Az első napok

Húh, hát az első napok nagyon húzósak voltak! Egyrészt még nem álltunk át az idő eltolódásra, másrészt borzasztóan éreztem magam, hogy hiába az alapfokú nyelvvizsgánm, egy kukkot sem értettem az amerikaiak beszédéből! Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudok kommunikálni. El tudtam mondani mindent, amit akartam, de ha válaszoltak vagy kérdeztek, akkor elakadt a kommunikáció, mert nem értettem őket. Ráadásul Barnabásnak egyfolytában rohangálnia kellett intézni a papírokat. Reggel jött érte a Dean, majd késő délután hazahozta. Kicsit ilyen befordulós volt az eleje, de hála égnek Sárika szuperül helyt állt ebben a helyzetben is! Ő volt az első aki átállt az itteni időre és tényleg meg sem kottyant neki a környezet változás.
Jean nagyon sokat foglalkozott velünk, amíg a férjeink intézkedtek. És Sárikával nagyon jól kijöttek!
És még ott volt a nagy dilemma, hogy kint lakjunk a városban, ahol már fent volt nekünk tartva egy gyönyörű ház, vagy ha kapunk a bázison házat, akkor azt fogadjuk-e el??? Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte át sem tudtuk gondolni az egészet. Már az első napokban megtudtuk, hogy kapunk házat a bázison. Szerdán este érkeztünk meg és szombaton már költözhettünk is a házba. Az egy kicsit vicces volt, hogy szombat délelőtt 10-ig ki kellett jönnünk a Hotelból, de csak du. 2-kor költözhettünk be a házba. Barnabás el volt foglalva az ügyek intézésével, de én és Sárika hova menjünk a csomagjainkkal a mínuszokba??? Hála égnek Jean felajánlotta, hogy a köztes időt töltsük náluk. Útközben még beugrottunk egy igazi amerikai BBQ kajáldába, hogy legyen ebédünk is. a hely neve All Slubbed Up!!!, de Sárika bealudt útközben, ezért mi kint maradtunk a kocsiban, csak elvitelre vettünk kaját, ami nagyon finom volt és olyan sok, hogy még Barnabásnak is maradt vacsira!
Jaenék háza egy tipikus amerikai utcában volt egy nagyon szép környéken. Maga a ház is nagyon szép volt! Jó volt látni egy igazi amerikai otthont!
Eljött a délután is és beköltözhettünk az új otthonunkba.

Az első estén Barnabáséknak már volt is egy welcome össze jövetel, ahová családostól lehetett menni, de még ezer tennivaló volt, minden cuccunk bőröndben, gyűrötten így én inkább kihagytam. Sárika itt is egyből aklimatizálódott. Nekem már húzósabb volt. Nagyon nem tetszett ez a ház. Minden olyan rideg, kietlen. A falak kopárak, a polcok üresek. És ez a kétlaki élet! A földszint egy előszoba,  hatalmas nappali, konyha, étkező, mosókonyha, WC, gardrób és egy garázs kijáróból áll.

 nappali

 konyha

étkező

Az emeleten van 3 szoba, 2 fürdőszoba és gardróbok.

 hálószoba

Az ágyunk kisebb, mint az otthoni ágyunk ezért az első 1-2 napban nem sokat aludtunk (mármint én és Barnabás, Sárika istenieket durmolt, keresztben rajtunk). Már majdnem arra adtam a fejem, hogy beszoktassuk Sárikát a kiságyba, de ezt még elég korainak tartottam, ezért nem igazán lelkesedtem a gondolatért. Aztán Barnabás az ágy összeszerelése közben odatolta a nagy ágy mellé a kiságyat és lám! Megszületett a mi kis oldalkocsink! Nagyon jó volt ez a félig nélküle, de mégis vele együtt alvás!!!

 Apa tanulós szobája

Kis szoba (eredetileg itt volt a kiságy :)

Mivel egyetlen baba kellékünk sem volt, egyfolytában cipelni kellett magammal Sárikát fel az emeletre, le az emeltről. A nappaliban még egy szőnyeg sem volt, hogy legalább a földre lerakhassam. Nagyon gáz volt. A második nap estéjén már a sírás határán voltam! Szegény Barnabásnak meg tiszta lelki ismeret furdalása volt, hogy esélyt sem adtunk a városi háznak. Még el sem mentünk megnézni. Másnap reggel fel is hívta a tulajt, hogy másnap elmennénk megnézni a házat. Aztán tettem, vettem pakolásztam egész nap és valahogy kezdtem hozzászokni a házhoz. Meg igazából az is lekristályosodott a fejemben, hogy a fő probléma (Sárika baba cuccai) a kinti házban sem lesznek meg, oda is mindent meg kel vennünk, addig az sem lesz kényelmes, mivel az is hasonló elosztású  2 szintes ház. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy maradunk bent a bázison. Elég ciki volt ismét felhívni a kinti tulajt és lemondani a másnapi találkát! :(

A házunk a bázis egyik szélén volt (Hunt Loop) a leavenworth-i federal Prison szomszédságában :O Na de ez nem számított! Pikk-pakk megszoktuk az impozáns épület látványát! :) Az viszont már  sokkal érdekesebb volt a mi szempontunkból, hogy a házunk mögött közvetlenül egy játszótér van!

 Kilátás a konyhából :)

Kb. egy hét elteltével azon kaptam magam, hogy állok a konyhában, bámulok ki az ablakon, nézem a játszót és azon ábrándozok, hogy nyáron már ott fogunk hintázni Sárikával. És akkor az jutott az eszembe, hogy Basszus! Én innen haza sem akarok menni!!! :)))