És még mindig nincs vége a hétvégének! Vasárnapra vacsora meghívásunk volt Marinettáékhoz. Misi is és Gabiék is meg voltak hívva, de Gabiéknak már volt ekkorra programjuk, így csak Misi jött velünk.
Marinetta megint isteni finomat sütött, főzött. alig bírtunk az asztaltól felkelni! Ha így folytatjuk előbb-utóbb felveszem az amerikai testalkatot! :(
Persze a férfi emberek belemerültek a háborúzásba a borozás mellett. Mi Marinettával meg megvitattuk a az itteni szociális helyzetünket. Volt idő, amikor még nagyon bántam, hogy nem a városba mentünk lakni egy kacsalábon forgó palotába, de Marinetta beszámolója után már abszolút nem bánom! Ott kint mindenki nagyon jól él! Ők a csórók az utcában és ezt eléggé éreztetik is velük. OK, Zolinak biztos nem gáz, mert ő el van foglalva a sulival, de Marinetta egész nap otthon van és nem sok esélyt adnak neki a kedves szomszédok, hogy bárki felé nyisson! Így már nem csodálom, hogy számolja visszafelé a napokat! De jó nekik! Júniusban mennek haza!
Óh, de messze van december!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése