Az utolsó hét Misiéknél

Húúú, hát ez pikk-pakk elszállt! Mármint ez a hét.

Hétfőn Barnabás leadta a házat minden csont nélkül. Délután eladta a kocsit. Sikeres nap volt! :)

Mi meg egész héten szuperül éreztük magunkat. Alexandra és Misi imádják Sárikát! :) Sárika egész nap foglalkoztatva volt valaki által. Alexandra elképesztően tud bánni a gyerekekkel. Waldorf világban nőtt fel (Waldorf ovi, isi és a szülei is waldorf pedagógusok) és olyan jó kis dolgokat tud se perc alatt gyártani! Sárika szinte minden nap kapott tőle valami rögtönzött játékot, egyszer egy koronát, egyszer egy babát, egy télapót, stb, stb. 

Szerdánként a könyvtárban van 1 órás meseolvasás és foglalkozás gyerekeknek. Eddig soha nem tudtunk elmenni, mert nagyon messze laktunk a könyvtártól, de most kb. 2 percre, konkrétan a könyvtár mellett lakunk, így elmentünk. Szuper jó volt!!! Pont a karácsonyos alkalmat fogtuk ki. Csupa meglepi ért minket. Először is lépten nyomon karácsonyfákba futottunk a könyvtárban. Mindegyiknél megálltunk jó nagyokat csodálkozni. Majd a gyerek teremben, a sok gyerek mellett 2 kutya is volt, mert pont ez a nap volt a kutyák napja. Minden gyerek ostromolta a 2 kutyát, és láss csodát! Sárika is!!! Igaz nem simogatta őket, de ő is mindenhova ment a kutyák után "vau-vau"-zva. Még az sem zavarta, hogy a meseolvasás közben a nagyobbik kutya a lába mellett fekszik!!! :) Biztos közrejátszott az is, hogy a többi gyerek is ott csimpaszkodott a kutyákba és látta, hogy nem bántanak senkit sem.

Amy, Daniel és Mary-Joe is ott voltak, de elég hamar leléptek. Ők is költözködnek, bár nekik egyszerűbb, mert őket költöztetik.

A meseolvasás után meg megérkezett az amerikai télapó segédje egy Elf, aki azért jött, hogy összeírja, hogy ki mit szeretne karácsonyra. Sárikát nem zavarta a zöld-piros Elf jelmez, szerinte maga a Tépotó jött el a könyvtárba. Egyből oda is szaladt hozzá. Ő volt a 2. aki odamehetett a "Tépotóhoz". Az Elf hiába kérdezgette Sárikát, hogy mit szeretne karácsonyra, Sárika pont akkor fedezte fel a játszószőnyegen lévő nyuszit, ezért ott mutogatott a nyuszira és mondta a Tépotóak, hogy "tufi". Így Sárika valószínüleg nyuszit kapna karácsonyra, ha itt maradnánk Amerikában, de kicselezzük ám az amcsikat és holnap hazamegyünk és nyuszi helyett jó kis játékokat fog ám kapni! :)

Minden estre kapott a Tépotótól egy csomagot, benne 2 pipanyalóka, 1-1 gumikacsa, gumitélapó, gumiszarvas és egy télapós kifestő. Húúú, mekkora sikere van ezeknek! :)

Aztán az Elf visszament a gazdájához és mi is hazaindultunk. Útközben ugyanúgy megcsodáltuk a karácsonyfákat.

Csütörtökön volt apa Graduációs ünnepsége. Vagyis csütörtökön a nemzetközieknek volt, pénteken meg mindenkinek.

Persze a családok is jöttek. Majdnem mindenkitől el tudtam búcsúzni. Természetesen voltak sírások, rívások. Mondjuk hozzám senki sem került úgy a közelembe, hogy ennyire fájjon a búcsúzkodás. Jó, biztos az elmúlt időszak pech sorozata is közrejátszott ebben, hogy sehova nem tudtam elmenni, mert általában Sárika mindig akkor betegedett le. De hát ez van.

Apára nagyon büszke vagyok! az osztályában ő lett a legjobb tanuló és az MMAS (ez a plusz iskola az eredeti iskola mellett, ami otthon egyetemi diplomának felel meg!!!) szakdolgozatát felterjesztették a legjobb szakdolgozat címre, de sajna valaki más kapta meg, de akkor is nagyon büszke vagyok Rá!!!

Pénteken a ceremónia után a nemzetköziek összegyűltünk a suli kajáldájában (ami egy pláza gyorsétterem szekciójára emlékeztet) és ott ettünk, ittunk, dumcsiztunk egy utolsót. Majdnem minden nő bőgött (én nem! hahaha!) Én örülök, hogy holnap hazamegyünk! Nekem már nagyon honvágyam van.

Nagyon örülök, hogy ennyi szép élményben részesülhettem, hogy ennyi érdekes embert megismerhettem, de már hiányzik az igazi otthonom, az igazi barátaim, a család, a mindennapjaim. Hosszú volt ez az egy év és nagyon nehéz is. Teljesen magamra maradtam Sárikával, aki az első gyerekünk és vele kapcsolatban, ugye minden újdonság. Sokat volt beteg és otthon tudom, hogy mikor, kihez, hova kell fordulni, de itt ez nem működik. Mindemelett egy hatalmas házat kellett rendbe tartanom, rengeteget reprezentáltunk, rendezvényekre mentünk, utaztunk és amennyire lehetett, próbáltam Barabásnak biztosítani a tanulást. Pfúúú, jó kis hajtás volt ez az egész év mindenkinek!

De holnap lezárul ez is. reggel 9-kor indulunk a reptérre. Mivel sok macera van a sok csomag miatt, 3 órával ott kell lenni indulás előtt. 12:30-kor indulunk Washington DC-be, ott mindössze 40 percünk lesz az átszállásra és még mindig nem tudjuk, hogy hova érkezik és honnan indulunk a gépünk! Washingtonból irány Frankfurt, ahol itteni idő szerint hajnal 1, ottani idő szerint reggel 7-kor landolunk, majd várunk 4-5 órát és csak ezután indul a Budapesti gépünk.

Pfúúú, csak elérjük a Frankfurti gépet...!!!

képekkel majd jövök otthonról!!! :)

Az utolsó hét a házban

A legutolsó hetet már nem töltjük a házunkban, mert vissza kell adni a Housingnak (az a szerv, aki a házak ügyes-bajos dolgaival foglalkozik). Megkaptuk a dátumot, azaz ebbe volt nekünk is döntési jogunk, hogy mikor költözzünk ki. Kaptunk egy listát, hogy milyen állapotban kell a házat visszaadni, ami teljesen egyszerű: minden legyen üres, kivéve azok a dolgok, amik eredetileg is bent voltak és minden legyen tiszta. A tisztasággal nem is volt gond, mert ugye nem evett meg minket a kosz, így csak egy végleges áttörlést kellett csinálni mindenhol, na de a kiürítés... Pfúúú, nem egyszerű 8 bőröndbe bepakolni. Mi még hagyján, de ugye Sárika rengeteget nőtt, rengeteg játékot kapott, otthon meg semmink nincs neki. Hát jött a matekolás, mit hogyan?! felállítottunk egy fontossági sorrendet a dolgaink között és ami befért befért, ami nem az maradt. Sajna nagyon sok mindent itt kellett hagyni. Az összes kinőtt ruhát, bár ezekért nem szakad meg a szívem, mert az itteni mosógép teljesen gallyra vágta őket de persze a kosz az nem jött ki, így elég csúnyák :(. A következő gyerekemre csak akkor adnám rá, ha nagyon meg lennénk szorulva anyagilag. Szóval ezekért nem kár. A saját ruháinkkal is úgy voltunk, hogy amiért nem szakad meg a szívünk, azt inkább a végére hagyjuk és ha befér, befér, ha nem, nem. Egyik sem fért be. de úgy voltunk vele, hogy inkább Sárika játékait visszük haza, mint ezeket. Így 3 nagy zsák ruhát adtunk Tracyn keresztül a templomnak. A menekülteknek nem számít, hogy foltos vagy szakadt.

Hogy ne legyen csont nélküli a pakolás sem, nyáron a Lufthansa változtatott a csomag méreteken, így a nagy katonai ládák már nem kompatibilisek. Pedig már vettünk 4-et, de hála égnek minden csont nélkül visszavették a PX-ben. Még számla sem kellett hozzá! Itt amúgy mindig mindent visszavesznek 90 napon belül. Jó, máskor kell a számla, de nem kérdezik, hogy miért vittem vissza. Egyszerűen csak visszautalják a pénzt és kész!

A nagy ládák helyett vettünk 2 bőröndöt és 2 kis ládát. Na de ezekbe kevesebb cucc fér! Kilóra jók vagyunk, csak a hely... Na erre is találtunk egy jó megoldást: vákumzsákok. Beletesszük a ruhákat, lezárjuk és egy erre alkalmas nyíláson porszívóval kiszívjuk a levegőt. Az eredmény fele akkora ruhaköteg. Na így már sokkal könnyebb pakolni!

Egész héten ment a pakolás, szortírozás. Hála égnek januárban jön ki egy Magyar család, akikkel már felvettük a kapcsolatot (szia Kirli :) így nagyon sok mindent nem kell kidobni! Misiék bevállalták, hogy tárolhatjuk ezeket a cuccokat náluk amíg ki nem utaznak az újak.

Ja Misiék azt is bevállalták, hogy hozzájuk költözzünk az utolsó héten, ne a hotelba! :) Ez nagy segítség, mert a hotelt átépítették és most már nincs főzési lehetőség. Így nem kell egy hétig gyorsbüfékben élnünk.

Az utolsó hétvégére volt 2 programunk is: Julie és Sophie szülinapi partija, aminek 9 körül vége és aki akar mehet a helyi szalonba bulizni. Mi ezután a szokásos utca grillpartira voltunk hivatalosak, ami most, hogy már beköszöntöttek a kemény mínuszok, Al házában került megrendezésre és ez a MI búcsúbulink volt!!!

De hogy ne okozzon túl nagy fejtörést, hogy hogy lépjünk le időben Julie-ék partijáról, ja és  hogy ne legyen egyszerű az utolsó 2 napunk, amikor, ugye a legnagyobb a káosz, Sárika megint összeszedet valami hányós, lázas betegséget. Így anya szépen otthon maradt Sárikával és csak apa ment el felköszönteni a 2 lányt, majd jött is haza. Gyorsan átvitte Al-éknek a szokásos,nagy adag gulyást, aztán hazajött és én is átmentem elbúcsúzni mindenkitől. Húúú, hát elég nehéz volt. Lívia és az anyukája sírtak is és még Al szeme is könnyes volt!!! Mondtam nekik, hogy ne sírjanak, mert én is sírni fogok! :)

Julie-ék bulija után Ulrikáék is eljöttek ebbe a búcsúbuliba. Én pont akkor voltam ott. Hát látni kellett volna Ulrika arcát amikor meglátott. Nem értette, hogy ide miért mentem el és Julie-ék bulijába miért nem. Hiába magyaráztam, hogy Sárika most aludt el és csak átugrottam elköszönni mindenkitől... láttam rajta, hogy nem érti, ezért nem is erőlködtem. Neki a partizás és utazás a legfontosabb, nekem a gyerekem. 2 külön világ soha nem fogja egymást megérteni. Én sem értem őt! ;)

Ezután haza is mentem és Barnabás visszament még egy kicsit bulizni. 

Mosni már csak Misiéknél akartam de a hányásos cuccokat nem akartam odavinni, de már a mosószerem is elfogyott, így másnap reggel Tracytől kértem egy kis mosószert és tőle is elbúcsúztam. Ő is nagyon szomorú volt, hogy elmegyünk. Ő nagyon sokat segített nekem. Tőle volt kölcsönbe a babahinta, ami a verandán lógott, mindig szólt, ha jótékonysági csere-bere volt a templomba. Csomó játékot és ruhát tudtam így szerezni Sárikának. Meg nagyon kedves, aranyos, segítőkész teremtés. Ő is hiányozni fog.

Aztán eljött a nagy nap. Misiék megérkeztek időre és elkezdték kiüríteni a cuccainkat. párszor fordulniuk kellett, mire mindent átvittünk. 

Bármennyire is nem szerettem ezt a házat, azért kicsit fájt szívem, amikor végleg elhagytuk. Csak itt éltünk 1 évig. Sárika itt kezdett el mászni, beszélni, menni. Nagyon sok szép emlék fűződik ide. És magát az utcát és a környéket viszont nagyon szerettem. Csendes, nyugodt, nagy játszótérrel... haj, haj, de már vége!

Christmas at Resurrection

Még a legelső tóparti hétvégén Nila mesélt nekem egy Adventi előadásról, amit a templomuk szokott minden évben megrendezni és ők is mindig szerepelnek benne a szamarukkal. Már akkor is mondta, hogy szeretne minket meghívni az egyik előadásra, természetesen igent mondtam. 

Azóta már többször is szóba került ez az előadás és minden alkalommal elmondta Nila, hogy fix-re kéne mondanunk, mert nagyon nehéz rá jegyet szerezni, mert évente csak 4 előadás és olyan nagy sikere van, hogy  általában teltházas.

Az OK, hogy az Amerikaiak nagyon nagy hívők, pláne itt Kansas környékén, ahol minden 5. épület egy templom (és ez nem vicc!!!), és ezeket a templomokat adományokból tartják fent. És nem kis rozoga épületekről van szó, hanem modern, szuper jó épületek. Nilaék temploma pl. közel 3000 fő befogadására képes. Na de egy Adventi előadás ekkora siker legyen???

Már eleve ez felkeltette a kíváncsiságomat!

A Thanksgiving vacsorán le is pontosítottunk mindent. Nila még sofőrt is szerzett nekünk, ha esetleg időközben eladnánk a kocsinkat. na de erre még nem került sor, így önerőből mentünk. Megkaptuk a templom címét és az időpontot. 7:30-kor kezdés. Este!!! Első reakciómból irtam is Nila-nak, hogy na ez nem biztos, hogy menni fog, mert ugye Sárikának ilyenkor lövik a pizsit és szerintem nagy balhé is esedékes, stb, stb. De Nila teljesen megnyugtatott, hogy ne aggódjak, rengeteg gyerek szokott jönni megnézni, mert gyerekek is szerepelnek benne és van egy "Crying room" ahová elvonulhatok szoptatni és onnan is tudom nézni az előadást. No ez nem hangzott rosszul. Leszámítva az oda-vissza út esedékes balhéját, azt mondtam, hogy próbáljuk meg! Nila megvette a jegyeket. 

Időközben apának eszébe jutott, hogy PONT aznap van a nemzetköziek által szervezett búcsú buli. Na pufff! Most akkor mi legyen? Mivel a buli ismét "No children please" és Nila már megvette a jegyeket, egyértelmű, hogy én és Sárika megyünk a templomba. Barnabás 2 napot hezitált, hogy mit csináljon, végül úgy döntött, hogy neki sincs senki olyan ebben a nemzetközi brigádban, akivel életre szóló barátságot kötött volna, ezért inkább ő is a templomot választotta.

Útközben még beugrottunk a Legendsbe egy kis utolsó shoppingra, majd egy Mekiben vacsiztunk, ahol Sárika legnagyobb örömére volt játszóház. Hát nehéz volt onnan elrángatni. Eztán az egész utat végigüvöltötte, de úgy torkaszakadtából. Majd bealudt. Mivel korábban értünk oda, inkább kint maradtunk a kocsiban, és hagytuk aludni. Közben azon töprengtem, hogy vajon jó ötlet volt-e elfogadni a meghívást? Ja közben próbáltuk megtalálni, hogy hova is kell menünk, mert ez a templom egy hatalmas területen lévő épületkomplexum. Szerencsére voltak forgalom irányítók, akik az előadásra érkezőket terelgették. Amint felkelt Sárika, bementünk. Hát ilyen templomot sem láttam még! Mint egy pláza. Ajándék boltok, asztalok, ahol az ingyen sütit és kávét lehetett elfogyasztani. Volt több karácsonyfa is, aminek Sárika nagyon örült, de a fő attrakció a 3 Télapó volt,a kik a gyerekeknek osztogattak mini pipa cukrokat. Sárika is kapott (amit apa evett meg :) de Sárikának nem ez volt a lényeg, hanem maga a "Tépotó". Mind a háromhoz odamentünk (neeeem! Nem kértünk cukrot mindegyiktől! :) és Sárika mindig a Tépotókat kereste.

A 3 karácsonyfa közül nekem az angyalkás fa tetszett a legjobban. Ez egy hatalmas fa volt és csak angyalkás díszek voltak rajta. Volt papír angyalka, horgolt angyalka, csir-csáré arany angyalka, szóval minden féle.

Nilaékkal nem tudtunk találkozni, mert ők az előadásra készültek.

Amikor be lehetett menni az előadó terembe, akkor egyből bementünk, hogy megérdeklődjük, hogy hol van az a "Crying room". Mindenki tudta, hogy mit keresünk és készségesen oda is vezettek minket.

na de itt álljunk meg egy szóra. Maga az előadóterem az a helyiség, ahol az Isten tiszteletek is zajlanak. Hát ennek semmi köze az európai templomokhoz. Ez inkább egy hiper-szuper mini arénára hasonlított. Mit mini! A több ezer fős kapacitású az nem mini! :) Az ülések kisebb blokkokra voltak osztva, úgy kb. 10 soronként volt egy nagyobb közlekedő folyosó és ugyanígy az oszlopokban is, csak itt számot nem tudnék mondani, mert az ülések legyező alakban követték a félkör alakú színpadot. Ja a színpadon a háttérben már ott voltak a zenészek és egy hatalmas kórus.

A crying room egy, a nézőtérről leválasztott helyiség, ahol egy hatalmas ablakon keresztül nézheti az anyuka az előadást miközben szoptat vagy etet vagy ringat, stb. A berendezése egyszerű: kb. 10 hintafotel úgy elrendezve, hogy ha mind használatban is van, akkor is mindenki lássa az előadást! 

Ezek után megnyugodtam! :) Bármi lesz is, nem lesz gond!

A helyünk is kb. 10 méterre volt a Crying roomtól Nila mindenre gondolt! :)

Amíg el nem kezdődött a műsor, Sárikával megnéztük a nézőtéri karácsonyfákat. Ezek is nagyon tetszettek. Semmi más nem volt rajtuk, csak sima hófehér filcből kivágott figurák, amiket vagy arany filccel vagy arany gyöngyökkel díszítettek. A legtöbbjük vallási motívum volt. Sárika örömmel fedezte fel a madarat, a halat, a királylány koronáját, a bárányt, a pillangót.

Majd elkezdődött az előadás. Az egészet a lelkészük (vagy hogy hívják a Baptisták ilyenjét???) nyitotta meg, volt közös imádkozás és Sárika nagyon szépen imádkozott. Mondta is a végén, hogy ámin :).
Az előadás 2 részből állt, az első egy kislányról szól, akinek meghalt az anyukája és utálja a karácsonyt és mindig összeveszik az apukájával és egyszer elment egy templomba, ahol az angyalok "elhozták" neki az anyukáját. A kislány nem látta, nem hallotta az anyukáját, csak sugallta neki, hogy mennyire fontos a hit és ha hinni fog, akkor minden másképp lesz. És onnantól kezdve minden megváltozott.
Sárika tejesen le volt nyűgözve a darabtól! Főleg azért, mert a színészek ott mozogtak a nézőtéri sorok között és mi ugye pont egy szélen ültünk, ezért a Télapó is odajött Sárikához Merry Christmas-t kívánni és az angyalok is ott táncoltak mellettünk. Na ez volt a leg megfogóbb
Tényleg nagyon fantasztikusan volt megrendezve az egész. Olyan volt, mint egy musical, végig csak énekeltek, táncoltak.
Aztán volt egy szünet, miközben Nila megjelent jelmezben és bevitt minket a színfalak mögé. Nagyon sok embernek bemutatott minket. Barnabás jó sokat beszélgetett a darab kitalálójával és rendezőjével. Megtudtuk, hogy már 10 éve, minden évben megy ez az előadás és mindig hatalmas siker. A táncosokon kívül mindenki a hitközösség tagja, nem profi színészek! És teljesen önkéntesen vesznek részt az előadásban.
Ja és Sárika találkozhatott az egyik angyallal! :)
Szünet után egy Betlehemi jelenetet feldolgozását láthattuk. ebben szerepelt Nila és a szamaruk. Nila a nézők között vezetgette a szamarát (természetesen mellettünk is eljött) amin később Máriát vitték a jászolhoz.
Ez a darab is nagyon jól volt megrendezve, de ennél már nyűglődött Sárika, mert ez már elég későn volt. A Crying roomt nem kellett használni, mert a nézőtéren elég sötét volt, így ott szopiztattam. Ettől megnyugodott.
Haza felé végig aludta az utat és jó nagyokat horkolt. :)

Nem tudom, hogy milyen lehetett a búcsúbuli, de ezt kár lett volna kihagyni. Ez tényleg egy életre szóló élmény volt!

Ja sajna nem lehetett képeket készíteni az előadás alatt, így be sem vittük a kamerát.

Karácsonyi Coffee Morning

Újra egy rendhagyó Coffee Morning. Ezt a nyári csapat feleségei szervezték és mindenkit meghívtak közölünk is, egy utolsó össsznépi találkozásra és ajándékozásra. Nagyon szép gesztus volt ez tőlük!

A meghívóban írták, hogy mindenki hozzon 1 dollárt, ebből vették az ajándékokat.

Rengetegen voltunk, de sajnos a mi csapatunkból összesen 6-an voltunk ott. Hát ez elég gáz! De hát szégyenkezzenek azok, akik nem jöttek el!

Miután kicsacsogtuk magunkat, mindenki bedobta az 1 dollárt és kapott egy sorszámot, majd amikor mindenkinek ki lett osztva a száma, elkezdődött az ajándékosztás. Sorsolásos módszerrel kaptuk meg az ajikat. Általában vagy bögre vagy illatgyertya volt a kis csomagokban, amiket előre becsomagolva, a kandalló elé, egy nagy kupacba raktak a hölgyek. 

Az ajándékozás után mindenki szélnek eredet, nem úgy, mint a mi Coffee Morningjainkon, hogy még délután is ott ülnek és nem zavarja őket, ha pl. Sárika már az ölemben alszik... Na de már mindegy. Vége van ennek is. 

Kansas Chiefs

Nagy őrület volt a bázison a hétvégén! A kansas Chiefs amerikai futball csapat dedikált a PX-ben!

Tanácsadó ebéd + a sosem látott szponzoraink

Apa kapott egy emailt az iskolától, hogy van itt egy Amerikai illető, aki sok évet töltött Magyarországon tanácsadóként és szeretne velünk találkozni egy kötetlen beszélgetésre. Természetesen meghívtuk hozzánk egy vacsorára.

A megbeszélt időre sajnos összejött neki valami (konkrétan lerobbant a kocsija) ezért áttetük a találkozót egy vasárnapi ebédre. 

A gulyás megint kötelező volt, mert amint megemlítetük a vacsora szót, egyből mondta, hogy Óóóóó, milyen rég nem evett igazi jó, Magyar gulyást! A másodikat már beújítottam a szokásos helyett. Igaz vasárnapi ebéd feeling: rántott hús, rántott zöldségek, krumplipüré, ubisali. Nyami-nyami! :) A tanácsadó úrnak is nagyon ízlett.

Nagyon szimpatikus és teljesen kétlábbal a földön álló jelenség volt. Először kicsit aggódtam, hogy ajaj, ez valami nagy ember lesz, de, ha az is, nem éreztette velünk. 

Nagyon sokat tud Magyarországról, mind politikailag, mind történelmileg. Rengeteget utazott, ismeri minden fő részét az országnak. És nagyon pozitívan vélekedett a Magyarokról! Hát akkor nem lehetünk egy olyan szörnyű nemzet, ha ennyi külföldinek mind pozitívvéleménye van rólunk, mármint Magyarokról! Persze vannak kivételek (pl. szomszédok...) de ezek csak emberi hiányosságokon alapuló "ellenségeskedések". 

A végén úgy váltunk el, hogy mindketten meg invitáltuk egymást, ha a jövőben mi jövünk, vagy ha ő jön látogatóba... Úgy legyen!!! :)

Ééééééééés világtrakcióóóóóó!!! A sosem látott szponzoraink eljöttek ma hozzánk! Na, jó, a legelején,a mikor megérkeztünk, akkor találkoztunk velük, és Joel segített a kocsivásárlásban, ja és Valentin napra és Húsvétra kaptunk tőlük egy képeslapot! Ennyi volt az összes kapcsolatunk. Pedig egyszer még vacsorára is meghívtuk őket emailban (3 email címre küldtem el a meghívást), de még válasz sem jött rá. 

A legutóbbi eseményen, ahová apa Nila-ékkal ment (ez egy közös "köszönjük a szponzorok mukáját" fogadás volt), ők is ott voltak. Barnabás jót röhögött, mert mondta, hogy látta rajtuk, hogy milyen kellemetlenül érezték magukat, amikor a megnyitón köszöntet mondtak a szponzoroknak és fel kellett állniuk és mindenki tapsolt nekik. Ja és Nilaék egész este a közös élményeinket mesélték nekik. (gonoszan vigyorgós szmájli) 

Én nem érzem úgy, hogy hiányoztak nekem az 1 év alatt. Gondolom mi sem nekik. csak akkor miért válanak szponzorságot? Mi szerencsések voltuk, mert Nila-ék szerintem az egyik legjobb szponzor család (a többi nemzetközi család beszámolóival összehasonlítva őket) és Jan és Dean is sok programot csinált nekünk. Jó, ezekre többnyire csak Barnabás tudott elmenni, mert rengeteg baseball-, meg amerikai futball meccsekre vettek jegyeket. Apa nagyon élvezte őket! :)

Na de mi van akkor, ha valaki 3 ilyen szponzort fog ki? Szívás!

Népszerűsítek

Egyik kedvenc blogom: http://www.urban-eve.hu/

Ritkán adódik olyan pillanat, hogy nincs megválaszolatlan levelem, üzenetem, nem kell blogot írni :), na ilyenkor nagyon szeretek ezen a blogon nézelődni. Nagyon tetszik itt minden.<3

És még hasznos is. Ha úgy érzed, hogy néha a házimunka túl nő rajtad, akkor jól jön ez a segítség: flylady program

De még ezen kívül is rengeteg nagyon jó ötletet lehet itt találni takarítás, lomtalanítás, lakberendezés, stb, stb témában!

Jó böngészést! És jó zónázást! :)

Mikkamakka, avagy miért tettem zárttá a blogot?

Húúú, de hosszú sztori ez! Sokat gondolkodtam rajta, hogy ezt leírjam-e vagy sem, de miért ne? Hisz ez is megesett velünk az 1 év során. Ez is jó kis tanulság lehet másoknak! Bár kivédeni nem lehet, de jó ha tudnak róla az emberek, hogy ilyen is van.

Hát akkor kezdjük:

Tagja vagyok egy anyukás fórumnak ahová még Sárika születése előtt a mosható pelenkák és a babahordozók beszerzése miatt regisztráltam. Csupa segítőkész, becsületes anyákkal "találkoztam" ott (persze csak virtuálisan). Jöttek, mentek a pelenka, hordozókendő bizniszek, tanácsok. Sőt, amikor szoptatási vagy egyéb olyan más problémáim adódtak, amit nem tudtam kitől megkérdezni (mert ugye Murphey törvénye szerint mikor van szabin a doktornénink és a védőnőnk??? Naná!!!), na de ez a fórum tel van szoptatási tanácsadóval, védőnőkkel, szülésznőkkel, stb, stb. Szóval szakemberekkel. De sok estben "csak" egy 3-4 gyerekes anyuka adott tanácsot. És bejött! :)

A helyi (tatai) ismerős anyukákkal is ezen a fórumon értekeztünk nap, mint nap. És miután kijöttünk ide, Amerikába, olyan jó volt, hogy napi szinten kapcsolatban tudtam velük maradni.

Mielőtt kijöttünk, karácsony tájékán reppent fel egy hír, hogy az egyik anyuka, aki nemrég szült és szintén fórum tag (mikkamakka néven), a várandóság alatt kiújult a gyerekkori rákja és most kórházba került egy tüdőgyulladás miatt és mélyaltatják és küzdenek érte. Naná, hogy minden anyuka szíve összeszorult. Egy "közeli ismerőse" indított egy külön topikot is erről a hírről ahová szinte minden fórumtag küldte drukkokat és egyként szorítottunk mikkamakkának. és napról napra vártuk és kaptuk a híreket, miszerint Mikka egyre jobban van. Ugye mindenkinek volt a családjában minimum egy valaki, aki rákban hunyt el? Hát nekünk Ő volt a reménysugár, aki legyőzte a rákot! És hittünk benne, hogy egy kisbabás anyukát nem érhet ilyesmi! És ő győzött! A fórumtagok összefogtak és felkértük az egyik kézműves nagymamát, hogy horgoljon neki egy papucsot és egy takarót. összedobtuk rá a pénzt. Mivel nagyon sokan akartak segíteni ezért egy-kétszáz forintos tételre jött ki. Majd Mikka hazamehetett a kisfiához, Somához és a férjéhez. 

Valahogy felmerült akkor, hogy mi jövünk ki Amerikában és írt nekem egy privát üzenetet, amiben leírta, hogy ő már többször is járt az USA-ban és a legjobb barátnője is kint él és ha bármilyen kérdésem van nyugodtan írjak neki. naná hogy volt egymillió kérdésem. Így elkezdtünk levelezni. Időközben olyan kérdéseim is felmerültek, amire ő nem tudott pontosan választ adni, ezért írt a kint élő barátnőjének (Kirának), aki felvette velem a kapcsolatot a fészbukon és ő is mindig válaszolt a kérdéseimre. 

Időközben kiutaztunk.   De továbbra is aggódtunk Mikkáért a fórumon és biztattuk, mert panaszkodott a 45 kg körüli súlya és a kemó miatti kopaszsága miatt. valahogy kiderült, hogy imádja az USA-ban oly népszerű Oreo kekszet, amit otthon alig vagy aranyárban lehet kapni. Aztán valaki belinkelt egy online angol boltot, ahol 200 ft/cs volt az oreo, és gondoltam meglepem vele Mikkát, amiért annyi jó tanácsot adott. A kézműves hölgytől elkértem a címét, de ő csak az anyósa címét tudta megadni, mert oda kellett küldenie a horgolt takarót. gondoltam, sebaj, úgy is megkapja. Pár nap múlva jelezte is, hogy meglepetésszerűen kapott oreo keekszet és nagyon örül neki és jaj, köszöni szépen, nem kellett volna! Örültem, hogy boldog volt miatta.

Közben zajlott a kinti életünk. Sárika elég beteges lett. Mindig a fülecskéjével volt gond. és Mikka javasolta, hogy írjak megint Kirának, hisz Kira végzős Fül-, orr-, gégész hallgató!!! Wow!!! Pont ez kell nekünk. írtam, kaptam is tanácsokat. Meleg, száraz borogatás, ne érje víz, stb, stb. 

Közben ment a privát levelezgetés Mikkával, ahol leírta nekem Kira történetét. Ő egy Svéd-Magyar lány, akit egészen kis korában otthagyott az anyja és a nagyon gazdag, sosem ráérős apja nevelt fel. Az USA-ba ment élni és egy repülőút során megismerkedett a férjével, Herczeg Gergővel, aki egy az USA-ban élő magyar srác. Van egy 2 éves kislányuk Svea, aki nagyon súlyos szívbetegségben szenved. Rengeteg szívműtéten vannak túl, de nagyon rossz kilátások vannak a kislányra nézve. Továbbá még az is nehezítette Kira életét, hogy régebben ő is tagja volt valamilyen nemzetközi anyukás fórumnak, ahová az anyukája keresése miatt regisztrált és az ottani magyar anyukáknak egy olyan aljas csoportja volt, hogy olyanokkal szórakoztak, hogy kiadták magukat Kira anyjaként meg ilyenek. Mivel Kira egy nagyon sebezhető, labilis lelki állapotú ember, ez a sztori után, illetve a kislánya egy majdnem sikertelen szívműtéte után öngyilkosságot kísérelt meg, de hála égnek nem sikerült neki. Azóta pszichológushoz jár és már teljesen túl van ezen, de az a pár szenya lány még mindig zaklatja néha. Valahogy mindig megtalálják és rászállnak.

Időközben a férje is bejelölt a fb-on és vele is elkezdtünk levelezni. Ő sok utazási tanácsot adott. Hol, mit érdemes megnézni, meg ilyenek. Ja és írták, ha NY-ba megyünk, egyértelmű, hogy náluk fogunk megszállni.

Nagyon jó fejnek tartottam őket, pedig mindkettő nagyon gazdag. New Yorkban élnek, Gergő a Wall streeten dolgozik és végzős hallgató a mittomén milyen pénzügyi egyetemen. ha elvégzi, tanítani fog. rengeteget utazik világszerte. Ja, az ő javaslatukra kezdtem el ezt a blogot vezetni Sárikának. Ők is megadták a blog elérhetőségüket és onnantól napi szinten "része lehettem" az életüknek.

Közben a kislányuk egy olyan szívműtét elé nézett, aminek a sikeres végkimenetelére 60% esélyt adtak az orvosok. A műtét előtti napokban pont írtak valami ügyben és teljesen ki voltam, hogy én valószinüleg nem élném túl épp ésszel ezt, hogy na, most van péntek, hétfőn 60%-os eséllyel tovább élhet a gyerekem... Ááááá, ebbe még belegondolni is szörnyű! nem! nem! nem!

És Sveát megműtötték és a műtét sikerült, de a következő napokban olyannyira romlott svea állapota, hogy egyből szívátültetésre volt szüksége. Első helyre került a donorra várók listáján. Most ez szerencse, vagy szerencsétlenség (attól függ, melyik oldalról nézzük) egy Kanadai kislányt az anyukája felügyelet nélkül a fürdőkádban hagyott, amíg a kistesót kivitte a szobába. A kislány megcsúszott és ugye a gyerekek első reakciója ijedség közben, hogy vesznek egy nagy levegőt... belefulladt a kádba. :(  ..... Svea új szivet kaphatott, amivel tovább élhet.

Ez a történet a magyar anyukás fórumon is ment Mikka topikjában. Nagyon sokan izgultak Sveáért. Egy gyönyörű, okos, életvidám kislány. Egy gyönyörű anyuka és egy jó fej, jóképű férj. Miért pont velük történik ennyi baj?

Ezen a fórumon Mikka több topikban is jelen volt, ahol szinte kivétel nélkül, mindenhol viszályt szított. Főleg azokat marta állandóan, akik állítólag benne voltak a Kira kicsinálásos ügyben. Nekem is írogatott ezekről a sztorikról, de engem nem igazán érdekelt, meg hát Sárika mellett ugye limitált a netezési időm, így csak a lényeges infókkal foglalkoztam. Lényegében mindig olyasmi sztorik voltak, hogy Kiráék rengeteg ajándékokat küldtek az ismerőseiknek és azok hol viszonozták, hol nem, hol eladták, hol továbbajándékozták... megértem, de engem nem bántottak. Mindig volt valaki akiről írogatott ő is és Gergő is negatív régi sztorikat. pl. az egyik tatai ismerősöm  is benne volt ebben a Kirás sztoriban. Mondta is Mikka, hogy vigyázzak vele. Őszintén szólva, amennyire ismerem az illetőt, nem tudom róla elképzelni, hogy ilyet tegyen. Bár lehet, hogy rossz ember ismerő vagyok és ami igaz, az igaz, csak párszor találkoztam vele, de mindig nagyon pozitív benyomásom volt róla. Így ezzel is úgy voltam, hogy meghallgattam és elengedtem a sztorit. nem igazán foglalkoztam vele.

Közben közeledett a NY-i utunk és, mivel Svea szívátültetésen esett keresztül, steril körülményekre volt szüksége. alap, hogy mi nem mehettünk hozzájuk.

Közben kiderült, hogy Kira újabb babát vár. Húú, nagy volt a boldogság! Svea is csodával határos módon gyógyult. Ja, időközben vettek Floridában egy házat, mert oda akarnak költözni a diploma után. Hol itt éltek, hol ott.

Mikka is teljesen rendbe jött. Győzőtt!!! Ennek örömére Októbere kapott Kiráéktől egy repülőjegyet és írt nekem, hogy, mivel a tesójával és Somával utazik és alig lesz holmijuk, hazafelé be tudnak vállani 10 kg-nyi holminkat. Tudta, hogy nem túl sok kapacitásunk van a csomagokat illetően. Wow!!! Húúú, ez tényleg nagy segítség lenne!!!

Aztán beütött a gáz újra. Kira elkezdett vérezni. Kiderült, hogy rosszul tapadt meg a méhzsák és innentől feküdnie kell. Gergő éppen államvizsgázott. Gergő anyukája vigyázott Sveára, aki a leírtak alapján egy gonosz boszorka. Senki nem örült ennek, ezért a boszorka háta mögött Gergő elintézte, hogy Mikka kirepüljön Somával és onnantól ő vigyázott Sveára. Kirának is rendeződött az állapota. Mikka keresett nekik egy bejárónőt és egy szuper bébiszittert. Majd, mikor minden gond meg volt oldva, hazament. Így ugrott a 10 kg-os felajánlása. :(  Hát ez pech ránk nézve, de  persze, ez fontosabb volt.  

Aztán valahogy nagyon eltűnt mindenki a képből és egyszer csak egy nap az a bizonyos tati ismerős, akivel vigyáznom kéne írta fb-on egy üzenetet, hogy Te jó ég! Andi, most látom, hogy te ismered ezeket (Mikka, Gergő, Kira) nagyon vigyázzál velük! Ne higgy nekik semmit! nincs rák, nincs beteg gyerek!

Nem értettem egy kukkot sem. Aztán nem sokkal később jött mg egy privát üzenet az egyik, Mikka által főgonosznak tartott (Kira kicsinálós) csajszitól. Ő is leírta, amit a tatai lány, csak kicsit bővebben, bár én még így sem értettem, mert szerinte nincs se Mikka, se Gergő, se Kira, se Svea, mindezek mögött egy valaki van aki csak kitalálta ezt a sztorit. És még annyit írt, hogy húúú, ez egy nagyon régi, nagyon beteg történet, de most nincs ideje elmesélni.

................................................................. nem is tudom, hogy mit éreztem. Most akkor kinek higgyek? A tatai lányt ismerem, a fb alapján rengeteg közös ismerősünk van. Néztem a profilját a képeit, tudom, hogy az anyukája gyerekorvos... ő hiteles. A másik lányt (Brigi) nem ismerem, de az ő profilja is hitelesnek tűnik. És megnéztem Mikka profilját. Néha tett fel 1-2 képet de mindig törölte. És sokszor az a "ezen a képen nem is hasonlítasz magadra" érzésem volt. Gergő profilján sok kép van, de ahol Svea is rajta van, azon Gergő teljesen máshogy néz ki, mint a többi képen. Hasonlít, hasonlít. de.... Kira szintén kétarcú. És senkiről semmi infó, pár ismerős és mindhármuknál, szinte ugyanazok.

Másnap a magyar fórumon, a rendszergazda indított egy figyelem felhívó topikot, hogy hamis felhasználó van/volt a fórumon, de már törölték és mindenki, aki kapcsolatban állt vele vegye tudomásul, hogy csalás áldozatává vált. megdöbbentően sokan voltak/voltunk, akikkel kapcsolatban álltak. Aztán mindenki leírta amit tudott, a sztorikat és rakták össze a mozaikot. Ugye a 7 órás időeltolódás miatt én mindig egyben tudtam elolvasni az aznapi termést. A legnagyobb "vesztes" az a bizonyos Brigi volt. Őt már 3 éve etették a sztorival, drága ajándékokkal halmozták el, amit mindig úgy érzett, viszonoznia kell és teljesen lelkileg zsarolták. Zárójelben megjegyzem, hogy ez azért valamilyen szinten az ő hibája is lehetett, mert hagyta magát. De ez nem tartozik rám. Ez az ő sztorija. Az enyém, meg a  fent leírtak. 

Az egész úgy derült ki, hogy azok a bizonyos Kira kicsinálós gonoszoknak már régen szemet szúrt a sok tragédia ami persze mindig szerencsés kimenetelű volt. Az álom élet (szép nő, szép, okos gyerek, gazdag férj, mindez az USA-ban). És elkezdtek szimatolgatni Kira után. Persze mindenki ismerte a blogjukat, így arcról őket is. És ez volt a hiba! Egy amerikai reklám hirdetésen megtalálták az egyik "szereplőt". Egy amerikai online fotóalbum rendszerről lopta az illető a képeket a Herczeg család fb profiljához és blogjához és a képekhez szőtte a sztorikat. Mikka saját kisfiaként bemutatott gyerek is erről az oldalról lett lelopva.

Értesítették mindkét családot és már törölték is a képeiket. "Svea" anyukája (akit mi Kiraként ismertünk), eredeti nevén Meghan regisztrált is a magyar fórumra, mert a kérdéseire választ szeretne kapni. Google fordítóval próbál kommunikálni, de a magyar anyukák már nagyon bizalmatlanok mindenkivel, így ott nem járt sikerrel. Brigi és egy másik, a nyomra találó anyuka van vele kapcsolatban. Megkértem őket, hogy tájékoztassanak engem is, ha van valami fejleményük.

Amit jelenleg tudunk, elég megdöbbentő! Az ajándékok postázási címei, a számlaszámok, telefonszámok alapján egy csepeli általános iskolába vezettek a szálak. Ott is 2 felmerülő esélyes volt. Az egyiket megkeresték személyesen és elmondta, hogy a másik (általunk) "gyanúsított" kolléganő(!!!) néha megkérte őt bizonyos csomagok átvételére stb, de soha nem foglalkozott ezekkel és mindig volt hiteles sztorija ezzel kapcsolatosan. A "gyanúsított" telefonszáma megegyezett a Brigi által ismert telefonszámmal. Angol, informatika szakos tanár. Egyedül él. Hab a tortán, hogy egy faluból származik Brigivel. Brigi szerint nem valami régi revansról van szó, mert nem is ismerték egymást, csak a nővérének volt évfolyamtársa és azért ismeri mindenki, mert sportoló a csajszi. De az illető még nem tudja, hogy ennyire be lett azonosítva. 

A fórumon jogászok, rendőrök is vannak fent de igazából nem tud senki semmit tenni, mert sem anyagi kár (max pár száz ft/fő) sem más bűncselekmény nem történt. Aki léphetne ellene az a két család, akinek a képeit lopta. De ők nem akarnak olyan messziről csinálni semmit és Meghan elmondása alapján nem is akarnak, mert félnek. Én megértem őket. Az iskola igazgatóját is megkeresték és elmondták a történetet. Ő annyit mondott, hogy meg van a privát véleménye a sztoriról, de nem tud és nem is akar semmit csinálni addig, amíg a rendőrség meg nem keresi. Őt is megértem. nem veetne túl jó fényt az iskolára, ha kiderülne, hogy egy ilyen... beteg(???) ember tagja a tanári karnak. Nem szivesen járatnám oda a gyerekemet.

Szóval ilyen is megtörténhet az emberrel. Ha valahol, valamilyen más sztorikkal szőve látjátok az itteni fotóinkat, akkor valószinüleg ez az illető az megint! Minden esetre azért titkosítottam a blogot. Bár majd egy éven keresztül olvasta... :( Sőt, az ő tanácsára kezdtem el vezetni...

Tudom, most jöhetnek a szemrehányások, hogy minek fórumozni, minek fb-ozni, blogot írni, stb, stb. Mert egy ilyen világban élünk. Ha kapcsolatot akarsz tartani, sok estben csak így lehet. És most mindenki gondolkodjon el, hogy pl a fb-on hány olyan ismerőse van, akivel még soha nem találkozott személyesen!? Ugye?

És kedves olvasó, miattad is íródik ez a blog... ha nem írnám, nem tudnád olvasni! :p 

Nila-ék nálunk!!!

Végre sort keríthettünk arra is, hogy Nila-ék jöjjenek hozzánk. Az 1 év alatt ezidáig sehogy sem akart összejönni ez a találkozó, mert valami mindig közbejött. De most jó alkalom adódott, ugyanis ma van egy esti rendezvény apa sulijában, ahová a szponzorok és a "családok" vannak meghívva. Természetesen gyerek nélkül ! Ezért tudok most blogot írni, miközben zajlik a rendezvény... :/

Na és Nila-ékkal megbeszéltük a Thanks Giving vacsorán, hogy sokkal előbb jönnek és nálunk ebédelnek. Végre vendégül tudtuk őket látni.

Most hagymakrémlevest főztem és csiripörit :) Ugye nekik már több alkalmuk is volt Magyar ételeket kostólni a tavas hétvégéken, de ezeket még nem csináltam nekik. megint siker volt mindkettő. Minden elfogyott!!! Craig 3x szedett a levesből, 2x a másodikból!!! :)

Kaptunk tőlük mi is és Sárika is egy-egy, Nila által készített foltvarrásos plédet. Nagyon szépek!

Mi is megleptük őket pár aprósággal. Az egyik vásárlásunk alkalmával láttunk egy kb. 70-80 cm hosszú, tök aranyos kék evezőlapátot "Welcome to the lake" (Isten hozott a tónál) felirattal. Egyből ők jutottak eszünkbe róla és meg is vettük nekik. Pont jó a színe is, ugyanis a tóparti ház nappalijában minden kék. Illetve kértünk a rokonságtól egy magyar népviseletes babát, mert amikor Nila-éknál voltunk, láttuk az egyik vitrinben, hogy több nemzet népviseletes baba van ott. valószinüleg az eddigi szponzoroltjaiktól kapták. na, most már a Magyar baba is odakerülhet! És még adtunk nekik egy családi fényképet rólunk.

Ebéd, azaz inkább estebéd után fényképeket nézegettünk, majd amikor eljött az idő, elmentek a rendezvényre.

Még jövőhéten találkozunk velük a templomukban, mert meghívtak minket egy adventi előadásra, ahol a szamaruk fog szerepelni. Kicsit aggódtam, hogy este 7-kor kezdődik az előadás és mi van, ha Sárika bedurcizik? de Nila megnyugtatott, hogy ez egy teljesen családbarát templom, van egy "crying room" ahová el lehet vonulni a sírós gyerekekkel játszani, szoptatni, stb, de közben anyuka egy privát ablakon keresztül nézheti az előadást! Na így már neki merek indulni! :)

Ja és megígérték, hogy majd kijönnek a reptérre, amikor megyünk haza.

Jaj, megint nehéz a szívem egy kicsit, mert Nila-ékat nagyon megszerettem. Olyan jó emberek. Jelenleg ők a példaképeim a "hogy kell szépen élni" témakörben. :)

Újabb vacsora

Legutoljára apa osztályfőnöke és a felesége jöttek hozzánk vacsorára. A menü a szokásos: gulyás, csiripöri nokival és salival. :) Sárika még mindig imádja mindkettőt!
ha valaki egyszer itt szeretne letelepedni és nem tudja, hogy mihez kezdjen, miből éljen meg, javaslom neki egy magyar kifőzde üzemeltetését! Igazából nem kell túl sok féle kaját kínálni, csak gulyás, pörkölt, csülkös bableves meg töltöttkáposzta. Eddig még nem találkoztam olyannal, aki ne ment volna le hídba ezektől az ételektől. :)
Most is így volt. Még a maradékot is elvitték magukkal! :)