Húsvét hétfő

És eljött az igazi Húsvét! Apa most már locsolhatott! :) Sem én, sem Sárika nem fogunk elhervadni, ja és Gabi és Marinetta sem, mert apa őket is meglocsolta suli tán! :)

 

Sárikának nagyon tetszett az első locsolás :) 

Nila & Craig

Múlt héten felhívott minket Nila, a Kansas City szponzorunk és meghívott minket húsvét vasárnapján ebédre. Örömmel elfogadtuk a meghívást. Aztán pár nap múlva ismét felhívott és mondta, hogy ez az ebéd mégsem náluk, hanem a fiáéknál lesz. Megadta a címüket, aztán mi meg jól oda is találtunk. Igaz ez nem mindig megy első nekifutásra (most sem így volt), mert ezek az amerikai úti jelzések nem annyira egyértelműek. Meg igen nehéz ahhoz hozzászokni, hogy döngetsz az autópályán 100-al és kb 30 m-el a leágazás előtt van csak ott a tábla, hogy hé! kanyarodjál le! Aztán ha ilyenkor a belső sávban vagy, akkor esélyed sincs!!! Na és pluszba ehhez még jön még egy zavaró tényező, a GPS! :) Mert szegénykém az meg mutatja az utat, meg, hogy hol kell lekanyarodni, de pl. (szó szerint) csúsztunk már bele olyan lehajtóba, amin le akartunk menni, de pl. 2 lehajtó volt közvetlenül egymás után. A GPS meg csak dumál, hogy kanyarodjál már le, én meg padlófék, kerékcsikorgás, csúszás, minden, aztán jól túl is csúsztam a leágazáson hála égnek, mert az nem is az volt, amin mi ki akartunk menni, hanem a következő! De szegény GPSkém egy lehajtónak veszi az ilyeneket és ha véletlenül a rosszon mész ki, akkor utólag szól, hogy hé! nem is erre kellett volna menni! Köszi!!! :)

Na de végül is odataláltunk. Meg volt adva az utca név, a ház szám. Kicsit trükkös volt, mert ez Kansas City nagyon, nagyon külvárosi részén volt. Mint kiderült, tulajdonképpen egy farmra mentünk. Meg is találtuk az utcát, aztán nekiálltunk keresni a 22109-es ház számot. Egy táblán láttuk is, hogy jó felé megyünk, de elég gyanús volt, hogy full tanyákon megyünk keresztül, aztán egy szép, rendezett családi ház előtt megálltunk, kerestük a ház számot, ami fent is volt a bejárati ajtó előtti oszlopon, de így: 2210... és persze az utolsó szám hiányzott! Na akkor most menjünk a következő tanyáig vagy ne? És még jó, hogy ott bénáztunk (tolatgattunk, fordulgattunk), mert ez feltűnhetett a háziaknak. És kiderült, hogy jó helyen járunk! Nila és Craig jöttek ki a házból minket üdvözölni!

Mint megtudtuk ez a ház Niláék fiának az anyósáéké. Nagyon szimpatikus emberek! Nagyon nagyon tetszett a házuk, főleg az udvar! Mit udvar!? A birtok! Vittünk 1 palack Egri Bikavért és nagyon ízlett nekik! A házigazda az ebéd végére el is kortyolgatta! :) Nekik van 2 lányuk és mindkét lány családját is várták ebédre. Sárika kapott húsvéti kosarat és nagyon örült a plüss nyusziknak!

Barnabás rövid kiselőadást tartott Magyarországról és a történelméről, amit Nila, de főleg Craig nagy élvezettel hallgattak.
Aztán befutott a család. Csak úgy özönlöttek a tinik! Összesen volt 4 lány unoka, a legfiatalabb 12, a legidősebb 17 éves. a nevüket már elfelejtettem! :( A nevekkel nagyon bajban vagyok! Mindig mindenkiét elfelejtem! :( A legidősebb lány hozta a barátját, plusz volt még 3 idegen légiós, egy lány Floridából, és két fiú fogalmam sincs honnan, ők mindannyian a kolesztársai voltak valamelyik leányzónak. Mindegyik lány nagyon helyes volt! Nila és Sárika nagyon összebarátkoztak. Sárikának nagyon tetszett Niláék kis kutyája! Még meg is merte simogatni!!!

Aztán elkezdődött az ebéd. Itt is ilyen svédasztalos formában zajlott. A konyhapultra volt kipakolva minden és mindenki kiszolgálta magát. Nekem nagyon tetszik ez a módszer!

És az is nagyon tetszik, hogy rengeteg saláta és zöldség volt a sonka mellé! Abszolút nem éreztem azt, amit az otthoni nagy családi ebédek után, hogy Úr Isten mindjárt szétdurranok! Pedig desszertezés is volt. Nila készített valami áfonyás édességet, amit vanília fagyival ettünk, és ami méltán megillette az édes nevet, mert olyan émelyítő volt a végére... ha keveset ettem volna belőle, akkor azt mondom, hogy isteni, de Nila kedveskedni akart nekünk és nekem is és Barnabásnak is akkora adagot kiszedett, hogy szerintem simán egy heti édesség adagunk volt! Na, jó, az azért nem! :)  De tényleg, Barnabásnak odaszedett vagy 6 gombócnyi fagyit+ rengeteg öntetet. Jót röhögtek rajta a férfiak, mivel ők már ismerték Nilát.
Ebéd közben Barabás nagyon jól összebandázott a férfiakkal, mert kiderült, hogy a fele vadászik, a másik fele pecázik így mindjárt meg volt a közös téma! :)

Ebéd után a házigazda golfkocsival vitt minket körbe, hogy megmutogassa a farmján lévő vadászleseket (3 volt belőle) a saját lőterét, meg a szójabab ültetvényeket. Sárika nagyon élvezte az anya ölében kocsikázást! Közben a hangárból (ahol 6 féle mezőgazdasági kisgép, motorcsónak is volt) előkerült 2 gokart és azzal kezdtek rodeózni a fiúk, lányok. Mindenki nagyon élvezte ezt a délutánt!

 

a birtok egy része 

 

Niláék fia és Barnabás, ja és Niláék kutyusa 

 A tojásvadászatra már nem maradtunk ott, mert Barnabásnak rengeteg tanulnivalója volt és Sárika is kezdett álmosodni. Niláék kikísértek minket és fájó szívvel elköszöntünk, mert tényleg nagyon jól éreztük magunkat!

Nila pakolt jó pár tojást, hogy adjak a szomszéd gyerekeknek. Amikor hazaértünk, pont akkor kezdték el keresni a tojásokat Svena és Anna kislányai (ők a szomszéd gyerekek). Gyorsan kiszaladtam és szétszórtam a Nila által küldött tojikat. Nagyon örültek a plusz szerzeménynek a csajok!

Már vacsoráztattam Sárikát amikor csöngettek. Hát Svena anyukája jött, hogy megköszönje a tojásokat és hozott egy valami isteni finom fél tortát!!! Ennek el kell kérnem a receptjét mert tényleg nagyon finom és Sárikának is nagyon ízlett! :)

Ismét Sárika

Ma megint felfedezett valami újat! Csúszdázás közben rájött, hogy ha meglöki magát, akkor egyedül tud csúszni!!!

Ja és ma voltunk ilyen gyerek nap szerűségen. Ez 2 héttel ezelőtt lett volna, csak akkor elmaradt, és most egybe tették a húsvéttal. Nagyon jó volt. Rengeteg gyerek, rengeteg program. Volt tűzoltóság, rendőrség, rajzolás, festés, gyurmázás, gyöngyfűzés, arcfestés, ügyességi játékok (gyerek bowling, gyerek golf, karika dobás, célba dobás) 2 ugrálóvár, ja és hot-dogos. És minden ingyen volt! Még a hot-dog is!!! 

Ja és volt egy cowgirl-bohóc lufihajtogató lány, akitől Sárika kapott egy rózsaszín lufikutyust (meg is volt az új szerelem!), csak sajna a kutyus már az első napot sem élte túl. És ami a legrosszabb: én tettem!!! Mentségemre legyen mondva, akkor már nem kutyus volt, csak egy rózsaszín csík lufi, mert Sárika valahogy kihajtogatta! :D Így már nem is volt olyan érdekes! (Legalábbis ezzel vigasztalom magam!)

Ja és természetesen volt tojásvadászat. Itt ez a húsvéti gyerek program. Volt egy nagy elkerített füves placc, tele csokitojással, meg csokitojásokkal töltött színes műanyag tojásokkal. Meg volt hirdetve, hogy délben indul a tojásvadászat. Sípszóra lehetett indulni és a gyerkőcök a kis kosárkájukba gyűjtötték a kincseket! Tét nem volt, csak a szerzemények. Sárikának nagyon tetszett a nagy zsibvásár!

Sárika

Sárika tegnap elkezdett "kutyázni", azaz négykézlábra emelkedett és úgy billeg előre, hátra! Ez egy nagyon fontos szakasz a mozgásfejlődésben! És ha leteszem, szinte már soha nem lehet arra számítani, hogy ott fogom megtalálni, ahová letettem. Igaz a hátrafelé irányba kell nekiállnom megkeresni, de végre elindult!!!
A kutyázás annyira bejött neki, hogy úgy aludt el!!!

Ja és ha valaki fogselymet szeretne neki venni, akkor már lehet! Kint van a 2. fog is!!! :) :) :)

Este a szopizás után egyfolytában a cici nevét gyakorolta. Én mondtam, ő utánam mondta. Majd reggel, amikor felkelt és befejezte a szopit, anélkül, hogy bármit mondtam volna neki, rámutatott a cicire és közölte: cici!!! Wáow!!!

Zsúfolt nap

Ma elmaradt az angol és így Sárikával el tudtam menni a játszóházba! Megint szupi volt! És most már sokkal jobban tetszett Sárikának! Imádja nézni a gyerekeket! Bár egy kicsit bepánikolt amikor többen is vele akartak játszani és elkezdett sírni, na erre a környékről az összes gyerek őt akarta megvígasztalni! :) Ettől meg még jobban beparázott! Ezt leszámítva tényleg nagyon élvezte!

Ebéd után elmentünk egyet sétálni, de az utcák és a játszók teljesen kihaltak voltak, ezért inkább visszamentünk a saját kihalt játszónkra. És most gondoltam egyet és nem hintázni vittem Sárikát, hanem csúszdázni! Már egyszer-kétszer kipróbáltuk a csúszdát, de nem nagyon tetszett neki, mert mindig becsukta a szemét amikor csúszott. Aztán rájöttem, hogy van egy csúszda ami nem meredek és jó hosszú vízszintes rész van a végén, így leesni sem tud! Hát nagyon bejött neki! Úgy kiabált, meg sikongott, hogy egy kicsit be is rekedt a végére! Megvan az új mókánk! :)

 Délutánra bowling volt megbeszélve a csajokkal. Igazából ez az elmaradt szülinapom helyett volt, de én ezt már el is felejtettem. Hát ők nem! Már eleve úgy fogadtak, hogy énekelték a Happy Birthday-t és mindenki hozott ajándékot! Húú, nagyon meg voltam lepődve, mert tényleg nem számítottam rá! 

 Sajna Sárika eleinte nagyon meg volt ijedve a bowling hangos zajától és nagyon, nagyon sírt. Már azon voltam, hogy felhívom Barnabást, hogy iskola után vigye el Sárikát, de hála égnek abba hagyta a sírást, viszont letenni nem lehetett! Így Sárika volt a kabala babám! :) A sorozatos telitalálatos gurításaim után, már többen is kölcsön akarták kérni! :)

Amúgy nem sokan voltunk, mert elég sokan elutaztak hosszú hétvégére. Itt Amerikában a húsvét előtti péntek munkaszüneti nap, viszont a húsvét hétfő az nem. De mi így is nagyon jól éreztük magunkat! Gabi, Marinetta, Maria, Renu, Saltanat és Raimunda voltak ott. Na meg a gyerkőcök. Így is elfoglaltunk 2 pályát! 1 felnőtt, 1 gyerekpálya volt a miénk.  Jókat nevettünk saját bénázásainkon! De igazából nem is voltunk annyira bénák! Legalábbis szerintem! :) Meg is beszéltük, hogy ezt majd még meg kell ismételni! 

 

Sajátos bowling-technikát kelett kidolgoznom, de ügyeltem, hogy ne Sárikát dobjam el! :) 

Apa csupa meglepetés!

Április 18-n van a névnapom (igen! Jól kitoltak velem a szüleim! :) Barnabás reggel fel is köszöntött, majd a reggeli készülődés közben egyszer csak megjelent a hátam mögött a parfümjével, elmondott egy locsoló verset és kérdezte, hogy szabd-e locsolni? mondtam, hogy persze, de talán várjuk meg vele a húsvétot, ami jövő héten lesz! :) Jót röhögtünk rajta. Aztán lementem a konyhába és kis kosárkában húsvéti meglepi fogadott! Volt Sárikának is egy kosárka és nekem is! :D Jól el is tettem őket jövőhétre! Majd akkor lefotózom őket és nagyon meg fogok lepődni rajtuk! :) :) :)

Aztán délután Barnabás egy tortával jött haza. persze úgy jött be, hogy már meg voltak gyújtva a gyertyák rajta! És ha az egyik oldalról néztem akkor egy 35-ös, ha a másik oldalról, akkor 20-as gyertyák voltak rajta! :) Persze, hogy az utóbbit választottam! :) Szóval ez volt a névnapi szülinapi tortám! :)

Április 17. a szülinapom

Vasárnap volt a szülinapom. Reggel amikor még a család 2/3 része aludt, én lementem tenni-venni a konyhába és nini! egy meglepi fogadott! Kaptam Barnabástól és Sárikától egy Fort Leavenworth-s pólót! Már régen kiszúrtam magamnak és elhatároztam, hogy itt kint mindenhol csak pólókat fogok szuvenírbe venni magamnak! :) Nagyon örültem neki!!! Köszönöm Apa, köszönöm Kicsikém!!!

Mára már hónapokkal ezelőtt lefixált programunk volt. Dean és Jan hívtak meg minket Kansas Citybe valamilyen kirándulásra vagy mire. azt tudtuk, hogy sörkostoló is lesz. Na, mint kiderült ez egy sörgyár látogatás volt. Ezen a kinken bővebben lehet tanulmányozni: http://www.boulevard.com/

Hát igazából én nem nagyon értettem, hogy miért hívtak el ide minket? Meg, hogy Sárikával mi mit kerestünk ott? Egyrészt az angolom (sőt mint kiderült, még Barnabásé is) kevés volt a sörgyártás folyamatát ecsetelő szak szavakhoz és hála égnek, hogy nem babakocsizunk, mert már az első teremben elakadtunk volna! Lépcsőre fel, lépcsőről le. Biztos érdekes lett volna ha értem, hogy miről van szó! :) Sárika jól be is aludt rajtam. A végén valóban lehetett sört kostólni. A bejáratnál kaptunk 4 söröskupakot/fő és ez volt a kupon a sörkostolóhoz. Ilyen kb. 0,5 és1 közötti dl-es pohárba lehetett kostólni. Már nem emlékszem de kb. 6-8 fajta sör volt.

Hát én maradok a jó magyar boroknál, a borospincéknél amiknek felülmúlhatatlan hangulatuk van! A borheteknél! Jaj, Balatonfüred! Hogy hiányzik!!! Na meg a jó magyar pálinkáknál! :) És akkor felébredek és rájövök, hogy hoppá! Nekem van egy Sárikám, aki még, hála égnek szopizik!!! :)

másnap

Sophie-éktól igazából azért is "siettünk" haza (mi voltunk az elsők, akik eljöttünk), mert másnap korán kelés volt, ugyanis végre sikerült Barnabás mamijával skype-olni!!! Most volt a szülinapja és mi voltunk a meglepi!!! Hála égnek jól van a Drága!

Ezután elmentünk megnézni a Historical Homes Tuor-t. Ez itt bent a bázison volt és az volt a lényege, hogy a nagyon régi házakat kinyitották a látogatók előtt és bárki,bármelyikbe bemehetett, szétnézhetett. Amúgy ez a bázis a legrégebbi bázis az Államokban. Még az 1800-as években épült, mint a város, Laevenworth is. Ez volt a legelső település Kansas-ben. Innen indultak útjukra a vadnyugatot és az ismeretlen északot meghódítani kívánó pionirok, rangerek és kalandorok. Na de vissza a bázisra!

Szóval ezek a nagyon régi házak,épületek is lakottak, általában magasabb rendfokozatú valamilyen fontos beosztást betöltő személyek és családjaik által. Ezeket az épületeket csak minimálisan újítják fel. a nagyon értékes, szép díszítésekhez hozzá sem lehet nyúlni!!! Ezekben a házakban vagy a házigazda és családtagjai vagy valamilyen önkéntesek tartottak idegen vezetést.

Az első ház amit megnéztünk nagyon tetszett. Itt a házigazda is és 2 önkéntes is terelgetett minket. Nagyon szép volt maga a ház is, és nagyon szép, régi bútorai, eszközei voltak a házigazdának is. Többször járt Európában, Irakban és a volt Szovjetunióban és szinte az holmijuk ezekről a helyekről vannak. Mutatott nekünk is egy full zsúfolt polcot és kérdezte, hogy megtaláljuk-e rajta az egyetlen Magyar holmit? Hááájóhogy! Egy üveg Unicum volt az!!! :) Ja és elmesélte, hogy állítólag itt régen egy pap lakott, aki meghalt (talán öngyilkos lett? De ez nem biztos!) és állítólag a szelleme ott kísért a házban. Ő nem hisz benne, de a gyerekek nem mernek a legfelső szinten egyedül lenni! Én sem mernék!!!

Utána még megnéztünk 1-2 gyenge eresztést. Majd nagy megdöbbenésünkre az egyik szabadon látogatható épület a posta melletti épület volt, ami, mint kiderült a szabad kőművesek helyi bázisa. Itt Amerikában teljesen nyíltan működnek. Rengeteg sok nagyon régi könyvek, papírok voltak ott (mintha a mukahelyemen járnék :D) és rengeteg festmény és fotó a falakon ami megörökítette a tagokat. Szinte az összes elnök köztük volt, nagy katonai vezetők. Aztán még megnéztük a régi laktanyai börtönt kívülről, mert ott nem találtuk meg a bejáratot és az egykori börtön parancsnok házát, ami most a kiképző (század, vagy zászlóalj? már nemtom) parancsnokának a háza. Hát ettől sem voltam hanyatt esve! Ezek tényleg teljes egészében őrzik az 1800-as éveket. Régi lépcsők, régi korlátok, régi ablakok, minden régi!

Aztán még megnéztünk pár magas beosztású személy (pl. a parancsnokhelyettes) házát. Na azok nagyon szépek voltak! Már kívülről is. Nagy veranda, mindenhol szélharang, virágok. Bent meg pazar berendezés! nagyon tetszettek! Az egyik ház alagsora, ami itt a tornádó menedéket jelenti, rendes ausztriai-német-bajor stílusú kocsmának volt berendezve! Az nagyon komoly volt! Hát így könnyű túlélni egy tornádót! :)

talán ez volt az utolsó ház amit megnéztünk. Eléggé elfáradtunk, de kár lett volna kihagyni!

képek később

Pascal szülinapja

Hát az úgy volt, hogy elhatároztam, hogy szülinapomra rendezek egy csajos, gyerkőcös összejövetelt itt nálunk. Már a Food Fair-en is elkezdtem mondogatni a csajoknak, hogy 15-n, pénteken nálam összejövetel lesz. Már akkor valaki megemlítette, hogy húúú, neki az tutira nem jó, mert Sophie férjének, Pascalnak akkor lesz a szülinapi partija. Gondoltam, no problem, max akkor páran hiányoznak. Másnap szétküldtem emailban a meghívókat, és órákon belül jöttek az elnézést kérő és lemondó válaszok... aztán Sophie felhívott és nagy elnézések közepedte megkért, hogy nem-e tenném más napra a szülinapomat, mert a férjének aznap lesz a 40. szülinapja és szeretnének mindenkit, köztük minket is meghívni és ne osszuk már szét a bandát. Mondtam, hogy Ok, persze, semmi gond! Én tényleg bármelyik délután megtarthatom, de a férjeinknek csak a hétvége a jó!

Így hát a péntek estét Sophie-éknál töltöttük. Rengetegen voltunk és nagyon jól éreztük magunkat! 

Sophie és Pascal

Sophie igazából görög, csak a férje svájci. Isteni kajákat csinált! Nagy megelégedésemre volt zaziki a salátához és én is pont ugyanúgy csinálom, mint ő!!! Ja, sajna az időjárás ellenünk volt, mert egész nap szakadt az eső és ez egy BBQ party akart lenni. De hála égnek volt a csapatban 3 bátor legény, aki dacolva a szakadó esővel, kint sütötte az isteni steak-eket!!! Az egyik Pascal osztálytársa, a másik a szlovák srác, Sanyi, a harmadik meg Barnabás volt!!! Kaptak is egy nagy tapsot, amint befejezték a sütögetést! mi csajok elfoglaltuk a kanapés sarkot és ment a csacsogás ezerrel. Rengeteg gyerek is volt, akiknek az alagsorban kiürítettek egy szobát, ahol tudtak őrjöngeni!:) Sárika nagyon el volt, bár csak az ölemből volt kerek a világ, de onnan mindenkinek a haverja volt! Egyfolytában a plafonon lebegő héliumos lufikat bámulta. Nagyon tetszettek neki!!! Meg produkálta magát ezerrel és nagyon nagy barátságot kötött a coronitámmal! :D Persze, hogy mindenki ezt fotózta!!!

     

Amikor már mindenki megérkezett, akkor felköszöntöttük Pascalt. Mindenki dobott be x összeget és vettek belőle egy vásárlási utalványt. Ez volt a közös ajándékunk.

Aztán amint megsültek a húsok, nekiestünk a kajáknak. Megpróbálom felsorolni mi minden volt. Volt 2 féle steak, friss saláta, zaziki, tonhal salátás kuszkusz, pita, fetasajtos tekercs, feta sajt, valami isteni édes fokhagymás szószos héjában sült krumpli, asszem ennyi. Na de ebből annyi, hogy egy hatalmas asztal roskadozott tőle!

Kaja után már kezdtek fáradni a gyerekek. A kicsik szinte mind elaludtak anyukájuk ölében, kivéve Bartók Sárát! Hát ő nagyon élt! Néhány nagyobb kislány :) játszott vele és ez nagyon tetszett neki! Aztán úgy 8 óra felé mondtuk, hogy OK, most már elköszönünk, mert Sárikát vinnünk kéne lefektetni. De Sophie és Pascal megkértek minket, hogy várjuk már meg a tortát. Oh, persze, hát azt még megvárjuk! Sophie hozta is a tortát mindenki énekelte a Happy Birthday-t és közben Sophie mögött jött Silvana egy kicsi tortával. Amint vége lett a dalnak Sophie mindenkit megkért, hogy még egyszer énekeljük el a Happy Birthday-t és közben kalimpáltak felénk a sarokba, hogy menjünk oda az asztalhoz. Én mentem is, mert azt hittem, hogy a kis tortával a csajok fogják felköszönteni Pascalt. De nem! Amint kiderült ezt a tortát nekem szánták és a 2. dal is nekem szólt!!! Úgy meglepődtem és nagyon örültem neki!!! Tényleg nagyon jól esett!!! Pascallal együtt kellett elfújnom a gyertyákat és persze ettem mind a két tortából! Nagy duzzogva!!! :))) Az enyém citromos volt az övé csokis. Amint tudok képeket vadászni erről, akkor egyből felteszem ide őket!

Most először Sárikának is adtam 3 nyalatot a csokikrémből és igen ízlett neki!!! :)

Közben Sárika kapott valakitől egy lufit amibe egyből beleszerelmesedett! Nem lehetett tőle elvenni még egy másodpercre sem, mert akkor nagy balhé kerekedett! Na ekkor láttam is rajta, hogy már nagyon fáradt. Így elbúcsúztunk mindenkitől. Pascallal és Sophie-val még váltottunk pár szót, aztán irány az autó. Hát Sárika bekötése nem volt egyszerű, mert közben néha ki kellett venni a kezéből a lufit... balhé indul! De amint újra megmarkolta, minden rendben volt! :) Így zajlott a lefekvéses ceremónia is! És Sárika így aludt el:

 Még álmából is felkelt és sírt, amikor megpróbáltam kivenni a kezéből a lufit, majd megmarkolta a lepedőt és azzal a tudattal, hogy a lufi van a kezében, édesen visszaaludt! :)

Sárikáról

Sárika tegnap volt 11 hónapos!!! Te jó ég! Mindjárt 1 éves lesz!

Mostanában szinte minden nap produkál valami újat nekünk! Na, jó, kb. 2 napja a hiszti van porondon, (ami nálunk nem aratott osztatlan sikert). Rájött, hogy ez mennyire jó móka, ha akar valamit és nem engedjük neki, vagy nem sikerül neki valami, amit nagyon szeretne, na akkor reszkess világ! Mintha vissza utaztunk volna az időben 9-10 hónapot! :) Kb. akkor csinálta ezt az esze veszett ordítást! Na de pozitív dolgok is történnek! Már önállóan fel tud ülni és ezt rendszeresen alkalmazza is! Néha rámutat az általa ismert dolgokra, ha rákérdezünk, hogy hol van? Tud tapsolni és mostanában mindig tapsol, ha nagyon megörül valaminek! Nagyon cuki ahogy próbálja összecsapni a két kis, pici kezét és olyan boldog, ha csattan is a keze! Már egyre többet araszol hátrafelé!!! És az otthoni doktor nénink megnyugtatott, hogy nincs semmi gond a mozgásfejlődéssel! Nem Sárika az egyetlen gyerek aki kicsit később kezd el mocorogni! Jól van na! Lusta a szentem! :)

Imádja nézni a gyerekeket. Mostanában minden nap elsétálunk a Bradley iskolához, ami itt van a közelben, 3 óra magasságában, mert ekkor van vége a sulinak és a suli előtt lévő játszón hintázunk. Így legalább nem a tűző napon vagyunk, mint a mi játszónkon és Sárika nézheti a gyerekeket! Keze, lába jár a hintában és közben sikongat és kiabál a gyerekeknek. Nekik meg nagyon tetszik, hogy Sárika így örül nekik! :)

Mostanában az angolokon eléggé unatkozik. Látszik rajta, hogy mindent csinál, csak hogy mindenki őrá figyeljen, mindenki vele foglalkozzon! A mostani turnusból még 2 hét van hátra, utána őszig nem lesz angol. Viszont ősszel már be fogom "dobni a közösbe" :D, azaz beadom a gyerekmegőrzőbe az angol idejére. Mindig ahogy elmegyünk a gyerekmegőrző mellett, majd kiugrik a kezemből, amikor meglátja a sok gyereket! Szerintem most már nem lesz gáz! A Coffee Morningokon is olyan szuperül el van nélkülem a többi gyerekkel! Ősszel meg már még nagyobb lesz!

Ja és kaptunk kölcsön egy bébi hintát az egyik szomszédunktól. Apa felakasztotta a tornácra, így itthon is tudunk árnyékban hintázni. Mostanában sokszor kiülünk a tornácra Sárikával és ott játszunk. Olyan jó, hogy itt a jó idő!!! A hideg monnyon le! :)

Toy & Miniature Museum

Szombaton elmentünk Kansas Citybe és megnéztük a Toy & Miniature Museumot (Játék és miniatűr). Az első pozitív élmény: katonáknak és a családjuknak ingyenes!!!
Húúúh, hát rengeteg babaházat, babát, mackót, üveggyöngyöt, kisvonatot, repülőt, hajót és millió, millió apróságot láttunk. Ja és a lényeg: egy egész termet kapott a Barbie kollekció, ami a legelső szériától kezdve, napjainkig felvonultatta a Barbie babákat, Keneket és barátaikat.

 Az első Barbie

 kánaáááán :)

Babaházakból is voltak egészen picikék, ini-mini bútorokkal és hatalmas nagyok is!

Volt baba és babaház az 1800-as évektől kezdve napjainkig! 2 emeleten keresztül rengeteg minden felhalmozva! A végére már bezsongtunk a sok babaháztól! :)

A múzeum shopjában apa vett nekünk szuvenyírt én egy Barbie-s bevásárlótáskát, Sárika pedig egy ugyanolyan mintájú pléh bőröndöcskét kapott, hogy később legyen mibe tenni a csecsebecséit!

Food Fair

Tegnap volt a Food Fair nevű rendezvény a River Frontban. (River Frontról itt: http://www.lvks.org/department/division.asp?fDD=7-57) Ezt az eseményt minden évfolyamnak megrendezik. Az egésznek az a lényege, hogy mindenkinek kell vinnie 6-8 főre főételt és desszertet. Ezt szépen kipakolják egy teremben, mindenki leírja a kajája mellé, hogy mi a neve, mit tartalmaz, illetve a nemzete nevét. Majd a vacsora úgy zajlik, hogy sorsolásos módszerrel felállítanak egy sorrendet és mindenki svédasztalos jellegűen megy és szed magának abból és annyit, amennyit akar! Nem kell aggódni az utolsóknak sem, mert iszonyatosan sok kajáról van szó. Általában még visznek is haza belőle!

 Somlói galuska

Én tejfölös, gombás csirkepaprikást csináltam nokedlivel és somlói galuska volt a desszert (nem a szlovák, hanem a magyar változat! :) Nem kis matekozást igényelt, hogy kiszámoljam, hogy mikor tudok bevásárolni, mit mikor tudok elkészíteni. Kocsi nélkül, Sárika mellett... De azért csak összejött! Szerdán megvolt a bevásárlás, csütörtökön angol előtt, amíg Sárika aludt elkészítettem a somlóihoz krémeket, a délutáni alvása alatt pedig megsütöttem a piskótákat. Pénteken ugyanezzel az időbeosztással, (csak annyi különbséggel, hogy aznap Coffee Morning volt) reggel megfőztem a csirkepörit, délután kiszaggattam a nokedlit. Majd utána elvittük Sárikát a kórházba, de ezt majd úgyis kivesézem. Kórház előtt még gyorsan összeraktam kis adagokba a somlóit. Kórház után apa elvitte sétálni Sárikát én ezalatt behabartam a csirkepörit, majd bedobozoltam mindent. Ezután húztam hajat mosni és öltözködni, majd Sárikát öltöztettem. Nagyon cuki volt a fekete bársony báli ruhájában és a kis fekete szandijában!!! Aztán már indultunk is.

Nagy meglepetésemre a szponzoraink, Dean és Jan is ott voltak!  Misi is eljött, és zsinóros öltönyt viselt hosszú fekete csizmával. Teljesen úgy nézett ki, mint egy földesúr! (majd ehhez is lesz hozzáfűzni valóm).

Ott volt Lilla is. Vele még az első Riverfronti bálon ismerkedtünk össze. Ő egy 17 éves magyar lány, aki csere diákként van itt Kansas-ben. A család, ahol él egy szintén szponzor házaspár. Így jött létre az ismeretség. Már előre meg kellett neki mutatnom az én kajáimat (főleg a somlóit!) mert már nagyon vágyott egy kis hazai ízekre! Nagyon ízlett neki minden! Ja persze Dean, Jan és Misi is ettek a csirkepöriből és nagyon bejött nekik. Főleg a nokedlitől voltak elájulva. Érdeklődtek, hogy hogy kell csinálni. Persze nokedliszaggatóról még nem hallottak! :) Még jó, hogy nekem egy amerikai gyártmányú (igen, Tupperware) nokedliszaggatóm van! :)

Na szóval Misi azért volt zsinóros ruhában, mert igazából ezen a rendezvényen illet volna nemzeti viseletben megjelenni. Na ezt az aprócska információt elfelejtették velünk közölni, amikor még otthon voltunk! Hogy hé, ilyen, meg ilyen öltözetet feltétlenül vigyetek magatokkal, mert kell!!! Ja és majd lesz egy másik rendezvény is, aminek pont az lesz a lényege, hogy mindenki nemzeti viseletbe öltözve fog menni. Kivéve minket. Ok, vannak más nemzetek is, akik nem öltöztek nemzeti viseletbe, de hogy mi még nem is tudtunk erről...!!!

Saltanat Kirgizisztán, Renu India, Rora Egyiptom, Én Magyar 

Amint lezajlott a protokoll vacsora, mindenki, mint a legyek, megszállták a kajás termet és ment a mindenki mindenki kajáját kostólja meg! Mi csajok is ott mutogattuk egymásnak, hogy ki, mit hozott. Rengeteg fotót készítettünk. Sárika elég kis nyűgi volt már a végére, de nem csodálom, bőven 8 után indultunk haza! Ő 8-kor már aludni szokott! Állítólag éjfélig tartott a buli!

A mai Coffee Morning Renunál, az indiai hölgynél volt. Nagyon jól éreztük magunkat! Sárika is olyan jól elvolt. Ott volt az ausztrál hölgy, Sarah és a kislánya, akinek hosszú, göndör, tejfölszőke haja van. Na, mondanom sem kell, hogy Sárika le volt nyűgözve a kislány hajától! Hála égnek a kislánynak is nagyon bejött Sárika, így egész jól elvolt nélkülem is! Már kezdenek egyre hosszabbodni ezek a percek, amikor nélkülem, másokkal játszik! Olyan jó ezt látni!

Ja, kórházba azért kellett mennünk, mert  fürdőkrémet akartunk felíratni az itteni orvossal. egy kedves gyógyszerész ismerősöm elküldte nekem a fürdőkrém receptjét latinul. Barnabás próbálkozott a környékbeli patikákban, de orvosi recept nélkül nem csinálják meg. Ezért bejelentkezett az orvoshoz. A vizsgálat a szokásos mérésekkel kezdődött (hossz, súly-ami rendben van!!! és testhő). Hála égnek sikerült egy teljesen világtalan dokinőt kifognunk. Az istenért nem akarta megérteni, hogy nem, nem ekcémás, nem allergiás Sárika, csak nálunk, magyarországon az a "divat", hogy a csecsemőket próbálják minél kevesebb kemikáliának kitenni. Na aztán csak dűlőre jutottunk ebben. Megnézte a receptet és közölte, hogy ő ezt nem tudja elolvasni, mert nem angolul van!!! Basszus! Biztos, hogy orvosnál vagyunk??? Barnabás felvilágosította, hogy latinul van írva. Na aztán nagy nehezen megírta a receptet, de közben minket kérdezgetett, hogy szerintünk mit írjon rá, hogy miért kell ez Sárikának? Szerintüüüünk???? Aztán tettünk neki egy javaslatot: száraz bőrre! Juhéj! Megvolt a recept! Aztán kértük, hogy fel szeretnénk írni a súly és hossz adatokat, mert szeretnénk hazaküldeni az orvosunknak őket. Mondta, hogy keressük meg számítógépen, mármint a monitoron. A mért súlya 7370 g volt, a számítógépbe már 7730 volt beírva!!! Az előző méréshez 8 kg volt írva!!! Sárika soha nem volt 8 kg!!! Ezek honnan vették ezeket az adatokat? Hát így elhiszem, hogy minden egyes orvosi vizsgálatnál sopánkodnak, hogy nagyon kevés a súlya az előzőhöz képest! És most is mondtuk a dokinőnek, hogy rossz adatot vitt be a gépbe, de mondta, hogy ez nem probléma!!! Erre felpattant és közölte velünk, hogy elnézést, de most már rohannia kell, mert egy másik beteg várja!!! Mi meg ott maradtunk csak úgy, recepttel a kezünkben!

Na ez a nagy amerikai orvosi ellátás! 

Somlói galuska

iMár rég óta tervezgettük Mariaval, hogy valamikor átjön hozzánk egy kávéra. Pénteken le is fixáltuk, hogy következő hétfő délután átjön és kész! Ulrika is részese volt ennek a beszélgetésnek, így természetesen őt is meghívtam!

Mivel ezen a héten pénteken lesz az első Food Fair (erről majd később bővebben), ahová többek között somlói galuskát akarok vinni. de még soha nem csináltam és nem szeretném aznap kikísérletezni, hogy jó-e a recept vagy sem, így, gondoltam hétfőre megcsinálom, amikor Maria is átjön. Ők lesznek a kísérleti nyulaim! :) Hála égnek nem sikerült kárt tennem senkiben. Sőt, legyünk szerények! :) Isteni finom somlói galuskát csináltam! Az adagokat kicsit elméreteztem, ezért a felét mindenki hazavitte kóstolóba, hogy mások is részesüljenek az isteni jóból! :)

És nagy meglepetésemre ismét megtudtam valami újat Ulrikától! Igen! A somlói galuska nem csak magyar, hanem szlovák sütemény is! :D Mindezt annak ellenére mondta, hogy még jóval a gulyásos szotri előtt mesélte nekem, hogy ez a kedvenc sütijük mire én örömmel közöltem vele, hogy képzeld ahol élek, a szomszéd falu Vértessomló, ahonnan a somlói galuska származik!

És még a szlovák nevét is tudom a sütinek: somlói haluski!!! :D Itt már rá se kérdeztem a "somló" szó eredetére! :D

Marinettáéknál

És még mindig nincs vége a hétvégének! Vasárnapra vacsora meghívásunk volt Marinettáékhoz. Misi is és Gabiék is meg voltak hívva, de Gabiéknak már volt ekkorra programjuk, így csak Misi jött velünk. 

Marinetta megint isteni finomat sütött, főzött. alig bírtunk az asztaltól felkelni! Ha így folytatjuk előbb-utóbb felveszem az amerikai testalkatot! :(

Persze a férfi emberek belemerültek a háborúzásba a borozás mellett. Mi Marinettával meg megvitattuk a az itteni szociális helyzetünket. Volt idő, amikor még nagyon bántam, hogy nem a városba mentünk lakni egy kacsalábon forgó palotába, de Marinetta beszámolója után már abszolút nem bánom! Ott kint mindenki nagyon jól él! Ők a csórók az utcában és ezt eléggé éreztetik is velük. OK, Zolinak biztos nem gáz, mert ő el van foglalva a sulival, de Marinetta egész nap otthon van és nem sok esélyt adnak neki a kedves szomszédok, hogy bárki felé nyisson! Így már nem csodálom, hogy számolja visszafelé a napokat! De jó nekik! Júniusban mennek haza!

Óh, de messze van december!

Vacsora Deanéknél

Ez még ugyanazon a pénteken történt, amikor Sevillanat tanultam. Erre a péntekre vacsora meghívásunk volt Deanhoz és Jan-hez, a Leavenworth-i szponzorainkhoz. Már jó régen nem találkoztunk velük. Jó volt újra látni őket! Olyan lazák! A vacsorát sem vitték túlzásba, mégis nagyon jó volt. Előételnek rák volt salsával, utána Lassagne és saláta. a desszert sima piskóta eperrel és tejszínhabbal.

Sárika is nagyon jól bírta. Jan-el megint nagyon jól el volt.

Vacsi után a fiúk elkezdték kostólgatni dean Whisky készletét, ja nem csak a fiúk, hanem Jan is! :)

Viszonylag sokáig, 3/4 8-ig ott voltunk. Sárika nagyon ügyesen eljátszott a földön. Nagyon tetszett neki a süppedős padlószőnyeg, egyfolytában bele akart harapni! :)

Sevillana

Az úgy volt, hogy csütörtök este felhívott Ulrika, hogy ő nem akar menni másnap a Coffee Morningra, mert a spanyol hölgynél, Maria-nál, aki mellesleg az utcánkban lakik, délelőtti party lesz és Maria mindenkinek üzent a facebookon, hogy mindenki meg van hívva, és feltétlenül menjünk el! Hát erősen csodálkoztam, mert :

1.) délelőtt party??? 

2.) nekem pl. nem üzent, pedig szoktunk chat-elni, és aznap találkoztunk is angolon és semmit nem mondott, semmilyen partyról.

A soros CM az ausztrál hölgynél volt megtartva, aki, legyünk őszinték, eddig nem sok vizet zavart nekünk. Sőt, továbbmegyek, én próbálkoztam nyitni felé is, de eddig elég távolságtartónak tűnt számomra. Eddig összesen 1 CM-on jelent meg és ott is csak és kizárólag 1-2 hölggyel állt szóba. Így a szívem nekem is Mariához húzott. Úgy gondoltam utána járok a dolognak és kipuhatolóztam Maria-nál, hogy miről is van szó? Mert azt sem akartam, hogy tényleg üzent másokon keresztül és nem megyek el, meg azt sem, hogy nem vagyok meghívva és elmegyek! Hát igen! Az élet nagy problémái! :)))

Még jó hogy rákérdeztem, mert, mint kiderült semmiféle party nem lesz nála, ellenben valóban invitált mindenkit spanyol tánc órára!!!  Naná, hogy elmentem!!!

Mariaék háza gyönyörű!!! Kicsit más kategória, mint a mienk! Ők is azon szerencsések köé tartoznak, akiknek a kormánya biztosította, hogy mindent magukkal hozzanak ide, amire csak szükségük van. Még a bútoraikat is hozhatták!!! Hát igen, így egy kicsit könyebb reprezentálni, mint nekünk, akik 1 bőrönddel jöhettünk. Maria (meg általában a többi nemzet is-kivéve a csórókat) el is voltak képedve, hogy Oh My God! Nekünk itt kell felruházkodnunk, szedett-vedett a lakberendezésünk, "turkálós" edényeink, étkészleteink vannak! És még Sárikának is meg kellett vennünk mindent! Tudom, akik otthon vannak azt mondják, hogy fogjam be a számat és türűjjem a szememet, hogy itt lehetek! Nyilván én is ezt mondtam volna otthonról, ha valakit erről hallok panaszkodni! De teljesen más ezt a szégyent átélni! Nagyon furcsa, hogy otthon viszonylag jól élünk, elismert tagjai vagyunk a társadalomnak, aztán olyan megtiszteltetés ér minket, hogy kiküldik a férjemet az USA-ba, ahol mi képviseljük az országunkat. És amikor kiérünk, akkor koppanunk egy jó nagyot, mert rá kell hogy jöjjünk, hogy valamiféle csapdába keveredtünk. Kicsit olyan, mintha az oroszlánok elé vetettek volna minket! Itt tényleg mi vagyunk a csóró Magyarok, akiket vagy lenéznek, vagy szánnak... elég szar érzés!

Na de vissza az eredeti témához: Mint kiderült Maria évek óta táncol Sevillanat, ami egy tradícionális spanyol tánc, a Flamenco egyik fajtája. Marianak 3 gyereke van, mid a 3 tanul táncolni. Az alagsoruk táncteremnek van berendezve, így volt jó nagy hely, hogy az időközben összegyűlt hölgyekkel elférjünk. Amúgy meglepődtem, hogy mennyi Spanyol nyelvű hölgyet szedett össze Maria! Azt hiszem majd valamikor Spanyolt kéne tanulnom!

Na és íme néhány kép a táncoktatásról:

 

a bonyolult lépéseket valahogy nem sikerült egyszerre csinálnunk 

 

vagy mégis?

(igen, Sárika közben a hátamon volt!!!)