Food Fair

Tegnap volt a Food Fair nevű rendezvény a River Frontban. (River Frontról itt: http://www.lvks.org/department/division.asp?fDD=7-57) Ezt az eseményt minden évfolyamnak megrendezik. Az egésznek az a lényege, hogy mindenkinek kell vinnie 6-8 főre főételt és desszertet. Ezt szépen kipakolják egy teremben, mindenki leírja a kajája mellé, hogy mi a neve, mit tartalmaz, illetve a nemzete nevét. Majd a vacsora úgy zajlik, hogy sorsolásos módszerrel felállítanak egy sorrendet és mindenki svédasztalos jellegűen megy és szed magának abból és annyit, amennyit akar! Nem kell aggódni az utolsóknak sem, mert iszonyatosan sok kajáról van szó. Általában még visznek is haza belőle!

 Somlói galuska

Én tejfölös, gombás csirkepaprikást csináltam nokedlivel és somlói galuska volt a desszert (nem a szlovák, hanem a magyar változat! :) Nem kis matekozást igényelt, hogy kiszámoljam, hogy mikor tudok bevásárolni, mit mikor tudok elkészíteni. Kocsi nélkül, Sárika mellett... De azért csak összejött! Szerdán megvolt a bevásárlás, csütörtökön angol előtt, amíg Sárika aludt elkészítettem a somlóihoz krémeket, a délutáni alvása alatt pedig megsütöttem a piskótákat. Pénteken ugyanezzel az időbeosztással, (csak annyi különbséggel, hogy aznap Coffee Morning volt) reggel megfőztem a csirkepörit, délután kiszaggattam a nokedlit. Majd utána elvittük Sárikát a kórházba, de ezt majd úgyis kivesézem. Kórház előtt még gyorsan összeraktam kis adagokba a somlóit. Kórház után apa elvitte sétálni Sárikát én ezalatt behabartam a csirkepörit, majd bedobozoltam mindent. Ezután húztam hajat mosni és öltözködni, majd Sárikát öltöztettem. Nagyon cuki volt a fekete bársony báli ruhájában és a kis fekete szandijában!!! Aztán már indultunk is.

Nagy meglepetésemre a szponzoraink, Dean és Jan is ott voltak!  Misi is eljött, és zsinóros öltönyt viselt hosszú fekete csizmával. Teljesen úgy nézett ki, mint egy földesúr! (majd ehhez is lesz hozzáfűzni valóm).

Ott volt Lilla is. Vele még az első Riverfronti bálon ismerkedtünk össze. Ő egy 17 éves magyar lány, aki csere diákként van itt Kansas-ben. A család, ahol él egy szintén szponzor házaspár. Így jött létre az ismeretség. Már előre meg kellett neki mutatnom az én kajáimat (főleg a somlóit!) mert már nagyon vágyott egy kis hazai ízekre! Nagyon ízlett neki minden! Ja persze Dean, Jan és Misi is ettek a csirkepöriből és nagyon bejött nekik. Főleg a nokedlitől voltak elájulva. Érdeklődtek, hogy hogy kell csinálni. Persze nokedliszaggatóról még nem hallottak! :) Még jó, hogy nekem egy amerikai gyártmányú (igen, Tupperware) nokedliszaggatóm van! :)

Na szóval Misi azért volt zsinóros ruhában, mert igazából ezen a rendezvényen illet volna nemzeti viseletben megjelenni. Na ezt az aprócska információt elfelejtették velünk közölni, amikor még otthon voltunk! Hogy hé, ilyen, meg ilyen öltözetet feltétlenül vigyetek magatokkal, mert kell!!! Ja és majd lesz egy másik rendezvény is, aminek pont az lesz a lényege, hogy mindenki nemzeti viseletbe öltözve fog menni. Kivéve minket. Ok, vannak más nemzetek is, akik nem öltöztek nemzeti viseletbe, de hogy mi még nem is tudtunk erről...!!!

Saltanat Kirgizisztán, Renu India, Rora Egyiptom, Én Magyar 

Amint lezajlott a protokoll vacsora, mindenki, mint a legyek, megszállták a kajás termet és ment a mindenki mindenki kajáját kostólja meg! Mi csajok is ott mutogattuk egymásnak, hogy ki, mit hozott. Rengeteg fotót készítettünk. Sárika elég kis nyűgi volt már a végére, de nem csodálom, bőven 8 után indultunk haza! Ő 8-kor már aludni szokott! Állítólag éjfélig tartott a buli!

A mai Coffee Morning Renunál, az indiai hölgynél volt. Nagyon jól éreztük magunkat! Sárika is olyan jól elvolt. Ott volt az ausztrál hölgy, Sarah és a kislánya, akinek hosszú, göndör, tejfölszőke haja van. Na, mondanom sem kell, hogy Sárika le volt nyűgözve a kislány hajától! Hála égnek a kislánynak is nagyon bejött Sárika, így egész jól elvolt nélkülem is! Már kezdenek egyre hosszabbodni ezek a percek, amikor nélkülem, másokkal játszik! Olyan jó ezt látni!

Ja, kórházba azért kellett mennünk, mert  fürdőkrémet akartunk felíratni az itteni orvossal. egy kedves gyógyszerész ismerősöm elküldte nekem a fürdőkrém receptjét latinul. Barnabás próbálkozott a környékbeli patikákban, de orvosi recept nélkül nem csinálják meg. Ezért bejelentkezett az orvoshoz. A vizsgálat a szokásos mérésekkel kezdődött (hossz, súly-ami rendben van!!! és testhő). Hála égnek sikerült egy teljesen világtalan dokinőt kifognunk. Az istenért nem akarta megérteni, hogy nem, nem ekcémás, nem allergiás Sárika, csak nálunk, magyarországon az a "divat", hogy a csecsemőket próbálják minél kevesebb kemikáliának kitenni. Na aztán csak dűlőre jutottunk ebben. Megnézte a receptet és közölte, hogy ő ezt nem tudja elolvasni, mert nem angolul van!!! Basszus! Biztos, hogy orvosnál vagyunk??? Barnabás felvilágosította, hogy latinul van írva. Na aztán nagy nehezen megírta a receptet, de közben minket kérdezgetett, hogy szerintünk mit írjon rá, hogy miért kell ez Sárikának? Szerintüüüünk???? Aztán tettünk neki egy javaslatot: száraz bőrre! Juhéj! Megvolt a recept! Aztán kértük, hogy fel szeretnénk írni a súly és hossz adatokat, mert szeretnénk hazaküldeni az orvosunknak őket. Mondta, hogy keressük meg számítógépen, mármint a monitoron. A mért súlya 7370 g volt, a számítógépbe már 7730 volt beírva!!! Az előző méréshez 8 kg volt írva!!! Sárika soha nem volt 8 kg!!! Ezek honnan vették ezeket az adatokat? Hát így elhiszem, hogy minden egyes orvosi vizsgálatnál sopánkodnak, hogy nagyon kevés a súlya az előzőhöz képest! És most is mondtuk a dokinőnek, hogy rossz adatot vitt be a gépbe, de mondta, hogy ez nem probléma!!! Erre felpattant és közölte velünk, hogy elnézést, de most már rohannia kell, mert egy másik beteg várja!!! Mi meg ott maradtunk csak úgy, recepttel a kezünkben!

Na ez a nagy amerikai orvosi ellátás!