Ágiék elköltöztek

Először is, mindenki megnyugtatására: Sárika már teljesen rendben van! Se láz, se fülfájás!

Én viszont egy kicsit szomorú vagyok, mert Ágiék elköltöztek :( Holnap reggel repülnek. Kár.

Jó volt, hogy volt tőlünk nem messze egy régóta itt élő magyar anyuka, aki szinte minden ittlétre vonatkozó kérdésemre választ tudott adni és bármikor elsétálhattunk hozzájuk. És nem beszélve arról, hogy nagyon jó fej! Jó sokat röhögtünk együtt! :) Remélem tartjuk a kapcsolatot és otthon találkozni fogunk!

Szerettem volna tartani neki egy búcsú vacsit, de pont előző este lett beteg Sárika, így töröltük a programot. Gabiék is meg lettek volna hívva. Tacot akartam csinálni és ki is olvasztottam hozzá csomó darálthúst. Mi legyen vele? Barnabás megadta a választ: szombaton eljön a Misi és pálinkázunk! Következtetés: töltöttkáposzta!!!
Isteni lett! És jövőhéten sokáig nem kell főznöm! :)

Tücsök koma beteg :(

Sárika megbetegedett. Már egy ideje gyakran fogdosta a bal fülét. Mondtam is Barnabásnak, hogy menjünk el az orvoshoz és nézessük meg! Na de itt az egészségügyi rendszer nem olyan, mint otthon! Nem úgy van, hogy bajod van, fogod magad és elmész az orvoshoz! Mindenhez időpontot kell kérni! Mivel most péntekre volt már időpontunk a havi méretszkedésre (ami itt szintén nem divat) és nem láttunk semmi különösebb bajt Sárikán, úgy voltunk vele, majd pénteken megnézettjük a fülét is. Aztán én kaptam egy csúnya megfázásos bacit és velem együtt még rengeteg ember a környezetünkben. Bíztam benne, hogy a szoptatás által, az én betegségem miatt megfelelő mennyiségű antitest jut Sárika szervezetébe, de tévedtem. Tegnap reggel már úgy kelt fel, hogy tiszta takony volt szegénykém. Én azért nem akarom karanténba tenni a gyereket, mert folyik az orra, ezért, a gyakoribb orrszívózáson kívül, lényeges változás nem történt. Estére már tényleg nagyon taknyos volt. Szegénykém alig bírt elaludni, alig kapott levegőt. Aztán éjjel 1 körül megint felsírt, magamhoz húztam és éreztem, hoy tiszta forró a kis teste. Megmértem a lázát és 38,9 volt. Egyből adtam neki lázcsillapítót, vissza sem adtam rá a hálózsákját, ne hevüljön túl a kis teste. Aztán úgy 3 óra felé nagy nehezen visszaaludt. Utána még többször is fogdostam a homlokát, de úgy tűnt, hatott a lázcsillapító. Reggel Barnabás első dolga az volt, hogy kért időpontot a dokihoz! 10-re kaptunk is. Itt teljesen más ez is! A bázison lévő eü. centerbe kell mennünk, ha valami nyűgünk van. A family health care (családi egészségvédelmi osztályon-szabad fordítás:) kellett jelentkeznünk a recepción. egyszerre 4 vagy 5 recepciós dolgozik! Ott adtak nekünk egy mappát és a váróban kellett várni. Van ott egy gyerek rész ahol van mágneses asztallal (két üveglap között hajók és vízi állatok vannak és mágnessel lehet őket mozgatni) és egy készségfejlesztő sarok. Sárikának is tetszett! Aztán jött értünk egy asszisztens, aki bevitt minket egy vizsgálóba, ahol megmérték Sárika lázát+kértük, hogy a súlyát és hosszát is mérjék meg. Utána át kellett menni egy orvosi szobába ott is van egy hiper-szuper vizsgálóasztal meg minden féle vizsgáló kütyük. A vizsgálóasztalt cserélhető papír borítja, amire zsírkrétával lehet rajzolni az unatkozó gyerekeknek :) Itt fel vette az adatokat az asszisztens, majd küldte az orvost. Kis várakozás után jött egy dokinő, neki is elmondtuk a panaszokat. Megvizsgálta Sárikát és a fülénél egyből mondta, hogy gyulladás. :( Írt fel antibiotikumot és lázcsillapítót. Nem kaptunk semmi papírt, receptet sem. Mondták, hogy le kell mennünk a patikában, ott kapjuk majd meg a papírunkat+a gyógyszereket. nem is kellett fizetni értük! És a gyógyszeres dobozra rá lett nyomtatva Sárika + a doki neve és az adagolás!

Aztán hazajöttünk. Felköltöztünk az emeletre a hálóba és itt vigyázok az én kis beteg madárkámra, amíg ő alszik.

Hosszú hétvége

Itt Amerikában piros betűs, azaz szabadnapos ünnepnek számítanak a leghíresebb elnökök születésnapjai. Jó, hogy ilyen sok van belőlük, így majd minden hónapra jut egy!:) Most is volt nem is egy, hanem 2 elnök szülinap, de a mocskok, nem összevonva ünneplik ezt?! Csak így simán President day-ként emlegetve, mikor lehetne 2 külön ünnep is februárban! Ja, amúgy olyan furi ezt nekem elhinni, hogy ők tényleg ennyire szeretik a hazájukat! Gondoljatok bele, pár év múlva ünnep nap lenne a "monnyonle!" exelnökünk szülinapja vagy az ellenlábasáé! Még a gondolat is... na hagyjuk. De ha jobban belegondolunk, az előző rendszerben ez teljesen elfogadott volt itt is!

Vissza a témához: hétfőre esett a Presidant day, így hosszú hétvégénk volt. De megint nem unatkoztunk! Szombaton Gabiékhoz voltunk hivatalosak vacsira. Ágiék is jöttek. tök jól éreztük magunkat! Kicsit szomorúak ezek a napok, mert Ágiék jövőhéten költöznek Németországba. Sajnálom, mert nagyon megkedveltem őket!

Vasárnap nálunk volt vacsora, Virág családot láttuk vendégül. a tervezett szarvas pörkölt mellé még sikerült Hawaii pulykamellett (hátha valaki nem szereti a vadhúst alapon), vadas mártást (a csontos hús+a pác cuccok nehogy már veszendőbe menjenek!) és amerikai palacsintát is csinálni! Mondjuk mindebben nagy segítségemre volt tündér-bündér, egyfogú kislányom, Sárika, aki csodával határos módon egész nap el volt egymagában!!! Ez nálunk nagy szó, mert a játszás is úgy zajlik, hogy nekem mellette kell ülnöm a földön. Igaz le sem vagyok ejtve, de ott kell, hogy legyek, addig teljesen nyugodtan játszik. Ha elmozdulok, játék elhajít, balhé indul. Úgyhogy általában egész jól telnek a napjaim a játszószőnyegen! :)
Na, de ezen a napon nem így volt! Sárika ült az etetőszékben és órákon keresztül magyarázott nekem meg egy játéknak, amíg én főztem. Amikor ránéztem, vagy egyetértésemet fejeztem ki a mondandójával kapcsolatban, akkor széles vigyorral nyugtatott meg, hogy igen anya, én is így értettem! :) Szóval a végeredmény: simán indulhattunk volna a Know Your Words-n, már csak Barnabásnak kellett volna egy prezentációt készítenie Kis Hazánkról! :)
A többiek elmondása alapján jól sikerült a kaja. A hangulat nagyon jó volt. Jókat röhögcséltünk. Velük különösen jó beszélgetni, mert nagyon sok a közös téma (egy munkahely, közös ismerősök). Marinettával el is határoztuk, hogy itthon majd tartjuk a kapcsolatot!

Hétfőn elmentünk a Legends-be. Ez egy bevásárló központ Leavenworth  és Kansas City között fél úton. Olyan, mint otthon a Premier Outlet. Ilyen kint sétálós. Az eddigi ragyogó napsütéses, tavaszi időt felváltotta a sarkvidéki éghajlat. Reggel -4 fok, orkán erejű szél! Így nem sokat korzóztunk. Célirányosan mentünk: bababolt és műszaki bolt. Sárika (aki alultáplált) vészesen növi ki a ruhákat, amiket hoztunk. Igazság szerint már kinőtte őket, de hála a body hosszabítónak és a kézzel nyújtásnak :) még ráadtam ezeket a rucikat, de amint kimosom az újakat, akkor selejtezek! Ja és vettünk Sárikának egy fekete bársony estélyi ruhát!!! Besz....rás!!! :)))  Majd teszek fel képet!
Még mára lett volna egy vacsora meghívás a városi Kínai étterembe, de nem mentünk el több okból kifolyólag: Ági hívott minket, de bevallom őszintén, teljesen kiment a fejemből és 2 órával előtte juttatta eszembe, hogy megbeszéltük. Barnabás nem is tudott róla, így ő ma estére hagyott csomó tanulni valót. És Sárika a megbeszélt időpont előtt egy kicsivel bealudt. Máskor nem csinálok ebből gondot, de ma egész nap nem aludt és így nem akartam felkelteni. Így itthon maradtunk.

Viszont így beiktattunk egy nagy eseményt: levágtuk Sárika torzonborz tincseit! Hát nem volt egyszerű mutatvány, de végrehajtotuk! Most már nőhet egyformán, jó hosszúra a haja! :)

A kötődő nevelésről

Bizonyára sokan vannak, akik furcsán olvassák a bejegyzéseimben, hogy miért alszunk együtt a gyerekkel? Miért hordozom? Nos, nem azért, mert "gyenge" vagyok és az agyon kényeztetésemmel elnyomom a gyerekem! Mi az un. kötődő nevelést választottuk. Aki kíváncsi rá, itt  utána olvashat: http://www.lll.hu/node/266

Találkozás Julie-val

A keddi nyelvtenfolyam után beugrottunk a boltba vásárolni ezt-azt. Vásárlás közben összefutottunk Julie-val, az angol feleséggel. Neki 5,5 hónapos a kisfia. Elkezdtünk beszélgetni, és panaszkodott, hogy neki elég unalmasak a hétköznapok, mivel ő nem jár nyelvtanfolyamra és feldobott egy remek ötletet. Ők otthon tartanak minden héten egyszer egy un. Coffee Morning összejövetelt (ez kávé reggelt jelent. Ez a tea délután délelőtti megfelelője.) és kérdezte tőlünk, hogy mi benne lennénk-e ha szervezne ilyet a férjeink osztálytársainak a feleségeinek? (Húúú, na ez egy szép magyar mondat lett!!! :) A lényeg: minden héten pénteken de. 10-kor lenne ez az összejövetel és mindenki hozzon magával valami sütit vagy rágcsálni valót. Nagyon megörültünk ennek az ötletnek és mondtuk Julienak, hogy szervezze meg. Estére már kaptuk is az emailt, hogy ki, mikor vállalja be a programot, mint házigazda. Kértem Barnabást, hogy üljünk le, beszéljük meg, hogy nincs-e akkora valami program, de persze valahogy elsiklottunk felette. Másnap már nem tudtam jelentkezni, mert április végéig minden péntekre jelentkezett valaki. Jövő héten lesz az első összejövetel a másik Andreánál, aki egy német hölgy és egy 2 éves tündéri kislánya van.

Kicsit sajnálom, hogy lemaradtam, mert a mi házunk, a játszótér közelsége miatt nagyon alkalmas lenne egy "rengeteg gyerekes" összejövetelre! Mondtam Julienak, hogy, ha még májusban is folytatnánk, akkor én vagyok az első önkéntes! Igazából, lehet, hogy a május még jobb is lenne, az idő miatt. Feltéve, ha aznap pont nem esik!

Amúgy elterveztem, hogy Sárikának az 1. szülinapjára rendezek egy babás, kisgyerekes szülinapi partit! :) 

Know Your World - Ismerd meg a világodat

Az iskolában, minden szemeszterben lehetőség van arra, hogy a diákok önként vállaljanak egy reprezentációt a a saját országukról. Ennek a rendezvény sorozatnak a neve: know your world. Ez egy max. 50 perces előadásból, majd az azt követő állófogadásból áll, ahol nemzeti ételeket kell kínálni. A jutalom (asszem) 4 kredit pont és egy vizsga kiváltása. Összesen csak pár embernek van erre lehetősége az 1 év alatt. Ezt sorsolással döntik el. Mi nem kerültünk be. Valószínüleg azért, mert nem is jelentkeztünk! :) Hosszú mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk be, mert 300 főnek kell ételt készíteni és egy adott anyagi támogatáson kívül más segítséget nem biztosítanak. Sem edényeket, sem tárolás lehetőséget, sem személyzetet, aki segít. Sárika mellett ez igen bizonytalan lenne így. Nagyon sajnálom, mert egyrészt nagyon szeretnék apunak segíteni, másrészt tele vagyok tervekkel, hogy én mit csinálnék kajának!!! 

Már 2 nemzet reprezentált. Az első Kirgizisztán volt, amire sajnos én nem tudtam elmenni, már nem is tudom, hogy miért nem?! Pedig mindenki azt mondta, hogy nagyon kitett magáért a kirgizisztáni feleség. rengeteg féle finom kaját csinált. A másodikra már elmentünk. Ezt Bocvana tartotta. Maga az előadás nagyon unalmas volt, de hála a sok gyereknek, ők feldobták a hangulatot! :) Az állófogadás is felejthető volt. Volt valamilyen fajta, vékony csíkokra vágott párolt hús. Engem a párolt marhára emlékeztetett, de többen úgy voltak vele, hogy inkább nem szeretnék tudni, hogy milyen állatból van, mert Barnabás mindenkinek azt mondta, hogy szerinte zsiráf hús! :) Ez mellé volt még egy rizottó kinézetű és ízű étel+nyers zöldségek valamilyen majonézes sűrű szósszal. Amint falatoztunk, akkor azt beszéltük, hogy így simán bevállalhattuk volna mi is ezt a rendezvényt! Mondtam is Barnabásnak, hogy jelezze, ha kiesne valaki, akkor mi beállunk helyette!

Flag Ceremony

Az iskola hivatalos megnyitója egy úgynevezett Flag Ceremonyval kezdődik, ahol minden nemzet tanulója, ünnepélyes keretek között egy nagy előadó teremben, egy nagy színpadra behozza a nemzeti zászlaját s tiszteletadást teljesít (nem katonáknak: tiszteleg) a zászlónak. Majdnem sikerült elkésnünk az ünnepségről. Ulrikáékkal mentünk és Alexander nem akart a CDC-be (Child Development Center) menni. Mindent kiatlált, hogy késleltesse az elindulást. Pisilnie kellett, de oda csak szigorúan cipő, kabát nélkül volt hajlandó elmenni. Természetesen az iskola előtti parkoló fullon volt. Csak az útpadkán tudtunk leparkolni. Szinte majdnem futottunk, nehogy elkéssünk. Jót nevettünk azon, hogy több anyuka is akkor érkezett és szinte lobogtak a gyerekek a kezükben, úgy futottak! :) Gyerekes élet! Időre menni valahova?! Ja a parkolóban kis golfkocsi szerűségek jártak, hogy felszedjék a vendégeket, megkímélve őket a sok gyaloglástól, mivel elég nagy a parkoló! Az állam leesett ettől a gondoskodástól! Minket is fel akartak szedni (na, nem úgy! :), de mondtuk, hogy mi sietünk, mert az a ketyere gyök kettővel közlekedett! A narrátor nyitó beszédére értünk oda, azaz annak a végére, mert még le sem vettük a kabátunkat, amikor felszólítottak mindenkit, hogy álljon fel, mert az amerikai himnusz következik. Aztán az iskola igazgató mondott beszédet, majd jöttek a nemzetek a zászlóikkal. Érdekes volt látni minden nemzet díszegyenruháját. És nagyon büszke voltam apára, olyan szépen hajtotta végre a feladatot!

Az ünnepség után Barnabás elvitt minket megmutatni az osztálytermüket. Na ott is leesett az állam. U alakaban az asztalok, amikből gombnyomásra jön ki a számítógépjük. A szemközti falon 2 hatalmas plazma TV, az egyik érintő képernyős. Speciális tollal lehet rá írni!

Ezután visszamentünk az előcsarnokba, ahol kisebb álló fogadás volt. Nagy meglepetésünkre Craig és Nila is ott voltak. (Ők a Kansas City szponzoraink. Azt elfelejtettem megírni a memoárba, hogy még az első Ice Breaking vacsorán Craig említette, hogy valahol egy tó mellett van egy hatalmas nyaralójuk és ha van kedvünk, valamikor menjünk el és hívjuk el a barátainkat is. Majd az Orientation Course befejező Sunday Coffee eseményén Craig felesége, Nila is részt vett. Nagyon jó pofa idős hölgy! Az asztalunknál ült Marinetta és Ulrika is a szponzoraikkal. Nila mindenkit meghívott egy hétvégére a tóparti házukba. Még a naptárba is beíratta velünk az időpontot!) Szóval az álló fogadáson újra szóba került a tóparti hétvége. Ettünk, ittunk, csacsogtunk, majd hamarosan mennünk kellett Alexanderért a CDC-be.

Képek később 

Full zsúfolt hétvége

Végre eljutottam fodrászhoz!!! Már egy héttel előtte be kellett jelentkeznem, mert a szombatok fullon vannak az itteni fodrásznál. Mivel Barnabás csak ilyenkor van tutira itthon, ezért én csak szombaton tudok elmenni. De ugye Murphey törvényei működnek... ezen a szombaton minden összejött!!! Egy nappal előtte írtak Barnabás húgáék, hogy holnap de. 10-kor ne menjünk sehova, ne csináljunk programot, nagypapa meglepetés bulija lesz, és skype-on mi is köszöntsük fel! Na mikorra volt időpontom a fodrászhoz? Persze, hogy de. 10-re! Ráadásul előtte tudtuk meg, hogy ezen a szombaton van apa iskolájában a nyílt nap, ahol nem csak az iskolát tudjuk megnézni, de a környék is bemutatkozik és rengeteg családi program van! Na most ki, melyik ujját harapja le, hogy egyik se fájjon??? Nagy lelki ismeret furdalások és matekolás után döntés született: anya megy fodrászhoz (biztos nagyon csúnya lehettem-vagy vagyok is?- hogy apa így beleegyezett! :D), addig apa és Sárika felköszöntik a nagypapát (a nevemben is!), majd ha én végeztem, rájuk csörgök, értem jönnek és megyünk az isibe. A hajam szuper jó lett, nagypapa meglepi bulija nagyon jól sikerült és csak ámultam, bámultam (ismét) az iskolában! Hát az egész olyan volt mint egy kis BNV. A környék bemutatkozott. Mindenhol standok, prospektus hegyek, ajándék osztogatás. 3 szatyor repi cuccal jöttünk haza! Még sikerült Dorothy-val, az Oroszlánnal, a Bádog emberrel és a Szalma emberrel is találkoznunk!

 Látjátok a hasonlóságot Dorothy és Sárika cipője között? :)

 Aki még nem tudná az Óz a csodák csodája c. történet Kansasban játszódik, Jobban mondva Kansasból repíti el a forgószél Dorothy-t és Totó kutyát. Tényleg, Totó kutyus nincs a képen!

Igazából a nyílt napnak épen hogy csak a végét sikerült elkapnunk. Csak végigrohantunk mindenen. Aztán mentünk is haza, mert este vacsora meghívásunk volt Ulrikáékhoz egy grill partira. Sándor szervezte, az ő barátai voltak meghívva. Nagyon jól éreztük magunkat, de Sárikával már 3/4 8-kor leléptünk, mert nagyon fáradt volt már kicsi Kincsem.

Képek később

Azt elfelejtetem megemlíteni, hogy beköszöntött a tavasz!!! :))) Lehet, hogy ez még csak az előszele, de nem bánom! Olyan gyönyörű szép idő van! Vasárnap reggel el is terveztem, hogy délelőtt Sárikát kiviszem hintázni. Életében először!!! Szuper jó volt! Nagyon élvezte! Csak úgy lóbálta a kis lábát, miközben fülig ért a szája!

 A nagy hintázásban Sárika be is aludt! :)

És még mindig nincs vége ennek a hétvégének! Estére mi vártunk vacsora vendéget. Barnabás mentorát, Michael Adorjan-t, azaz Adorján Misit, akinek a nagyszülei magyarok voltak. Mint kiderült ő direkt Barnabást választotta, hogy mentorálhassa. Tud egy pár mondatot, szót magyarul. Többször is volt már Magyar országon és nagyon szép emlékei vannak róla! Ismeri a magyar kajákat, mert még a nagymamája főzött neki ilyeneket. Én is marha pörkölttel és nokedlivel készültem. Nagyon örült neki, evett is két jó nagy tányérral! Barnabás vett a benzinkúton Egri Bikavért is. Ja, Misi egy csokor virággal és egy palack 5 puttonyos Tokaji Aszúval (amit itt arany árban mérnek!) kedveskedett nekem. Nagyon örültem, hogy végre angol nyelvű közegben lehetek, mert eddig, a nyelv tanfolyamon és a shoppingoláson kívül nem nagyon volt még alkalmam használni az angolt. Misi nagyon szépen, érthetően beszél! A felesége egy német hölgy, aki majd először márciusban 1 hétre, majd véglegesen valamikor a nyáron fog ide jönni. Már várom, hogy megismerhessem.

Na, szóval így telt a full hétvégénk.

Igazi amerikai fog

2011. február 08-n kibújt Sárika első foga!!! Igen sokat váratott magára! De jobb később, mint soha! Szegénykémet kb. augusztus óta kínozta ez a fránya fog! Aztán végre kibújt! Nem sokat aludtunk az ezt megelőző napokban. Nagyon szenvedett szegénykém. Éjszaka volt, hogy 1/2 óránként felkelt és felsírt. Ilyenkor mindig odabújt hozzám és csak így tudott elaludni. Nagyon örül neki mindenki és többen meg is jegyezték : She have got a real American tooth! :)

Aput tiszteletbeli polgárrá avatták

Ebben az iskolában ez bevett szokás, hogy Leavenworth város polgármestere tiszteletbeli polgárrá avatja a diákokat. Az eseményre a családok is meg voltak hívva (úgy emlékszem összesen 5 feleség jött el). Ulrikáékkal mentünk közösen. Volt egy svédasztalos díszebéd. Ja itt mindig úgy működik ez a svédasztalosdi, hogy egy narrátor koordinálja az eseményeket. Elkerülendő a tumultus, sorsolással mondják be, hogy mikor melyik asztal mehet a kajás asztalhoz. Így szép kulturáltan zajlik le az étkezés. Nincs közelharc, meg ötször sorban állás, amíg még a másik nem is evett (jó magyar szokás szerint). Marha jópofa, teljesen olyan mint a lottó sorsolás. Egy tekerhető műanyag gömbben van sok kis szétcsavarozható golyó. :)

Leavenworth város rendőr főnöke, Sándor, Ulrika, Alexander és mi

Csiniben

Alexander, aki Sárikát szeretné kistesónak :)

A díszebéd után volt maga a ceremónia, ahová név szerint, egyenként hívták ki az avatandókat. Ulrika és én a gyerekekkel leghátulra ültünk, biztos ami biztos, megadva az esélyt a leggyorsabb menekülésre. De mind hiába! Sárika volt a Guest Speaker, végig be nem állt a szája. Mindenki mosolyogva forgolódott hátra. Alexandert meg le sem lehetett lőni. Megszerezte a fényképezőgépet és mindenkit fényképezett. De elég hamar vége lett az ünnepségnek.

Az első amerikai Geo ládánk

Megvan az első amerikai Geo ládánk (www.geocaching.hu, www.geocaching.com)!!!

Még ugysem láttunk mikroládát!

Babás élet

Mióta kijöttünk katasztrófális az itteni időjárás! Otthon meg tavasz van! Vélek némi összefüggést felfedezni a rendszerben... ahol mi vagyunk, ahová mi utazunk, amivel mi utazunk... áááá, neeem! Ez hülyeség! :)

De az időjárás az tényleg évszázados rekordokat döntöget! Csak úgy csattognak a mínuszok, jobban mondva a very alacsony Fahrenheitek! Nap közben -10-15 körül van!!! Nem beszélve a hóviharokról! egy ismerősöm csodálkozva mondta, hogy neki Kansasról a meleg és száraz idő ugrik be és nagyon meglepődött, hogy itt milyen idő van. mondtam, hogy a helyiek is pont így vélekednek! :D 

Így, szégyen ide, vagy oda, én nem megyek Sárikával sétálni! Eddig kb. 3-4 alkalommal tudtunk sétálni. Az első az emlékezetes volt (ugye az elsőt sosem felejti el az ember:) hátamon hordozva, térképpel a kezünkben (ismerd meg a bázist mozgalom) kerestük a boltot (Comissery). Hát látni kellett volna az amerikaiak arcát, amint feltűnt nekik, hogy egy Sárika fej kandikál ki a hordozós kabát alól :)! "There is a baby!!!! Oh my Got! So cutie!" Itt nagyon pozitívan fogadják a hordozást. Kint a városban, a nagy boltban (Walmart) még egy idős hölgy le is szólított minket, és megkérdezte, hogy hol vettük ezt a szuper hordozót. Mondtuk neki, hogy magyarok vagyunk és ez egy magyar hordozó. Nagyon sajnálkozott, mert a lánya nemrég szült és szeretne venni neki egy ilyet és olyan messziről nem akart rendelni. Ezért elárultam neki, hogy amerikai gyártmányú hordozók is vannak! Le is íratta velem az egyik nevét! Nyelvtanolyamon is néha felveszem a hátamra, ha nagyon nyűglődik. A boltba meg szinte mindig így megyünk, mert hiába van itt hiper-szuper bébi üléssel ellátott bevásárlókocsi, Sárika sír benne. A nyugodt shopping (és Sárika kis lelki békéje, ja meg nem utolsó sorba az enyém) érdekében marad a hordozás. Szóval terjesztem az "igét"! Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy van 2 babakocsink is! Egyik amit Ágiéktól vettünk. Ez nekem nagyon szimpatikus, jó nagy kerekei vannak ezért a nagy hó sem akadály, de Sárika ebben is sír. Amit nem is csodálok, mert ebben a remek társadalomban csak kifele kocsit lehet kapni! Ezen kiakadtam! Max úgy tudod szembe fordítani a gyereket, ha még belefér a babakocsira kompatibilis autóshordozóba! Ami a mi esetünkben már csücskös! Én úgy érzem, hogy Sárika még nincs felkészülve arra, hogy szembenézzen a világgal. De muszáj vagyok így tologatni, mert amióta ilyen sok hó esett, nagyon csúsznak az utak és ilyenkor nem merek hordozni. Na és kanyarodjunk vissza a babakocsi témához. A ketteske pont azért kellett, mert az egyeske az félős volt Sárikának. Beleteszem néz jobbra-balra majd nyújtja felém a kis kezét és közben nyöszörög azzal az "anyu segíts!" sírással. Na ilyenkor szakad meg anya szíve! :( Így beszereztünk még egy babakocsit. Van itt egy kölcsönző. Long Closet a neve. Olyan holmikat lehet ingyen kikölcsönözni, amiket valaki egyszer megvett és nem akarta magával hazavinni és felajánlotta ilyen célra (amúgy van egy ilyen bolt is itt, és minden nevetségesen olcsó!). Ok, ezek tényleg használt holmik, de sok minden van, amit egy évre felesleges drága pénzért megvenni, viszont nem baj ha van otthon. És ha fillérekért vagy netán ingyen jut hozzá az ember, akkor miért ne? Na szóval abban a kölcsönzőben keresgéltünk mindenféle dolgokat (képek a falra, konyhai cuccok -ja találtam 3 Tupper tálat!!! Le is csaptam rájuk! Mind az enyém! :)))- na, meg ilyenek) és volt ott pár babakocsi is. Gondoltam, az általam legjobbnak tartottba belepróbálom Sárikát, hogy abban is sír-e? Hát jó sokat tologattam az üzletben és nem sírt. Na akkor visszük! Jól lesikáltam , kimostam és tényleg jó kis kocsi és ebben még egyszer sem sírt. Csak ennek kis kerekei vannak és amíg ilyen nagy hó van, addig esélytelen ezzel sétálni! Úgyhogy avárjuk a tavaszi olvadást!

Ja a miben más c. bejegyzésbe asszem említettem az árakat. Na igen, ez alól a babaholmik sem kivételek. nevetségesen olcsó minden az otthoni árakhoz képest! A nagyon drága babakocsi az kb. 300 dollár körül van! Babaruhákat már rengeteget vettem. Nagyon szépek, nagyon jó minőségűek, nagyon olcsók. A bébiételek is nagyon jók. Eleinte nem sok konyha eszközünk volt, ezért muszáj voltam bébiételeket venni, de nem bántam meg! Ezekben semmi adalék anyag nincs. Se sűrítő, semmi. Alanatúr a zöldség, vagy gyümölcs. Itt nem hónapra van ajánlva a bébiétel (mint otthon, ezzel jól félrevezetve a tudatlanabb anyukákat: óóó, hát miért nem adsz neki 4 hónaposan semmi "normálisat"? Hisz rá van írva, hogy már eheti!) itt így van: 1st food (csak sima zöldség vagy gyümölcs), 2nd food (ugyanaz, mint a 1st, csak nagyobb kiszerelésben+vannak gabonások), 3rd food (ezekben már van hús is) még csak eddig jutottam el, mert szerintem Sárikának még a 3rd is sok. Nem beszélve arról, hogy ezekből még egyet sem evett meg! Megkostólta és nem kérte, amit nem csodálok, mert nem valami finomak. Most már, hogy sikerült hozzájutni ehhez-ahhoz, inkább én csinálom neki a kaját, de sokszor, főleg az angol órák után, amikor úgy esünk haza és már nagyon éhes, akkor adok neki dobozos kaját. Ja és mindenből van sima és Bio változat. És a bio csak pár centtel drágább! Mindenféle gabona pelyhet is lehet kapni (szintén van bio és sima). Amit hiányolok az az előkét helyettesítő kabátka. Direkt nem vettem otthon, hogy majd itt megvesszük és sehol nem láttam eddig. Pedig mennyire elkelne! Látni kéne Sárikát miután a kezébe adok egy-egy darabka gyümölcsöt! Ja és nem csak Sárikát, hanem a környezetét! :)))

 itt elég szolid :)

Ami még szintén hiányzik az a kádba tappancsokkal tapasztható ülőke. Ezt is itt akartuk megvenni... Helyette vettünk egy ilyen félig fekvő, félig ülő helyzetet biztosító széket, vagy mit na, és ezt imádja! Akkora lubickolások vannak fürdésnél, hogy az csak na!

Általában mosható pelust használunk, de ha megyünk valahova, akkor eldobhatót adok rá. Kicsit aggódtam, hogy majd milyen pelenkát fogunk itt használni, mert otthon Liberót használtunk. A Pampers és a Huggies nem igazán vált be. Amint már említettem a szponzorainktól rengeteg pelust kaptunk (már 1,5 hónapja itt vagyunk és még a fele sem fogyott el!) Pamperst is és Huggiest is és ezek teljesen jók! Most vagy az itteni pelusok mások, vagy Sárikának változozz a testalkata.

A rendezvényekre általában visszük magunkkal a kis asztalra szerelhető etetőszéket és amíg mi vacsizunk, abban van Sárika. Már több rendezvényen is megdicsérték, hogy milyen jó ötlet. Mert hiába van az éttermekben etetőszék, ezek nem a klasszikus etetőszékek, hanem általában  fából készült, magas kisszékek! na ez jó!  Magas kisszék:))) na, mindegy, a lényeg, hogy önállóan ülni még nem tudó babáknak az nem jó!

Vendégségek

Először Ágiéknál voltunk vendégségben, amikor vettük a baba holmikat. Aznapra még egy shopping is meg volt beszélve Szabolcsékkal. Hogy összekössük a kellemest a hasznossal, a csajok kitalálták, hogy a shopping előtt menjünk el közösen a 3 család a helyi Kínai "all you can eat" étterembe. Azt hiszem, hogy ott ismerkedtünk össze Ágiékkal. Ezután mentünk hozzájuk.

 A második vendégeskedésünk szintén Ágiéknál volt. Történetesen Brooke 3. szülinapját ünnepeltük. Ez egy igazi amerikai birthday party volt! Azaz majdnem igazi, mert Ágiék elmesélése szerint az igazi amerikai partykon a vendégek is kapnak ajándékot az ünnepelttől! Még jó, hogy ez nálunk nem divat! Nem sokan lennének egy szülinapi partira meghívva! :) Ott voltak amerikai családok is. Gabi és én is vittünk magyar specialitásokat. Gabi francia salit és krumplis pogácsát vitt én meg életemben először megcsináltam a "Krokodilt" és fasírttal töltöttem meg. Ez egy nagyon egyszerű kelt tészta, amit ügyesen hajtogatva egy krokodil (szerű) valaminek fog kinézni a végén. Amint a gyerkőcök meglátták, mindenki egyből abból akart enni. Tökre nem érdekelte őket, hogy az nem édesség! :)

 Jó nagy nyüzsi volt a sok gyerek miatt.

 Ja és Sárika remekül eljátszott egy Barbie szerű babával, aminek a hosszú szőke haja tetszett neki a legjobban! El is határoztam, hogy az első szülinapjára megkapja tőlem élete első babáját, aminek lesz haja!


A harmadik vendégeskedésünk Virág Zoliéknál volt. Ők nem a bázison laknak, hanem Leavenworth-ben bérelnek egy gyönyörű környéken egy gyönyörű házat. Ugye nekünk is megvolt erre a lehetőségünk, de már egyáltalán nem bánom, hogy bent maradtunk a bázison! Sőt! Ott is nagyon jól éreztük magunkat! Vicces, hogy több ezer kilométerre az otthonunktól összeismerkedek egy szintén tatai anyukával! Mivel a fiúk megitták a welcome sörüket, borukat, így remek alkalom adódott arra, hogy megtanuljak automata váltós kocsit vezetni!

Hosszú szervezkedés után végre sikerült egyeztetni Ágiékkal és Gabiékkal, hogy el tudjunk menni egy igazi amerikai kajáldába. A választás arra a kajáldára esett, ahová az első napokban Jean vitt engem. All slubbed up. Igazából kajakra úgy néz ki, mint egy kocsma, csak éppen nem italt, hanem ételt adnak ki a pulton keresztül. A pultnál bár székek, erről lehet kajálni. És tényleg nagyon helyi kajálda. Mint a filmekben: minden pasi baseball sapkában!

A kaja nagyon finom és rengeteget adnak! Szinte mindenki dobozban vitte haza a maradékát!

Mindennapok 1

Ági és Gabi nagyon sokat segítettek abban, hogy megszokjuk az itt létet. Segítettek a shoppingolásban, mert itt még a kaják, kozmetikumok meg tényleg minden teljesen más,  mint otthon. Ágiék rendszeresen járnak az ifjúsági centrumba, csütörtökönként lévő játszó házba. Ez kisebb gyerekeknek van. Egy alkalommal mi is elmentünk velük. Marha hiper-szuper épület tele színes plakátokkal, rajzokkal, mint a TV-ben az amerikai iskolák. Keresztül mentünk egy ilyen étkező rész szerűségen ami engem egy McDonald's berendezésére emlékeztetett. Volt kirakva mindenféle keksz meg Juice, meg limonádé meg víz, meg poharak, tányérok. Ott lehet falatozni. Meg vannak kirakva ilyen habszivacs szerű anyagból ilyen puzzle szerű valamik. Mindegyikből valamilyen állatot lehet összerakni, aztán az a tiéd! A foglalkozás egy nagy tornateremben volt. Először ilyen mutogatós-énekelős-táncolós volt, mint nálunk a kerekítő, csak amerikai kiadásban. Volt egy ének, amit még én is ismertem és szoktam is énekelni Sárikának! A táncolós résznél színes szalagkötegeket osztogattak szét és ezt kellett rázni, természetesen Rock'n'Roll zenére! :) Amikor megállt a zene, sóbálvánnyá kellett merevedni! Aztán ment tovább a Twist party. Tök jó volt! Szerintem én jobban élveztem, mint Sárika! :) Utána meg hoztak rengeteg játékot+egy ugráló várat, amit kb. 1 perc alatt felfújtak. A játékok leginkább ilyen óriási legók voltak, de nem csak sima elemek, hanem minden féle várost, meg dzsungelt lehetett összerakni. Na néztem is nagyokat! Már most megszakad a szívem Sárika miatt, hogy majd innen haza kell vigyem! :(

Egy nap a kocsi behajtónkon ott hevert egy összetekert újság egy kis nylon tasakban. Itt is járnak a bicikliről újságdobáló srácok (közben nagy elesés:) csak még sajna nem láttam. De meglepődtem, hogy beleteszik zacsiba, hogy ne ázzon el az újság! Ja és a múltkor elment a házunk előtt egy igazi Nagy Sárga School Bus!!!

Ja, Gabi kisfia, Előd 4 éves és az itteni óvoda szerűségbe jár. Igazából ez még nem óvoda, mert itt a kötelező óvoda 5 éves kortól van. Ez inkább olyan, mint nálunk a családi napközik. Szóval oda jár és mesélték, hogy amikor kirándulás van, akkor nekik is van egy hasonló buszuk, csak az szürke és még annyiban különbözik, hogy minden ülés biztonsági gyerekülés!

Miben más?

Na ezt a kérdést már sokan feltették, mióta itt vagyunk. Nos, leginkább azt tudom mondani, hogy MINDENBEN!!! Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Elektromosság: 220 helyett 110 V. Ide semmilyen elektronikai cuccot nem hoztunk magunkkal, a legszükségesebbeket megvettük és valószinüleg nem fogjuk hazavinni, mert otthon nem tudjuk használni őket, max átalakítóval.
Fűtés: itt nincsenek radiátorok vagy konvektorok vagy padló fűtés. Itt levegő befújással van megoldva a fűtés. Tudod, mint a filmekben, az az alagút amiben mindig menekülnek és a végén ott van egy nagy ventilátor. Na ez a fűtés rendszer! A ventilátorok továbbítják a meleg levegőt. Pár napba beletelt, mire megszoktuk a zúgást!Ja, de pozitívum ebben, hogy nyáron a hűtés is ezzel van megoldva!  
WC: na ez is fordítva van. A WC-ben alapban áll a víz. Ha lehúzod, akkor a beletermelt dolog lefolyik a vízzel együtt és amint telik a tartály, úgy telik a WC kagyló is vízzel.  
Házak: hát nem csodálom, hogy a tornádó itt visz mindent! Itt minden papírvékony fából van! Ok, van 1-2 kő épület, de inkább a fa a fő építő anyag. És tényleg nagyon instabilak a házak. A szigetelés az nulla!  
Kocsi: automata váltós minden autó! No comment. Nekünk nem nagy kunszt, de ők biztos bajban vannak Európában! :)  
Mértékegységek: méter helyett láb, kiló helyett pound, Celsius helyett Fahrenheit, liter helyett Oz vagy mi? Sütésnél a Cup (egy mérő bögre=250 ml) a mérték egység, ami egyik háztartásból sem hiányozhat.

 És jöjjenek a mindennapok:
Öltözködés: na ebben nagyon tetszenek, hogy nagyon lazák! Nem olyan, mint otthon! Itt simán éri melegítőben mászkálni bárhova! Otthon azon vagyok kiakadva, hogy anyuka magassarkú cipőben megy gyereket sétáltatni! Na de itt ez extra lazaság! A kiutazás során is csomó kinyúlt melegítős utassal találkoztunk! Ja és ezeknél nem számít, hogy tél vagy nyár van! Ha pl. otthon megy a fűtés ezerrel és rövid gatyába mászkálnak és el kell mennie a boltba, akkor nem ám átöltözik! Megy a fűtés a kocsiban is és -10-15 fokban egy szál póló+rövid gatya baktat a boltba! A reptéren ugyanez. Csajszi póló, cicanaci+tanga papucs és mezítláb!!! Innen látszik, hogy ők nem sokat gyalogolnak. Háztól házig taxi vagy kocsi! Ja, de ha valahol meg kell jelenni (legyen az bármilyen esemény) a farmer az topis cuccnak számít!
Gyerekekről való gondoskodás: hát az állam részéről egyrészről maximális a gyerekekhez való hozzáállás. Azt már leírtam, hogy mindenhol hogy támogatják, hogy anyuka pici babával lehessen. Az iskola busz rendszer nagyon szimpatikus. azzal én is bármikor nyugodt szívvel elengedném a gyerekemet, akár a város másik végébe is. Ha az iskola busz megáll és az oldalán kihajtódik a stop tábla, akkor mind a szembe, mind az azonos forgalomnak meg kell állnia!
Rengeteg játszótér van! A bázison belül is szinte 10-20 házanként van egy szuper játszótér.
Más részről meg náluk a "GYES" 6 hét. A tehetősebbek otthon tudnak maradni 3 hónapig is! Itt szinte minden gyerek bébiszitterrel nő fel. :( Családonként általában 3-4 gyerek van, de én úgy vettem észre, hogy nem nagyon foglalkoznak e gyerekekkel. Ági hajmeresztő dolgokat mesélt a szomszédokról! Pl. nem minden nap fürdenek, ruha nélkül esznek, hogy ne legyenek koszosak. Jó, ez csak egy család, de én is úgy látom, hogy nem a nagy gyerek szeretet miatt vállalnak ennyi gyereket! :(
Árak: hehehe, majdnem minden nevetségesen alacsony a magyar árakhoz képest! Kivéve a fodrászt! Az horror!
Közlekedés: A legjobban az egyenrangú útkereszteződés tetszik. annak van elsőbbsége, aki hamarabb odaér! :) Tök mindegy, hogy merre akar tovább menni! A másik furi, piros lámpánál  éri jobbra kanyarodni, ha balról nem jön semmi! Ja és a folyamatos sárga felező vonal nem számít záró vonalnak.
Időjárás-munkába járás: hát sikerült minden idők leg telebb telét (:D) kifognunk, így ebbe is volt alkalmunk bepillantani. Szóval, ha nagy hó, csúszós út viszonyok vagy hasonló dolgok várhatóak, akkor másnap nem kell menni dolgozni vagy iskolába, viszont ilyenkor általában a boltok is vagy nincsenek nyitva, vagy hamarabb zárnak, az orvosnál is csak a sürgős eseteket látják el.Ez nekem sokkal szimpatikusabb, mint az otthoni, ha törik (pl.: a lábad), ha szakad (pl.: az ín szalagod) akkor is menned kell! Nem számít, ha a fél napot a vonaton, vagy az autópályán töltöd és nem tudsz beérni, mert mire odaérsz, már indulhatsz is vissza és megint fél nap étlen, szomjan, megfagyva, bizonytalanságban! Itt ezt úgy oldják meg, hogy a helyi csatornán, az előző napi időjárás jelentéssel együtt közlik, hogy az iskolák közül melyik lesz zárva. És ehhez igazodnak a szülők. És a munka helyeken ezt mindenki megérti!
Étkezés: hát igen, mindenki tudja, hogy a leg elhízottabb társadalomról van szó. Minden településen van egy utca ami dugig van gyorskajáldákkal. Na ők általában ezekben étkeznek. Ritkán, alkalomszerűen főznek, de akkor is ezeket a félkész kajákat eszik. Minden boltban van rengeteg mozgás sérült bevásárló kocsi, mert itt az extra kövérek mozgás sérültnek számítanak.

Én röviden úgy tudnám leginkább összefoglalni, hogy az amerikaiak élete a kényelemről szól. (Ja, olyan bank automaták vannak, mint a McDrive-os kiszolgálás. Ki sem kell szállni a kocsiból!)

Army wifes

Amíg a férjeink tanulnak, addig a feleségeknek indítottak egy 2 héten át tartó Orientation Course-t, ahol egyrészt megismerkedhettünk egymással plusz rengeteg infót kaptunk szinte mindenről, ami az itt tartózkodásunk alatt szükséges. Shopping tanácsadás (mit, hol érdemes venni), aktivitási lehetőségek, gyerek programok, hogy tudunk orvoshoz menni, rendőri beporzás is volt, jött egy Weather Man, aki a helyi fincsiségekről (pl: tornádók) tartott előadást, meg szóval minden ilyen. a legvégén a course-nak volt egy sunday coffe, ahol kaptunk egy oklevelet, hogy mi részese voltunk ennek az eseménynek. Ja az természetes volt, hogy a gyerek megőrzést itt is biztosították, de Sárikát én ide is magammal vittem. Jó is volt, mert nagyon fel tudta dobni a hangulatot! Ha valaki kiállt középre és elkezdett beszélni, Sárikára egyből rájött a beszélhetnék! Marha cuki volt! Minden feleség oda volt (van) érte!!! :)

Itt ismerkedtem meg Virágné Marinettával, aki nem hogy magyar, de ő is tatai!!! :) És még sok ás nemzetközi feleséggel. Ahhoz képest, hogy eleinte el sem akartam menni "erre a hülyeségre", szinte mindig nagyon jól éreztem magam! Nagyon jó látni ezt a nemzetközi kavalkádot! Ja és mondanom sem kell, hogy Sárika mindenkit levesz a lábáról! A szingapúri lány, Denise és a spanyol összekötő felesége Maria akiket nagyon bírok. a többiek is nagyon aranyosak de ők mindig agyon szeretgetik Sárikát. Ja, de az alap, hogy Ági, Gabi, Marinetta és Ulrika itt a fő barátság forrás!

Általában mindig Ulrikával a szlovák szomszédunkkal és a kisfiukkal, Alexanderral járunk közösen. A férjeink osztály társak . Ők mennek a mi kocsinkkal, mi csajok+gyerekek az ő kocsijukkal.

Egy szomorú esemény is kapcsolódik az Orientatiton Course-hoz. Szinte majdnem az összes pici baba közel annyi idős volt, mint Sárika, de csak én és egy Litván anyuka nem adtuk be soha a gyerkőcöket a gyerek megőrzőbe. Aztán egyszer gondoltam egyet, megpróbálom ott hagyni, mert ha sírtak a gyerekek, egyből jöttek szólni az anyukának. Gondoltam, majd szólnak nekem is, ha Sárika nagyon hiányolna. Kb. 25 percig volt a gyerek megőrzőben, már elkezdődött az előadás (Weather Man), mondanom sem kell, hogy semmire nem tudtam odafigyelni, annyira rossz érzés volt bennem. És egyszer csak behozták Sárikát. Én egyből felpattantam és odarohantam, hogy mi történt és amint meglátott szegénykém olyan kétségbe esett, zaklatott zokogásban tört ki, hogy többen mondták (főleg a kisgyerekesek), hogy még az ő szemük is könnybe lábadt! Hát még az enyém! :( Nem is tudom, hogy ki vigasztalt kit. Na ezután már vissza sem mentem az előadásra, mert nagyon felkavart ez a dolog. De Sárika is olyan kis kétségbe esetten kapaszkodott belém. Adtam neki cicit és szopi közben is fel-fel sírt.  Ma sem tudom, hogy hogy jutott ekkora hülyeség az eszembe! Hisz azok a gyerekek, akik rendszeresen be vannak adva olyan országokból jöttek, ahol 6 hét a gyes (max 2 hónap), ők hozzá vannak szokva a bébiszittinghez. Sárika nem! Tudom, hogy most sokan azzal jönnek, hogy a bölibe is ugyan ez fog történni, de a böliben is van beszoktatási idő! Ami ugye pár nap közös játszás+pár nap anya ott van és különjátszás...stb, így zajlik. Nem úgy hogy Ne! Itthagylak! Pláne az, hogy egy 2 évesnek már világfelfedezhetnékje van. Egy 8 hónaposnak még anya a világ! És én ostoba, mégis ezt tettem! Ülj le! Egyes! :(

Az Orientation Course csak egy kezdő, beillesztő foglalkozás volt. Itt a bázison (és gondolom, hogy az egész U.S. Army szervezetében) folyamatosan  gondoskodnak a katonák családjairól. Számos program, lehetőség van mind a feleségeknek, mind a gyerekeknek. A bázisokat úgy kell elképzelni, mint egy kisebb várost. Itt bent minden van! Bolt, iskola, óvoda, uszoda, golfpálya és még sorolhatnám! Itt élnek a katonák. Az amerikai hadseregben teljesen egyértelmű az, hogy a sereg így gondoskodik a katonáiról. Az éppen aktuális tartózkodási helyen kapnak házat. Ide járnak a gyerekek iskolába (általános és közép iskola is!) és a feleségeknek nagyon sok lehetőség van. Én amit egyből megragadtam az az angol nyelv tanfolyam. Itt általában önkéntesek tanítanak. Gyerek megőrzésre van lehetőség de a pici babákat magunkkal vihetjük ide is. Úgyhogy elmondhatom, hogy Sárika már 8 hónapos kora óta jár angolra!!! :)))
Heti 3 alkalommal van angol, hétfőn a templomban, ide mindenki járhat és kedden és csütörtökön is de ezekre csak a külföldi katonák feleségei járhatnak. Hétfőn a Level 2 szintű csoportban vagyunk, de én erősen gondolkodom rajta, hogy meg kéne próbálni a Level 3-at. Egyrészt, hogy jobban fejlődjek, másrészt nagyon sokan vagyunk ebben a csoportban. A másik angolon a Level 3-ba osztottak be minket.Azért írom többesszámba (nem Sárika miatt :), mert Ulrikával egy csoportba járunk. Ez azért különösen jó, mert a keddi, csütörtöki angolokon a különböző szinteknek más-más időpontban van az oktatás.

Beilleszkedés

Alapjáraton sem vagyunk egy magunkba zárkózó, elveszett lelkek, de az a tény, hogy kb. 2 hétig nem volt kocsink, nagyon sokat segített a beilleszkedésben. Itt amerikában tényleg nagyok a távolságok! Itt nincs az, hogy elugrok a boltba! Azaz el lehet sétálni, mi is többször megtettük, de az nem az "elugrás" kategóriájába tartozik! Az út a Comisseri-ig kb.30-40 perc. Belekalkulálva a vásárlást a sorban állást (amit itt nem nagyon lehet kigurulni), szerintem gyalog minimum 2 órát kell számolni! Szóval eleinte mindig valakit meg kellett kérnünk, hogy vigyen el minket shoppingolni. Elég gáz volt, mert valahogy mindig úgy sikerült ezt összehozni, hogy vagy mi siettünk, vagy a megkért illető. Így tényleg mindgi kutyafuttában vásároltunk. És ezért természetesen mindig ki maradt valami! Elég bosszantó volt úgy főzni, azaz főzést tervezni, hogy alapvető hozzávalók hiányoztak a tervezett ételből (pl.: hús!!!:)

A kocsivásárlást az is nehezítette, hogy sajna nem a csillagos ég volt a határ anyagi téren, hanem egy elég szűk keret, plusz az a tény, hogy Barnabás csak hétvégén ért rá. Aztán egyszer csak kocsival jött haza!!!

A kocsivásárlásba Joel, a leavenworth-i szponzor segített. Nagyon jó áron tudtuk megvenni (2500 dollár) és nagyon jó állapotban volt! Úgyhogy innentől kezdve beindultak a shopping túrák! :) Ja és még volt egy kis bibi. Meg kellett tanulnom automata váltós autót vezetni!

De az nagyon jól jött, hogy vannak itt magyarok! Ez nagyon nagy segítség volt már a legelején. Sőt hab a tortán, hogy volt itt egy magyar anyuka (Ági), akinek a férje (Jakob) amerikai katona és van egy kislányuk Brooke. Sajnos Jakobot pont most helyezték át Németországba, de Ági és Brooke még február végéig itt maradnak! Nekünk pont kapóra jött, hogy ők költözésben vannak és szeretnének megszabadulni a felesleges holmiktól, ezért szinte az összes babaholmit felvásároltuk tőlük potom összegért. Így már az első hét végén lett babakocsi, autóshordozó, bébihinta, uatzágy, pihenőszék, 2 etetőszék, és még egy nagy láda játék! Ezzel egy időre le is tudhattuk a babaholmik vásárlását!

A beilleszkedést több un. Ice Breaking rendezvénnyel segítették. Ezek általában svédasztalos vacsorák voltak, ahová a szponzorok is meg voltak hívva. Az első ilyen vacsora bent volt a bázison az egyik templomban. Ott is nagyon jól éreztük magunkat. Lehetett vinni a gyerekeket és ezért gyerekmegőrzés is volt, amit úgy oldottak meg, hogy az egyik sarokban (pont a mi asztalunk mellett) volt egy játszó asztal a gyerekeknek, ahol lehetett rajzolni, vágdosni, matricázni meg iylenek. Vacsi után diszkréten kivittem Sárikát a mosdóba megszopiztatni. a mosdó olyan tiszta volt, hogy simán le mertem volna tenni játszani a földre Sárikát! Pelenkázóval és székkel felszerelve. Amikor befejeztük a szopit, akkor mondták, hogy nem ott kellett volna szoptatnom, hanem a szoptatós szobában! Mi??? Szoptatós szoba??? Igen! Baldahinos kiságyakkal, pelenkázó asztalokkal, bébi hintákkal és lábtartós hintafotelekkel! :O aztaaaaa, e tiszta amerikaaaaa!!! :))))

A második Ice Breaking vacsora kint volt a városban a River Frotban. Ez egy rendezvényközpont. Ott ismerkedtünk meg a Kansas City szponzor család férfi tagjával. Itt is svédasztalos, zenés vacsora volt.

Sajna az elején mindig otthon hagytuk a fényképezőgépet, de majd megpróbálom bevadászni a képeket, amik itt készültek!

Az első napok

Húh, hát az első napok nagyon húzósak voltak! Egyrészt még nem álltunk át az idő eltolódásra, másrészt borzasztóan éreztem magam, hogy hiába az alapfokú nyelvvizsgánm, egy kukkot sem értettem az amerikaiak beszédéből! Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudok kommunikálni. El tudtam mondani mindent, amit akartam, de ha válaszoltak vagy kérdeztek, akkor elakadt a kommunikáció, mert nem értettem őket. Ráadásul Barnabásnak egyfolytában rohangálnia kellett intézni a papírokat. Reggel jött érte a Dean, majd késő délután hazahozta. Kicsit ilyen befordulós volt az eleje, de hála égnek Sárika szuperül helyt állt ebben a helyzetben is! Ő volt az első aki átállt az itteni időre és tényleg meg sem kottyant neki a környezet változás.
Jean nagyon sokat foglalkozott velünk, amíg a férjeink intézkedtek. És Sárikával nagyon jól kijöttek!
És még ott volt a nagy dilemma, hogy kint lakjunk a városban, ahol már fent volt nekünk tartva egy gyönyörű ház, vagy ha kapunk a bázison házat, akkor azt fogadjuk-e el??? Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte át sem tudtuk gondolni az egészet. Már az első napokban megtudtuk, hogy kapunk házat a bázison. Szerdán este érkeztünk meg és szombaton már költözhettünk is a házba. Az egy kicsit vicces volt, hogy szombat délelőtt 10-ig ki kellett jönnünk a Hotelból, de csak du. 2-kor költözhettünk be a házba. Barnabás el volt foglalva az ügyek intézésével, de én és Sárika hova menjünk a csomagjainkkal a mínuszokba??? Hála égnek Jean felajánlotta, hogy a köztes időt töltsük náluk. Útközben még beugrottunk egy igazi amerikai BBQ kajáldába, hogy legyen ebédünk is. a hely neve All Slubbed Up!!!, de Sárika bealudt útközben, ezért mi kint maradtunk a kocsiban, csak elvitelre vettünk kaját, ami nagyon finom volt és olyan sok, hogy még Barnabásnak is maradt vacsira!
Jaenék háza egy tipikus amerikai utcában volt egy nagyon szép környéken. Maga a ház is nagyon szép volt! Jó volt látni egy igazi amerikai otthont!
Eljött a délután is és beköltözhettünk az új otthonunkba.

Az első estén Barnabáséknak már volt is egy welcome össze jövetel, ahová családostól lehetett menni, de még ezer tennivaló volt, minden cuccunk bőröndben, gyűrötten így én inkább kihagytam. Sárika itt is egyből aklimatizálódott. Nekem már húzósabb volt. Nagyon nem tetszett ez a ház. Minden olyan rideg, kietlen. A falak kopárak, a polcok üresek. És ez a kétlaki élet! A földszint egy előszoba,  hatalmas nappali, konyha, étkező, mosókonyha, WC, gardrób és egy garázs kijáróból áll.

 nappali

 konyha

étkező

Az emeleten van 3 szoba, 2 fürdőszoba és gardróbok.

 hálószoba

Az ágyunk kisebb, mint az otthoni ágyunk ezért az első 1-2 napban nem sokat aludtunk (mármint én és Barnabás, Sárika istenieket durmolt, keresztben rajtunk). Már majdnem arra adtam a fejem, hogy beszoktassuk Sárikát a kiságyba, de ezt még elég korainak tartottam, ezért nem igazán lelkesedtem a gondolatért. Aztán Barnabás az ágy összeszerelése közben odatolta a nagy ágy mellé a kiságyat és lám! Megszületett a mi kis oldalkocsink! Nagyon jó volt ez a félig nélküle, de mégis vele együtt alvás!!!

 Apa tanulós szobája

Kis szoba (eredetileg itt volt a kiságy :)

Mivel egyetlen baba kellékünk sem volt, egyfolytában cipelni kellett magammal Sárikát fel az emeletre, le az emeltről. A nappaliban még egy szőnyeg sem volt, hogy legalább a földre lerakhassam. Nagyon gáz volt. A második nap estéjén már a sírás határán voltam! Szegény Barnabásnak meg tiszta lelki ismeret furdalása volt, hogy esélyt sem adtunk a városi háznak. Még el sem mentünk megnézni. Másnap reggel fel is hívta a tulajt, hogy másnap elmennénk megnézni a házat. Aztán tettem, vettem pakolásztam egész nap és valahogy kezdtem hozzászokni a házhoz. Meg igazából az is lekristályosodott a fejemben, hogy a fő probléma (Sárika baba cuccai) a kinti házban sem lesznek meg, oda is mindent meg kel vennünk, addig az sem lesz kényelmes, mivel az is hasonló elosztású  2 szintes ház. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy maradunk bent a bázison. Elég ciki volt ismét felhívni a kinti tulajt és lemondani a másnapi találkát! :(

A házunk a bázis egyik szélén volt (Hunt Loop) a leavenworth-i federal Prison szomszédságában :O Na de ez nem számított! Pikk-pakk megszoktuk az impozáns épület látványát! :) Az viszont már  sokkal érdekesebb volt a mi szempontunkból, hogy a házunk mögött közvetlenül egy játszótér van!

 Kilátás a konyhából :)

Kb. egy hét elteltével azon kaptam magam, hogy állok a konyhában, bámulok ki az ablakon, nézem a játszót és azon ábrándozok, hogy nyáron már ott fogunk hintázni Sárikával. És akkor az jutott az eszembe, hogy Basszus! Én innen haza sem akarok menni!!! :)))

Welcome in Kansas

A kansasi reptéren már várt ránk a 2 magyar család család fője Virág Zoli és Pécsvárady Szabolcs és a Fort Leavenworth-i szponzorunk Dean és a felesége Jean. A bemutatkozások után gyorsan elszaladtunk egy gyors pelus cserére, ahová, nagy meglepetésemre Jean is elkísért minket. A kevéske kis angol tudásommal egész jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy az unokájuk pont egy idős Sárikával (2 hét van közöttük). Nagyon tetszett neki a Magyarinda, meg az is, hogy meséltem neki, hogy mi mosható pelust használunk, amikor nem a fél világot utazzuk át! :) Kiderült, hogy már járt Magyar országon és nagyon tetszett neki, főleg a magyar kaják. Kérte, hogy majd adjak neki recepteket. Erre elárultam neki, hogy az ajándék, amit neki szántunk egy angol nyelvű magyar szakácskönyv. "Oh, My!!!" és a szívéhez kapott. Na ez egy tipikus amerikai reakció! :) Amúgy Jean már az első perctől kezdve nagyon szimpatikus volt. látszott rajta, hogy akar segíteni nekünk! Mondtam neki, hogy nem valami jól beszélek angolul, és egyből mondta, hogy No problem, és onnantól nagyon lassan, érthetően mondott el mindent! Vele az első perctől kezdve tudtam kommunikálni! Ők vittek minket a bázisra. A hotel (Home Barrack) előterében találkoztunk Pécsváradiné Gabival és kisfiukkal, Előddel. Nagyon aranyosak voltak! Ők is és Virág Zoliék is főztek nekünk egy hétre való kaját, az amerikaiak (azért írok többesszámban, mert időközben megérkeztek köszönteni minket a városi, Leavenworth-i szponzor család is) meg hideg kajákat, tea, kávé, rágcsálni valók, juice meg ilyeneket hoztak, plusz Sárikának csomó ajándékot: pelust, bébiételt és játékokat. Nagyon jól esett! És nagyon jól jött, hogy pár napig nem kellett a kajával, bébiétellel, pelusokkal foglalkoznunk!

Nagy utazás

Azt nem mondanám, hogy minden rendben volt az úton. Azon kívül, hogy nem zuhant le a repülő, minden szerencsétlenség megtörtént velünk, ami repülő úton megtörténhet!

Az eredeti útiterv: Budapest-Frankfurt-Washington-Kansas

Reggel 9-kor indult (volna) a gépünk Ferihegyről, ezért már 1/2 6-kor elindultunk Tatáról, hogy nyugodtan be tudjunk chekkolni, meg ilyenek. A Ferihegyi terminál kis csalódás volt babás szempontból. Igaz lehajtható pelenkázó volt a női mosdóban, de szopiztatni csak a WC fülkében tudtam. :(
Frankfurtba már 1 órás késéssel érkeztünk, mivel eleve késve indultunk magyar országról. Kb. 10 percünk lett volna, hogy elérjük a Washingtoni járatot, de nem kellett sietnünk, mert eleve törölték azt! Ez azért nagy szívás, mert így minden más járatra, csak váró listások voltunk. Na de ezt akkor még nem tudtuk, mert a frankfurti reptéren senki nem tudott nekünk mit mondani, csak küldözgettek minket ide-oda a terminálok között. Sárika elöl Magyarindában, hátamon 1 hátizsáknyi pelenka, vállamon laptop és húztam a gurulós kézipoggyászt, na így rohangáltunk fel-alá. A Lufthansa az American Airlineshoz, az American Airlines a Lufthansához küldözgetett minket, hogy végre megtudjuk ki fogja intézni a további sorsunkat. Kb. 1-2 órás rohangálás, és a folyamatos "sorry, nem mi tehetünk róla" válaszok után már elgurult a gyógyszerünk és kivertük a balhét, hogy vegyék már figyelembe, hogy mi nem "csak" 2 felnőtt utas vagyunk, hanem van velünk egy 7 hónapos baba, akivel nem szívesen éjszakázunk egy reptéren! Ja, hab a tortán, hogy a frankfurti reptéren a személyzet közül nem mindenki beszélt angolul! Csak 1 WC volt baba barát, ami fel volt szerelve pelenkázóval és volt egy lehajtható szék, ahol szoptatni lehetett. Általában a női mosdóban 2 csap között tettem tisztába Sárikát és az utolsó legtisztább WC-ben szoptattam meg. De volt olyan, hogy állva kellett szoptatni, mert a WC gusztustalan volt, a "baba barát"-nak kijelölt helyiségbe meg még egy szék sem volt!
Na vissza az utazási problémához: nagy nehezen döntés született. Választhattunk vagy ott maradunk Frankfurtban, és az éjszakát egy reptéri hotelban töltjük és másnap délben indulunk Washingtonba, vagy még aznap du. 4-kor indulunk New Yorkba, ott éjszakázunk szintén egy hotelban és másnap reggeli 6-os géppel megyünk Washingtonba. Mi az utóbbit választottuk. Ja itt még megjegyzem, hogy Ferihegyen is és Frankfurtban is a mozgás sérültek után a babások+kisgyerekesek szállhattak fel először a repülőre! Ez plusz pont!
Egész jó gép volt, meg nagyon kedves volt a személyzet. 8 óra volt az út New Yorkig. A helyünket átcserélték egy babás helyre. A babás helyek az első sorokban vannak és ott van ilyen falra szerelhető mózes, ami tök jó lett volna, csak Sárika nem aludt el benne, csak nagy bömbölések után az ölemben. Ezeket a Bulk Head Seat-eket előre le lehet foglalni a légitársaságnál. Mi is ezt tettük, de ugye az eredeti gépünk törölve volt. nagy szerencsénk volt, hogy mégis egy ilyen helyre tudtunk ülni!

Bulk Head Seat

 Előtte persze szórakoztatta az utazó közönséget az éppen aktuális ordítási, kiabálási tudományával! Mi marha jót szórakoztunk rajta és örömmel fogadtam, hogy őt egy csöppet sem zavarja a sok idegen ember, de az utas társak már biztos egy másik gépre kívántak minket!

Itthoni idő szerint hajnal 1kor (New York-i: este 6) érkeztünk New Yorkba. A bevándorlási procedúra után kiderült, hogy eltűnt 2 bőröndünk. Ráadásul pont azok, amiben a Barnabás katonai cuccai voltak. Na mire ezt elintéztük, már volt este 9 (innen már az amerikai időt írom). Itt is örültem, hogy nem babakocsival vágtunk neki az útnak, mert Sárika már nagyon nyűgös volt és csak bömbizett volna a babakocsiban. A hordozóban először duzzogott magában, aztán édesen bealudt.
Kárpótlásul a herce-hurca miatt nem csak a hotel szobát, de a taxi költség oda-vissza is térítve volt. Igazi New York-i Yellow Cab-el utaztunk! Sajna a taxiban nem csináltunk képet, pedig érdemes lett volna! Hátul az utasok ülésénél kis monitor szerűség, amin végig reklámok mentek, majd amikor megérkeztünk megjelent egy figyelmeztető szöveg, hogy a csomagunkról el ne feledkezzünk!
Maga a NY reptér akkora nagy, hogy vonat jár a terminálok között!
A taxis útunk során belepillanthattunk az igazi amerikai utókarácsonyba, ugyanis a hotelbe vezető út NY külvárosát érintette.
Maga a hotel (Double Tree Hotel) nem volt egy nagy eresztés, de a célnak pont megfelelt! Jó nagy ágyunk volt és jó meleg volt a szobában
.

Sárika a hotel szobában 

A vacsorát és a reggelit, ami járt volna, kihagytuk, mert nagyon fáradtak voltunk. Hála az együtt alvásnak Sárikának az sem okozott problémát, hogy egy idegen hotel szobában alszunk. Szegénykém szinte beájult, amint letettük az ágyra! Reggel 3:30kor keltünk, hogy elérjük a Washingtoni gépet. A reptérre a hotel kisbusz járatával mentünk. Rendesen bechekkoltunk, jött időben a gép (ami meglepően kicsi volt!) Már beszálltunk, bekapcsoltuk magunkat, beindították a motorokat, majd közölték, hogy elromlott az ajtó, nem lehet bezárni, ezért szálljunk le! Na erre milyen esélyt lát bárki is, hogy két nap egymás után ilyen szerencsétlenek legyünk??? A felháborodott utasok között ott állt a sorban a Barnabás, egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni! Ilyen nincs!!! Kiderült, a következő gép de. 10-kor indul. Vártunk, vártunk. Szopi a WC-ben pelenka csere a földön, mivel a mosdók között olyan keskeny hely volt, hogy alig fért el Sárika és ha kinyújtotta a kezét valamelyik irányba, akkor a szenzoros csapok beindultak. Az első (és utolsó) pelenkázásnál könyékig vizes lett szegényke, innentől kezdve a terminálban a padlószőnyegen cseréltem a pelusát. Ja, volt baba-mama helyiség, ami kb. 9-ig zárva volt, utána kinyitották, de a pelenkázónak csak a helye volt a falon! :( A 10 órás gép 12-kor indult. Ezen már meg sem lepődtünk! Ez a gép is ilyen kis picike gép volt. Ezen nagyon lehetett érezni a széllökéseket. Aki nem bírja a repülést, az ne repüljön Amerikán belül helyi járattal! A Washingtoni reptér szuperül fel volt szerelve baba barát helyiségekkel! Innen 15:30 helyett 16:30kor indultunk és az egész utat végig aludtuk mind a hárman. Mire megérkeztünk már sötét volt. Leszállás előtt nagyon jó volt látni a felhők magasságából a naplementét! És gyönyörűek voltak a kivilágított települések onnan föntről! Aztán végre MEGÉRKEZTÜNK!!!!!

Pakolunk! De mit?

Az előkészületekben az egyik legnagyobb fejtörést a csomagolás okozta. Mit is vigyünk magunkkal 1 évre? Tanulva a "Reszkessetek betörők" c. filmből, és a Kevin otthon felejtéséből adódó problémák kiküszöböléseként mi Sárikát csomagoltuk be legelőször! Na jó, ez csak vicc! :)
Internetes tanácsokat követve, napokig egy-egy kupacba gyűjtöttem a kivitelre tervezett cuccokat. Aztán minden nap bölcsebb lettem és kiszedtem valamit a kupacból. A végén már sikerült egy bőröndnyi, a súly határt nem átlépő ruha és cipő mennyiséget összeszednem.
Sárika cuccaival kapcsolatban nem volt nehéz dolgom. Az éppen aktuális ruha méret kollekció és a kedvenc játékok. Itt már csak azt kellett kimatekolni, hogy miből mennyi menjen a kézipoggyászba? A legrosszabbra felkészülve (ami ugye velünk nem fog megtörténni! :s) 3 napra elegendő holmit pakoltam Sárikának a kézipoggyászba, pelusból meg vagy 5 napra elegendőt :D!
Ja és mivel a tetrisz nem az erősségem, apa pakolta be a bőröndöket!

Még mit sem sejtve

2010. október vége felé Barnabás azzal állított haza a munkából, hogy leszólította őt az új parancsnok, hogy mi lenne, ha 1 évre Amerikába menne tanulni?
Én erre azt mondtam: Óóó, de jó!
Mire ő: de ti is jöhettek!
Erre én: Az még jobb!!!
Ezzel az elméleti része meg is volt beszélve az utazásnak.

Az apró részletek, hogy a nagy utazás december vége-január elején fog kezdődni az csak utána derült ki. Szóval volt 2 teljes hónapunk, hogy felkészüljünk mindenre. Beleértve az útlevél, vízum intézését.

Sárika útlevél képe :)

Aztán jöttek a nagy búcsúzkodások a családtól, a barátoktól. A babás ismerősök még egy meglepi búcsú bulit is szerveztek nekünk Tatán egy játszó házban! Még ebbe a kis időbe esett Sárika első karácsonya is.

Sőt, a Jézuska hozott egy kis havert is 26-n. Név szerint Kása Leventét!