Hát ezzel az útleírással asszem' hamar megleszek... :(
Repülőjegyek, hotelek, autóbérlések, belépők lefoglalva az alábbiak szerint:
repülő Los Angelesbe, autóbérlés és hotelfoglalás 3 napra, Disneyland belépő 2 napra, Repülőjegy San Franciscóba, autóbérlés, hotelfoglalás a Yosemite Nemzeti Parknál 2 éjszakára, majd San Franciscóban 1 éjszakára és repülőjegy vissza Kansas-be.
2 nappal az indulás előtti éjszakán Sárika nagyon rosszul aludt. Egész éjjel forgolódott, fel-, felsírt, majd hajnal 4-kor telibe hányta magát, az ágyat és az oldalamat. A sokk után gyorsan rendbe tettük őt, engem majd ágyneműcsere. Reméltem, hogy csak a dupla mennyiségű vacsorája fogott ki a kis gyomrán, de mivel ezt a mutatványt óránként megismételtük, már másnap délután elvittük az orvoshoz. A mi orvosunkhoz nem kaptunk időpontot (remek amerikai eü. rendszer!!!) így megint ahhoz a félkegyelmű gyerekorvoshoz kellett vinni, aki egyszer a latin szöveg olvasásakor megkért minket, hogy fordítsuk le neki, mert ő nem tud németül!?!?! Túl sok reményt nem fűztem hozzá. Megvizsgálta Sárikát és megnyugtatott, hogy csak gyomorrontás és diétáztassam és minden rendben lesz. A diétázás rész az olyannyira ment, hogy Sárika semmit nem volt hajlandó enni, így próbáltam olyan gyakran szopiztatni, amennyit csak lehetett. Persze mindent kihányt, többnyire az anyatejet is, de mivel mindig volt bőven pisi a pelusban ezért gondoltam, hogy valami csak marad benne. Hát a 2. éjszaka sem javult a helyzet. Óránként hányás, öltözködés, ágyneműcsere. Bár már rutinosan törölközőt tettem alá de ezek száma is véges, így hajnal 4-kor mosnom kellett, holott napközben is mostam 2-szer! Na itt már kezdett derengeni, hogy ez nem biztos, hogy gyomorrontás. Persze ekkor már tudatosult bennünk az, hogy a Californiai útnak lőttek, mert ilyen állapotban nem indulunk el sehova, max a kórházba. Apa nagyon ügyesen visszamondott minden foglalást. A repülőjegyeket buktuk és a Disney belépőinket sem lehet visszamondani, de mivel itt a bázis ezekkel foglalkozó irodájában vettük, így megígérték, hogy ha valaki venni akar jegyet, a mieinket fogják először eladni. Hát ezt egy kicsit furcsállom, hogy Disneyland, ahol az álmok valóra válnak, a naaaaaagy családbarát meseország és nem lehet az előre váltott jegyet visszaváltani??? A repülő ok, mert ott helyfoglalás van, de itt milyen helyet foglalunk??? Na ez Amerika! A nagy családbarát ország, ahol minden szociális rendezvény "no children please", ahol néhány államban azért nincs etetőszék az éttermekben, mert gyerekkel ne menjenek étterembe! (ezt utólag tudtuk meg...) Szóval itt a gyerek egy nyűg, akinek otthon, a bébiszitter mellett a helye! Már kezdem érteni a "Suttogó" c. könyvben leírt őrültségeket is. Hisz azok is mind az itteni anyukáknak íródtak! Na mindegy, kanyarodjunk vissza a témához:
Beletörődtünk a veszteségünkbe, mert nekünk a gyerek az első. Reggel be is vittük a kórházba, mert már 48 órája semmit nem evett és nagyon aggódtunk. Először is kapott egy fél, valamilyen hányáscsillapító tablettát és 15 perc múlva el kellett kezdeni itatni vele egy kis tégely elektrolitos folyadékot. Persze előtte megvizsgálták és kifaggattak minket. A doki szerint túl nagy pánik nincs, mert még ekkor is volt csurom pisis pelusa, de azt mondta, ha kihányja még most is azt a folyadékot, akkor be kell vinnünk a Kansas City gyerekkórházba, ha benntartja, akkor hazamehetünk. Sárika egy kis hős volt! Nem hányta ki! Mi adagoltuk neki. Közben a nővérektől kapott megint egy Saint Johns kórházas macit és apa úgy adagolta neki a folyadékot, hogy egyet a macinak, egyet Sárikának, így mindet meg tudtuk vele itatni. És mivel nem volt hányás, hazamehettünk. Itt azért kaptunk csomó inspirációt, hogy mit, hogy csináljunk, mire számítsunk. Ja és 2 nap múlva vissza kell mennünk visszaellenőrzésre. Ha ezeket tegnap elmondja az a félkegyelmű, akkor valószinüleg be sem vittük volna a kórházba! Istenem, de várom már, hogy haza menjünk!!!
A tabletta oly annyira sikeres volt, hogy Sárikának végleg elmúlt a hányása tőle, viszomt jött a fosás. De a kórházas dokibá erre is felkészített minket, így nem paráztunk be. csak diéta, diéta, diéta.
Közben megtudtuk, hogy itt a bázison van egy ilyen vírus, ami általában végigmegy az egész családon. Hála égnek nálunk ez nem következett be. Akkor. De este már én is kidőltem. Pedig délután már úgy vártam, hogy végre Sárika jól van, 2 átvirrasztott éjszaka után végre alszunk. Végül is rajtam kívül mindenki aludt. Én meg óránként jártam hányni. Másnap olyan voltam, mint egy darab fa. Csak feküdtem az ágyban. Hála égnek Barnabás otthon volt és ő vigyázott Sárikára.
Másnap du. kellett visszavinnünk Sárikát, de immár a saját orvosunkhoz. Én még a kínok kínját éltem át közben, de elmentem velük, hogy engem is megnézzen. kaptam is csoda-hányáscsillapítót, ami nálam is hatott. Már másnap este tudtam is enni 2 kicsinyke pirítóst.
A következő napot végig vegetáltuk Sárikával. De már semmi komoly nem volt. Estére Barnabás kezdte el fájlalni a gyomrát és egész éjjel nagyon rosszul aludt, de hála égnek nála ennyiben mutatkozott meg ez a nyavalya. Másnap egész nap ágyban volt és ő is szigorú diétán volt, de estére már ő is rendbe jött.
Hát ilyen csodás kalandra nem vágytam.
Ja és közben Sophie egy only Ladies vacsorát szervezett, ahová, rajtam kívül mindenki elment. A képek és a FB-os kommentek alapján nagyon jó lehetett.
Balszerencse. Ezt nagyon benyeltük! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése