Félünk!!!

Azaz csak én!!! És még rajtam kívül szinte az összes mami! Az ok Ulrikáék története:

Alexandernek péntek reggel semmi baja nem volt. Az oviból hazajövet Ulrika látta, hogy egy kis horzsolás van Alexander lábszárán. Éjjel olyan magas láza volt, hogy félrebeszélt és nem tudták csak hűtőfürdővel lehúzni. Meg rengeteget hányt. Vasárnapra a horzsolás elkezdett nőni és gennyesedni. Felhívták a katonai kórházat és kértek időpontot hétfőre, de csak keddre kaptak. (na itt jön egy nagy, nagy kérdőjel, hogy mi az, hogy ezekkel a tünetekkel nincs azonnal időpont??? ha ne adj Isten!!! velünk ilyen történne, tekektóriázás és időpontkérés nélkül fognám Sárikát és bevinném és addig balhéznék, amíg meg nem vizsgálják! Így tettünk a kiütéses időszakban is!)
Kiderült, hogy Alexandert megcsípte egy mérges pók, ettől volt a hányás, a magas láz és a "horzsolás" a csípés helye, emi elkezdett gennyesedni és egyre nő és mélyül. A többi tünet már elmúlt, de a seb nem akar gyógyulni. Vettek mintát és kiderült, hogy egy barna hegedűpók csípte meg, ami a veszélyes pókok Top5-jében szerepel! Hurrá!!! 3 házra laknak tőlünk! Bár lehet, hogy az oviban történt, mert itt sajna mindnehol előfordul ez a DÖG!!!
Most éppen ott tartanak, hogy már le kellett cserélni az antibiotikumot, mert az előző nem használt. Ez majd hátha... Bízzunk benne!

Na, most megint nagyon hazamehetnékem támadt! Annyira féltem Sárikát! Ő még olyan picike!!! És mindent meg akar fogni, ami mozog! :(

Holnap megyünk pók-spray-t venni. Tudom, hogy kemikália meg minden, de a póktól jobban féltem!