Truman Lake

Már régebben is írtam, hogy az egyik szponzor családunk már többször is invitált minket a hétvégi házukba, ami egy tó partján van. A nyári szünet kezdetének hétvégéje lett megbeszélve, hogy ekkor megyünk a tóhoz. Megkértek minket, hogy a magyar barátainkat is vigyük magunkkal, mert a hétvégi házukban 6 hálószoba van, szóval van hely bőven a vendégeknek! 

A ház Missouriban, a szomszéd államban van. Kb. 2 óra volt az út. Pénteken, ebéd után indultunk, így pont benyeltük a hétvégi nagy csúcsforgalmat. Marinettáékkal együtt mentünk, Gabiék csak később jöttek.

Az utcát elég nehezen találtuk meg, mert egy igazi kis üdülővárosban van, azaz ahhoz tartozik, de jó messze a várostól. Amint megtaláltuk a kis utcát, már ott gyönyörű látvány fogadott minket. Hatalmas fák, gyönyörű házak és a fák lombjai mögül, néha, néha láttunk egy, egy darabot a tóból. Ez az utca egy hegy tetején van, így ha jó helyen van a ház, akkor nagyon szép kilátás nyílik a tóra. Az utca végén megtaláltuk a házat is, ami már kívülről is fantasztikusan nézett ki.

 

Hát még amikor beléptünk és megláttuk a szembe falról nyíló erkélyt és onnan a kilátást a tóra!!! Hát leesett az állunk! Utána a következő döbbenet maga a ház volt! Az egyik fal egy hatalmas kandalló volt! Ilyen nagy kandallót én még életemben nem láttam! Gyönyörű volt!

 

 

 Nila körbevezetett minket a házon. Az első szinten volt 3, az alagsorban pedig szintén 3 hálószoba. Az alagsorban volt biliárd és ping-pong asztal is, így a srácok egyből lefoglalták magukat. Mindenki kiválasztotta az általa szimpatikusnak vélt hálószobát. Közben Gabiék is befutottak. Péntek este Nila készített nekünk vacsorát. Másnap mi főztünk.

 

Az amerikaiaknál az a szokás, hogy ha elhívnak valahova vacsorára, akkor illik vinni magaddal kaját. DE!!! Ez a szokás nem mindig él! Mivel soha nem tudjuk, hogy mikor kéne vinnünk valamit vagy mikor nem, ezért inkább most már mindig viszek valamit. Max. azt mondják, hogy, áááá, minek hoztad???? Marinettával és Gabival már az előző napokban összeültünk, mint az erdei tanács és megbeszéltük, hogy mit vigyünk, szombaton mit főzzünk. ki mit készítsen, ki mit vegyen. Úgy okoskodtunk, hogy amit a péntek esti, illedelmeskedő, "hoztunk mi is valamit" kajának olyat válasszunk ami esetleg másnapra is jó. Még jó, mivel Nila jó sokat főzött! Ő egy tipikus amerikai ételt készített. Egy fazékban egyben megfőzött héjában krumplit, hagymát és káposztát, mellé sütött egybe húst, káposzta levelekkel borítva. Nem volt rossz, de az ízvilága messze elmarad a mienktől. Ők nem fűszereznek úgy, mint mi.
Mi vittünk készen rántott gombát, rántott karfiolt, rakott krumplit, baconba tekert májat, tészta salátát és palacsintát. Másnap pedig gulyást főztünk és húst grilleztünk. a péntek estére szánt kajánkat szombat ebédre ettük meg, a gulyást és a grillezést vacsorára csináltuk. Szóval nem éheztünk! :)
Mindenki kedvence a hatalmas, szúnyoghálóval körbevett erkély volt. Nagyon jól éreztük magunkat.

Jó is volt, hogy már készen volt a szombati ebédünk, mert a délelőttöt egyrészt lázmérő és lázcsillapító felkutatásával töltöttük, mivel úgy tűnik Sárika nem marad örökre 2 fogú. Most egyszerre 3 foga is neki iramodott! Ezért 39 fokos láza lett. Hála égnek nem nagyon szenvedett, de azért nem olyan volt, mint normális esetben. Az egyik az ki is bújt vasárnapra.
Miután az elsősegélyt lerendeztük, Niláék elvittek minket a helyi Visitor Centerbe, ahol egy rövid mozit nézhettünk meg a tó keletkezéséről. Mint kiderült ez egy felduzzasztott folyó. Azaz nem egy hanem több folyó. A régi időkben elszenvedett sok árvíz miatt csinálták a gátakat és így lett szabályozva a vízáramlás. Mellék eredményként kaptak egy hatalmas tavat.
Ezután visszamentünk a házba, mert Sárikának vészesen emelkedett a láza. Megebédeltünk, majd ebéd után Nila, Sárika és az én kivételemmel, mindenki elment hajókázni. Niláéknak van egy hajójuk. Csak a képeket láttam, de, nem lehetett rossz! Ha lesz rá lehetőségünk, hogy még egyszer elmehetünk erre a helyre, akkor jó lenne, ha én is hajókázhatnék!

Amíg a többiek kirándultak, addig Sárika és Nila jót szundítottak. én meg megfőztem a gulyást. Mire hazajöttek már csak grillezni kellett.
Másnap reggeli után Gabiék már indultak is vissza. Mi megvártuk az ebédet. A fiúk már korán elmentek pecázni. Mi nők meg kitelepedtünk az erkélyre és beszélgettünk, kávéztunk, teáztunk. Közben mutogattuk Nilának a tőlem kapott International Cook Book-ban (nemzetközi szakácskönyv) az általunk beküldött recepteket. Nagyon örült neki!

Az idő sajna nem volt valami jó. Pénteken és szombaton esős napunk volt, csak vasárnapra lett szép napsütéses az idő. De sebaj, így is szuper hétvégénk volt!