Ezt a blogot Sárikának, memoárként kezdtem el vezetni. Nem unatkozom és nincs feltűnési viszketekségem sem! Mivel ő még elég kicsike, nem hiszem, hogy magától emlékezni fog majd erre a nagy kalandra. Ezért gondoltam, hogy megörökítem neki az eseményeket az én szemszögemből nézve. Biztos lesz olyan, akinek hasonló nagy utat kell megtennie pici babával vagy csak az amerikában élő vagy vendégeskedő anyukák mindennapjaira kíváncsi, remélem nekik hasznos lesz ez a blog!
2011. február 3., csütörtök
Pakolunk! De mit?
Az előkészületekben az egyik legnagyobb fejtörést a csomagolás okozta. Mit is vigyünk magunkkal 1 évre? Tanulva a "Reszkessetek betörők" c. filmből, és a Kevin otthon felejtéséből adódó problémák kiküszöböléseként mi Sárikát csomagoltuk be legelőször! Na jó, ez csak vicc! :)
Internetes tanácsokat követve, napokig egy-egy kupacba gyűjtöttem a kivitelre tervezett cuccokat. Aztán minden nap bölcsebb lettem és kiszedtem valamit a kupacból. A végén már sikerült egy bőröndnyi, a súly határt nem átlépő ruha és cipő mennyiséget összeszednem.
Sárika cuccaival kapcsolatban nem volt nehéz dolgom. Az éppen aktuális ruha méret kollekció és a kedvenc játékok. Itt már csak azt kellett kimatekolni, hogy miből mennyi menjen a kézipoggyászba? A legrosszabbra felkészülve (ami ugye velünk nem fog megtörténni! :s) 3 napra elegendő holmit pakoltam Sárikának a kézipoggyászba, pelusból meg vagy 5 napra elegendőt :D!
Ja és mivel a tetrisz nem az erősségem, apa pakolta be a bőröndöket!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Sárika katonás türelemmel viseli a felsőbb parancsnokság próbatételét.Ha kell csomagol és utazik.
VálaszTörlés