vigyáznom kéne írta fb-on egy üzenetet, hogy Te jó ég! Andi, most látom, hogy te ismered ezeket (Mikka, Gergő, Kira) nagyon vigyázzál velük! Ne higgy nekik semmit! nincs rák, nincs beteg gyerek!

Nem értettem egy kukkot sem. Aztán nem sokkal később jött mg egy privát üzenet az egyik, Mikka által főgonosznak tartott (Kira kicsinálós) csajszitól. Ő is leírta, amit a tatai lány, csak kicsit bővebben, bár én még így sem értettem, mert szerinte nincs se Mikka, se Gergő, se Kira, se Svea, mindezek mögött egy valaki van aki csak kitalálta ezt a sztorit. És még annyit írt, hogy húúú, ez egy nagyon régi, nagyon beteg történet, de most nincs ideje elmesélni.

................................................................. nem is tudom, hogy mit éreztem. Most akkor kinek higgyek? A tatai lányt ismerem, a fb alapján rengeteg közös ismerősünk van. Néztem a profilját a képeit, tudom, hogy az anyukája gyerekorvos... ő hiteles. A másik lányt (Brigi) nem ismerem, de az ő profilja is hitelesnek tűnik. És megnéztem Mikka profilját. Néha tett fel 1-2 képet de mindig törölte. És sokszor az a "ezen a képen nem is hasonlítasz magadra" érzésem volt. Gergő profilján sok kép van, de ahol Svea is rajta van, azon Gergő teljesen máshogy néz ki, mint a többi képen. Hasonlít, hasonlít. de.... Kira szintén kétarcú. És senkiről semmi infó, pár ismerős és mindhármuknál, szinte ugyanazok.

Másnap a magyar fórumon, a rendszergazda indított egy figyelem felhívó topikot, hogy hamis felhasználó van/volt a fórumon, de már törölték és mindenki, aki kapcsolatban állt vele vegye tudomásul, hogy csalás áldozatává vált. megdöbbentően sokan voltak/voltunk, akikkel kapcsolatban álltak. Aztán mindenki leírta amit tudott, a sztorikat és rakták össze a mozaikot. Ugye a 7 órás időeltolódás miatt én mindig egyben tudtam elolvasni az aznapi termést. A legnagyobb "vesztes" az a bizonyos Brigi volt. Őt már 3 éve etették a sztorival, drága ajándékokkal halmozták el, amit mindig úgy érzett, viszonoznia kell és teljesen lelkileg zsarolták. Zárójelben megjegyzem, hogy ez azért valamilyen szinten az ő hibája is lehetett, mert hagyta magát. De ez nem tartozik rám. Ez az ő sztorija. Az enyém, meg a  fent leírtak. 

Az egész úgy derült ki, hogy azok a bizonyos Kira kicsinálós gonoszoknak már régen szemet szúrt a sok tragédia ami persze mindig szerencsés kimenetelű volt. Az álom élet (szép nő, szép, okos gyerek, gazdag férj, mindez az USA-ban). És elkezdtek szimatolgatni Kira után. Persze mindenki ismerte a blogjukat, így arcról őket is. És ez volt a hiba! Egy amerikai reklám hirdetésen megtalálták az egyik "szereplőt". Egy amerikai online fotóalbum rendszerről lopta az illető a képeket a Herczeg család fb profiljához és blogjához és a képekhez szőtte a sztorikat. Mikka saját kisfiaként bemutatott gyerek is erről az oldalról lett lelopva.

Értesítették mindkét családot és már törölték is a képeiket. "Svea" anyukája (akit mi Kiraként ismertünk), eredeti nevén Meghan regisztrált is a magyar fórumra, mert a kérdéseire választ szeretne kapni. Google fordítóval próbál kommunikálni, de a magyar anyukák már nagyon bizalmatlanok mindenkivel, így ott nem járt sikerrel. Brigi és egy másik, a nyomra találó anyuka van vele kapcsolatban. Megkértem őket, hogy tájékoztassanak engem is, ha van valami fejleményük.

Amit jelenleg tudunk, elég megdöbbentő! Az ajándékok postázási címei, a számlaszámok, telefonszámok alapján egy csepeli általános iskolába vezettek a szálak. Ott is 2 felmerülő esélyes volt. Az egyiket megkeresték személyesen és elmondta, hogy a másik (általunk) "gyanúsított" kolléganő(!!!) néha megkérte őt bizonyos csomagok átvételére stb, de soha nem foglalkozott ezekkel és mindig volt hiteles sztorija ezzel kapcsolatosan. A "gyanúsított" telefonszáma megegyezett a Brigi által ismert telefonszámmal. Angol, informatika szakos tanár. Egyedül él. Hab a tortán, hogy egy faluból származik Brigivel. Brigi szerint nem valami régi revansról van szó, mert nem is ismerték egymást, csak a nővérének volt évfolyamtársa és azért ismeri mindenki, mert sportoló a csajszi. De az illető még nem tudja, hogy ennyire be lett azonosítva. 

A fórumon jogászok, rendőrök is vannak fent de igazából nem tud senki semmit tenni, mert sem anyagi kár (max pár száz ft/fő) sem más bűncselekmény nem történt. Aki léphetne ellene az a két család, akinek a képeit lopta. De ők nem akarnak olyan messziről csinálni semmit és Meghan elmondása alapján nem is akarnak, mert félnek. Én megértem őket. Az iskola igazgatóját is megkeresték és elmondták a történetet. Ő annyit mondott, hogy meg van a privát véleménye a sztoriról, de nem tud és nem is akar semmit csinálni addig, amíg a rendőrség meg nem keresi. Őt is megértem. nem veetne túl jó fényt az iskolára, ha kiderülne, hogy egy ilyen... beteg(???) ember tagja a tanári karnak. Nem szivesen járatnám oda a gyerekemet.

Szóval ilyen is megtörténhet az emberrel. Ha valahol, valamilyen más sztorikkal szőve látjátok az itteni fotóinkat, akkor valószinüleg ez az illető az megint! Minden esetre azért titkosítottam a blogot. Bár majd egy éven keresztül olvasta... :( Sőt, az ő tanácsára kezdtem el vezetni...

Tudom, most jöhetnek a szemrehányások, hogy minek fórumozni, minek fb-ozni, blogot írni, stb, stb. Mert egy ilyen világban élünk. Ha kapcsolatot akarsz tartani, sok estben csak így lehet. És most mindenki gondolkodjon el, hogy pl a fb-on hány olyan ismerőse van, akivel még soha nem találkozott személyesen!? Ugye?

És kedves olvasó, miattad is íródik ez a blog... ha nem írnám, nem tudnád olvasni! :p 

Nila-ék nálunk!!!

Végre sort keríthettünk arra is, hogy Nila-ék jöjjenek hozzánk. Az 1 év alatt ezidáig sehogy sem akart összejönni ez a találkozó, mert valami mindig közbejött. De most jó alkalom adódott, ugyanis ma van egy esti rendezvény apa sulijában, ahová a szponzorok és a "családok" vannak meghívva. Természetesen gyerek nélkül ! Ezért tudok most blogot írni, miközben zajlik a rendezvény... :/

Na és Nila-ékkal megbeszéltük a Thanks Giving vacsorán, hogy sokkal előbb jönnek és nálunk ebédelnek. Végre vendégül tudtuk őket látni.

Most hagymakrémlevest főztem és csiripörit :) Ugye nekik már több alkalmuk is volt Magyar ételeket kostólni a tavas hétvégéken, de ezeket még nem csináltam nekik. megint siker volt mindkettő. Minden elfogyott!!! Craig 3x szedett a levesből, 2x a másodikból!!! :)

Kaptunk tőlük mi is és Sárika is egy-egy, Nila által készített foltvarrásos plédet. Nagyon szépek!

Mi is megleptük őket pár aprósággal. Az egyik vásárlásunk alkalmával láttunk egy kb. 70-80 cm hosszú, tök aranyos kék evezőlapátot "Welcome to the lake" (Isten hozott a tónál) felirattal. Egyből ők jutottak eszünkbe róla és meg is vettük nekik. Pont jó a színe is, ugyanis a tóparti ház nappalijában minden kék. Illetve kértünk a rokonságtól egy magyar népviseletes babát, mert amikor Nila-éknál voltunk, láttuk az egyik vitrinben, hogy több nemzet népviseletes baba van ott. valószinüleg az eddigi szponzoroltjaiktól kapták. na, most már a Magyar baba is odakerülhet! És még adtunk nekik egy családi fényképet rólunk.

Ebéd, azaz inkább estebéd után fényképeket nézegettünk, majd amikor eljött az idő, elmentek a rendezvényre.

Még jövőhéten találkozunk velük a templomukban, mert meghívtak minket egy adventi előadásra, ahol a szamaruk fog szerepelni. Kicsit aggódtam, hogy este 7-kor kezdődik az előadás és mi van, ha Sárika bedurcizik? de Nila megnyugtatott, hogy ez egy teljesen családbarát templom, van egy "crying room" ahová el lehet vonulni a sírós gyerekekkel játszani, szoptatni, stb, de közben anyuka egy privát ablakon keresztül nézheti az előadást! Na így már neki merek indulni! :)

Ja és megígérték, hogy majd kijönnek a reptérre, amikor megyünk haza.

Jaj, megint nehéz a szívem egy kicsit, mert Nila-ékat nagyon megszerettem. Olyan jó emberek. Jelenleg ők a példaképeim a "hogy kell szépen élni" témakörben. :)

Újabb vacsora

Legutoljára apa osztályfőnöke és a felesége jöttek hozzánk vacsorára. A menü a szokásos: gulyás, csiripöri nokival és salival. :) Sárika még mindig imádja mindkettőt!
ha valaki egyszer itt szeretne letelepedni és nem tudja, hogy mihez kezdjen, miből éljen meg, javaslom neki egy magyar kifőzde üzemeltetését! Igazából nem kell túl sok féle kaját kínálni, csak gulyás, pörkölt, csülkös bableves meg töltöttkáposzta. Eddig még nem találkoztam olyannal, aki ne ment volna le hídba ezektől az ételektől. :)
Most is így volt. Még a maradékot is elvitték magukkal! :)

Coffee Morning de másokkal

Így a vége előtt 2 héttel szerveztem egy búcsú Coffee Morningot, ahová most nem a mi csapatunkat, hanem olyanokat hívtam meg, akikkel jóban voltam vagy sokat segítettek nekem. Meghívtam Gabit, Maria-t (spanyol összekötő feleség), Mariola-t (spanyol SAMS feleség), Yummi-t (japán összekötő feleség), Shannon-t, Vicky-t és Jeanne-t (ők a tanáraim voltak). A 2 utóbbi nem tudott eljönni. 

Tőlük is el szerettem volna köszönni és úgy gondoltam egy CM remek alkalom erre. Mivel előző héten Gabinál volt egy CM, ahol felvonultatta a magyar konyha party kaják javát és kivétel nélkül mindenki ott volt ezek a hölgyek közül, most én tradícionális magyar kajákat készítettem. Nem röhögni! Igen, gulyást és töltöttkáposztát. Nem, a hétvégi adag már elfogyott, ez egy újabb dózis! :)

Mondanom sem kell, hogy hatalmas sikere volt mindkettőnek. Mindenki elkérte a recepteket! :)

Amúgy olyan jó volt, hogy csak ennyien voltunk, mert így alig volt dolgom és én is élveztem, nem csak rohangáltam, mint pók a falon. Majdnem mindenki hozott valami ajándékot nekem is és Sárikának is. Így Sárikával sem volt semmi gond, mert az új játékok lekötötték.

Maria és Shannon jó sokáig maradtak. Tök jól eldumcsiztunk. Shannont nagyon bírom, szerintem nagyon jó fej.

Kicsit szomorú voltam a búcsúzkodásnál megint...

Amy-ék búcsúvacsora

Vasárnap Amy-ék és persze Misiék jöttek búcsúvacsorára. Most újítani akartunk a menüt illetően, de Amy nagyon meg szeretné tanulni a gulyás "titkát", így a leves az maradt, a második viszont töltöttkáposzta volt!!!

Már kora délután megérkeztek, hogy tudjunk együtt főzni. Persze én már mindent előkészítettem, mint a főzőcske műsorokban. Minden megpucolva, feldarabolva. Így persze, hogy elég 1 óra majdnem az összes étel elkészítésére :/

Persze a gulyás tovább tartott. Amy csak nézett nagy szemekkel, hogy jééé ez ennyire egyszerű??? Igen! Ugye milyen fantasztikus ízek kerekednek, ha az ember együtt főzi a zöldségeket a hússal?! Nem mint it...!

Természetesen a gyerkőcök addig szétszedték a lakást és hol felváltva, hol egyszerre bőgtek. A felállás a szokásos: Daniel imádja Sárikát (egész este ölelgette, puszilgatta még az ajtóból is visszarohant megpuszilni, amikor mentek haz :) Mary-Jo is imádja Sárikát a maga módján... leginkább húzgálja a haját, nyomkodja a szemét és mindig Sárika játéka kell neki. Sárika meg kis nyuszi, nem védi meg magát, csak mindenért sír. ilyenkor Daniel, a hős lovag, a védelmére kell és el agyabugyálja a húgát, utána hol az anyja, hol az apja meg őt, így mindhárom gyerek bőg valaki miatt. De amúgy jól elvoltak! :)

Minden esetre mi remekül éreztük magunkat! Mire kész lett minden, Misiék is megérkeztek. A töltöttkáposztáért is teljesen oda voltak Amyék.

Vacsi után olyan jól eldumcsiztunk.

Most egy kicsit fáj a szívem, hogy őket itt kell, hogy hagyjam. Tudom, hogy fogunk még találkozni, de nem ilyen sűrűn.

Play Group

Mióta nem járok angolra, újra elkezdtünk járni a játszóházba.  Sárika nagyon élvezi! Sőt mostanában Amyék is csatlakoznak hozzánk. Nagyon jól elvannak az ő gyerkőcei is.

éneklős, táncolós rész

Mary-Jo és Sárika

így repül a helikopter és ilyen hangot ad

Daniel és Sárika

Sárika dínózik

Hálaadás (Thanks Giving) ebéd

Már hetekkel ezelőtt meghívást kaptunk Barnabás történelem tanárához, hogy töltsük velük a tradícionális Hálaadás (Thanks Giving) ebédet. Misiék is meg lettek hívva.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ők a legpuncsosabbak az osztályban, hát nem. Csak éppen ők a legjobbak (büszke szmájli). Miután apa befejezte és leadta a szakdolgozatát, közölte vele a történelem tanára, hogy különdíjra fogják felterjeszteni, mert olyan jól sikerült. 

Misi meg azért kapott meghívást, mert ő egy 2 lábon járó történelem könyv. Valószinüleg a magyar történelmet is jobban tudja, mint én (na ez már nem annyira büszke szmájli).

A család Leavenworthben a Wellington parkban lakik, ami egy nagyon, nagyon szép része a városnak. Gyönyörű házak, szép, rendezett utcák. Az ő házuk is nagyon gyönyörű. A felesége, Rae egy tünemény. Van egy 1 éves adoptált kislányuk Rose. Nagyon szerencsés kislány, hogy ezekhez a szülőkhöz került. Sárika nagy bánatára van 2 kutyájuk is, akikkel meg kellett küzdenünk, de a végén már elértük azt, hogy ne kelljen szerencsétleneket vagy kizárni, vagy a dolgozó szobába bezárni. A vége felé Sárika már hajlandó volt egy helyiségben tartózkodni velük, minden ordítás nélkül!

Rose és Sárika

Az ebéd a leges legjobb amerikai étel volt, amit az egy év alatt valahol is ettünk! A pulyka finom, omlós, ízletes volt. Köretnek volt nagyon finom krumplipüré, sült zöldségek és valami olyasmi, amit mi töltelékként teszünk a húsokba (pl. csirkecomb). Sárikának ez volt a kedvence, mert volt benne BONGA, azaz gomba. Mostanában ez a legmenőbb kaja. Megette az összes gombát a saját-, az én- és apa tányérjából is. Mostanában nem nagyon ettem gombát... :)

Mint kiderült Rae családja Magyarországról származik. (Hihi, mennyi Magyar származású!!! És valahogy mindig összehoz velük a sors! :) Be is ígértem neki, hogy a legközelebbi gulyás adagból juttatok neki is. Erre nem kellett túl sokat várni, ugyanis a fényképezőgépünket náluk felejtettük, így másnap elment érte Barnabás és elvitte a maradék gulyást, plusz egy hímzett terítőt is küldtem Rae-nek. Azóta már el is kérte a receptet és azt írta, hogy a kis terítő lesz a központi dísze a karácsonyi asztalnak!

Kay-ék búcsúvacsora

Újabb búcsúvacsorát szerveztünk. Ezúttal Kay-éket hívtuk meg és természetesen Alexandrát és Misit. Ja, most már, hogy túl vannak a rizikós időszakon, elárulhatom, hogy Alexandra babát vár!!! Nagy az öröm  Adorjánék háza tájékán. Misiéknél ez lesz az első unoka!

Na de vissza a mi történetünkhöz:

Szóval ezúttal Kay-éket hívtuk meg egy búcsú vacsorára. A menü a szokásos, gulyás, csirkepörkölt nokedli. Még nem unjuk, úgyhogy még mindig nagy lelkesedéssel estünk az ételnek. Sárika ismét hatalmas adagot evett a gulyásból is és a másodikból is.

Alexandra hozott egy isteni finom, nagyon egyszerű almás sütit.

Vacsora után Kay-ék ikrei, Peter és Jack tartottak nekünk táncos előadást. Nagyon aranyosak voltak ahogy a két 8 éves próbálta az éppen aktuális szám videóklippjét előadni! Minden szám után hatalmas tapsot kaptak. A tánc bemutató után Misivel szürakoztak a srácok. Néha Sárika is csatlakozott hozzájuk és a srácok után próbáltam rávenni, hogy jelenlegi kedvenc zenéjére Mickey Mouse Club House - Hot-Dog song ejtse el a szokásos pogót, amit nekünk szokott produkálni, de amíg itt voltak Kay-ék, addig nagyon szégyenlősen viselkedett.

 

 

Bezzeg miután ők elmentek és csak Misiék maradtak itt, na akkor bele adott apait, anyait és teljesen bepörgött a Hot-Dog songtól. Vagy tízszer le kellett játszani neki, majd meguntam és a Zene Ovit tettem be inkább. Na ez a másik nagy kedvence. Főleg ez a videóklipp. :) Ez nagyon bejött Misinek és Alexandrának is. A végén már mindenki táncolt.
Hogy lecsillapodjanak a kedélyek, Sárika gyorsan lefejelte az asztalt és persze iszonyatos ordításba kezdett, miközben egy púp kezdett nőni a homlokán. Jött a jól bevált fagyasztott zöldség mix és 10 perc múlva már nyoma sem volt a púpnak.

A lefejelést a tánchoz (Sárika szerint) hozzátartozó, kanapé fejelgetés előzte meg, de szegénykém annyira táncolt jobbra-balra, hogy nem vette észre, hogy már nem a kanapé előtt, hanem a dohányzó asztal előtt áll és erre is jót ráfejelt, mint a pihe-puha kanapéra... Én csak arra lettem figyelmes, hogy Misi sikítva röhög és fut ki a konyhába, Barnabás meg a könnyeit törölgeti a röhögéstől... :/ pasik!!! Mondjuk arra jó volt ez a reakció, hogy Sárika csak teljes értetlenségben állt és hol az egyikre, hol a másikra nézett és nem értette, hogy most mi van. Na de győzött a fájdalom és eltörött a mécses. És ekkor jött a Mirelit-akció.
Utána már vége is lett a bulinak.
A kis balesetet leszámítva szerintem nagyon jó kis este volt!

Thanks Giving

Jövő hét csütörtökön lesz a Hálaadás (Thanks Giving). Ez itt egy majdnem olyan nagy ünnep, mint a karácsony. Már 3 meghívást is kaptunk Thanks Giving vacsorára. Az elsőt fogadtuk el, ami majd Barnabás történelem tanáránál lesz.

Ezt megelőző vasárnapra rendeztek egy közös Thanks Giving vacsorát a nemzetközi családoknak, ahová lehetett gyerekeket is vinni!!! Nagy örömömre pont Nila-ék jöttek el. Nila is egyike volt az önkéntes pulyka sütőknek. Megint sorsolásos módszerrel ehetek az asztalok és megint a mi asztalunk volt az első! :)

A vacsora a hagyományos Hálaadásos vacsora volt: pulyka, krumplipüré, kukorica. Volt mér mellé valami ízesített darálthús szerűség és egy nagyon finom narancsos, ribizlis jam szerűség. Pont az asztalunknál ült a hölgy aki ezt csinálta és megígérte, hogy elküldi Nila-nak a receptet, ő meg továbbítja nekem.

ja, a vacsorából nem sokat ettem, mert Sárika kb a 3/4-ét megette! :) És olyan jól el volt! Rajzolt, szaladgált, nevetgélt. Nila sokat játszott vele.

Mivel apára volt bízva a fényképezőgép, és ő néha elfelejt dolgokat, ahogy most is, így fényképek nem készültek. :(

Holiday Dinner Dance

Íme ismét egy "no children please" rendezvény. Így csak Barnabás vett részt rajta. Ezúttal a Leavenworth-i szponzoraink voltak ott, akikkel csak  a legelején találkoztunk, azóta nem. Ment a kínos "miért is nem értünk rá az 1 év alatt" magyarázkodás a részükről, Barnabás részéről, pedig a "óóó, semmi baj, úgyis mindig tanulnom kellett! Megértjük." 

Maga az este olyan jól sikerült, hogy Barnabás már 10-kor itthon volt! :)

Brianék

Elkezdtük betáblázni a búcsú vacsorákat, hogy kit, mikor hívjunk meg.
Most hétvégén Brianéket hívtuk el + Misiéket. Brianéknek van 3 gyerekük így kicsit matekolni kellett az asztalhoz ültetéssel, de megoldottuk.
Nagy meglepetésünkre 10 után mentek csak haza. Pedig az amerikai családoknál a "kaja után max. 1 óra és megyünk" a divat. Ezek szerint jól érezték magukat.
Sárika nagyon jól eljátszott a gyerekekkel, így vele sem volt különösebb probléma.

Óz múzeum

Szombatra úgy ahogy helyre jött a család. És vigasz díjként apa elvitt minket a Wamego kisvárosbéli Óz múzeumba. Ez kb. 2 órányira van Leavenworth-től. Furcsa, hogy itt ez egy rövid távolság, otthon meg nagyban rákészül az ember, ha egy ilyen "hosszú" útra megy.

Wamego egy egész kis település. Egy igazi Amerikai kisváros, ahol minden az Óz témakör körül forog. Volt Óz borászat, Óz Mexikói kajálda és ugye a lényeg, az Óz múzeum.

 

Mint megtudtuk, a múzeumot a helyi Óz fan-ok alapították. Többen is gyűjtögették a relikviákat a világ minden tájáról és egyszer kitalálták, hogy mi lenne ha nyitnának egy múzeumot?! Az ötlet bejött!

Egy egészen kis múzeumról van szó, de nekem nagyon tetszett. Bemutatja az összes fő karaktert, és a velük kapcsolatos tárgyakat, dolgokat és tényleg voltak meglepő dolgok a világ más részeiről.

a forgószél előtt...

...és után

Óz matrjoska babák :D

Hello Kittys :)

A kedvencem a Barbies, szerintem ezek nagyon szépek!

a gonosz boszorka birodalma, ahol Sárika nagyon félt

Semmi hasonlóság!!!

Bezzeg itt! :)

A múzeum vége az ajándékboltba vezet, ahol rengeteg Óz témájú dolgot lehetett kapni. Jól be is vásároltunk! ;)

Cliforniai útunk (helyett)

Hát ezzel az útleírással asszem' hamar megleszek... :(

Repülőjegyek, hotelek, autóbérlések, belépők lefoglalva az alábbiak szerint:

repülő Los Angelesbe, autóbérlés és hotelfoglalás 3 napra, Disneyland belépő 2 napra, Repülőjegy San Franciscóba, autóbérlés, hotelfoglalás a Yosemite Nemzeti Parknál 2 éjszakára, majd San Franciscóban 1 éjszakára  és repülőjegy vissza Kansas-be.

2 nappal az indulás előtti éjszakán Sárika nagyon rosszul aludt. Egész éjjel forgolódott, fel-, felsírt, majd hajnal 4-kor telibe hányta magát, az ágyat és az oldalamat. A sokk után gyorsan rendbe tettük őt, engem majd ágyneműcsere. Reméltem, hogy csak a dupla mennyiségű vacsorája fogott ki a kis gyomrán, de mivel ezt a mutatványt óránként megismételtük, már másnap délután elvittük az orvoshoz. A mi orvosunkhoz nem kaptunk időpontot (remek amerikai eü. rendszer!!!) így megint ahhoz a félkegyelmű gyerekorvoshoz kellett vinni, aki egyszer a latin szöveg olvasásakor megkért minket, hogy fordítsuk le neki, mert ő nem tud németül!?!?! Túl sok reményt nem fűztem hozzá. Megvizsgálta Sárikát és megnyugtatott, hogy csak gyomorrontás és diétáztassam és minden rendben lesz. A diétázás rész az olyannyira ment, hogy Sárika semmit nem volt hajlandó enni, így próbáltam olyan gyakran szopiztatni, amennyit csak lehetett. Persze mindent kihányt, többnyire az anyatejet is, de mivel mindig volt bőven pisi a pelusban ezért gondoltam, hogy valami csak marad benne. Hát a 2. éjszaka sem javult  a helyzet. Óránként hányás, öltözködés, ágyneműcsere. Bár már rutinosan törölközőt tettem alá de ezek száma is véges, így hajnal 4-kor mosnom kellett, holott napközben is mostam 2-szer! Na itt már kezdett derengeni, hogy ez nem biztos, hogy gyomorrontás. Persze ekkor már tudatosult bennünk az, hogy a Californiai útnak lőttek, mert ilyen állapotban nem indulunk el sehova, max a kórházba. Apa nagyon ügyesen visszamondott minden foglalást. A repülőjegyeket buktuk és a Disney belépőinket sem lehet visszamondani, de mivel itt a bázis ezekkel foglalkozó irodájában vettük, így megígérték, hogy ha valaki venni akar jegyet, a mieinket fogják először eladni. Hát ezt egy kicsit furcsállom, hogy Disneyland, ahol az álmok valóra válnak, a naaaaaagy családbarát meseország és nem lehet az előre váltott jegyet visszaváltani??? A repülő ok, mert ott helyfoglalás van, de itt milyen helyet foglalunk??? Na ez Amerika! A nagy családbarát ország, ahol minden szociális rendezvény "no children please", ahol néhány államban azért nincs etetőszék az éttermekben, mert gyerekkel ne menjenek étterembe! (ezt utólag tudtuk meg...) Szóval itt a gyerek egy nyűg, akinek otthon, a bébiszitter mellett a helye! Már kezdem érteni a "Suttogó" c. könyvben leírt őrültségeket is. Hisz azok is mind az itteni anyukáknak íródtak! Na mindegy, kanyarodjunk vissza a témához:

Beletörődtünk a veszteségünkbe, mert nekünk a gyerek az első. Reggel be is vittük a kórházba, mert már 48 órája semmit nem evett és nagyon aggódtunk. Először is kapott egy fél, valamilyen hányáscsillapító tablettát és 15 perc múlva el kellett kezdeni itatni vele egy kis tégely elektrolitos folyadékot. Persze előtte megvizsgálták és kifaggattak minket. A doki szerint túl nagy pánik nincs, mert még ekkor is volt csurom pisis pelusa, de azt mondta, ha kihányja még most is azt a folyadékot, akkor be kell vinnünk a Kansas City gyerekkórházba, ha benntartja, akkor hazamehetünk. Sárika egy kis hős volt! Nem hányta ki! Mi adagoltuk neki. Közben a nővérektől kapott megint egy Saint Johns kórházas macit és apa úgy adagolta neki a folyadékot, hogy egyet a macinak, egyet Sárikának, így mindet meg tudtuk vele itatni. És mivel nem volt hányás, hazamehettünk. Itt azért kaptunk csomó inspirációt, hogy mit, hogy csináljunk, mire számítsunk. Ja és 2 nap múlva vissza kell mennünk visszaellenőrzésre. Ha ezeket tegnap elmondja az a félkegyelmű, akkor valószinüleg be sem vittük volna  a kórházba! Istenem, de várom már, hogy haza menjünk!!!

A tabletta oly annyira sikeres volt, hogy Sárikának végleg elmúlt a hányása tőle, viszomt jött a fosás. De a kórházas dokibá erre is felkészített minket, így nem paráztunk be. csak diéta, diéta, diéta.

Közben megtudtuk, hogy itt a bázison van egy ilyen vírus, ami általában végigmegy az egész családon. Hála égnek nálunk ez nem következett be. Akkor. De este már én is kidőltem. Pedig délután már úgy vártam, hogy végre Sárika jól van, 2 átvirrasztott éjszaka után végre alszunk. Végül is rajtam kívül mindenki aludt. Én meg óránként jártam hányni. Másnap olyan voltam, mint egy darab fa. Csak feküdtem az ágyban. Hála égnek Barnabás otthon volt és ő vigyázott Sárikára. 

Másnap du. kellett visszavinnünk Sárikát, de immár a saját orvosunkhoz. Én még a kínok kínját éltem át közben, de elmentem velük, hogy engem is megnézzen. kaptam is csoda-hányáscsillapítót, ami nálam is hatott. Már másnap este tudtam is enni 2 kicsinyke pirítóst.

A következő napot végig vegetáltuk Sárikával. De már semmi komoly nem volt. Estére Barnabás kezdte el fájlalni a gyomrát és egész éjjel nagyon rosszul aludt, de hála égnek nála ennyiben mutatkozott meg ez a nyavalya. Másnap egész nap ágyban volt és ő is szigorú diétán volt, de estére már ő is rendbe jött.

Hát ilyen csodás kalandra nem vágytam.

Ja és közben Sophie egy only Ladies vacsorát szervezett, ahová, rajtam kívül mindenki elment. A képek és a FB-os kommentek alapján nagyon jó lehetett.

Balszerencse. Ezt nagyon benyeltük! :(

Daniel és Misi szülinapja

Misi szülinapja szerdán volt. Közösen elmentünk a Legendsbe, abba a kínai étterembe, ahol Marinettáék búcsú ebédjét tartottuk (ahol előttünk sütik az ételeket és közben végig viccelődnek). Természetesen mindnekinek nagyon tetszett, kivéve Sárikát, aki megint nagyon félt a tűztől, a kopácsolástól meg mindentől. Amíg készült a kaja, addig elvittem az ablkhoz és néztük az esőt, mert ez most egy új kedvenc tevékenység, hogy ha esik, akkor beöltözünk és kiállunk az esőre és kinyújtjuk a tenyerünket és érezzük rajta az esőt. Az első ilyen tecékenység éjszakáján többször is felült az ágyba és megmutatta, hogy hogy kell nézni az esőt és közben mondogatja: eszőőőő, eszőőő. Na de vissza a szülinaphoz:

Miután a szakács befejezte a félelmetes főzést és visszavonult, onnatól sárika teljesen jól vette az akadájokat. Szépen evett, jól viselkedett. 

Evés után még Alexandra szét akart nézni, mert Danielnek még nem vettek ajándékot. A gyönyörű, szakadó esős, jéghideg szeles időnek köszönhetően csak 1 boltba mentünk be, de ott kapott is, amit keresett, sőt még Sárikának is vett egy cuki pulcsit.

Vásárlás után még beugrottunk hozzájuk egy kis beszélgetésre, aztán fürdés időben hazamentünk.

Danielnek (Amy és Don kisfia) is ezen a héten volt a szülinapja (a 3.) ezért csaptunk egy közös bulit. A gyerekek kedvence, spagetti volt a vacsora, a felnőttek kedvencével: Don által sütött kenyérrel, amit fokhagymásan megpirított és jó sok vajat tett rá. Isteni volt! Alexandra csinált salátát és Fekete erdő tortát. Én meg, amy kívánságára, forralt bort. :) Alexandra egy volt kollégája is itt volt. Most éppen világkörüli úton van és ha már amerikában van, akkor meglátogatta Alexandrát. Los Angelesből ugrott el... (álleesés) Remélem egyszer lesz Sárikának is hasonló földkörüli útja!!!

Hát a gyerekek itt nem a legszebben játszottak. Daniel nagyon örült az általunk vitt kis gyerek barkács készletnek és miután mondtuk, hogy Sárika választotta ki, Sárika lett a királylány. Daniel 1 éves húga, Mary Jo is nagyon szereti Sárikát, de ő inkább ilyen kis érdeklődő. Érdeklődve húzgálja a haját, nyomkodja a szemét, meg ilyenek. Tényleg nem akarja bántani (hisz még azt sem tudja, hogy mi az) hanem érdekesnek talája. Mindig a copfocskákat babrálja és olykor-olykor belemarkol. Mindig Sárika nyomában van. Mindig Sárika játéka kell neki. Tényleg látszik rajta, hogy rettenetesen érdekli Sárika. Persze Sárikának ez annyira nem jön be, főleg amikor elveszi a játékát. És ilyenkor sírás van. Na és most, hogy Sárika királylány lett a szuper szerszámkészlet miatt, így Daniel folyton elvert a húgát, amikor Sárikát piszkálta. Ilyenkor persze Daniel kapott a szüleitől. Úgyhogy voltak nagy bőgések. 

A vacsora rendben zajlott Sárika részéről. Nagyon szépen evett. Naná! Spagetti volt, az egyik nagy kedvenc! Mary Jo végig bőgte a vacsorát, szegény Amy be sem tudta fejezni az evést, el kellett vinnie lefektetni Mary Jo-t, majd Danielt is. Daniel még visszajöhetett szülinapi tortázni, de utána ő is ment aludni. Elég korán, 6:30-7 körül már aludtak is. Így Sárika egydül maradt a rengeteg játékkal. Bitorolhatott mindent. Meg is tette. Nagyon elemében volt! Misi bácsit (megint) teljesen levette a lábáról. Ez eddig sem volt kihívás, de mostanság még egyszerűbb, ugyanis Alexandra babát vár!!! Egy ideje tudjuk már (én a pozitív teszt óta :) csak megvártam a 12. hetet a nagy hír bejelentésével. 2012 májusára várható!!! Sárikának lesz egy 2 évvel fiatalabb kishaverja!

A másik nagy újság: februárban születik Sárika Bartók-ág beli unokatesója, (az eddigi UH-k alapján) Gerike! :)

8-8:30 körül már mi is szedtük a sátorfánkat, etetőszékünket és hazamentünk.

Vacsora Tammyéknál

Igaz lemondtuk a bulit Sophie-éknál, de nem maradtunk "pártában", ugyanis vacsora meghívást kaptunk Tammyékhoz, ahová vihettük Sárikát! :) Tammy férje, Matt nagyszülei mexikóiak. A múltkori családlátogatás alkalmával, amikor Tammy szülei itt voltak, már akkor szóba került ez a vacsora, és az is, hogy Tammy valami eredeti mexikói kajákat csiná majd, amit Matt nagymamájától tanult.

Nagyon fincsi volt minden. Sárika is nagyon szépen evett és végig nagyon jól el volt, mert Davidnek (Tammyék hasonló korú kisfia) rengeteg szuper játéka van. Jókat beszélgettünk, a gyerekek meg nagyon szépen játszottak. Tényleg jól éreztük magunkat.

Hazafelé még megálltunk az utcapartin és a szomszédok addig csavargatták Barnabás kezét, amíg azt nem modta, hogy na jó, visszajövök! :) A múlt heti forraltbor határtalan sikerére való tekintettel újabb adaggal ajándékoztam meg őket. Gyorsan főztem egyet, amíg apa megfürdette Sárikát. :)