Még a legelső tóparti hétvégén Nila mesélt nekem egy Adventi előadásról, amit a templomuk szokott minden évben megrendezni és ők is mindig szerepelnek benne a szamarukkal. Már akkor is mondta, hogy szeretne minket meghívni az egyik előadásra, természetesen igent mondtam.
Azóta már többször is szóba került ez az előadás és minden alkalommal elmondta Nila, hogy fix-re kéne mondanunk, mert nagyon nehéz rá jegyet szerezni, mert évente csak 4 előadás és olyan nagy sikere van, hogy általában teltházas.
Az OK, hogy az Amerikaiak nagyon nagy hívők, pláne itt Kansas környékén, ahol minden 5. épület egy templom (és ez nem vicc!!!), és ezeket a templomokat adományokból tartják fent. És nem kis rozoga épületekről van szó, hanem modern, szuper jó épületek. Nilaék temploma pl. közel 3000 fő befogadására képes. Na de egy Adventi előadás ekkora siker legyen???
Már eleve ez felkeltette a kíváncsiságomat!
A Thanksgiving vacsorán le is pontosítottunk mindent. Nila még sofőrt is szerzett nekünk, ha esetleg időközben eladnánk a kocsinkat. na de erre még nem került sor, így önerőből mentünk. Megkaptuk a templom címét és az időpontot. 7:30-kor kezdés. Este!!! Első reakciómból irtam is Nila-nak, hogy na ez nem biztos, hogy menni fog, mert ugye Sárikának ilyenkor lövik a pizsit és szerintem nagy balhé is esedékes, stb, stb. De Nila teljesen megnyugtatott, hogy ne aggódjak, rengeteg gyerek szokott jönni megnézni, mert gyerekek is szerepelnek benne és van egy "Crying room" ahová elvonulhatok szoptatni és onnan is tudom nézni az előadást. No ez nem hangzott rosszul. Leszámítva az oda-vissza út esedékes balhéját, azt mondtam, hogy próbáljuk meg! Nila megvette a jegyeket.
Időközben apának eszébe jutott, hogy PONT aznap van a nemzetköziek által szervezett búcsú buli. Na pufff! Most akkor mi legyen? Mivel a buli ismét "No children please" és Nila már megvette a jegyeket, egyértelmű, hogy én és Sárika megyünk a templomba. Barnabás 2 napot hezitált, hogy mit csináljon, végül úgy döntött, hogy neki sincs senki olyan ebben a nemzetközi brigádban, akivel életre szóló barátságot kötött volna, ezért inkább ő is a templomot választotta.
Útközben még beugrottunk a Legendsbe egy kis utolsó shoppingra, majd egy Mekiben vacsiztunk, ahol Sárika legnagyobb örömére volt játszóház. Hát nehéz volt onnan elrángatni. Eztán az egész utat végigüvöltötte, de úgy torkaszakadtából. Majd bealudt. Mivel korábban értünk oda, inkább kint maradtunk a kocsiban, és hagytuk aludni. Közben azon töprengtem, hogy vajon jó ötlet volt-e elfogadni a meghívást? Ja közben próbáltuk megtalálni, hogy hova is kell menünk, mert ez a templom egy hatalmas területen lévő épületkomplexum. Szerencsére voltak forgalom irányítók, akik az előadásra érkezőket terelgették. Amint felkelt Sárika, bementünk. Hát ilyen templomot sem láttam még! Mint egy pláza. Ajándék boltok, asztalok, ahol az ingyen sütit és kávét lehetett elfogyasztani. Volt több karácsonyfa is, aminek Sárika nagyon örült, de a fő attrakció a 3 Télapó volt,a kik a gyerekeknek osztogattak mini pipa cukrokat. Sárika is kapott (amit apa evett meg :) de Sárikának nem ez volt a lényeg, hanem maga a "Tépotó". Mind a háromhoz odamentünk (neeeem! Nem kértünk cukrot mindegyiktől! :) és Sárika mindig a Tépotókat kereste.
A 3 karácsonyfa közül nekem az angyalkás fa tetszett a legjobban. Ez egy hatalmas fa volt és csak angyalkás díszek voltak rajta. Volt papír angyalka, horgolt angyalka, csir-csáré arany angyalka, szóval minden féle.
Nilaékkal nem tudtunk találkozni, mert ők az előadásra készültek.
Amikor be lehetett menni az előadó terembe, akkor egyből bementünk, hogy megérdeklődjük, hogy hol van az a "Crying room". Mindenki tudta, hogy mit keresünk és készségesen oda is vezettek minket.
na de itt álljunk meg egy szóra. Maga az előadóterem az a helyiség, ahol az Isten tiszteletek is zajlanak. Hát ennek semmi köze az európai templomokhoz. Ez inkább egy hiper-szuper mini arénára hasonlított. Mit mini! A több ezer fős kapacitású az nem mini! :) Az ülések kisebb blokkokra voltak osztva, úgy kb. 10 soronként volt egy nagyobb közlekedő folyosó és ugyanígy az oszlopokban is, csak itt számot nem tudnék mondani, mert az ülések legyező alakban követték a félkör alakú színpadot. Ja a színpadon a háttérben már ott voltak a zenészek és egy hatalmas kórus.
A crying room egy, a nézőtérről leválasztott helyiség, ahol egy hatalmas ablakon keresztül nézheti az anyuka az előadást miközben szoptat vagy etet vagy ringat, stb. A berendezése egyszerű: kb. 10 hintafotel úgy elrendezve, hogy ha mind használatban is van, akkor is mindenki lássa az előadást!
Ezek után megnyugodtam! :) Bármi lesz is, nem lesz gond!
A helyünk is kb. 10 méterre volt a Crying roomtól Nila mindenre gondolt! :)
Amíg el nem kezdődött a műsor, Sárikával megnéztük a nézőtéri karácsonyfákat. Ezek is nagyon tetszettek. Semmi más nem volt rajtuk, csak sima hófehér filcből kivágott figurák, amiket vagy arany filccel vagy arany gyöngyökkel díszítettek. A legtöbbjük vallási motívum volt. Sárika örömmel fedezte fel a madarat, a halat, a királylány koronáját, a bárányt, a pillangót.
Majd elkezdődött az előadás. Az egészet a lelkészük (vagy hogy hívják a Baptisták ilyenjét???) nyitotta meg, volt közös imádkozás és Sárika nagyon szépen imádkozott. Mondta is a végén, hogy ámin :).
Az előadás 2 részből állt, az első egy kislányról szól, akinek meghalt az anyukája és utálja a karácsonyt és mindig összeveszik az apukájával és egyszer elment egy templomba, ahol az angyalok "elhozták" neki az anyukáját. A kislány nem látta, nem hallotta az anyukáját, csak sugallta neki, hogy mennyire fontos a hit és ha hinni fog, akkor minden másképp lesz. És onnantól kezdve minden megváltozott.
Sárika tejesen le volt nyűgözve a darabtól! Főleg azért, mert a színészek ott mozogtak a nézőtéri sorok között és mi ugye pont egy szélen ültünk, ezért a Télapó is odajött Sárikához Merry Christmas-t kívánni és az angyalok is ott táncoltak mellettünk. Na ez volt a leg megfogóbb
Tényleg nagyon fantasztikusan volt megrendezve az egész. Olyan volt, mint egy musical, végig csak énekeltek, táncoltak.
Aztán volt egy szünet, miközben Nila megjelent jelmezben és bevitt minket a színfalak mögé. Nagyon sok embernek bemutatott minket. Barnabás jó sokat beszélgetett a darab kitalálójával és rendezőjével. Megtudtuk, hogy már 10 éve, minden évben megy ez az előadás és mindig hatalmas siker. A táncosokon kívül mindenki a hitközösség tagja, nem profi színészek! És teljesen önkéntesen vesznek részt az előadásban.
Ja és Sárika találkozhatott az egyik angyallal! :)
Szünet után egy Betlehemi jelenetet feldolgozását láthattuk. ebben szerepelt Nila és a szamaruk. Nila a nézők között vezetgette a szamarát (természetesen mellettünk is eljött) amin később Máriát vitték a jászolhoz.
Ez a darab is nagyon jól volt megrendezve, de ennél már nyűglődött Sárika, mert ez már elég későn volt. A Crying roomt nem kellett használni, mert a nézőtéren elég sötét volt, így ott szopiztattam. Ettől megnyugodott.
Haza felé végig aludta az utat és jó nagyokat horkolt. :)
Nem tudom, hogy milyen lehetett a búcsúbuli, de ezt kár lett volna kihagyni. Ez tényleg egy életre szóló élmény volt!
Ja sajna nem lehetett képeket készíteni az előadás alatt, így be sem vittük a kamerát.
Az előadás 2 részből állt, az első egy kislányról szól, akinek meghalt az anyukája és utálja a karácsonyt és mindig összeveszik az apukájával és egyszer elment egy templomba, ahol az angyalok "elhozták" neki az anyukáját. A kislány nem látta, nem hallotta az anyukáját, csak sugallta neki, hogy mennyire fontos a hit és ha hinni fog, akkor minden másképp lesz. És onnantól kezdve minden megváltozott.
Sárika tejesen le volt nyűgözve a darabtól! Főleg azért, mert a színészek ott mozogtak a nézőtéri sorok között és mi ugye pont egy szélen ültünk, ezért a Télapó is odajött Sárikához Merry Christmas-t kívánni és az angyalok is ott táncoltak mellettünk. Na ez volt a leg megfogóbb
Tényleg nagyon fantasztikusan volt megrendezve az egész. Olyan volt, mint egy musical, végig csak énekeltek, táncoltak.
Aztán volt egy szünet, miközben Nila megjelent jelmezben és bevitt minket a színfalak mögé. Nagyon sok embernek bemutatott minket. Barnabás jó sokat beszélgetett a darab kitalálójával és rendezőjével. Megtudtuk, hogy már 10 éve, minden évben megy ez az előadás és mindig hatalmas siker. A táncosokon kívül mindenki a hitközösség tagja, nem profi színészek! És teljesen önkéntesen vesznek részt az előadásban.
Ja és Sárika találkozhatott az egyik angyallal! :)
Szünet után egy Betlehemi jelenetet feldolgozását láthattuk. ebben szerepelt Nila és a szamaruk. Nila a nézők között vezetgette a szamarát (természetesen mellettünk is eljött) amin később Máriát vitték a jászolhoz.
Ez a darab is nagyon jól volt megrendezve, de ennél már nyűglődött Sárika, mert ez már elég későn volt. A Crying roomt nem kellett használni, mert a nézőtéren elég sötét volt, így ott szopiztattam. Ettől megnyugodott.
Haza felé végig aludta az utat és jó nagyokat horkolt. :)
Nem tudom, hogy milyen lehetett a búcsúbuli, de ezt kár lett volna kihagyni. Ez tényleg egy életre szóló élmény volt!
Ja sajna nem lehetett képeket készíteni az előadás alatt, így be sem vittük a kamerát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése