CDC

Elkezdődött ismét az angol. Ugye a sok gyerek miatt (negyven valamennyi!!!) ebben a szezonban nem lehet magunkkal vinni őket az órákra. 

Mivel az előzetes jelek jók voltak, úgy gondoltam, hogy az angol idejére (heti 2x1 óra) megpróbálom Sárikát beadni a CDC-be (Child Development Center = gyerek fejlesztő központ).

Párszor már jártunk ott ezelőtt és szimpi a hely. Bár sajna itt nem alkalmazzák az otthoni anya+gyerek együttes beszoktatást. Így úgy működik, hogy először 1 órára hagyhatják ott a gyereket, ha nagyon, megvigasztalhatatlanul sír, akkor hívják a szülőt. Ha a gondozó úgy látja, akkor lehet emelni az óraszámot.

Szóval el jött a nagy nap! Olyan ideges voltam, mintha én mennék először bölibe!!! Sárikának tetszett a környezett, mert érdeklődve mutogatott mindenre. Nekem ki kellett töltenem egy adatlapot az adatokról és Sárika szokásairól, de e mellé még csomó mindent elmondta a gondozóknak. Amúgy nagyon szimpatikusak voltak! Persze amint kiléptem az ajtón, hallottam, hogy sír Sárika, de megerőszakoltam magam és nem fordultam vissza. Marha nehéz volt!!! Még jó, hogy angolon most csak a bemutatkozások meg az általános órai szabályokról volt szó (asszem!:) mert agyban nagyon nem voltam ott! Mindig az órát néztem, hogy mikor mehetek már Sárikáért! Ehhez még nekem is hozzá kell szoknom! Aztán eljött az idő és rohantam is! Azt sem tudom, hogy hogy értem fel az emeletre. Mielőtt bementem a terembe, benéztem a "kém" ablakon és nagy kő esett le a szívemről, mert Sárika nem sírt!!! Igaz ölben volt, ami azt jelenti, hogy vigasztalták, szóval sírt, de meg tudták vigasztalni!!! Ez jó!!! Persze amint beléptem és meglátott, mint a rajzfilmekben, szökőkút szerűen ömlöttek a könnyei! de amint az ölembe vettem, kb. 5 mp múlva már minden új játékot mutogatott nekem és közben magyarázott! Szóval láttam rajta, hogy nem volt nagy baj!!! Körbementem vele a helyiségben, hagytam, hogy mindent elmagyarázzon nekem, majd egy kicsit beszélgettünk a gondozóval. Azt mondta, hogy amikor elmentem akkor sírt Sárika, de ez természetes, majd utána játszott egy kicsit, majd sírdogált, majd játszott. Szóval, ha elterelték a gondolatait, akkor nem volt semmi gond. A gondozó szerint az első 3 alkalom a leghúzósabb, utána majd meglátják, mert ez elsőre nem volt rossz! 

Szóval ilyen nagy már az én kis Tücsköm!!! :)  :(