Közeledik az amerikai utunk vége. Még van 1,5 hónap, de van aki hamarabb hazamegy. Pl. Rora már 2 hét múlva!!! Most még annyira nem tudok belegondolni, hogy lehet, hogy az életben többet nem találkozok velük!!! :O :(
Épp Rora hazautazása miatt gondolták úgy Sophiék, hogy tartanak egy búcsú bulit, amíg még egyben a csapat. Csak sajna no children-esre szervezték... :/ A helyzet jelenlegi állása szerint ez azt jelenti, hogy mi nem megyünk a buliba. Ezt ellensúlyozandóként szerveztem egy rendhagyó Coffee Morningot, annak a jegyében, hogy mi, gyerekesek is elbúcsúzhassunk Rorától. Food Fair jellegűre szerveztem, azaz mindneki hozzon valami nemzeti kaját, snacket, sütit vagy akármit. Egyrészt ezzel nagy terhet vettem le a saját vállamról :D, másrészt hangulatjavító volt a rengeteg ízvilág.
Ezt megelőző este Denise írt nekem, hogy a héten 3 Ladynek is van szülinapja és nem-e bánnám, ha ő nem szingapúri kaját hozna, hanem sütne egy tortát? Az igazság az, hogy belehaltam, hogy ki kell hagynom a szingapúri kaját, de a jó ügyért bármit! :)
Mielőtt kijöttünk, rendeltem 15 db kalocsai mintás hímzett csipketerítőket, hogy repi anyagként osztogassam. Persze a 3 szponzor család kapott belőle először. Ezután ismertem meg a Ladyket akik közel 20-an vannak, így egyértelmű volt, hogy nekik nem tudok adni, mert az már milyen, hogy egyik kap, a másik nem? Így a terítők szépen elkoptak. Ahová mentünk vendégségbe, mindig vittünk egyet a ház asszonyának. De azt elhatároztam, hogy ezeknek a hölgyeknek fogok rendelni ilyen terítőket, mert ők is majdnem mindenki adott valami nemzeti specialitást. Nagy utánajárást igényelt, de megoldottuk a terítők beszerzését. Persze pár pluszat is rendeltünk Misiéknek, Tammyéknak, Amyéknek.
Meg is ragadtam ezt az alkalmat, amikor, lehet, hogy utoljára lehetünk együtt és szépen becsomagolva, mindenkinek adtam 1 terítőt. Először is nagyon meglepődtek, hogy miért kapják, aztán elmagyaráztam, hogy én még senkinek nem adtam semmit, mert nem volt annyi, stb, stb. Másodszor pedig teljesen el voltak ájulva tőle. szerintem is nagyon szép terítők. Egy kalocsai néni készíti őket. A csipke gépi, de a hímzés az kézi. Na ettől meg teljesen odavoltak, hogy kézi készítésű. valaki meg is kérdezte, hogy én készítettem-e? Mondtam, hogy persze, tegnap este unalmamban kihímeztem 20 terítőt! :D
Na aztán szállíngóztak a hölgyek, jó sok késéssel, ahogy szokták. Aztán amikor már mindenki megérkezett, akkor Denise-t félrehívtam és mondtam neki, hogy akkor támadjunk a tortával. Na, volt ám nagy meglepi mindenkinek! :)
Amúgy nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt megint Coffee Morningozni! :)
Időközben Barnabás hazaérkezett, és ezzel nagyban rásegített, hogy mindenki hazamenjen! :) Nem is bántuk, mert du. 2-től focimeccs volt, a nemzetköziek játszottak az amerikaiakkal. Estére beígértem az utca partyra a szokásos gulyást, így még azt is fel kellett dobni főni. Apa vitte magával Sárikát, addig én eltakarítottam a romokat. Hát így, hogy Barnabás már be tud segíteni, sokkal egyszerűbb az életem! :/ Utána én is csatlakoztam a szurkolótáborhoz. A focipálya melletti játszón szurkoltunk Sárikával és a többi gyerekkel. :)
A meccs után eljött hozzánk apa Észt osztálytársa. Pár sör és némi gulyás mellett megvitatták az élet nagy dolgait. Az utca party olyan későn kezdődött, hogy Sárika és én már ki sem mentünk, de a gulyásnak nagyon örültek és még valamivel készültünk, amit eddig az itteniek nem ismertek és nagy sikert aratott: a forralt bor. :)
Mielőtt kijöttünk, rendeltem 15 db kalocsai mintás hímzett csipketerítőket, hogy repi anyagként osztogassam. Persze a 3 szponzor család kapott belőle először. Ezután ismertem meg a Ladyket akik közel 20-an vannak, így egyértelmű volt, hogy nekik nem tudok adni, mert az már milyen, hogy egyik kap, a másik nem? Így a terítők szépen elkoptak. Ahová mentünk vendégségbe, mindig vittünk egyet a ház asszonyának. De azt elhatároztam, hogy ezeknek a hölgyeknek fogok rendelni ilyen terítőket, mert ők is majdnem mindenki adott valami nemzeti specialitást. Nagy utánajárást igényelt, de megoldottuk a terítők beszerzését. Persze pár pluszat is rendeltünk Misiéknek, Tammyéknak, Amyéknek.
Meg is ragadtam ezt az alkalmat, amikor, lehet, hogy utoljára lehetünk együtt és szépen becsomagolva, mindenkinek adtam 1 terítőt. Először is nagyon meglepődtek, hogy miért kapják, aztán elmagyaráztam, hogy én még senkinek nem adtam semmit, mert nem volt annyi, stb, stb. Másodszor pedig teljesen el voltak ájulva tőle. szerintem is nagyon szép terítők. Egy kalocsai néni készíti őket. A csipke gépi, de a hímzés az kézi. Na ettől meg teljesen odavoltak, hogy kézi készítésű. valaki meg is kérdezte, hogy én készítettem-e? Mondtam, hogy persze, tegnap este unalmamban kihímeztem 20 terítőt! :D
Na aztán szállíngóztak a hölgyek, jó sok késéssel, ahogy szokták. Aztán amikor már mindenki megérkezett, akkor Denise-t félrehívtam és mondtam neki, hogy akkor támadjunk a tortával. Na, volt ám nagy meglepi mindenkinek! :)
Amúgy nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt megint Coffee Morningozni! :)
Időközben Barnabás hazaérkezett, és ezzel nagyban rásegített, hogy mindenki hazamenjen! :) Nem is bántuk, mert du. 2-től focimeccs volt, a nemzetköziek játszottak az amerikaiakkal. Estére beígértem az utca partyra a szokásos gulyást, így még azt is fel kellett dobni főni. Apa vitte magával Sárikát, addig én eltakarítottam a romokat. Hát így, hogy Barnabás már be tud segíteni, sokkal egyszerűbb az életem! :/ Utána én is csatlakoztam a szurkolótáborhoz. A focipálya melletti játszón szurkoltunk Sárikával és a többi gyerekkel. :)
A meccs után eljött hozzánk apa Észt osztálytársa. Pár sör és némi gulyás mellett megvitatták az élet nagy dolgait. Az utca party olyan későn kezdődött, hogy Sárika és én már ki sem mentünk, de a gulyásnak nagyon örültek és még valamivel készültünk, amit eddig az itteniek nem ismertek és nagy sikert aratott: a forralt bor. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése