Coffee Morning de másokkal

Így a vége előtt 2 héttel szerveztem egy búcsú Coffee Morningot, ahová most nem a mi csapatunkat, hanem olyanokat hívtam meg, akikkel jóban voltam vagy sokat segítettek nekem. Meghívtam Gabit, Maria-t (spanyol összekötő feleség), Mariola-t (spanyol SAMS feleség), Yummi-t (japán összekötő feleség), Shannon-t, Vicky-t és Jeanne-t (ők a tanáraim voltak). A 2 utóbbi nem tudott eljönni. 

Tőlük is el szerettem volna köszönni és úgy gondoltam egy CM remek alkalom erre. Mivel előző héten Gabinál volt egy CM, ahol felvonultatta a magyar konyha party kaják javát és kivétel nélkül mindenki ott volt ezek a hölgyek közül, most én tradícionális magyar kajákat készítettem. Nem röhögni! Igen, gulyást és töltöttkáposztát. Nem, a hétvégi adag már elfogyott, ez egy újabb dózis! :)

Mondanom sem kell, hogy hatalmas sikere volt mindkettőnek. Mindenki elkérte a recepteket! :)

Amúgy olyan jó volt, hogy csak ennyien voltunk, mert így alig volt dolgom és én is élveztem, nem csak rohangáltam, mint pók a falon. Majdnem mindenki hozott valami ajándékot nekem is és Sárikának is. Így Sárikával sem volt semmi gond, mert az új játékok lekötötték.

Maria és Shannon jó sokáig maradtak. Tök jól eldumcsiztunk. Shannont nagyon bírom, szerintem nagyon jó fej.

Kicsit szomorú voltam a búcsúzkodásnál megint...

Amy-ék búcsúvacsora

Vasárnap Amy-ék és persze Misiék jöttek búcsúvacsorára. Most újítani akartunk a menüt illetően, de Amy nagyon meg szeretné tanulni a gulyás "titkát", így a leves az maradt, a második viszont töltöttkáposzta volt!!!

Már kora délután megérkeztek, hogy tudjunk együtt főzni. Persze én már mindent előkészítettem, mint a főzőcske műsorokban. Minden megpucolva, feldarabolva. Így persze, hogy elég 1 óra majdnem az összes étel elkészítésére :/

Persze a gulyás tovább tartott. Amy csak nézett nagy szemekkel, hogy jééé ez ennyire egyszerű??? Igen! Ugye milyen fantasztikus ízek kerekednek, ha az ember együtt főzi a zöldségeket a hússal?! Nem mint it...!

Természetesen a gyerkőcök addig szétszedték a lakást és hol felváltva, hol egyszerre bőgtek. A felállás a szokásos: Daniel imádja Sárikát (egész este ölelgette, puszilgatta még az ajtóból is visszarohant megpuszilni, amikor mentek haz :) Mary-Jo is imádja Sárikát a maga módján... leginkább húzgálja a haját, nyomkodja a szemét és mindig Sárika játéka kell neki. Sárika meg kis nyuszi, nem védi meg magát, csak mindenért sír. ilyenkor Daniel, a hős lovag, a védelmére kell és el agyabugyálja a húgát, utána hol az anyja, hol az apja meg őt, így mindhárom gyerek bőg valaki miatt. De amúgy jól elvoltak! :)

Minden esetre mi remekül éreztük magunkat! Mire kész lett minden, Misiék is megérkeztek. A töltöttkáposztáért is teljesen oda voltak Amyék.

Vacsi után olyan jól eldumcsiztunk.

Most egy kicsit fáj a szívem, hogy őket itt kell, hogy hagyjam. Tudom, hogy fogunk még találkozni, de nem ilyen sűrűn.

Play Group

Mióta nem járok angolra, újra elkezdtünk járni a játszóházba.  Sárika nagyon élvezi! Sőt mostanában Amyék is csatlakoznak hozzánk. Nagyon jól elvannak az ő gyerkőcei is.

éneklős, táncolós rész

Mary-Jo és Sárika

így repül a helikopter és ilyen hangot ad

Daniel és Sárika

Sárika dínózik

Hálaadás (Thanks Giving) ebéd

Már hetekkel ezelőtt meghívást kaptunk Barnabás történelem tanárához, hogy töltsük velük a tradícionális Hálaadás (Thanks Giving) ebédet. Misiék is meg lettek hívva.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ők a legpuncsosabbak az osztályban, hát nem. Csak éppen ők a legjobbak (büszke szmájli). Miután apa befejezte és leadta a szakdolgozatát, közölte vele a történelem tanára, hogy különdíjra fogják felterjeszteni, mert olyan jól sikerült. 

Misi meg azért kapott meghívást, mert ő egy 2 lábon járó történelem könyv. Valószinüleg a magyar történelmet is jobban tudja, mint én (na ez már nem annyira büszke szmájli).

A család Leavenworthben a Wellington parkban lakik, ami egy nagyon, nagyon szép része a városnak. Gyönyörű házak, szép, rendezett utcák. Az ő házuk is nagyon gyönyörű. A felesége, Rae egy tünemény. Van egy 1 éves adoptált kislányuk Rose. Nagyon szerencsés kislány, hogy ezekhez a szülőkhöz került. Sárika nagy bánatára van 2 kutyájuk is, akikkel meg kellett küzdenünk, de a végén már elértük azt, hogy ne kelljen szerencsétleneket vagy kizárni, vagy a dolgozó szobába bezárni. A vége felé Sárika már hajlandó volt egy helyiségben tartózkodni velük, minden ordítás nélkül!

Rose és Sárika

Az ebéd a leges legjobb amerikai étel volt, amit az egy év alatt valahol is ettünk! A pulyka finom, omlós, ízletes volt. Köretnek volt nagyon finom krumplipüré, sült zöldségek és valami olyasmi, amit mi töltelékként teszünk a húsokba (pl. csirkecomb). Sárikának ez volt a kedvence, mert volt benne BONGA, azaz gomba. Mostanában ez a legmenőbb kaja. Megette az összes gombát a saját-, az én- és apa tányérjából is. Mostanában nem nagyon ettem gombát... :)

Mint kiderült Rae családja Magyarországról származik. (Hihi, mennyi Magyar származású!!! És valahogy mindig összehoz velük a sors! :) Be is ígértem neki, hogy a legközelebbi gulyás adagból juttatok neki is. Erre nem kellett túl sokat várni, ugyanis a fényképezőgépünket náluk felejtettük, így másnap elment érte Barnabás és elvitte a maradék gulyást, plusz egy hímzett terítőt is küldtem Rae-nek. Azóta már el is kérte a receptet és azt írta, hogy a kis terítő lesz a központi dísze a karácsonyi asztalnak!

Kay-ék búcsúvacsora

Újabb búcsúvacsorát szerveztünk. Ezúttal Kay-éket hívtuk meg és természetesen Alexandrát és Misit. Ja, most már, hogy túl vannak a rizikós időszakon, elárulhatom, hogy Alexandra babát vár!!! Nagy az öröm  Adorjánék háza tájékán. Misiéknél ez lesz az első unoka!

Na de vissza a mi történetünkhöz:

Szóval ezúttal Kay-éket hívtuk meg egy búcsú vacsorára. A menü a szokásos, gulyás, csirkepörkölt nokedli. Még nem unjuk, úgyhogy még mindig nagy lelkesedéssel estünk az ételnek. Sárika ismét hatalmas adagot evett a gulyásból is és a másodikból is.

Alexandra hozott egy isteni finom, nagyon egyszerű almás sütit.

Vacsora után Kay-ék ikrei, Peter és Jack tartottak nekünk táncos előadást. Nagyon aranyosak voltak ahogy a két 8 éves próbálta az éppen aktuális szám videóklippjét előadni! Minden szám után hatalmas tapsot kaptak. A tánc bemutató után Misivel szürakoztak a srácok. Néha Sárika is csatlakozott hozzájuk és a srácok után próbáltam rávenni, hogy jelenlegi kedvenc zenéjére Mickey Mouse Club House - Hot-Dog song ejtse el a szokásos pogót, amit nekünk szokott produkálni, de amíg itt voltak Kay-ék, addig nagyon szégyenlősen viselkedett.

 

 

Bezzeg miután ők elmentek és csak Misiék maradtak itt, na akkor bele adott apait, anyait és teljesen bepörgött a Hot-Dog songtól. Vagy tízszer le kellett játszani neki, majd meguntam és a Zene Ovit tettem be inkább. Na ez a másik nagy kedvence. Főleg ez a videóklipp. :) Ez nagyon bejött Misinek és Alexandrának is. A végén már mindenki táncolt.
Hogy lecsillapodjanak a kedélyek, Sárika gyorsan lefejelte az asztalt és persze iszonyatos ordításba kezdett, miközben egy púp kezdett nőni a homlokán. Jött a jól bevált fagyasztott zöldség mix és 10 perc múlva már nyoma sem volt a púpnak.

A lefejelést a tánchoz (Sárika szerint) hozzátartozó, kanapé fejelgetés előzte meg, de szegénykém annyira táncolt jobbra-balra, hogy nem vette észre, hogy már nem a kanapé előtt, hanem a dohányzó asztal előtt áll és erre is jót ráfejelt, mint a pihe-puha kanapéra... Én csak arra lettem figyelmes, hogy Misi sikítva röhög és fut ki a konyhába, Barnabás meg a könnyeit törölgeti a röhögéstől... :/ pasik!!! Mondjuk arra jó volt ez a reakció, hogy Sárika csak teljes értetlenségben állt és hol az egyikre, hol a másikra nézett és nem értette, hogy most mi van. Na de győzött a fájdalom és eltörött a mécses. És ekkor jött a Mirelit-akció.
Utána már vége is lett a bulinak.
A kis balesetet leszámítva szerintem nagyon jó kis este volt!

Thanks Giving

Jövő hét csütörtökön lesz a Hálaadás (Thanks Giving). Ez itt egy majdnem olyan nagy ünnep, mint a karácsony. Már 3 meghívást is kaptunk Thanks Giving vacsorára. Az elsőt fogadtuk el, ami majd Barnabás történelem tanáránál lesz.

Ezt megelőző vasárnapra rendeztek egy közös Thanks Giving vacsorát a nemzetközi családoknak, ahová lehetett gyerekeket is vinni!!! Nagy örömömre pont Nila-ék jöttek el. Nila is egyike volt az önkéntes pulyka sütőknek. Megint sorsolásos módszerrel ehetek az asztalok és megint a mi asztalunk volt az első! :)

A vacsora a hagyományos Hálaadásos vacsora volt: pulyka, krumplipüré, kukorica. Volt mér mellé valami ízesített darálthús szerűség és egy nagyon finom narancsos, ribizlis jam szerűség. Pont az asztalunknál ült a hölgy aki ezt csinálta és megígérte, hogy elküldi Nila-nak a receptet, ő meg továbbítja nekem.

ja, a vacsorából nem sokat ettem, mert Sárika kb a 3/4-ét megette! :) És olyan jól el volt! Rajzolt, szaladgált, nevetgélt. Nila sokat játszott vele.

Mivel apára volt bízva a fényképezőgép, és ő néha elfelejt dolgokat, ahogy most is, így fényképek nem készültek. :(

Holiday Dinner Dance

Íme ismét egy "no children please" rendezvény. Így csak Barnabás vett részt rajta. Ezúttal a Leavenworth-i szponzoraink voltak ott, akikkel csak  a legelején találkoztunk, azóta nem. Ment a kínos "miért is nem értünk rá az 1 év alatt" magyarázkodás a részükről, Barnabás részéről, pedig a "óóó, semmi baj, úgyis mindig tanulnom kellett! Megértjük." 

Maga az este olyan jól sikerült, hogy Barnabás már 10-kor itthon volt! :)

Brianék

Elkezdtük betáblázni a búcsú vacsorákat, hogy kit, mikor hívjunk meg.
Most hétvégén Brianéket hívtuk el + Misiéket. Brianéknek van 3 gyerekük így kicsit matekolni kellett az asztalhoz ültetéssel, de megoldottuk.
Nagy meglepetésünkre 10 után mentek csak haza. Pedig az amerikai családoknál a "kaja után max. 1 óra és megyünk" a divat. Ezek szerint jól érezték magukat.
Sárika nagyon jól eljátszott a gyerekekkel, így vele sem volt különösebb probléma.

Óz múzeum

Szombatra úgy ahogy helyre jött a család. És vigasz díjként apa elvitt minket a Wamego kisvárosbéli Óz múzeumba. Ez kb. 2 órányira van Leavenworth-től. Furcsa, hogy itt ez egy rövid távolság, otthon meg nagyban rákészül az ember, ha egy ilyen "hosszú" útra megy.

Wamego egy egész kis település. Egy igazi Amerikai kisváros, ahol minden az Óz témakör körül forog. Volt Óz borászat, Óz Mexikói kajálda és ugye a lényeg, az Óz múzeum.

 

Mint megtudtuk, a múzeumot a helyi Óz fan-ok alapították. Többen is gyűjtögették a relikviákat a világ minden tájáról és egyszer kitalálták, hogy mi lenne ha nyitnának egy múzeumot?! Az ötlet bejött!

Egy egészen kis múzeumról van szó, de nekem nagyon tetszett. Bemutatja az összes fő karaktert, és a velük kapcsolatos tárgyakat, dolgokat és tényleg voltak meglepő dolgok a világ más részeiről.

a forgószél előtt...

...és után

Óz matrjoska babák :D

Hello Kittys :)

A kedvencem a Barbies, szerintem ezek nagyon szépek!

a gonosz boszorka birodalma, ahol Sárika nagyon félt

Semmi hasonlóság!!!

Bezzeg itt! :)

A múzeum vége az ajándékboltba vezet, ahol rengeteg Óz témájú dolgot lehetett kapni. Jól be is vásároltunk! ;)

Cliforniai útunk (helyett)

Hát ezzel az útleírással asszem' hamar megleszek... :(

Repülőjegyek, hotelek, autóbérlések, belépők lefoglalva az alábbiak szerint:

repülő Los Angelesbe, autóbérlés és hotelfoglalás 3 napra, Disneyland belépő 2 napra, Repülőjegy San Franciscóba, autóbérlés, hotelfoglalás a Yosemite Nemzeti Parknál 2 éjszakára, majd San Franciscóban 1 éjszakára  és repülőjegy vissza Kansas-be.

2 nappal az indulás előtti éjszakán Sárika nagyon rosszul aludt. Egész éjjel forgolódott, fel-, felsírt, majd hajnal 4-kor telibe hányta magát, az ágyat és az oldalamat. A sokk után gyorsan rendbe tettük őt, engem majd ágyneműcsere. Reméltem, hogy csak a dupla mennyiségű vacsorája fogott ki a kis gyomrán, de mivel ezt a mutatványt óránként megismételtük, már másnap délután elvittük az orvoshoz. A mi orvosunkhoz nem kaptunk időpontot (remek amerikai eü. rendszer!!!) így megint ahhoz a félkegyelmű gyerekorvoshoz kellett vinni, aki egyszer a latin szöveg olvasásakor megkért minket, hogy fordítsuk le neki, mert ő nem tud németül!?!?! Túl sok reményt nem fűztem hozzá. Megvizsgálta Sárikát és megnyugtatott, hogy csak gyomorrontás és diétáztassam és minden rendben lesz. A diétázás rész az olyannyira ment, hogy Sárika semmit nem volt hajlandó enni, így próbáltam olyan gyakran szopiztatni, amennyit csak lehetett. Persze mindent kihányt, többnyire az anyatejet is, de mivel mindig volt bőven pisi a pelusban ezért gondoltam, hogy valami csak marad benne. Hát a 2. éjszaka sem javult  a helyzet. Óránként hányás, öltözködés, ágyneműcsere. Bár már rutinosan törölközőt tettem alá de ezek száma is véges, így hajnal 4-kor mosnom kellett, holott napközben is mostam 2-szer! Na itt már kezdett derengeni, hogy ez nem biztos, hogy gyomorrontás. Persze ekkor már tudatosult bennünk az, hogy a Californiai útnak lőttek, mert ilyen állapotban nem indulunk el sehova, max a kórházba. Apa nagyon ügyesen visszamondott minden foglalást. A repülőjegyeket buktuk és a Disney belépőinket sem lehet visszamondani, de mivel itt a bázis ezekkel foglalkozó irodájában vettük, így megígérték, hogy ha valaki venni akar jegyet, a mieinket fogják először eladni. Hát ezt egy kicsit furcsállom, hogy Disneyland, ahol az álmok valóra válnak, a naaaaaagy családbarát meseország és nem lehet az előre váltott jegyet visszaváltani??? A repülő ok, mert ott helyfoglalás van, de itt milyen helyet foglalunk??? Na ez Amerika! A nagy családbarát ország, ahol minden szociális rendezvény "no children please", ahol néhány államban azért nincs etetőszék az éttermekben, mert gyerekkel ne menjenek étterembe! (ezt utólag tudtuk meg...) Szóval itt a gyerek egy nyűg, akinek otthon, a bébiszitter mellett a helye! Már kezdem érteni a "Suttogó" c. könyvben leírt őrültségeket is. Hisz azok is mind az itteni anyukáknak íródtak! Na mindegy, kanyarodjunk vissza a témához:

Beletörődtünk a veszteségünkbe, mert nekünk a gyerek az első. Reggel be is vittük a kórházba, mert már 48 órája semmit nem evett és nagyon aggódtunk. Először is kapott egy fél, valamilyen hányáscsillapító tablettát és 15 perc múlva el kellett kezdeni itatni vele egy kis tégely elektrolitos folyadékot. Persze előtte megvizsgálták és kifaggattak minket. A doki szerint túl nagy pánik nincs, mert még ekkor is volt csurom pisis pelusa, de azt mondta, ha kihányja még most is azt a folyadékot, akkor be kell vinnünk a Kansas City gyerekkórházba, ha benntartja, akkor hazamehetünk. Sárika egy kis hős volt! Nem hányta ki! Mi adagoltuk neki. Közben a nővérektől kapott megint egy Saint Johns kórházas macit és apa úgy adagolta neki a folyadékot, hogy egyet a macinak, egyet Sárikának, így mindet meg tudtuk vele itatni. És mivel nem volt hányás, hazamehettünk. Itt azért kaptunk csomó inspirációt, hogy mit, hogy csináljunk, mire számítsunk. Ja és 2 nap múlva vissza kell mennünk visszaellenőrzésre. Ha ezeket tegnap elmondja az a félkegyelmű, akkor valószinüleg be sem vittük volna  a kórházba! Istenem, de várom már, hogy haza menjünk!!!

A tabletta oly annyira sikeres volt, hogy Sárikának végleg elmúlt a hányása tőle, viszomt jött a fosás. De a kórházas dokibá erre is felkészített minket, így nem paráztunk be. csak diéta, diéta, diéta.

Közben megtudtuk, hogy itt a bázison van egy ilyen vírus, ami általában végigmegy az egész családon. Hála égnek nálunk ez nem következett be. Akkor. De este már én is kidőltem. Pedig délután már úgy vártam, hogy végre Sárika jól van, 2 átvirrasztott éjszaka után végre alszunk. Végül is rajtam kívül mindenki aludt. Én meg óránként jártam hányni. Másnap olyan voltam, mint egy darab fa. Csak feküdtem az ágyban. Hála égnek Barnabás otthon volt és ő vigyázott Sárikára. 

Másnap du. kellett visszavinnünk Sárikát, de immár a saját orvosunkhoz. Én még a kínok kínját éltem át közben, de elmentem velük, hogy engem is megnézzen. kaptam is csoda-hányáscsillapítót, ami nálam is hatott. Már másnap este tudtam is enni 2 kicsinyke pirítóst.

A következő napot végig vegetáltuk Sárikával. De már semmi komoly nem volt. Estére Barnabás kezdte el fájlalni a gyomrát és egész éjjel nagyon rosszul aludt, de hála égnek nála ennyiben mutatkozott meg ez a nyavalya. Másnap egész nap ágyban volt és ő is szigorú diétán volt, de estére már ő is rendbe jött.

Hát ilyen csodás kalandra nem vágytam.

Ja és közben Sophie egy only Ladies vacsorát szervezett, ahová, rajtam kívül mindenki elment. A képek és a FB-os kommentek alapján nagyon jó lehetett.

Balszerencse. Ezt nagyon benyeltük! :(

Daniel és Misi szülinapja

Misi szülinapja szerdán volt. Közösen elmentünk a Legendsbe, abba a kínai étterembe, ahol Marinettáék búcsú ebédjét tartottuk (ahol előttünk sütik az ételeket és közben végig viccelődnek). Természetesen mindnekinek nagyon tetszett, kivéve Sárikát, aki megint nagyon félt a tűztől, a kopácsolástól meg mindentől. Amíg készült a kaja, addig elvittem az ablkhoz és néztük az esőt, mert ez most egy új kedvenc tevékenység, hogy ha esik, akkor beöltözünk és kiállunk az esőre és kinyújtjuk a tenyerünket és érezzük rajta az esőt. Az első ilyen tecékenység éjszakáján többször is felült az ágyba és megmutatta, hogy hogy kell nézni az esőt és közben mondogatja: eszőőőő, eszőőő. Na de vissza a szülinaphoz:

Miután a szakács befejezte a félelmetes főzést és visszavonult, onnatól sárika teljesen jól vette az akadájokat. Szépen evett, jól viselkedett. 

Evés után még Alexandra szét akart nézni, mert Danielnek még nem vettek ajándékot. A gyönyörű, szakadó esős, jéghideg szeles időnek köszönhetően csak 1 boltba mentünk be, de ott kapott is, amit keresett, sőt még Sárikának is vett egy cuki pulcsit.

Vásárlás után még beugrottunk hozzájuk egy kis beszélgetésre, aztán fürdés időben hazamentünk.

Danielnek (Amy és Don kisfia) is ezen a héten volt a szülinapja (a 3.) ezért csaptunk egy közös bulit. A gyerekek kedvence, spagetti volt a vacsora, a felnőttek kedvencével: Don által sütött kenyérrel, amit fokhagymásan megpirított és jó sok vajat tett rá. Isteni volt! Alexandra csinált salátát és Fekete erdő tortát. Én meg, amy kívánságára, forralt bort. :) Alexandra egy volt kollégája is itt volt. Most éppen világkörüli úton van és ha már amerikában van, akkor meglátogatta Alexandrát. Los Angelesből ugrott el... (álleesés) Remélem egyszer lesz Sárikának is hasonló földkörüli útja!!!

Hát a gyerekek itt nem a legszebben játszottak. Daniel nagyon örült az általunk vitt kis gyerek barkács készletnek és miután mondtuk, hogy Sárika választotta ki, Sárika lett a királylány. Daniel 1 éves húga, Mary Jo is nagyon szereti Sárikát, de ő inkább ilyen kis érdeklődő. Érdeklődve húzgálja a haját, nyomkodja a szemét, meg ilyenek. Tényleg nem akarja bántani (hisz még azt sem tudja, hogy mi az) hanem érdekesnek talája. Mindig a copfocskákat babrálja és olykor-olykor belemarkol. Mindig Sárika nyomában van. Mindig Sárika játéka kell neki. Tényleg látszik rajta, hogy rettenetesen érdekli Sárika. Persze Sárikának ez annyira nem jön be, főleg amikor elveszi a játékát. És ilyenkor sírás van. Na és most, hogy Sárika királylány lett a szuper szerszámkészlet miatt, így Daniel folyton elvert a húgát, amikor Sárikát piszkálta. Ilyenkor persze Daniel kapott a szüleitől. Úgyhogy voltak nagy bőgések. 

A vacsora rendben zajlott Sárika részéről. Nagyon szépen evett. Naná! Spagetti volt, az egyik nagy kedvenc! Mary Jo végig bőgte a vacsorát, szegény Amy be sem tudta fejezni az evést, el kellett vinnie lefektetni Mary Jo-t, majd Danielt is. Daniel még visszajöhetett szülinapi tortázni, de utána ő is ment aludni. Elég korán, 6:30-7 körül már aludtak is. Így Sárika egydül maradt a rengeteg játékkal. Bitorolhatott mindent. Meg is tette. Nagyon elemében volt! Misi bácsit (megint) teljesen levette a lábáról. Ez eddig sem volt kihívás, de mostanság még egyszerűbb, ugyanis Alexandra babát vár!!! Egy ideje tudjuk már (én a pozitív teszt óta :) csak megvártam a 12. hetet a nagy hír bejelentésével. 2012 májusára várható!!! Sárikának lesz egy 2 évvel fiatalabb kishaverja!

A másik nagy újság: februárban születik Sárika Bartók-ág beli unokatesója, (az eddigi UH-k alapján) Gerike! :)

8-8:30 körül már mi is szedtük a sátorfánkat, etetőszékünket és hazamentünk.

Vacsora Tammyéknál

Igaz lemondtuk a bulit Sophie-éknál, de nem maradtunk "pártában", ugyanis vacsora meghívást kaptunk Tammyékhoz, ahová vihettük Sárikát! :) Tammy férje, Matt nagyszülei mexikóiak. A múltkori családlátogatás alkalmával, amikor Tammy szülei itt voltak, már akkor szóba került ez a vacsora, és az is, hogy Tammy valami eredeti mexikói kajákat csiná majd, amit Matt nagymamájától tanult.

Nagyon fincsi volt minden. Sárika is nagyon szépen evett és végig nagyon jól el volt, mert Davidnek (Tammyék hasonló korú kisfia) rengeteg szuper játéka van. Jókat beszélgettünk, a gyerekek meg nagyon szépen játszottak. Tényleg jól éreztük magunkat.

Hazafelé még megálltunk az utcapartin és a szomszédok addig csavargatták Barnabás kezét, amíg azt nem modta, hogy na jó, visszajövök! :) A múlt heti forraltbor határtalan sikerére való tekintettel újabb adaggal ajándékoztam meg őket. Gyorsan főztem egyet, amíg apa megfürdette Sárikát. :)

Az első "szabad" Coffe Morning

Barnabásnak már nagyon laza ez az utolsó időszak. Már nem minden nap van suli. Pl. pénteken sem volt, így bevállata Sárikát, amíg én Coffee Morningoztam.

Mahvishnál volt a CM. Bevallom nagyon furcsa volt. Olyan érzésem volt, mint amikor otthon felejtek valamit (pl: táska, óra vagy ilyesmi). Más részről meg jó volt végre egy kicsit csak magam lenni, nem mindig azt figyelni, hogy hova megy, mit nem szabad, kitől fél, fél karom mindig foglalt, mert ölben akar lenni. Az első percekben senkinek nem tűnt fel, de később mindneki csodálkozva kérdezte, hogy hol van Sárika??? Hát apával!!! :)

Már régebben elhatároztuk a csajokkal, hogy csináltatunk egy fotókönyvet a CM-okról és a közös programjainkról. Mára volt meghírdetve, hogy lehet vinni a képeket és majd valaki összeválogatja őket a könyvhöz. Mahvish csinált is egy kis zenés videót rólunk. Nagyon jó lett, de megszavaztuk, hogy könyv is kell, mert az mégis csak egy kézbe vehető emlék.

Maga a CM is nagyon jól sikerült. Mahvish nagyon jó vendéglátó. Ja és a nagy hír: 20 hetes várandós!!! :)

Sajna a többiek megint mind 11 óra után érkeztek (10-től van a CM). No comment. Mindenki izgatottan várta az esti bulit Sophie-éknál, amire mi nem megyünk, mert "no kids" buli. Én éjszakára nem akarom idegenre bízni Sárikát. Meg valahogy annyira nem hozott lázba a buli híre... Barnabás felajánlotta, hogy menjek nyugodtan, ő vigyáz Sárikára, ahogy én is felajánlottam neki ugyanezt, de egyikünk sem jelentkezett két kézzel, hogy óóóó, de szeretnék menni! Így szépen lemondtuk a partyt. 

A CM-ról délben leléptem, mert Sárikának össze kellett dobni valami ebéd félét és ezzel nem akartam apát terhelni.

Halloween

Na ez az az ünnep, amit nálunk nem tartunk. Éppen ezért nagyon furcsa hazai szemmel nézni ezeket a dolgokat, ezért arra kérek mindenkit, hogy próbáljon elvonatkoztatni a nálunk lévő csendes, szomorú halottak napjától és fogadja el, hogy ez egy más kultúra. Ők éppen ugyanolyan furcsán néznek a mi csendes, szomorúságunkra. (Pár itteni ismerősöm, akiknél szintén nincs tartva ez a fajta Halloween, teljesen meg van botránkozva az itteni szokásokon!)

Az amerikaiak nagyon szeretnek ünnepelni. Szeretnek beöltözni, szeretik díszíteni a házukat. Minden alkalmat megragadnak erre. Személy szerint ez nekem nagyon tetszik, mert nem olyan "begyöpösödöttek", mint mi. Igenis nem sajnálják a fáradságot és a pénzt (ami lehet elenyésző is!) amit erre fordítanak. Na ezek a dolgok alól a Halloween sem kivétel.

Már kb. 1 hónappal ezelőtt elkezdték díszítgetni a házakat. Mondjuk néhány esetben a díszítés szó nem helyénvaló. Inkább elkezdték rondítani és ijesztővé tenni a házakat. Halloweekor ugyanis az a sikk, ha minél ijesztőbb a ház, a dekoráció, a jelmez. Természetesen vannak olyanok is, akik szimpla őszi dekorációt használtak. Íme egy szelet a környékünkről:

 

 

 

 

 

Voltunk olyan nagyon szerencsések, hogy meghívtak minket egy igazi amerikai Halloween partyra. (Aki nem emlékezne, Misiék utcabálján az egyik szomszéd osztogatta a meghívókat.) Mivel kosztümös party ezért nekünk is be kellett öltözni. Itt igazából nem is használják ezt a "be kell öltözni" kifejezést, mert mindenki önszántából teszi és élvezi. Persze Barnabást nehezen lehetett rávenni erre, az utolsó hétig ő állította, hogy semmit nem fog magára venni, mert ez hülyeség. Én , miután megkaptuk a meghívót, egyből belevetettem magam a boltok jelmez kínálatába és azon agyaltam, hogy milyen karaktert kéne magamra öltenem, hogy jó is legyen, meg olcsó is legyen (több ezer ft-nyi kiadásról van szó egy teljes kosztüm esetében, amit meglehet soha többé az életben nem fogok használni). meg még Sárikán is agyalnom kellett. Első körben katicabogárnak szántam (van egy ilyen kardigánja meg a babahordozó is katicát csinál belőle :). Aztán egyszer meghívtak Amyék egy délutánra és ott beszélgettünk a Halloweenról és mondták, hogy óóóó, nekik van csomó felesleges kosztümjük, gyerek is felnőtt is. El akarták adni a yard sale-en csak elfelejtették és inkább nekünk adják, mint, hogy kidobják. Így kaptunk egy Cézár, egy Kleopátra és egy kistigris jelmezt. Hát Barnabás mondta, hogy kizárt, hogy ezt felveszi (mondjuk meg is értem. Elég béna volt a Cézár jelmez. :) Én a Kleopátrán agyaltam, de akkorra már megvettem magamnak egy Lady Gaga parókát, amihez ugye csak idiótán kell felöltözni és kész a szupersztár! :D Így nekem volt 2 lehetőségem is. Időközben meg megláttam egy boltban nagyon olcsón egy tündéri Minie Mouse jelmezt és egyből beleszerettem és mivel mostanában Sárika nagy kedvence "Mimi", azaz Minie, egyből megvettem neki. :) Így Sárikának 3 jelmeze is volt. persze az utolsó héten apát is rá lehetett venni, hogy ő is viseljen valami Halloween-eset, így vettünk neki egy "Forget Candy, Give Me Beer!" (felejtsd el az édességet, adj egy sört!) feliratú pólót és egy boszisapkát.

Misiék szomszédjához én Lady Gagaként, Sárika kistigrisként ment, apa meg a fent említett cuccokban.

Maga a buli eszméletlen volt! Mármint az egész feelingje! A fele buli a házban, a fele a garázs részen volt. Minden full Hallowen-os dekorációs. Még a kaják is:)

 

 

 

 

Maggie, a házigazda, az összes dekoráció és étel kreáció ötletgazdája és megteremtője!!!

 

 

 

 

 

 

Jó, hogy Sárika a tigris kosztümöt viselte, mert hűvös volt kint és ez a kosztüm jó vastag, meleg. Persze Sárika egy idő után elálmosodott, na akkor jött a hátamra és aludt is majdnem egy órát. Aztán 10 óra körül szépen elköszöntünk mindenkitől és hazamentünk. Nagyon élveztem! Kár, hogy nálunk nincs ilyen és ami a legfőbb: kár, hogy nálunk az emberek nem így gondolkoznak e téren!

Másnap délután 2-4-ig családi Halloween party volt az Nemzetközieknek. Mivel sárika 2 után kelt fel, (azaz én keltettem fel, mert nagyon húzta a lóbőrt) ezért késve érkeztünk. Közülünk (apa osztályának felnőtt tagjaira gondolok) senki nem öltözött be, azaz csak Sophie. Meg is volt lepődve, hogy senki nem visel jelmezt. De nem volt egyedül, mert rajtunk kívül mindenki más szuper kosztümökben voltak! Szerintem a mi csapatunk már nagyon be van savanyodva. Én a Coffee Morningon előzetes közvélemény kutatást tartottam és ott megtudtam, hogy senki nem fog beöltözni, így én is lemondtam róla. Utólag bánom is meg nem is, hogy nem öltöztem be. Azért nem bánom igazán, mert nagyon kicsit voltunk csak a buliban. Sárika nagyon le volt permetezve és nem igazán élvezte. Inkább a kinti játszótér érdekelte. Ja, amúgy ez alkalomra a Minie kosztümöt adtam rá. Nagyon cuki volt benne! :)

 

 

 

Amíg kint játszottunk, láttunk egy lovas csapatot. Sárika amint meglátta a lovakat, elkezdett feléjük rohanni. De nagyon messze voltak és mentek is tovább be az erdőbe. Sárika meg csak ment utánuk és mutogatott az erdő felé. Mondta is apa, hogy hazafelé bemegyünk a bázis lovardájába és megnézheti Sárika a lovakat közelről! Végre egy állat, amitől nem fél!

A bázison lévő lovardát azok a katonák is használhatják, akiknek vannak lovaik. Elég sokan lehetnek, mert több istállós lovarda van itt! Mondanom sem kell, hogy az első istálló feléig sem jutottunk el, amikor Sárika már annyira félt a lovaktól, hogy ki kellett mennünk! :) Hát ez sem jött be!

A Halloween utolsó fázisa az Október 31-n lévő "Trick or Treat!" volt. Ez egy hagyomány itt, ami abból áll, hogy a beöltözött gyerekek járnak házról házra. Mindenhol ezt mondják: "Trick or treat!" azaz "trükköt vagy gondoskodást!" ami ez esetben az édesség osztogatást jelenti. Nagy kosarakkal vagy szatyrokkal mászkálnak, ami a végére tele lesz édességgel. Mi már előre megbeszéltük, hogy nem mindig a treat-et fogjuk választani, néha kérünk Trick-et is. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mivel készülnek erre. De meglepően semmivel. Sőt, ők voltak meglepődve, hogy mi a trick-et választottuk! csak néztek hol ránk, hol a szüleikre, hogy ilyenkor mi van?! Hát ha az én gyerek koromban lett volna ilyen, én tutira mindig készültem volna valami jó kis trükkel, hogy jövőre elvegyem a kedvüket a háziaknak ettől! :)

Ja, amúgy ennek a szokásnak is megvannak a szabályai. Mivel egy időben Halloweenkor tűnt el a legtöbb gyerek, leszabályozták, hogy csak felnőtt kíséretében mehetnek a gyerekek. és csak olyan házba csöngethetnek be, ahol vagy a lámpa vagy a töklámpás világít, ezzel jelezve, hogy nem zavartok!

Nálunk apa készítette el a töklámpást. Nagyon profin kifaragta!

 

 

Sárika megmutatja, hogy mennyire szereti a "tök babát"

Házunk nappal

és este

Sárikára megint ráadtam a kistigris jelmezt és így vártuk kint a gyerekeket. Nagyon tetszett, hogy a szülők is beöltöztek, sőt, voltak, akik családilag össze is öltöztek!

 

 

édesség osztogatás

 

Sárika a legfélelmetesebb tigris! :) 

Maria-val

Néhány szomszédhoz átnéztünk, ahol Sárika kapott pár szem édességet, de mondtam mindenkinek, hogy nem kell túlzásba esni, mert én fogom megenni és legyenek kedvesek vigyázzanak a vonalaimra! :)

Ja a csúcs a koporsós ház volt! Azt mindenféleképpen meg akartuk nézni, mert minden egyes gyerek sereg sikítva rohant ki onnan! :) Tényleg nagyon ijesztően volt berendezve. Volt bent csontváz, mozgó sikítozó, világítós szemű élethű boszi és a sarokból támadt a legijesztőbben beöltözött házigazda. Persze mindez síron túli zene, füst és hangulat világítással kísérve! :)

A szembe szomszédék háza

Az ijesztő ház kívülről...

...belülről (jobbra az ijesztegetős házigazda) 

a vendégmarasztaló díszlet

Kedves kis temető a ház előtt (brrrrr)

Én egy naaaaaagy tál édességet összevásároltam és féltem, hogy sok lesz, de 1 db tök cukorka maradt a tálban! :)

A tál édesség (persze ezek is speciálisan Hallowenre)