Apa kapott egy emailt az iskolától, hogy van itt egy Amerikai illető, aki sok évet töltött Magyarországon tanácsadóként és szeretne velünk találkozni egy kötetlen beszélgetésre. Természetesen meghívtuk hozzánk egy vacsorára.
A megbeszélt időre sajnos összejött neki valami (konkrétan lerobbant a kocsija) ezért áttetük a találkozót egy vasárnapi ebédre.
A gulyás megint kötelező volt, mert amint megemlítetük a vacsora szót, egyből mondta, hogy Óóóóó, milyen rég nem evett igazi jó, Magyar gulyást! A másodikat már beújítottam a szokásos helyett. Igaz vasárnapi ebéd feeling: rántott hús, rántott zöldségek, krumplipüré, ubisali. Nyami-nyami! :) A tanácsadó úrnak is nagyon ízlett.
Nagyon szimpatikus és teljesen kétlábbal a földön álló jelenség volt. Először kicsit aggódtam, hogy ajaj, ez valami nagy ember lesz, de, ha az is, nem éreztette velünk.
Nagyon sokat tud Magyarországról, mind politikailag, mind történelmileg. Rengeteget utazott, ismeri minden fő részét az országnak. És nagyon pozitívan vélekedett a Magyarokról! Hát akkor nem lehetünk egy olyan szörnyű nemzet, ha ennyi külföldinek mind pozitívvéleménye van rólunk, mármint Magyarokról! Persze vannak kivételek (pl. szomszédok...) de ezek csak emberi hiányosságokon alapuló "ellenségeskedések".
A végén úgy váltunk el, hogy mindketten meg invitáltuk egymást, ha a jövőben mi jövünk, vagy ha ő jön látogatóba... Úgy legyen!!! :)
Ééééééééés világtrakcióóóóóó!!! A sosem látott szponzoraink eljöttek ma hozzánk! Na, jó, a legelején,a mikor megérkeztünk, akkor találkoztunk velük, és Joel segített a kocsivásárlásban, ja és Valentin napra és Húsvétra kaptunk tőlük egy képeslapot! Ennyi volt az összes kapcsolatunk. Pedig egyszer még vacsorára is meghívtuk őket emailban (3 email címre küldtem el a meghívást), de még válasz sem jött rá.
A legutóbbi eseményen, ahová apa Nila-ékkal ment (ez egy közös "köszönjük a szponzorok mukáját" fogadás volt), ők is ott voltak. Barnabás jót röhögött, mert mondta, hogy látta rajtuk, hogy milyen kellemetlenül érezték magukat, amikor a megnyitón köszöntet mondtak a szponzoroknak és fel kellett állniuk és mindenki tapsolt nekik. Ja és Nilaék egész este a közös élményeinket mesélték nekik. (gonoszan vigyorgós szmájli)
Én nem érzem úgy, hogy hiányoztak nekem az 1 év alatt. Gondolom mi sem nekik. csak akkor miért válanak szponzorságot? Mi szerencsések voltuk, mert Nila-ék szerintem az egyik legjobb szponzor család (a többi nemzetközi család beszámolóival összehasonlítva őket) és Jan és Dean is sok programot csinált nekünk. Jó, ezekre többnyire csak Barnabás tudott elmenni, mert rengeteg baseball-, meg amerikai futball meccsekre vettek jegyeket. Apa nagyon élvezte őket! :)
Na de mi van akkor, ha valaki 3 ilyen szponzort fog ki? Szívás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése