Beilleszkedés

Alapjáraton sem vagyunk egy magunkba zárkózó, elveszett lelkek, de az a tény, hogy kb. 2 hétig nem volt kocsink, nagyon sokat segített a beilleszkedésben. Itt amerikában tényleg nagyok a távolságok! Itt nincs az, hogy elugrok a boltba! Azaz el lehet sétálni, mi is többször megtettük, de az nem az "elugrás" kategóriájába tartozik! Az út a Comisseri-ig kb.30-40 perc. Belekalkulálva a vásárlást a sorban állást (amit itt nem nagyon lehet kigurulni), szerintem gyalog minimum 2 órát kell számolni! Szóval eleinte mindig valakit meg kellett kérnünk, hogy vigyen el minket shoppingolni. Elég gáz volt, mert valahogy mindig úgy sikerült ezt összehozni, hogy vagy mi siettünk, vagy a megkért illető. Így tényleg mindgi kutyafuttában vásároltunk. És ezért természetesen mindig ki maradt valami! Elég bosszantó volt úgy főzni, azaz főzést tervezni, hogy alapvető hozzávalók hiányoztak a tervezett ételből (pl.: hús!!!:)

A kocsivásárlást az is nehezítette, hogy sajna nem a csillagos ég volt a határ anyagi téren, hanem egy elég szűk keret, plusz az a tény, hogy Barnabás csak hétvégén ért rá. Aztán egyszer csak kocsival jött haza!!!

A kocsivásárlásba Joel, a leavenworth-i szponzor segített. Nagyon jó áron tudtuk megvenni (2500 dollár) és nagyon jó állapotban volt! Úgyhogy innentől kezdve beindultak a shopping túrák! :) Ja és még volt egy kis bibi. Meg kellett tanulnom automata váltós autót vezetni!

De az nagyon jól jött, hogy vannak itt magyarok! Ez nagyon nagy segítség volt már a legelején. Sőt hab a tortán, hogy volt itt egy magyar anyuka (Ági), akinek a férje (Jakob) amerikai katona és van egy kislányuk Brooke. Sajnos Jakobot pont most helyezték át Németországba, de Ági és Brooke még február végéig itt maradnak! Nekünk pont kapóra jött, hogy ők költözésben vannak és szeretnének megszabadulni a felesleges holmiktól, ezért szinte az összes babaholmit felvásároltuk tőlük potom összegért. Így már az első hét végén lett babakocsi, autóshordozó, bébihinta, uatzágy, pihenőszék, 2 etetőszék, és még egy nagy láda játék! Ezzel egy időre le is tudhattuk a babaholmik vásárlását!

A beilleszkedést több un. Ice Breaking rendezvénnyel segítették. Ezek általában svédasztalos vacsorák voltak, ahová a szponzorok is meg voltak hívva. Az első ilyen vacsora bent volt a bázison az egyik templomban. Ott is nagyon jól éreztük magunkat. Lehetett vinni a gyerekeket és ezért gyerekmegőrzés is volt, amit úgy oldottak meg, hogy az egyik sarokban (pont a mi asztalunk mellett) volt egy játszó asztal a gyerekeknek, ahol lehetett rajzolni, vágdosni, matricázni meg iylenek. Vacsi után diszkréten kivittem Sárikát a mosdóba megszopiztatni. a mosdó olyan tiszta volt, hogy simán le mertem volna tenni játszani a földre Sárikát! Pelenkázóval és székkel felszerelve. Amikor befejeztük a szopit, akkor mondták, hogy nem ott kellett volna szoptatnom, hanem a szoptatós szobában! Mi??? Szoptatós szoba??? Igen! Baldahinos kiságyakkal, pelenkázó asztalokkal, bébi hintákkal és lábtartós hintafotelekkel! :O aztaaaaa, e tiszta amerikaaaaa!!! :))))

A második Ice Breaking vacsora kint volt a városban a River Frotban. Ez egy rendezvényközpont. Ott ismerkedtünk meg a Kansas City szponzor család férfi tagjával. Itt is svédasztalos, zenés vacsora volt.

Sajna az elején mindig otthon hagytuk a fényképezőgépet, de majd megpróbálom bevadászni a képeket, amik itt készültek!