Vasárnap ebéd után jöttünk haza a tótól. Még jó, hogy annyi kaja maradt, így Niláék könyörögtek, hogy mindenki vigyen magával haza, mert rájuk romlik. Én örültem neki, mert kedd hajnalban már indultunk nyaralani, így a maradék 1,5 napra nem volt gondom a kajával.
Otthon csak mosás és csomagolásból állt a fennmaradó időm.
Kedden hajnal 4-kor keltünk. Szabolcs vitt ki minket a reptérre. Mivel úgy döntöttünk, hogy Sárika autósülését visszük magunkkal, így nem volt probléma a kocsiban. Ja az autósülést ingyen lehet repülőn vinni magunkkal!!!
Csodaszép viharos, szakadó esős reggelünk volt. Még jó, hogy elmegyünk! :)
A reptéren elég hamar becsekkoltunk, majd következett az unalmas várakozás. A korai kelés ellenére Sárika igen aktív volt. Tetszett neki a reptéri nyüzsgés. Mindenkinek integetett, mindenkire mosolygott.
A nagy aktívságnak hála, majdnem az egész utat végigaludta. Ja csodák csodájára minden gépünk időben indult, időben érkezett, semmi gond nem volt! Remélem, majd ha megyünk végleg haza, valami hasonló szerencsénk lesz!!!
A repülőn fel- és leszálláskor mindig szopiztattam, így szinte semmit nem vett észre.
Először Hustonba mentünk. Elég rövid, kb. 45 perces út volt. Ilyen ini-mini repülővel mentünk. Hustonaban épp annyi időnk volt, hogy egy gyors pisi, pelenkacsere és már szállhattunk is fel a Vegasi gépre. Ez több, mint 2 órás út volt és frankó, nagy géppel mentünk. Sárika csak akkor kelt fel, amikor már Vegas felett jártunk. Mivel jól kipihente magát, megint elkezdett mindenkivel haverkodni. Az összes utaskísérőnek integetett, akik természetesen elolvadtak tőle! A mellettünk ülő csajszinak is állandóan húzgálta a pólóját. De jó fej volt a csajszi, mert vette a lapot és játszott Sárikával.
Vegasban már a reptéren ez a látvány fogadott minket:
Amint kijöttünk a repülőből, máris játéggépekbe ütköztünk! Ez Vegas! :)
Örömmel konstatáltuk, hogy minden csomagunk meg van. Bár épnek nem mondható, mert az én bőröndöm egyik kereke eltört és az oldala szétjött egy darabon. Hurrá! vehetünk új bőröndöt!
A reptéren megérdeklődtük, hogy hogy juthatunk el az autókölcsönzőbe, ahol lefoglaltuk a kocsit a kirándulásunkhoz. Kiderült, hogy ingyenes járatok viszik az utasokat az autókölcsönzőkhöz. Na maga a kölcsönző borzalmas volt. Nagyon sokan voltak és rengeteget kellett várni. Iszonyatosan meleg volt. Ott vetkőztettem Sárikát, mert szegénykém már tiszta víz volt. Ja és ott is ebédeltetem. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hosszú procedúra, akkor inkább mi egyből a hotelbe mentünk volna. Na de nagy nehezen sorra kerültünk, kiválasztottuk a kocsit, egy ezüst, Chevi nem tudom mi. A lényeg: légkondi volt benne! :)
Mire végeztünk már nagyon éhesek voltunk, így a hotel előtt megálltunk egy Mexikói étteremnél enni. Nagyon finom volt a kaja és nem volt drága! Ja, Sárika csúcs volt! Már előttünk volt az étel, de Barnabással nagy lelkesen beszélgettünk, ő ült az etetőszékben, egy darabig várt, várt, hogy mikor adunk már neki enni, majd látta, hogy most nagyon beszélgetünk, így kiszolgálta magát. Megfogta a tányéromat, maga elé húzta és elkezdte enni a sültkrumplimat! Akkorát nevettünk rajta!
Immár jóllakva, szép kocsival indultunk megkeresni a hotelt. Pont a város másik felében volt, így pont a Las Vegas boulevard mellett vitt minket a GPS. Áááá, fantasztikus volt látni azt a sok hotelt, amiről az előző hetekben, napokban annyit olvastam! Mi a Circus, Circus Hotelben szálltunk meg. Érdekes, hogy egész nyaralás alatt Vegasban találtuk a legolcsóbb szállodákat! Mondjuk itt tényleg nagy a konkurencia, gondolom így kénytelenek lent tartani az árakat. A recepciónál is hatalmas sor volt, de mivel vagy 5 asztal is üzemelt, viszonylag gyorsan haladt. Megkaptuk a kulcsokat és a recepciós adott egy hotel térképet és elkezdte magyarázni, hogy hogy jutok el a Skyrise Towerbe, ahol a szobánk van. Nem értettem, hogy minek ehhez térkép. felmegyek a lifttel a 21. emeletre és megkeresem a szobánkat. A lift ott volt a recepció mellett. Meg is beszéltük, hogy Barnabás addig leparkol a Skyrise Tower parkolóházában (na ezt sem értettem), majd felhozza a csomagokat, addig mi menjünk a szobába. El is indultam Sárikával, de a liftben nem volt 21. emeleti gomb!!! Na vissza a recepcióra, mert Barnabásnál maradt a hotel térkép! Persze megint kilóméteres sor volt, de hála égnek volt egy információs ablak is. Na ott elmagyarázták, hogy ez a lift egy másik torony liftje. A mi tornyunk liftjéhez át kell menni a casino egy részén, majd fel a mozgólépcsőn, ott keresztül menni az üzletsoron (ami olyan volt, mintha egy plázában lennék), elmenni a kalandpark mellett (igen! ez még mindig a hotel belseje!) és ott megtalálom a liftet! Ott is a hátsó 4 liftet válasszam, mert az első 4 az csak a 19. emeletig visz. A miénk az gyorslift. Tényleg az volt. Se perc alatt fent voltunk a 21-en.
A szobánk egész jó volt. Látszott a hotelen, hogy nem új (a 70-es években épült), de a fürdő is meg a bútorok is viszonylag újak voltak.
Miután Barnabás is megérkezett és kifújtuk magunkat, nekivágtunk a Vegasi éjszakának!!! Még a recepción kaptunk egy Pesti Est szerűséget, csak ez Vegas Est volt. Ebben egész jól le voltak írva a hotelek, hol, mikor, milyen látványosság van. Mivel aznap nagyon fáradtak voltunk +Kansas-Vegas -2 óra időeltolódás, megbeszéltük, hogy csak sétálunk egy kicsit, majd megyünk aludni, mert még úgyis van 2 teljes napunk plusz egy esténk Vegasban! A Treasure Island-ig sétáltunk el. Nagyon tetszett a meleg, pálmafás, neondíszes Vegas-i éjszaka. Sárika szegénykém már teljesen el volt fáradva, így szép fények ide-oda, amint elkezdtünk sétálni, egyből bealudt a Magyarindában.
 |
| A hotelunk, a jobb oldali toronyban laktunk |
 |
| A Circus Circus Bohóca |
Hazafelé menet láttuk, hogy helyi járat is van. Apa megérdeklődte és kiderült 7 dollár/fő/24 órás jegy! Szóval sehová nem kell taxizni!
Hulla fáradtan végigaludtuk az éjszakát, majd másnap először is elindultunk megreggelizni. A hotelben az üzletsoron pont reggeli kuponokat osztogattak a hotel egyik éttermébe. gyorsan kértünk 2-t és megkerestük a Rock'n Rita's éttermet. Egész jó tojásrántottás, piritósos, kanna kávés reggeli volt. De a kupon ár csak nagy átverés! Ha iszol is mellé valamit, márpedig mi ittunk juicet is és kávét is, így mindjárt megugrik a költség. Azt hiszem 7 dolláros kuponunk volt, de 30 dollárt fizettünk a végén. Így megbeszéltük, hogy ezután vagy mekiben vagy általunk készített szendvicseket fogunk reggelizni és kávét meg veszünk valahol. Minden esetre nagyon jól laktunk, mert csak délután 4-5 óra felé éheztünk meg. Persze Sárikát rendesen etettem a megszokott időkben. Szopi általában a mosdókban. Itt mindenhol van mozgássérült WC, ami jó tágas, így mindig ott szoktam szopiztatni. Ebédeléshez meg bementünk egy mekibe és apa evett egy sajtburgert én meg egy ittam egy shake-et és közben megetettem Sárikát. Zárójelben megjegyzem, hogy itt történt először olyan, a kintlétünk alatt, hogy a WC-ben amibe bementem, nem volt WC papír! Fél év alatt ez nem rossz arány! de pont bent volt a takarító a mosdóban, így egyből szóltam is neki és nem győzött elnézést kérni tőlem!
Aznap végigmentünk a Bldv. jobb oldalán és majdnem az összes hotelba bementünk. Vegasról azt kell tudni, hogy itt maguk a szállodák a látványosságok. Mindegyik más stílusban épült. Mindegyik alsó szintje casino, az első emeleten vannak az üzletek, éttermek. A legtöbb szálloda össze van kötve egymással, így sok helyen ki sem kell menni az utcára. Ez Vegasban nem hátrány, mivel a sivatag közepén van a város. Mi nagyon kifogtuk, mert pont kellemes volt az idő. Se túl meleg, se túl hideg. Minden esetre jó alaposan bekentük magunkat naptejjel és felszerelkeztünk kalappal, sapkával, napszemcsivel. Sárika kapott szülinapjára egy nagyon édes katicás kalapot, ami nagyon jó szolgálatot tett egész nyaralás alatt.
Mivel nem vittünk babakocsit, végig hordoztuk és a baseball sapijának kemény merevítős a sirtje és ha elaludt, akkor össze, vissza csúszkált a fején. Ez a kalapocska egyrészt mindenhol védte a naptól, másrészt, puha a karimája és még rá is lehet tépőzárazni a fejére, így nem volt gond, ha elaludt.
A kirándulás elején megváltottuk a buszjegyeket és kapásból elmentünk a Treasure Islandig (TI) és ott kezdtük a városnézést, ahol tegnap este abbahagytuk.
Nap végére nagyon elfáradtunk. Délután Barnabás elment egy boltba és bevásárolt a holnapi útra. A hotelben vacsoráztunk egy étteremben, ahol All you can eat szerű vacsora volt meghirdetve. Na ez úgy nézett ki, hogy kihoztak egy tányéron kaját és, ha kértél még, akkor hoztak újabb adagot. szóval nem az a klasszikus svédasztalos, amire mi számítottunk. Itt is 14 dolláros ár volt hirdetve, de jóval többet fizettünk. Ja, amúgy itt sehol nincs feltüntetve az ÁFA, azaz a tax. A boltban is a tax nélküli árak vannak kiírva a polcokra, csak a kasszánál, a végösszeghez adják hozzá. Így van ez az éttermekben is. Itt mindig többet kell fizetni, mint amennyit te számolsz!
Vacsi után még kinéztük magunknak a sötétedés után kezdődő programokat. Az egyik a Bellaggio Hotel előtti hatalmas tónál volt. Zenés, fényjátékos szökőkút "előadás" (vagy minek nevezzem) volt. Gyönyörű volt! Nagyon jól össze volt komponálva a zene- a fény- és a vízi játék!
Ennek épp, hogy vége volt, már rohantunk is, hogy odaérjünk a Mirage elé, mert ott meg mindne éjjel, 2 időpontban van vulkán show. Nem akartam a 10 órásit megvárni, mert másnap korán kelést terveztünk és Sárika meg már rég durmolt az ölemben. Még nem kezdődött el, amikor odaértünk, de már nagyon sokan voltak így nem valami jó helyről láttuk, de a lényeget láttuk. A vízeséses szikla tetejéről vízsgarakat lövelltek fel és mindenz narancsos-vöröses fényekkel voltmegvilágítva. bár még nem láttam vulkán kitörést, de ez nagyon jól nézett ki a sötét éjszakában. Közben ilyen ősi dobos, vad ritmusos zenei aláfestés volt és mindig gyorsult az ütem a kilövellések előtt. Nekem nagyon tetszett, de Barnabás pont panaszkodott, hogy ettől kicsit többet várt. Ekkor valami extrán elkezdett gyorsulni az ütem és pont amikor Barnabás befejzte a mondatát, hatalmas robajjal, hatalmas lángcsóvák csaptak az égbe. Mondta is Barnabás, hogy na, valami ilyesmire számítottam! :) Közben persze Sárika is felébredt a nagy robajra és jól meg ijedt tőle! Szegénykém úgy kapaszkodott belém minden egyes tűz kitörésnél! Aznap éjjel nagyon rosszul is aludt. kb. 20 percenként felsírt álmában és ilyenkor mindig rámmászott és szorosan ölelt kezével, lábával. Ha vissza tettem magam mellé, akkor úgy kellett elaltatni, hogy szorosan átölelem. Sokkot kapott szegénykém!
Másnap reggel saját készítésű szendvicseket reggeliztünk és az egyik kávézóban vettünk magunknak kávét. Így kicsit olcsóbban megúsztuk! aztán kijelentkeztünk és indultunk is a Grand Canyon (GC) felé!
Vegastól nem messze, a GC felé vezető úton van a Hoover Dam (Hoover gát), ami a Colorado folyót szabályozza. Megálltunk megnézni. Hatalmas, gigászi építmény. Az érdekessége az, hogy a gát közepén található az államhatár, mivel a folyó választja el Nevadát és Arizonát egymástól.
A gát megnézése után nekivágtunk az 5 órás útnak, immár Arizónában.
Hát maga az út nem volt valami lenyűgöző. Ameddig a szem ellát csak a pusztaság és mindenhol a mexicói cowboy filmekből ismert gömb alakú bokrok, amiket a szél fúj.
Hála égnek Sárika majdnem végig aludt. Egy kis településen megálltunk egy benzinkútnál tankolni, peluscsere és megebédeltünk. Barnabás előző nap Vegasban bevásárolt szendvicsnek valókat. Mi azt ettük, Sárikának meg bébiételt adtam. Az ő heti ennivalóját még Kansas-ben megvettem. Próbáltam úgy összeállítani a kajáját, hogy változatos legyen. Rágcsától kezdve a babavízig, mindent vittünk magunkkal, csak a gyümölcsöt vettük frissen. Így egész nyaralás alatt nem volt gond vele, hogy hol vegyünk neki bébiételt, mit vegyünk neki.
A hosszú út alatt végre láttunk ilyen táblákat is:
és amikor már egész közel jártunk, ilyet is: :)
Egész jól haladtunk. nem is tűnt olyan hosszúnak az út. Amint elértük Willimas települést, ott tettünk egy kis kitérőt és rámentünk a régi 66-os útra. a legendás Route 66-re.
Aztán mentünk is tovább, hogy minél előbb elfoglalhassuk a szállást és meg tudjuk nézni a naplementét a kanyonnál.
Szerettünk volna a nemzeti park területén szállást foglalni, hogy ne kelljen sokat autóznunk, de sajna nem sikerült, pedig rengeteg szállás van, de ezeket már hónapokkal előtte le kell foglalni! Így sem volt gáz, mert magától a kanyontól mintegy 10-15 percre lévő településen, Tusayanban sikerült szobát foglalnunk. Az az igazság, hogy ez úgy lett meghirdetve, hogy a nemzeti park területén belül van, de nem ott volt, de tényleg nem volt baj, mert nagyon közel volt. Viszont jó drága volt! De a GC környékén mindenhol nagyon drága a szállás. Messzebb már nem akartunk menni, mert így sem volt sok időnk a kanyonra és nem akartunk reggel 1 órát autózni. Egy Holiday Inn-ben szálltunk meg. Drága volt, de a környéken mindenhol ilyen árak voltak. a szoba kicsi és tiszta volt, a fürdő még kisebb! :)
A hotelben gyorsan berendezkedtünk és már indultunk is a GRAND CANYONHOZ!!! Meglepetésünkre elég hideg volt. Azt hittem, hogy a sivatag közepén majd meg fogok halni a hőségtől, de még kardigánt is vettem fel! Utólag kiderült, hogy nagyon kifogtuk, mert tényleg nagyon melegek szoktak erre lenni! A GC bejárata a nemzeti park bejárata. Nagy kapuk vannak, és parkőrös ruhás emberek árulják a belépőjegyet, ami 1 személykocsira 27 dollár/7 nap. Így 7 napon keresztül, ki-be mászkálhatsz a területről.
Miután leparkoltunk, először a buszjáratokat érdeklődtük meg, hogy melyik hova visz? Milyen gyakran közlekedik? A kanyon 2 úton járható, fent és lent. A lenti csak gyalogosan, ezért erre nem vállalkoztunk, mert állítólag több, mint egy napos az út. Bár olvastam utazós blogokban, hogy van aki teljesítette egy napon belül is, de mindegy, mert nekünk sem időnk nem volt ennyi, meg ugye Sárikával vagyunk! Pelus csere, miegymás. Pedig az alsó út az valami fantasztikusan gyönyörű... na nem baj,majd ha Sárikáék nagyok lesznek, majd visszajövünk egyet túrázni!!! :) Ja meg Vegasban is tök jó lehet egy show-t megnézni, de oda sem lehet gyerekkel menni, úgyhogy minden féle képpen vissza kell még menjünk! :)
Szóval nekünk maradt a felső út, amit másnapra terveztünk, hogy bejárjuk. A busz után a Visitor centerbe mentünk térképeket meg mindenféle anyagokat kérni a kanyonról. Ott megnéztünk egy kb. 20 perces rövidfilmet a kanyonról. fantasztikus volt, mert Imax mozi volt! Utána elsétáltunk megnézni az első két pontot, mivel a naplementét minden féle képpen meg akartuk várni. Az a furcsa az egészben, hogy amikor ott vagy és közeledsz a kanyonhoz, semmit nem látsz az egészből. majd amikor nagyon, nagyon közel érsz hozzá, csak akkor tárul eléd a gyönyörű látvány:
Pár másodpercig meg sem tudtunk szólalni, csak néztük a gyönyörű kanyont. Na itt tényleg kicsinek érzi magát az ember!
Aztán fotózkodtunk, sétáltunk, majd Barnabás, követve másokat, egy kis csapáson neki iramodott, hogy kimászik egy sziklára. A biztonságosan járható utak ki vannak jelölve. Ez nem volt. Persze apa ügyes és bátor és semmi baj nem lett, de én vagy 3 agyvérzést kihordtam lábon, amíg vissza nem ért!
Aztán megérkezett a naplemente és tényleg gyönyörű vörösre festette sziklákat. Kár hogy a fénykép nem tudja olyan élethűen visszaadni!
Aztán indultunk vissza a szállásra. Útközben nagy torlódásba "ütköztünk". Csak azt láttuk, hogy a szembe forgalom halad, csak a mi irányunk nem. mind a 2 sáv áll és mindenhol emberek ugrálnak ki a kocsiból és rohannak előre. Már azt hittem, hogy baleset történt, de nem! egy szarvas család legelészett az út mentén és őket fényképezte mindenki. Apa is csinált pár fotót, de, mivel már sötétedett és vakuzni meg nem akartunk, elég homályosak lettek.
A Motelünk melletti Wendy'sben vacsoráztunk. Másnap korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni bejárni a kanyont. A szoba árban volt interkontinentális reggeli is. Jól bekajáltunk, hogy tele legyünk energiával. Sárika egész nyűgös volt reggeli közben. Nem nagyon kerülhettem ki a látómezejéből, mert akkor bömbi volt. Eléggé megviselte őt ez az állandó jövés-menés, mindig más helyen éjszakázás.
Reggeli után ki is jelentkeztünk a szállodából és mentünk vissza a kanyonhoz. Egyből buszra pattantunk és indultunk is! Az első megálló Grand Canyon Village-nél volt, ott leszálltunk, majd át kellett szállni egy másik buszra, az vitt a pontokhoz. A kiépített pontok között ingyenes buszjárat közlekedik, ami kb. 8-10 percenként jár. Nagyon korrekt! Így az idősebbek is bátran neki vághatnak, mert tényleg csak fel-le kell szállni a buszról és elsétálni a korláttal körbevett sziklák széléig, majd vissza a buszmegállóba és várni a buszt. Rengeteg gyönyörű képet csináltunk. Mindet nem tudom ide feltölteni, csak néhányat:
Sárika alvás időben nagyon jókat szundított rajtam! Nem igazán zavarta semmi. Én jól elringattam, ő jól hozzám bújt és így rendben volt minden! Az utolsó előtti pont a Mojave Point volt és csak mi szálltunk le a buszról szétnézni. ki is használtam az alkalmat és gyorsan megszopiztattam Sárikát. Csak ott ültem egy padon, előttem a kanyon, Sárika az ölemben, Barnabás mellettem tett, vett és arra gondoltam, hogy Úr Isten! Ez életem legjobb szoptatása! :) Na apa meg is örökítette, persze csak nyilvánosságra hozható képeket csinált! ;)
Aztán a végére értünk a kanyonnak. az utolsó pontnál már nem szálltunk le a buszról, mert már eléggé elfáradtunk és úgy gondoltuk, hogy ott sem lesz más a kilátás, mint az előzőeknél. A végállomás a Hermit pihenőháznál volt, ahol volt egy kis ajándékbolt is. Ott vettünk ezt, azt, majd indultunk vissza.
Ja az utolsó pont utáni buszra szállásunkkor Sárika nagyon elemében volt. Ugye nagy alvás és szopi után voltunk! Már a buszon összebandázott néhány Thaiföldi turistával. Mire a végállomásra értünk, már teljesen az újja köré csavarta őket. Miután leszálltunk a buszról még akkor is csak illegette, billegette nekik magát, meg integetett nagy bőszen. Aztán odajöttek hozzánk ezek a Thaiföldiek és megkérdezték, hogy fényképezkedhetnek-e Sárikával?! Nagyon jót nevettünk! hisz itt vannak a világ egyik csodájánál és ők Sárikával akarnak fényképezkedni! :)
Visszafelé úton a busz bement Grand Canyon Village-be is. Hát most élőben láthattuk, hogy milyenek a benti szállások. Gondolom lélegzet elállító a kilátás némelyikből! Na majd legközelebb! :)
Miután visszaértünk a parkolókhoz gyors pelenkacsere a WC-ben és már indultunk is California irányába!!! Na útközben még megálltunk egyet ebédelni a tegnapi Wendy's-nél, és utána újra 4-5 óra kocsiút. A cél Needle település, ami kb.félúton van GC és San Diego között. Az út, mivel azon mentünk vissza, amelyiken jöttünk, ugyanolyan unalmas volt. Most az út túloldalán lévő bokrokat láthattuk.
A California államot jelző táblát elmulasztottam lefényképezni, mivel Sárika pont akkor kelt fel és valami nyűgje volt éppen. Az államhatáron minden kocsit megállítottak és az után érdeklődtek, hogy nem-e szállítunk narancsot vagy almát. Szem rebbenés nélkül letagadtuk a 2 szem almánkant, így simán bemehettünk Californiába. Innentől alma csempészek vagyunk!
Az embernek Californi hallatán a pálmafás, óceánpartos, Cadillac-es élet jut az eszébe. Hát van neki másik arca is! Már késő délután volt mire megérkeztünk Needle településre. Első ránézésre egy kis porfészek. na jó, nem kicsi, nagy. Lépten, nyomon lepukkant motelek. Már előre féltem, hogy melyik lesz vajon a miénk. De hála égnek egy kinézetre elég kulturált motelt sikerült lefoglalnunk.
A szomszéd motel már nem volt ilyen barátságos. A hátsó ablakok némelyikét üveg helyett kartonpapírral borították! Még jó, hogy nem ott foglaltunk szobát! :)
Leparkoltunk, kiszálltunk kocsiból. Kint vagy 40 fok. a recepción légkondi semmi. Pont egy kettyósnak kinéző hölgy volt előttünk. Amikor végzett, mutogatva, mint a rapperek, indult ki az utcára. Szerintünk tényleg kettyós volt. Megkaptuk a szobakulcsot. a szoba az emeleten volt. Rákérdeztem, hogy a szobában van-e légkondi? Van!!! Aztán kezdtünk felhurcolkodni a kocsiból. Lent a földszinten épp grill partit tartottak a, szerintünk ebben a motelban lakó, vagy munkanélküliek vagy nagyon keveset kereső, tönkrement emberek. A kettyós nő is közéjük tartozott. kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz majd itt éjszaka, de hála égnek semmi gond nem volt. Amúgy maga a szoba egy éjszakára tökéletes volt. A vizesblokk szépen fel volt újítva. Még hűtő is volt. Ezen felbuzdulva megérdeklődtük a recepción, hogy hol van a közelben bolt és el is mentünk, hogy vacsorát és szendvicsnek valót vegyünk a holnapi útra.
Jó messze kint a város szélén volt a bolt. A helyiek egyből kiszúrták, hogy idegenek vagyunk. Mindenki érdeklődött, hogy honnan jöttünk. A boltban kapott Sárika sütit a pékség részlegen. A pénztáros is elmesélte, hogy a férje nemrég volt a GC-nál és sajnálkozott, hogy milyen hosszú utunk volt!
A motelben még javában folyt a grill parti. Sőt már sokkal többen voltak, mint amikor eljöttünk. Megvacsoráztunk, megfürödtünk és alvás.
Másnap korán reggel indulás San Diego felé. Eleinte ez az út is siralmasan unalmas volt. Mintha a Holdon lennénk. A térképről megtudtam, hogy a Mojave sivatagot szeljük éppen ketté, ezért ez a nagy "buja növényzet" mindenhol! Itt is letértünk egy kicsit a 66-os útra, mert apa mindenáron szeretett volna egy kicsit autókázni rajta.
De sehol egy tábla, semmi nem jelezte, hogy hé Ember! te most a Route 66-en vezetsz! Miután kihevertük a csalódottságunkat, visszamentünk az autópályára.
Aztán ahogy közeledtünk a nyugati parthoz, már teljesen megváltozott a tájkép. Havas hegycsúcsok, a közelben pálmák, kaktuszok.
A terveinkben szerepelt az is, hogy ha marad időnk, akkor bemegyünk Los Angelesbe is, mivel ott mentünk el mellette. Sem odafelé, sem visszafelé nem volt elég időnk. Max úgy, hogy egy 30 percet nézelődünk csak pl. a Beverly Hills-en. Na azért nem teszünk egy 2 órás kerülőt! Los Angeles lefújva. Jó lett volna megnézni Hollywoodot, meg a Beverly Hills-et meg a beach-eket. Ja de hát mi még majd jövünk vissza! Na majd akkor! :)
San Diego a nyugati parton, egészen lent, a Mexicói határ mellett van. Már az odafelé vezető úton is nem győztük tátani a szánkat, hogy milyen szép helyeket látunk. Pedig autópályán mentünk. Itt egy katonai bázison, a Miramar bázison szálltunk meg. Minden bázison vannak hotelek. Ezek egyrészt a bázison élő katonák látogatóinak van fenntartva. de amúgy az amerikai katonák bármelyik bázison megszállhatnak. ezek a hotelek általában olcsóbbak, mint a civil hotelek. Mondjuk én találtam San Diegoban olcsóbb hotelt is a neten, de nem hiszem, hogy megütötte volna azt a minőséget, mint ez a hotel! Egyszerűen tökéletes volt minden!
Még a várost nem is láttam, de egyből mondtam apának, hogy szerintem maradjunk itt decemberig!!! :) Maga a bázis is teljesen más volt, mint a miénk! Itt mindenhol kőházak vannak és tényleg sokkal nagyobb! Amikor az amerikai katonák mondogatják, hogy Leavenworth milyen kicsi, meg a PX és a Commissari is én eddig csak néztem nagyokat, hogy ezek normálisak? Miért mondják ezt, hisz ez is tök jó! Na de most már értem!!! A PX és a bolt is nagyobb, így sokkal nagyobb a választék! A kajálda részen sem csak hamburgeres meg szendvicses van! Volt kínai (vagy thai?) meg csomó féle választék. Én a kínait választottam és nagyon jól tettem, mert a menüt úgy lehet kérni, hogy kicsi, közepes, nagy. A kicsi köret+feltét, a közepes köret+2 féle feltét, stb. Közepest kértünk az egyik feltétet én, a másikat Barnabás választotta és így elég volt mindkettőnknek. Hatalmas adag volt!!! Ja és 7 dollárba került! :) Ja a bázisokon lévő boltokban, kajáldákban nincs tax. Azaz itt nem kell áfát fizetni. De itt csak a katonák és a családtagjaik vásárolhatnak. A pénztárnál fel kell mutatni az ID (személyazonosító) kártyát.
Miután megkajáltunk, megettem Sárikát is, pelus csere is megvolt, elindultunk felderíteni a várost. A kikötőhöz mentünk először, mert a recepción kifaggattuk a hölgyet, hogy mit érdemes megnézni és ő javasolta, hogy van a kikötőben egy múzeumként funkcionáló repülőgép hordozó anyahajó. Apa egyből rákattant! Már a belvárosba vezető út is gyönyörű volt! A kikötő mellett találtunk is egy fizetős parkolót. A kocsiból nem látszódott az ami, miután kiszálltunk a kocsiból!
Nem tudom, de valahogy annyival magával ragadott ez a város! "Felhőkarcolók", meg nagy nyüzsgés, mégis olyan egzotikus a sok pálmafa meg hőség miatt! Nagyon tetszett!
Apáról nagyon átragadt rám a lelkesedés, hogy húúú, most végre felmehetek egy igazi repülőgép hordozó anyahajóra!!! Nem volt nehéz megtalálni a toronymagasan kiemelkedő katonai hajót a kikötőben.
Tetszett, hogy mindenhol fehér ruhás matróz fiúk és lányok rohangálnak és annyi szép, elegáns ruhás ember volt mindenfelé! Siettünk a bejárathoz, mert már elég késő volt, 5 óra körül lehetett. De megnyugodva láttuk, hogy még vannak a pénztárnál is és nagy a mozgás a fedélzeten is. Bár a pénztárat zárva találtuk, de nem adtuk fel a lelkesedést! apa csak nyugodtan elővette az ID kártyáját és közölte, hogy ő Active Military (erről most a Dumb és Dumber jutott eszembe, amikor Jim Carrey rohan a reptérre és csípőből igazolja magát: semmi pánik! Limuzin sofőr vagyok! :) na de nekünk hatásos volt, mert egyből felengedtek minket, mások meg lent maradtak!!! Na ez a zöld út csak a lépcső tetejéig volt zöld. ott állt egy fickó, aki nagyon kedvesen és sajnálkozva közölte velünk, hogy ma délután a hajó zárva van, ugyanis valamilyen zárt körű rendezvény van. Áhá! Szóval ezért van olyan sok szép ruhás ember itt!! Meg fehér ruhás matrózok! Elmondta az ember, hogy holnap 5-ig nyitva lesz a hajó, úgyhogy meg tudjuk nézni, ha akarjuk. persze, hogy akarjuk! Kicsit csalódottan mentünk le a lépcsőn, közben utat engedve a szép ruhás meghívottaknak. De valami egész nagyszabású rendezvény lehetett, mert később még harci gépek is parádéztak a fedélzeten lévőknek. Azért csináltunk pár képet így, messziről is a hajóról, majd elindultunk szétnézni a kikötőben.
Még szerencse, mert rábukkantunk egy hatalmas, régi vitorlás hajóra, ami szintén múzeumként funkcionált.
Fel is mentünk rá, és kiderült, hogy nem is egy, hanem 3 hajót lehet megnézni + 2 tengeralattjárót!!! Egy CCCP és egy USA gyártmányút.
Először a CCCP tengeralattjáróra mentünk le. Már a "merülés" előtt volt egy próba ajtó, ahol bemutatták, hogy ilyen lyukakon kell közlekedni. Elsőre nem tűnt olyan bonyolultnak, de amint lementünk a tengeralattjáróra, Sárika egyből elkezdte jelezni, hogy "Hé anyu, nekem ez nem tetszik! menjünk már ki innen!" De nem volt, mit tenni, végigmentünk a tengeralattjárón. Minden helyiséget ilyen ajtók választottak el egymástól. Volt vagy 10 belőlük! Szegény Sárika nagyon nem szerette ezt a lyukon mászkálást! :( Úgyhogy én nem is nagyon nézelődtem, csak szó szerint végigfutottam mindenen. De azért még így, futtában is azt mondom, hogy nem lennék tengeralattjárós! Az USA tengeralattjáró valamivel komfortosabb volt (ki hitte volna! :), de ez után sem éreztem késztetést, hogy jelentkezzek legénységnek (vagy akár kapitánynak :) egy ilyenre!
Miután megnéztük a hajókat, tengeralattjárókat elindultunk városnézésre. Már kezdett sötétedni. Pont szombat este volt és olyan szerencsés időpontot fogtunk ki, hogy aznap voltak a városban a középiskolás bankettek. Már a kikötőben rengeteg, szebbnél szebb estélyi ruhás lányokat láttunk. Először esküvőre gyanakodtunk, de miután szétnéztünk a belvárosban, rájöttünk, hogy bankettek vannak. sznte minden nagyobb étterem, hotel előtt tele volt az utca elegáns, csinos fiatalokkal. Volt, hogy a buszról szálltak le tömegesen, volt, hogy taxikkal érkeztek egy-egy hotelhez, étteremhez, de rengetegszer jöttek limuzinnal is!!! Na, a mi időnkben mi volt? MÁV II.o. Meg kúltúr ház, meg boros kóla. (Jaj, Katika, most csukd be a szemed!!! :) a legjobban ez a limuzin tetszett:
Azért sikerült látnunk egy esküvőt is. Sajna mire apa elővette a kamerát, már majdnem elmentek, így csak egy elég bénán sikerült kép készült, de a lényeg látszódik:
Megnéztük a régi gázlámpás negyedet, ahol már gázlámpák ugyan nincsenek, de nagy élet viszont igen! Amúgy tiszta Európa. Mindenhol kiülős, teraszos éttermek, dugig emberekkel. Nagyon jó hangulatú város!
Már teljesen sötét volt mire visszaértünk a parkolóba. Hazafelé pont kifogtuk a szombat esti csúcsforgalmat, úgyhogy jó későn értünk vissza a hotelbe.
Ez volt az első hotel, ahol nem volt fürdőkád, csak egy hatalmas zuhanyzó. Eddig mindig együtt fürödtem Sárikával, hogy ne féljen az idegen fürdőszobákban. Most is így volt, csak most zuhanyoztunk. Na itt már kellett Barnabás segítsége, mert fogni is meg fürdetni is egyszerre nem ment. Ha lenne még egy kezem, akkor OK lenne!
Másnap korán keltünk, mert igyekeztünk a Sea World-be (innentől SW), ami 9-kor nyitott. Mindenki, aki volt már felkészített minket, hogy hosszú órákat kell sorrba állni, ezért korábban ott szerettünk volna lenni. A szoba árában benne volt egy interkontinentális reggeli is. Hála égnek volt joghurt és jó sok gyerek. a kettő között az a pozitív összefüggés, hogy Sárika akkor nagyon kis kezes bárány módjára tud enni, ha valami nagyon leköti a figyelmét. A gyerekek pedig nagyon le tudják kötni! Szinte észre sem veszi, hogy mi is történik, annyira elmerül bennük! Pikk-pakk meg is ette a doboz joghurtot. Hogy ne unatkozzon amíg én is megreggelizek, adtam neki pár szem müzlit, amivel remekül eljátszott.
Reggeli után pattantunk is a kocsiba és irány a SW!!! Már az út is kacifántos volt, ugyanis amerre kellett volna mennünk, az az út le volt zárva valami miatt. Sebaj! Van GPS, majd újratervezi az útvonalunkat. Így is tette! Ahoz képest, hogy vasárnap reggel volt, igen nagy forgalom volt, de hát tudtuk, hogy ez így lesz az SW környékén. Oda is értünk, majd az autós kapunál közölték velünk (illetve mindenkivel), hogy 9:15 előtt nem engednek be senkit, mert futóverseny van és ez a cél! Áhá! Szóval ezért voltak az utak is lezárva! Na, hurrá! még nagyobb sorokra számíthatunk így! Leparkoltunk az út túloldalán lévő kikötőnél, majd 9:13-kor újra indultunk. Ismét visszafordítottak minket, mert most 9:30-ra módosult az időpont. Ismét vissza a kikötőbe, majd 1/4 óra múlva ismét irány a SW!!! Már az út is kacifántos volt, ugyanis amerre kellett volna mennünk, az az út le volt zárva valami miatt. Sebaj! Van GPS, majd újratervezi az útvonalunkat. Így is tette! Ahoz képest, hogy vasárnap reggel volt, igen nagy forgalom volt, de hát tudtuk, hogy ez így lesz az SW környékén. Oda is értünk, majd az autós kapunál közölték velünk (iiletve mindenkivel), hogy 9:15 előtt nem engednek be senkit, mert futóverseny van és ez a cél! Áhá! Szóval ezért voltak az utak is lezárva! Na, hurrá! még nagyobb sorokra számíthatunk így! Leparkoltunk az út túloldalán lévő kikötőnél, majd 9:13-kor újra indultunk. Ismét visszafordítottak minket, mert most 9:30-ra módosult az időpont. Ismét vissza a kikötőbe, majd 1/4 óra múlva ismét indulás. és IGEEEEN!!! Végre bejutottunk a parkolóba!!! Az élet apró örömei! Már nem emlékszem, hogy mennyi volt a parkoló jegy ára, de azt tudom, hogy +5 dollárért kiemelt, közelebbi helyen lehetett parkolni. Rászántuk az 5 dodót. Gyakorlatilag szemben a bejárattal sikerült leparkolni, ahol, ellentétben a hírekkel, kb. 2 ember állt előttünk a sorban. Így gyorsan bejutottunk. Ja és a belépőjegyről: az ára 69 dollár egy felnőttnek, de a SW-nek van egy úgynevezett "Tisztelgés a hősök előtt" c. programja. Ez a katonáknak szól. Mielőtt egy katona menni akar a SW-t megnézni, regisztrálnia kell magát a honlapon és így ingyenes a belépés a katonának is és a családjának is!
A belépésnél egy biztonsági vizsgálaton kell átesni. Ennivalót és vízen kívül bármilyen folyadékot tilos bevinni. Kivéve bébiétel.
A kapuknál mindenféle térképet és program tervezetek kaptunk Mármint úgy program tervezet, hogy ahogy ők javasolják, hogy milyen sorrendben nézd meg a programokat. Mi a delfin etetéssel kezdtünk. Lehet csak nézni is a delfinek reggeliztetését, de 6 dollár/fő-ért részt is vehettünk benne. Naná, hogy részt vettünk! A gondozó nő elmondta, hogy minden egyes halacska után meg kell simogatni a delfint. Először apa etetett, majd mi következtünk.
Én mindig azt hittem, hogy a delfineknek csúszós a bőrük, de nem! Olyan érdekes tapadós! Sárika már a sorban elaludt az ölemben, és akkor kelt fel, amikor lehajoltam a delfinhez, hogy megsimogassam. Így ébredésekor egy hatalmas hal nézett vele szembe. Gondolhatjátok, hogy mi volt a reakció! :) Igen! Bömbi! Na, onnantól kezdve Sárika nem akart a delfinek közelében lenni! Pedig amikor csipogtak azon a delfinhangon, akkor azt mondták, hogy nagyon szeretik Sárikát!!! :)
Ezután a Shamu (kardszárnyú delfin) showt néztük ki magunknak, de addig még volt egy kis időnk és útközben megálltunk egy tengeri csillag simogatónál.
A tengeri csillagot puha, szivacsos, hajlékony valaminek hittem, de merev és kemény! Ennyi új tapasztalat egy nap alatt! :)
A simi-simi után már mehettünk is av hamu showra. Az előadás egy nagy, üvegfalú medencében volt, mögötte egy színpad szerűség (egy szintben a vízzel) és a mögött egy hatalmas kivetítő. A nézőtér a medencével szemben, félkörívben helyezkedett el. Amúgy a többi show helyszíne is ugyanilyen elrendezésű volt. Elég jó helyre sikerült ülnünk. Majdnem minden irányból a nézőtér közepén voltunk. Bár a pont közép szekció már tele volt, így attól egy kicsit balra találtunk helyet, hála égnek (ez majd később kiderül, hogy miért!) A show előtt mindenféle rövidfilmet vetítettek a tengerekről, a delfinek befogásáról, megmentéséről, tanításáról. A SW szponzorairól és nagy meglepetésünkre az Armyról is volt egy kis rövidfilm, amiben azt demonstrálták, hogy a katonáknak köszönhető, hogy mi most biztonságban ülhetünk ezen a shown és köszönjük, hogy védenek minket! Barnabás mondta, is, hogy na, ilyet otthon sose látunk!
Aztán elkezdődött a show. A kivetítőn nagy felíratok, leginkább az,hogy WET, WET, WET!!! Azaz VIZES!!! Ezzel utalva arra, hogy jó esélyeik vannak az első sorokban ülőknek, hogy csurom vizesek legyenek. na egyből átrendeződött a nézőközönség! Anyukák feljebb, a gyerekek lejjebb ültek. :) Aztán felment a színpadra egy hölgy, gondolom a főidomár, vagy mi, és szeretettel köszöntött mindenkit, nagy taps, üdv rivalgás, integetés, majd elkezdett beszélni arról, hogy a SW a Tisztelgés a Hősök előtt programban szerepel, ezért megkér minden aktív, vagy nyugdíjas, vagy volt, vagy esetleg külföldről itt lévő szövetséges katonát, hogy álljon fel. Egy jó páran felálltunk. majd megkérte a közönséget, hogy hölgyeim és uraim, tapsoljuk meg a hősöket, akik azért dolgoznak, hogy mi biztonságban lehessünk. És a környékünkön ülők mindenki csak nézett ránk elismerően és mosolyogva tapsoltak. Hát el sem tudom mondani, hogy mit éreztünk! Pár percig meg sem tudtam szólalni. De Barnabás sem! Ilyet még soha az életben nem kaptunk, de attól tartok, hogy nem is fogunk! Úgyhogy ezt az emléket nagyon jól elraktározom! Néha tényleg olyan érzésem van, mintha valami álom világba csöppentem volna!
Na de aztán tényleg elkezdődött a show! Jöttek azok a hatalmas delfinek és ugráltak, pörögtek, hullámozva úsztak, így kicsapva a vizet a medencéből. És tényleg csurom vizes volt mindenki az első sorokban! És még direkt rátettek 1-2 lapáttal a delfinek! A farkukkal csapkodták a vizet a nézőtér felé! Nagyon sokat nevettünk rajtuk! Volt hogy a legnagyobb delfin beúszott középre és egy kanalat formált a farkábólés azzal csapta vizet a közép szekcióban ülő közönségre. A víz egészen felment majdnem az utolsó sorig! Na ezért írtam azt az elején, hogy hála égnek, hogy nem oda ültünk! Szerintem Sárika sokkot kapott volna! Így sem nagyon tetszettek neki a nagy halacskák, hátha még lefröcskölik a kis mimóza testét! :)
Ja és volt egy kis delfin is és ő is olyan ügyesen szerepelt! Integetett az uszonyával, meg ugrált, pörgött ő is. És a képek:
Ezután a sima delfin showra mentünk, de előtte is volt időnk, így benéztünk a tengervizes akvárium házba. Sárikának nagyon tetszettek a szép, színes halacskák! Szerintem órákig el tudta volna nézegetni őket! De sietnünk kellett a másik showra. Na itt már sokkal többen voltak. Ez a show is nagyon szuper volt! Egy kicsit olyan volt, mint egy mese. Maga a díszlet, a zene. Itt már artisták is be voltak vonva és egy történetet szőttek a delfinek ügyeskedései köré. Sőt, még hollók, papagájok és palckorrú delfinek is szerepeltek! ja és itt is volt fröcskölés! :)
Ezután a vízi cirkuszt tűztük ki célul, de addig ismét volt időnk és az édesvízi akvárium házat látogattuk meg. Pont szerencsénk volt, mert akkor volt a piranják etetése. Jó nagy tömeg gyűlt össze megnézni, hogy szedik ízekre a belógatott halakat a piranják. Sárikát itt is lekötötték a halacskák! lehet majd otthon beszerzünk egy akváriumot! Én mindig is szerettem volna egyet! :)
Piranja etetés után Sárika etetés volt és peluscsere. Hála égnek bőséges volt a választék a nursing room-ok (szoptató szoba), a pelenkázó helyiségek és a sima WC-kben, amiben volt szopis szoba és több pelenkázó is! Nagy meglepetésemre, így is előfordult olyan, hogy a szopis helyiségnél sorba kellett állnunk! Végre látok olyat, hogy az amerikai anyukák szoptatnak!!!
A vízi cirkusz is nagyon szép, látványos volt. itt csak artisták szerepeltek, állatok nem. sajna itt elfelejtettünk képeket csinálni! Na, majd legközelebb!
A cirkusz után elmentünk megebédelni. Egész jó kajáldát sikerült kifognunk. Már igen régóta úton voltunk és javarészt gyors kaján éltünk, így igazi felüdülés volt a rántott csirkemell salátával, sültkrumplival és desszertnek dinnyét ettünk.
Ebéd után apa mindenáron el akart menni a fóka showra is, én meg nyavalyogtam, hogy engem nem érdekel annyira. Aztán mégis csak beadtam a derekamat, de előtte még megnéztük a cápa házat ami olyasmi mint nálunk a Tropikárium csak sokkal nagyobb. Mire odaértünk a fóka showra már rengetegen voltak a SW-ben. ebéd közben nem messze voltunk a delfin show helyszínétől és végig csak azt hallottuk, hogy a hangosbemondóban bemondták, hogy a nézőtér megtelt, akik kint maradtak jöjjenek vissza egy másik eldőadásra. Szerencsénk volt, hogy mi korán érkeztünk! Na de a fóka shown már nekünk is csak a legfelső szekcióban jutott hely és sajna pont a közép átjáró mögött, így gyakorlatilag végig az orrunk előtt mászkáltak az emberek és néha alig láttunk valamit. Pedig fantasztikus volt! Tele volt poénokkal! Annyit nevettünk, hogy az nem igaz! Még szerencse, hogy apa rábeszélt erre is! :) Közben Sárika elaludt az ölemben, de a show végére felkelt.
Néhány kép még a SW-ből:
Még rengeteg dolgot meg lehetett volna nézni, ki lehetett volna próbálni, mert ez vízi vidámparkként is funkcionált, de már így is 3 óra volt mire végeztünk és igyekeztünk vissza a kikötőbe, hogy végre feljussunk a USS MIDWAY (UM)-re. A kocsit ugyanúgy, a tegnapi helyen parkoltuk le. Még volt egy óránk, mert 4 óra után pár perccel értünk oda a hajóhoz. erre közölték velünk, hogy a pénztár 4-kor bezár, így a hajó már nem látogatható! Na erre Barnabás nagyon mérges lett! Oda is ment az egyik ott dolgozóhoz és elmesélte neki, hogy mi Kansasból jöttünk, a Miramar bázison lakunk, holnap megyünk el. Tegnap voltunk itt de a rendezvény miatt nem tudtuk megnézni a hajót. Akkor azt mondták, hogy ma 5-ig érjünk vissza! Most 4:10 van. Visszaértünk. Akkor miért nem mondták azt tegnap, hogy 4-ig érjünk vissza? Na, ez az előadás olyan hatásos volt, hogy a fickó elkezdett rádión beszélni egy másik, a fedélzeten lévő fickóval és beengedtek minket!
Mondjuk mondták, hogy ha mindent meg szeretnénk nézni, akkor 3 órára lenne szükségünk, így gyorsan kezdtük nézni a hajót. A belsejében és a fedélzetén szinte az összes féle repülőből volt kiállítva egy-egy darab, amit valaha szállított ez a hajó.
A dolgozó és szállás helyiségek is látogathatóak voltak. Magyar mércével még most is nagyon komfortos szállás helyiségek voltak rajta! Pedig ez a hajó már évek óta nem üzemel.
A kilátás is nagyon szép volt a hajóról. És nagyon jó érzés volt egy igazi repülőgéphordozó hajó fedélzetén lenni! Nem hiszem, hogy lesz még szerencsém ilyenhez!
Miután megnéztük a hajót visszamentünk a bázisra, hogy megvacsorázzunk az ottani kajáldában, de már zárva találtuk. Ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a Commissari-be, ami még nyitva volt és ott vettünk vacsorát, illetve a másnapi hosszú útra szendvicsnek valót. Sushit vetünk vacsorára. Ezt nálunk is lehet kapni. Itt a boltban van egy pult, ahol egy japán fickó frissen gyártja a sushikat. Lehet, hogy ez minden Commissari-ben van? Vacsora után megkerestük a beach-et, azaz a strandot. Azon a részen a part majdnem végig sziklás, csak egy kis részen volt homokos, strandolásra alkalmas hely. fent gyönyörű szép, füves park volt és egy lépcsőn lehetett lemenni a beach-re.
Már hűvös volt a fürdéshez, mert elég későn értünk oda, ezért csak a "láblógatás" maradt. Jó nagy hullámok voltak és a víz jég hideg volt! Igazából Sárika lábát is bele szerettük volna lógatni, de szegénykém annyira nagyon félt a hullámoktól, hogy tiszta kétségbeesve kapaszkodott belém,amikor jött egy-egy nagyobb hullám. Ezek is max térdig értek nekem, így ő tényleg nem lett vizes, de ez őt nem zavarta! Annyira sírt, hogy nem sokáig tudtam élvezni a Csendes Óceánt.
Pár perc után gyorsan megtöröltem a lábam és visszamentünk Sárikával a parkba. Ott megvacsoráztattam Sárikát. Apa még egy kicsit lent maradt, de nemsokára ő is követett minket, mert az óceán felől nagyon csúnya felhők jöttek. Gyorsan össze is szedtük a cókmókunkat és mentünk is vissza a bázisra. A csúnya vihar hála égnek nem ért ide!
Másnap reggeli után újra hosszú út elé néztünk! A végső állomás: Las Vegas. Újra át kellett szeljük a Mojave sivatagot, bár most egy másik útvonalon, de a táj megint csak holdbéli volt. Aztán egyszer csak a sivatagból neonreklámok nőttek ki. Ha nem lett volna nálunk GPS vagy térkép, akkor is tudtuk volna, hogy hamarosan megérkezünk Vegasba!
És ismét megérkeztünk! Úgy döntöttünk, hogy mielőtt bemennénk a belvárosba, ismét elmegyünk a Mexikói étterembe. Ismét nem csalódtunk! Utána még elmentünk egy boltba, hogy megvegyük a hazafelé útra valókat, mivel másnap vissza kellett vinnünk a kocsit a kölcsönzőbe.
A maradék 2 estére még induláskor nem volt szobánk foglalva, mert úgy voltunk vele, hogy majd meglátjuk, hogy milyen az első szállodánk, ha bejön maradunk, ha nem keresünk majd egy másikat. De nem volt vele semmi gond, így még a 2, este neki estem a netnek és rákerestem az akciós ajánlatokra és nevetséges áron, napi 28 dollárért sikerült szobát foglaltatnunk újra a Cirkus Cirkusban, újra a Skyrise Tower-ben. Igaz a 3. emeleten volt itt a szobánk, ahonnan a kilátás nem olyan, mint a 21-ről, plusz ez elég átjáró folyosó, mivel erről a szintről nyílnak a szabadtéri medencék és még ráadásul a lifttel szemben volt a szobánk, de igazából abszolut nem voltak zavaróak a beszűrődő hangok! ja és itt sem volt kád csak egy hatalmas zuhanyzó. De már edzettek vagyunk e téren is, így már ez sem volt akadály! 2 estére, ennyi pénzért megfelelt!
Elfoglaltuk a szobát és újra nekiindultunk a vegasi éjszakának. Most már célirányosan mentünk. Először is megváltottuk a 24 órás buszjegyet, majd elmentünk az Excaliburhoz, hogy megnézzük, hogy milyen sötétedéskor:
Majd visszasétáltunk a Treasure Islandig, ahol esténként nyilvános show látható. Kezdés előtt pár perccel értünk oda, így már rengetegen voltak. sajna elég rossz helyet sikerült kifognunk, de azért a lényeget láttuk. De annyira nem volt nagy durranás, hogy még egyszer vissza akarjak menni megnézni. Utána átnéztünk a túloldalra. A Venetian teraszáról pont elcsíptük a Mirage vulkánkitörését. De innen még annyi sem látszódott belőle, mint az előző alkalommal. meg a zene sem hallatszott, így nem jött át az a feeling, amit ott érezhet az ember, ha közelről látja. Visszafelé menet Sárika bealudt. Még bementünk a legújabb hotelbe is a Wynn-be.
Az előcsarnok rész még annyira nem is volt nagy durranás, leszámítva, hogy szinte mindenhol csak világmárkák üzletei voltak. Chanel, Coach, stb. De amint beértünk a központi részre, na ott már mondtuk, hogy na igen! Ez tényleg ott van!
Kicsit nézelődtünk, fájdítottuk a szívünket, hogy jaj, miért nem vagyunk mi milliomosok, akkor szívfájdalom nélkül kifizethetnénk a 800 dollár/éj szoba árat. Persze a legolcsóbb szobáért! Volt a hotelben egy étterem River Side. Csak kívülről és sötétített üvegen át láttuk de valami fantasztikus lehet! Bent vagy valami tó vagy valami folyó szerűség lehet. Tudom a neve alapján folyó, de kívülről inkább tónak nézett ki. És nem volt picike! És egész sötét volt és csak kékes, zöldes fények világítottak és olyan avataros feelingje volt az egésznek! Na ha legközelebb Vegasban járunk tutira foglaltatok asztalt itt! :)
Aztán visszamentünk a hotelbe.
Másnap reggel apa visszavitte a kocsit. addig mi a hotelben maradtunk. Én a szobában reggeliztem utána lementünk a kávézóba, mert csak itt volt etetőszék. Ittam egy kávét, közben megreggeliztettem Sárikát. Mondtam is a pincér nőcinek, hogy igazából csak a kislányt szeretném megreggeliztetni, de ha már itt vagyok, akkor iszok egy kávét. Sárikának pont nagyon jó kedve volt, így mindenkire bájolgott, integetett. a vége az lett, hogy nem kellett fizetnem a kávéért! Ha ezt tudom, tegnap bevetettem volna a River Frontban! :) Szétnéztünk a hotel üzletsorán, majd visszamentünk a szobába. nemsokára megjött Barnabás is és újra nekivágtunk a városnak, hogy felderítsük az út túloldalát is.
Láttunk Coca-Cola és M and M's boltot.
Húúú, iszonyatosan meleg volt aznap. Már pár napja igen fájlaltam a torkomat, gondoltam a száraz levegő miatt. Ott Vegasban meg még rosszabb volt. Igazából már nem túl sok kedvünk volt a közel 40 fokban a városnézéshez, ezért úgy döntött az erdei tanács, hogy visszamegyünk a hotelbe és megnézzük a medencéket! Nagyon jó döntés volt! Jól esett lehűteni magunkat. Bár Sárika nem annyira értékelte eme remek ötletünket. Babaúszás ide vagy oda rettenetesen félt a vízben! Én még baba úszógumit is vittem neki, de csak az ölemben nem volt bömbi, de ott is kétségbeesett ujjszopi volt és néha, néha felnyavékolt, jelezvén "Anyu ez nekem nem gyere be! Vigyél már ki innen!"
Ki is vittem, hogy megszárítkozunk a napon. Mondanom sem kell a szárazföldön újra kinyílt a csipogója és az úszómestertől kezdve mindenkit az ujja köré csavart.
Miután megszáradtunk, visszamentünk a szobába. Lezuhanyoztunk és összepakoltunk a holnapi haza útra. csak úgy sikerült jegyet vennünk, hogy reggel 8-kor indult a gép, így elég korán kellett kelnünk. Még előző nap megrendeltük a shelter járatot a reptérre, ami fele annyiba került, mint a taxi.
A gépünk időben indult, időben érkezett. Salt Lake Cityben szálltunk át. Felülről is és a reptéren lévő képek alapján nagyon szép város lehet. Hatalmas havas hegycsúcsos hegy rendszer által körbevett medence, tele rengeteg tóval.
Itt kb. egy órát kelett várnunk, és a Kansas-i gépünk is időben indult, érkezett. A csomagjaink is megérkeztek. Szabolcs is jöt értünk a reptérre. Kansas-be is beköszöntött a nyár. Erről már hallottam, de még eddig hála égnek nem tapasztaltuk. na de most igen! vakító napsütés, rekkenő hőség és iszonyatos páratartalom! Szerintetek Szabolcsék kocsijában mikor romlott el a légkondi? Naná! Sárika nagyon szenvedett hazafelé úton, de hála égnek ez csak egy kb. 30 perces út volt.
Szóval ez volt a mi nyaralásunk az 1 éves nyaralás alatt!!! :)
Ui.1.: Sokat töprengtem rajta, hogy vigyünk-e az útra babkocsit vagy sem. Barnabás teljesen elutasítota az ötletet. Én pedig rizikósnak véltem, mert hol el van benne, hol meg nem. Így ötlet kilőve. Hála égenk!!! Ha bárki is erre az útra készül pici gyerekkel, eszébe ne jusson babakocsizni! Lehetetlen! Las Vegasban nagyon sok helyen lépcsők, mozgólépcsők vannak. Ott cipelni kéne a babakocsit. Grand Canyon teljesen nincs akadálymentesítve. A kilátópontokhoz rengeteg lépcső vezet. Babakocsival járhatatlan. Sea Worldben lehet ugyan a bejáratnál babakocsit bérelni, de a show-kra tilos babakocsit bevinni. Minden show helyszín előtt van kijelölt hely a babakocsiknak. (Őrizetlen! Itt nem gond! Nem lopják el!) Tengeralattjárók, hajók járhatatlanok lettek volna babkocsival!
Szóval köszönjük a tatai babahordozó klubnak, hogy megismerhettem a babahordozókat! És köszönet Katának a Magyarindáért! :)
Ui.2.: előző nap vegasban azért nem volt kedvem semmihez és azért fájt a torkom, mert begyulladt a mandulám! :(
Hulla fáradtan végigaludtuk az éjszakát, majd másnap először is elindultunk megreggelizni. A hotelben az üzletsoron pont reggeli kuponokat osztogattak a hotel egyik éttermébe. gyorsan kértünk 2-t és megkerestük a Rock'n Rita's éttermet. Egész jó tojásrántottás, piritósos, kanna kávés reggeli volt. De a kupon ár csak nagy átverés! Ha iszol is mellé valamit, márpedig mi ittunk juicet is és kávét is, így mindjárt megugrik a költség. Azt hiszem 7 dolláros kuponunk volt, de 30 dollárt fizettünk a végén. Így megbeszéltük, hogy ezután vagy mekiben vagy általunk készített szendvicseket fogunk reggelizni és kávét meg veszünk valahol. Minden esetre nagyon jól laktunk, mert csak délután 4-5 óra felé éheztünk meg. Persze Sárikát rendesen etettem a megszokott időkben. Szopi általában a mosdókban. Itt mindenhol van mozgássérült WC, ami jó tágas, így mindig ott szoktam szopiztatni. Ebédeléshez meg bementünk egy mekibe és apa evett egy sajtburgert én meg egy ittam egy shake-et és közben megetettem Sárikát. Zárójelben megjegyzem, hogy itt történt először olyan, a kintlétünk alatt, hogy a WC-ben amibe bementem, nem volt WC papír! Fél év alatt ez nem rossz arány! de pont bent volt a takarító a mosdóban, így egyből szóltam is neki és nem győzött elnézést kérni tőlem!
Aznap végigmentünk a Bldv. jobb oldalán és majdnem az összes hotelba bementünk. Vegasról azt kell tudni, hogy itt maguk a szállodák a látványosságok. Mindegyik más stílusban épült. Mindegyik alsó szintje casino, az első emeleten vannak az üzletek, éttermek. A legtöbb szálloda össze van kötve egymással, így sok helyen ki sem kell menni az utcára. Ez Vegasban nem hátrány, mivel a sivatag közepén van a város. Mi nagyon kifogtuk, mert pont kellemes volt az idő. Se túl meleg, se túl hideg. Minden esetre jó alaposan bekentük magunkat naptejjel és felszerelkeztünk kalappal, sapkával, napszemcsivel. Sárika kapott szülinapjára egy nagyon édes katicás kalapot, ami nagyon jó szolgálatot tett egész nyaralás alatt.
Mivel nem vittünk babakocsit, végig hordoztuk és a baseball sapijának kemény merevítős a sirtje és ha elaludt, akkor össze, vissza csúszkált a fején. Ez a kalapocska egyrészt mindenhol védte a naptól, másrészt, puha a karimája és még rá is lehet tépőzárazni a fejére, így nem volt gond, ha elaludt.
 |
| Sárika durci |
 |
| A TI egyik hajója |
 |
| A TI másik hajója |
 |
| Caesar palace |
 | ||
| Caesar palace előcsarnoka (csiga mozgólépcső) |
 | ||
| Caesar palace üzletsora |
 |
| Mirage |
 | |
| Mirage, erről a szikláról indul a vulkánkitörés (lásd később) |
 |
| Paris |
 |
| A Venetian Hotel belülről |
 |
| New York, New York |
 |
| A NY NY hullámvasútja |
 |
| Ny Ny és az Excalibur |
 |
| Az excalibur bejárata melletti kis bosziház. Előtérben a zöld inges boszi. |
 |
| Boszi ház |
 |
| a Hotel Luxor piramisa |
 |
| Hotel Luxor Szfinx-je |
 |
| Mandalay Bay |
Vacsi után még kinéztük magunknak a sötétedés után kezdődő programokat. Az egyik a Bellaggio Hotel előtti hatalmas tónál volt. Zenés, fényjátékos szökőkút "előadás" (vagy minek nevezzem) volt. Gyönyörű volt! Nagyon jól össze volt komponálva a zene- a fény- és a vízi játék!
Ennek épp, hogy vége volt, már rohantunk is, hogy odaérjünk a Mirage elé, mert ott meg mindne éjjel, 2 időpontban van vulkán show. Nem akartam a 10 órásit megvárni, mert másnap korán kelést terveztünk és Sárika meg már rég durmolt az ölemben. Még nem kezdődött el, amikor odaértünk, de már nagyon sokan voltak így nem valami jó helyről láttuk, de a lényeget láttuk. A vízeséses szikla tetejéről vízsgarakat lövelltek fel és mindenz narancsos-vöröses fényekkel voltmegvilágítva. bár még nem láttam vulkán kitörést, de ez nagyon jól nézett ki a sötét éjszakában. Közben ilyen ősi dobos, vad ritmusos zenei aláfestés volt és mindig gyorsult az ütem a kilövellések előtt. Nekem nagyon tetszett, de Barnabás pont panaszkodott, hogy ettől kicsit többet várt. Ekkor valami extrán elkezdett gyorsulni az ütem és pont amikor Barnabás befejzte a mondatát, hatalmas robajjal, hatalmas lángcsóvák csaptak az égbe. Mondta is Barnabás, hogy na, valami ilyesmire számítottam! :) Közben persze Sárika is felébredt a nagy robajra és jól meg ijedt tőle! Szegénykém úgy kapaszkodott belém minden egyes tűz kitörésnél! Aznap éjjel nagyon rosszul is aludt. kb. 20 percenként felsírt álmában és ilyenkor mindig rámmászott és szorosan ölelt kezével, lábával. Ha vissza tettem magam mellé, akkor úgy kellett elaltatni, hogy szorosan átölelem. Sokkot kapott szegénykém!
Másnap reggel saját készítésű szendvicseket reggeliztünk és az egyik kávézóban vettünk magunknak kávét. Így kicsit olcsóbban megúsztuk! aztán kijelentkeztünk és indultunk is a Grand Canyon (GC) felé!
Vegastól nem messze, a GC felé vezető úton van a Hoover Dam (Hoover gát), ami a Colorado folyót szabályozza. Megálltunk megnézni. Hatalmas, gigászi építmény. Az érdekessége az, hogy a gát közepén található az államhatár, mivel a folyó választja el Nevadát és Arizonát egymástól.
A gát megnézése után nekivágtunk az 5 órás útnak, immár Arizónában.
Hát maga az út nem volt valami lenyűgöző. Ameddig a szem ellát csak a pusztaság és mindenhol a mexicói cowboy filmekből ismert gömb alakú bokrok, amiket a szél fúj.
A hosszú út alatt végre láttunk ilyen táblákat is:
és amikor már egész közel jártunk, ilyet is: :)
Egész jól haladtunk. nem is tűnt olyan hosszúnak az út. Amint elértük Willimas települést, ott tettünk egy kis kitérőt és rámentünk a régi 66-os útra. a legendás Route 66-re.
Aztán mentünk is tovább, hogy minél előbb elfoglalhassuk a szállást és meg tudjuk nézni a naplementét a kanyonnál.
Szerettünk volna a nemzeti park területén szállást foglalni, hogy ne kelljen sokat autóznunk, de sajna nem sikerült, pedig rengeteg szállás van, de ezeket már hónapokkal előtte le kell foglalni! Így sem volt gáz, mert magától a kanyontól mintegy 10-15 percre lévő településen, Tusayanban sikerült szobát foglalnunk. Az az igazság, hogy ez úgy lett meghirdetve, hogy a nemzeti park területén belül van, de nem ott volt, de tényleg nem volt baj, mert nagyon közel volt. Viszont jó drága volt! De a GC környékén mindenhol nagyon drága a szállás. Messzebb már nem akartunk menni, mert így sem volt sok időnk a kanyonra és nem akartunk reggel 1 órát autózni. Egy Holiday Inn-ben szálltunk meg. Drága volt, de a környéken mindenhol ilyen árak voltak. a szoba kicsi és tiszta volt, a fürdő még kisebb! :)
 |
| nem ér nézni apa arckifejezését! :) |
Miután leparkoltunk, először a buszjáratokat érdeklődtük meg, hogy melyik hova visz? Milyen gyakran közlekedik? A kanyon 2 úton járható, fent és lent. A lenti csak gyalogosan, ezért erre nem vállalkoztunk, mert állítólag több, mint egy napos az út. Bár olvastam utazós blogokban, hogy van aki teljesítette egy napon belül is, de mindegy, mert nekünk sem időnk nem volt ennyi, meg ugye Sárikával vagyunk! Pelus csere, miegymás. Pedig az alsó út az valami fantasztikusan gyönyörű... na nem baj,majd ha Sárikáék nagyok lesznek, majd visszajövünk egyet túrázni!!! :) Ja meg Vegasban is tök jó lehet egy show-t megnézni, de oda sem lehet gyerekkel menni, úgyhogy minden féle képpen vissza kell még menjünk! :)
Szóval nekünk maradt a felső út, amit másnapra terveztünk, hogy bejárjuk. A busz után a Visitor centerbe mentünk térképeket meg mindenféle anyagokat kérni a kanyonról. Ott megnéztünk egy kb. 20 perces rövidfilmet a kanyonról. fantasztikus volt, mert Imax mozi volt! Utána elsétáltunk megnézni az első két pontot, mivel a naplementét minden féle képpen meg akartuk várni. Az a furcsa az egészben, hogy amikor ott vagy és közeledsz a kanyonhoz, semmit nem látsz az egészből. majd amikor nagyon, nagyon közel érsz hozzá, csak akkor tárul eléd a gyönyörű látvány:
Pár másodpercig meg sem tudtunk szólalni, csak néztük a gyönyörű kanyont. Na itt tényleg kicsinek érzi magát az ember!
Aztán fotózkodtunk, sétáltunk, majd Barnabás, követve másokat, egy kis csapáson neki iramodott, hogy kimászik egy sziklára. A biztonságosan járható utak ki vannak jelölve. Ez nem volt. Persze apa ügyes és bátor és semmi baj nem lett, de én vagy 3 agyvérzést kihordtam lábon, amíg vissza nem ért!
 |
| Barnabás ide mászott ki |
 |
| Na itt majdnem megállt a szívem, amikor le ült a szikla szélére! |
 |
| Kis családunk |
A Motelünk melletti Wendy'sben vacsoráztunk. Másnap korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni bejárni a kanyont. A szoba árban volt interkontinentális reggeli is. Jól bekajáltunk, hogy tele legyünk energiával. Sárika egész nyűgös volt reggeli közben. Nem nagyon kerülhettem ki a látómezejéből, mert akkor bömbi volt. Eléggé megviselte őt ez az állandó jövés-menés, mindig más helyen éjszakázás.
Reggeli után ki is jelentkeztünk a szállodából és mentünk vissza a kanyonhoz. Egyből buszra pattantunk és indultunk is! Az első megálló Grand Canyon Village-nél volt, ott leszálltunk, majd át kellett szállni egy másik buszra, az vitt a pontokhoz. A kiépített pontok között ingyenes buszjárat közlekedik, ami kb. 8-10 percenként jár. Nagyon korrekt! Így az idősebbek is bátran neki vághatnak, mert tényleg csak fel-le kell szállni a buszról és elsétálni a korláttal körbevett sziklák széléig, majd vissza a buszmegállóba és várni a buszt. Rengeteg gyönyörű képet csináltunk. Mindet nem tudom ide feltölteni, csak néhányat:
 |
| Apa ládát talált!!! |
Aztán a végére értünk a kanyonnak. az utolsó pontnál már nem szálltunk le a buszról, mert már eléggé elfáradtunk és úgy gondoltuk, hogy ott sem lesz más a kilátás, mint az előzőeknél. A végállomás a Hermit pihenőháznál volt, ahol volt egy kis ajándékbolt is. Ott vettünk ezt, azt, majd indultunk vissza.
Ja az utolsó pont utáni buszra szállásunkkor Sárika nagyon elemében volt. Ugye nagy alvás és szopi után voltunk! Már a buszon összebandázott néhány Thaiföldi turistával. Mire a végállomásra értünk, már teljesen az újja köré csavarta őket. Miután leszálltunk a buszról még akkor is csak illegette, billegette nekik magát, meg integetett nagy bőszen. Aztán odajöttek hozzánk ezek a Thaiföldiek és megkérdezték, hogy fényképezkedhetnek-e Sárikával?! Nagyon jót nevettünk! hisz itt vannak a világ egyik csodájánál és ők Sárikával akarnak fényképezkedni! :)
Visszafelé úton a busz bement Grand Canyon Village-be is. Hát most élőben láthattuk, hogy milyenek a benti szállások. Gondolom lélegzet elállító a kilátás némelyikből! Na majd legközelebb! :)
Miután visszaértünk a parkolókhoz gyors pelenkacsere a WC-ben és már indultunk is California irányába!!! Na útközben még megálltunk egyet ebédelni a tegnapi Wendy's-nél, és utána újra 4-5 óra kocsiút. A cél Needle település, ami kb.félúton van GC és San Diego között. Az út, mivel azon mentünk vissza, amelyiken jöttünk, ugyanolyan unalmas volt. Most az út túloldalán lévő bokrokat láthattuk.
A California államot jelző táblát elmulasztottam lefényképezni, mivel Sárika pont akkor kelt fel és valami nyűgje volt éppen. Az államhatáron minden kocsit megállítottak és az után érdeklődtek, hogy nem-e szállítunk narancsot vagy almát. Szem rebbenés nélkül letagadtuk a 2 szem almánkant, így simán bemehettünk Californiába. Innentől alma csempészek vagyunk!
Az embernek Californi hallatán a pálmafás, óceánpartos, Cadillac-es élet jut az eszébe. Hát van neki másik arca is! Már késő délután volt mire megérkeztünk Needle településre. Első ránézésre egy kis porfészek. na jó, nem kicsi, nagy. Lépten, nyomon lepukkant motelek. Már előre féltem, hogy melyik lesz vajon a miénk. De hála égnek egy kinézetre elég kulturált motelt sikerült lefoglalnunk.
A szomszéd motel már nem volt ilyen barátságos. A hátsó ablakok némelyikét üveg helyett kartonpapírral borították! Még jó, hogy nem ott foglaltunk szobát! :)
 |
| szomszéd motel |
Leparkoltunk, kiszálltunk kocsiból. Kint vagy 40 fok. a recepción légkondi semmi. Pont egy kettyósnak kinéző hölgy volt előttünk. Amikor végzett, mutogatva, mint a rapperek, indult ki az utcára. Szerintünk tényleg kettyós volt. Megkaptuk a szobakulcsot. a szoba az emeleten volt. Rákérdeztem, hogy a szobában van-e légkondi? Van!!! Aztán kezdtünk felhurcolkodni a kocsiból. Lent a földszinten épp grill partit tartottak a, szerintünk ebben a motelban lakó, vagy munkanélküliek vagy nagyon keveset kereső, tönkrement emberek. A kettyós nő is közéjük tartozott. kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz majd itt éjszaka, de hála égnek semmi gond nem volt. Amúgy maga a szoba egy éjszakára tökéletes volt. A vizesblokk szépen fel volt újítva. Még hűtő is volt. Ezen felbuzdulva megérdeklődtük a recepción, hogy hol van a közelben bolt és el is mentünk, hogy vacsorát és szendvicsnek valót vegyünk a holnapi útra.
Jó messze kint a város szélén volt a bolt. A helyiek egyből kiszúrták, hogy idegenek vagyunk. Mindenki érdeklődött, hogy honnan jöttünk. A boltban kapott Sárika sütit a pékség részlegen. A pénztáros is elmesélte, hogy a férje nemrég volt a GC-nál és sajnálkozott, hogy milyen hosszú utunk volt!
A motelben még javában folyt a grill parti. Sőt már sokkal többen voltak, mint amikor eljöttünk. Megvacsoráztunk, megfürödtünk és alvás.
Másnap korán reggel indulás San Diego felé. Eleinte ez az út is siralmasan unalmas volt. Mintha a Holdon lennénk. A térképről megtudtam, hogy a Mojave sivatagot szeljük éppen ketté, ezért ez a nagy "buja növényzet" mindenhol! Itt is letértünk egy kicsit a 66-os útra, mert apa mindenáron szeretett volna egy kicsit autókázni rajta.
 |
| a 66-os úton |
De sehol egy tábla, semmi nem jelezte, hogy hé Ember! te most a Route 66-en vezetsz! Miután kihevertük a csalódottságunkat, visszamentünk az autópályára.
Aztán ahogy közeledtünk a nyugati parthoz, már teljesen megváltozott a tájkép. Havas hegycsúcsok, a közelben pálmák, kaktuszok.
A terveinkben szerepelt az is, hogy ha marad időnk, akkor bemegyünk Los Angelesbe is, mivel ott mentünk el mellette. Sem odafelé, sem visszafelé nem volt elég időnk. Max úgy, hogy egy 30 percet nézelődünk csak pl. a Beverly Hills-en. Na azért nem teszünk egy 2 órás kerülőt! Los Angeles lefújva. Jó lett volna megnézni Hollywoodot, meg a Beverly Hills-et meg a beach-eket. Ja de hát mi még majd jövünk vissza! Na majd akkor! :)
San Diego a nyugati parton, egészen lent, a Mexicói határ mellett van. Már az odafelé vezető úton is nem győztük tátani a szánkat, hogy milyen szép helyeket látunk. Pedig autópályán mentünk. Itt egy katonai bázison, a Miramar bázison szálltunk meg. Minden bázison vannak hotelek. Ezek egyrészt a bázison élő katonák látogatóinak van fenntartva. de amúgy az amerikai katonák bármelyik bázison megszállhatnak. ezek a hotelek általában olcsóbbak, mint a civil hotelek. Mondjuk én találtam San Diegoban olcsóbb hotelt is a neten, de nem hiszem, hogy megütötte volna azt a minőséget, mint ez a hotel! Egyszerűen tökéletes volt minden!
 |
| A hotel |
 |
| erről a folyosóról nyílt a szobánk |
 |
| szoba |
 |
| szoba |
 |
| kilátás a szobából |
 |
| kilátás |
 |
| kilátás |
Miután megkajáltunk, megettem Sárikát is, pelus csere is megvolt, elindultunk felderíteni a várost. A kikötőhöz mentünk először, mert a recepción kifaggattuk a hölgyet, hogy mit érdemes megnézni és ő javasolta, hogy van a kikötőben egy múzeumként funkcionáló repülőgép hordozó anyahajó. Apa egyből rákattant! Már a belvárosba vezető út is gyönyörű volt! A kikötő mellett találtunk is egy fizetős parkolót. A kocsiból nem látszódott az ami, miután kiszálltunk a kocsiból!
Nem tudom, de valahogy annyival magával ragadott ez a város! "Felhőkarcolók", meg nagy nyüzsgés, mégis olyan egzotikus a sok pálmafa meg hőség miatt! Nagyon tetszett!
Apáról nagyon átragadt rám a lelkesedés, hogy húúú, most végre felmehetek egy igazi repülőgép hordozó anyahajóra!!! Nem volt nehéz megtalálni a toronymagasan kiemelkedő katonai hajót a kikötőben.
Tetszett, hogy mindenhol fehér ruhás matróz fiúk és lányok rohangálnak és annyi szép, elegáns ruhás ember volt mindenfelé! Siettünk a bejárathoz, mert már elég késő volt, 5 óra körül lehetett. De megnyugodva láttuk, hogy még vannak a pénztárnál is és nagy a mozgás a fedélzeten is. Bár a pénztárat zárva találtuk, de nem adtuk fel a lelkesedést! apa csak nyugodtan elővette az ID kártyáját és közölte, hogy ő Active Military (erről most a Dumb és Dumber jutott eszembe, amikor Jim Carrey rohan a reptérre és csípőből igazolja magát: semmi pánik! Limuzin sofőr vagyok! :) na de nekünk hatásos volt, mert egyből felengedtek minket, mások meg lent maradtak!!! Na ez a zöld út csak a lépcső tetejéig volt zöld. ott állt egy fickó, aki nagyon kedvesen és sajnálkozva közölte velünk, hogy ma délután a hajó zárva van, ugyanis valamilyen zárt körű rendezvény van. Áhá! Szóval ezért van olyan sok szép ruhás ember itt!! Meg fehér ruhás matrózok! Elmondta az ember, hogy holnap 5-ig nyitva lesz a hajó, úgyhogy meg tudjuk nézni, ha akarjuk. persze, hogy akarjuk! Kicsit csalódottan mentünk le a lépcsőn, közben utat engedve a szép ruhás meghívottaknak. De valami egész nagyszabású rendezvény lehetett, mert később még harci gépek is parádéztak a fedélzeten lévőknek. Azért csináltunk pár képet így, messziről is a hajóról, majd elindultunk szétnézni a kikötőben.
 |
| A kikötőben |
Fel is mentünk rá, és kiderült, hogy nem is egy, hanem 3 hajót lehet megnézni + 2 tengeralattjárót!!! Egy CCCP és egy USA gyártmányút.
 |
| Tájolok |
 |
| Apa a kormányos |
Miután megnéztük a hajókat, tengeralattjárókat elindultunk városnézésre. Már kezdett sötétedni. Pont szombat este volt és olyan szerencsés időpontot fogtunk ki, hogy aznap voltak a városban a középiskolás bankettek. Már a kikötőben rengeteg, szebbnél szebb estélyi ruhás lányokat láttunk. Először esküvőre gyanakodtunk, de miután szétnéztünk a belvárosban, rájöttünk, hogy bankettek vannak. sznte minden nagyobb étterem, hotel előtt tele volt az utca elegáns, csinos fiatalokkal. Volt, hogy a buszról szálltak le tömegesen, volt, hogy taxikkal érkeztek egy-egy hotelhez, étteremhez, de rengetegszer jöttek limuzinnal is!!! Na, a mi időnkben mi volt? MÁV II.o. Meg kúltúr ház, meg boros kóla. (Jaj, Katika, most csukd be a szemed!!! :) a legjobban ez a limuzin tetszett:
Azért sikerült látnunk egy esküvőt is. Sajna mire apa elővette a kamerát, már majdnem elmentek, így csak egy elég bénán sikerült kép készült, de a lényeg látszódik:
Megnéztük a régi gázlámpás negyedet, ahol már gázlámpák ugyan nincsenek, de nagy élet viszont igen! Amúgy tiszta Európa. Mindenhol kiülős, teraszos éttermek, dugig emberekkel. Nagyon jó hangulatú város!
 |
| Az egyik hotel még világosban |
 |
| és sötétben |
 |
| A San Diegoi NBC székház előtt |
Ez volt az első hotel, ahol nem volt fürdőkád, csak egy hatalmas zuhanyzó. Eddig mindig együtt fürödtem Sárikával, hogy ne féljen az idegen fürdőszobákban. Most is így volt, csak most zuhanyoztunk. Na itt már kellett Barnabás segítsége, mert fogni is meg fürdetni is egyszerre nem ment. Ha lenne még egy kezem, akkor OK lenne!
Másnap korán keltünk, mert igyekeztünk a Sea World-be (innentől SW), ami 9-kor nyitott. Mindenki, aki volt már felkészített minket, hogy hosszú órákat kell sorrba állni, ezért korábban ott szerettünk volna lenni. A szoba árában benne volt egy interkontinentális reggeli is. Hála égnek volt joghurt és jó sok gyerek. a kettő között az a pozitív összefüggés, hogy Sárika akkor nagyon kis kezes bárány módjára tud enni, ha valami nagyon leköti a figyelmét. A gyerekek pedig nagyon le tudják kötni! Szinte észre sem veszi, hogy mi is történik, annyira elmerül bennük! Pikk-pakk meg is ette a doboz joghurtot. Hogy ne unatkozzon amíg én is megreggelizek, adtam neki pár szem müzlit, amivel remekül eljátszott.
Reggeli után pattantunk is a kocsiba és irány a SW!!! Már az út is kacifántos volt, ugyanis amerre kellett volna mennünk, az az út le volt zárva valami miatt. Sebaj! Van GPS, majd újratervezi az útvonalunkat. Így is tette! Ahoz képest, hogy vasárnap reggel volt, igen nagy forgalom volt, de hát tudtuk, hogy ez így lesz az SW környékén. Oda is értünk, majd az autós kapunál közölték velünk (illetve mindenkivel), hogy 9:15 előtt nem engednek be senkit, mert futóverseny van és ez a cél! Áhá! Szóval ezért voltak az utak is lezárva! Na, hurrá! még nagyobb sorokra számíthatunk így! Leparkoltunk az út túloldalán lévő kikötőnél, majd 9:13-kor újra indultunk. Ismét visszafordítottak minket, mert most 9:30-ra módosult az időpont. Ismét vissza a kikötőbe, majd 1/4 óra múlva ismét irány a SW!!! Már az út is kacifántos volt, ugyanis amerre kellett volna mennünk, az az út le volt zárva valami miatt. Sebaj! Van GPS, majd újratervezi az útvonalunkat. Így is tette! Ahoz képest, hogy vasárnap reggel volt, igen nagy forgalom volt, de hát tudtuk, hogy ez így lesz az SW környékén. Oda is értünk, majd az autós kapunál közölték velünk (iiletve mindenkivel), hogy 9:15 előtt nem engednek be senkit, mert futóverseny van és ez a cél! Áhá! Szóval ezért voltak az utak is lezárva! Na, hurrá! még nagyobb sorokra számíthatunk így! Leparkoltunk az út túloldalán lévő kikötőnél, majd 9:13-kor újra indultunk. Ismét visszafordítottak minket, mert most 9:30-ra módosult az időpont. Ismét vissza a kikötőbe, majd 1/4 óra múlva ismét indulás. és IGEEEEN!!! Végre bejutottunk a parkolóba!!! Az élet apró örömei! Már nem emlékszem, hogy mennyi volt a parkoló jegy ára, de azt tudom, hogy +5 dollárért kiemelt, közelebbi helyen lehetett parkolni. Rászántuk az 5 dodót. Gyakorlatilag szemben a bejárattal sikerült leparkolni, ahol, ellentétben a hírekkel, kb. 2 ember állt előttünk a sorban. Így gyorsan bejutottunk. Ja és a belépőjegyről: az ára 69 dollár egy felnőttnek, de a SW-nek van egy úgynevezett "Tisztelgés a hősök előtt" c. programja. Ez a katonáknak szól. Mielőtt egy katona menni akar a SW-t megnézni, regisztrálnia kell magát a honlapon és így ingyenes a belépés a katonának is és a családjának is!
A belépésnél egy biztonsági vizsgálaton kell átesni. Ennivalót és vízen kívül bármilyen folyadékot tilos bevinni. Kivéve bébiétel.
A kapuknál mindenféle térképet és program tervezetek kaptunk Mármint úgy program tervezet, hogy ahogy ők javasolják, hogy milyen sorrendben nézd meg a programokat. Mi a delfin etetéssel kezdtünk. Lehet csak nézni is a delfinek reggeliztetését, de 6 dollár/fő-ért részt is vehettünk benne. Naná, hogy részt vettünk! A gondozó nő elmondta, hogy minden egyes halacska után meg kell simogatni a delfint. Először apa etetett, majd mi következtünk.
Én mindig azt hittem, hogy a delfineknek csúszós a bőrük, de nem! Olyan érdekes tapadós! Sárika már a sorban elaludt az ölemben, és akkor kelt fel, amikor lehajoltam a delfinhez, hogy megsimogassam. Így ébredésekor egy hatalmas hal nézett vele szembe. Gondolhatjátok, hogy mi volt a reakció! :) Igen! Bömbi! Na, onnantól kezdve Sárika nem akart a delfinek közelében lenni! Pedig amikor csipogtak azon a delfinhangon, akkor azt mondták, hogy nagyon szeretik Sárikát!!! :)
Ezután a Shamu (kardszárnyú delfin) showt néztük ki magunknak, de addig még volt egy kis időnk és útközben megálltunk egy tengeri csillag simogatónál.
A tengeri csillagot puha, szivacsos, hajlékony valaminek hittem, de merev és kemény! Ennyi új tapasztalat egy nap alatt! :)
A simi-simi után már mehettünk is av hamu showra. Az előadás egy nagy, üvegfalú medencében volt, mögötte egy színpad szerűség (egy szintben a vízzel) és a mögött egy hatalmas kivetítő. A nézőtér a medencével szemben, félkörívben helyezkedett el. Amúgy a többi show helyszíne is ugyanilyen elrendezésű volt. Elég jó helyre sikerült ülnünk. Majdnem minden irányból a nézőtér közepén voltunk. Bár a pont közép szekció már tele volt, így attól egy kicsit balra találtunk helyet, hála égnek (ez majd később kiderül, hogy miért!) A show előtt mindenféle rövidfilmet vetítettek a tengerekről, a delfinek befogásáról, megmentéséről, tanításáról. A SW szponzorairól és nagy meglepetésünkre az Armyról is volt egy kis rövidfilm, amiben azt demonstrálták, hogy a katonáknak köszönhető, hogy mi most biztonságban ülhetünk ezen a shown és köszönjük, hogy védenek minket! Barnabás mondta, is, hogy na, ilyet otthon sose látunk!
Aztán elkezdődött a show. A kivetítőn nagy felíratok, leginkább az,hogy WET, WET, WET!!! Azaz VIZES!!! Ezzel utalva arra, hogy jó esélyeik vannak az első sorokban ülőknek, hogy csurom vizesek legyenek. na egyből átrendeződött a nézőközönség! Anyukák feljebb, a gyerekek lejjebb ültek. :) Aztán felment a színpadra egy hölgy, gondolom a főidomár, vagy mi, és szeretettel köszöntött mindenkit, nagy taps, üdv rivalgás, integetés, majd elkezdett beszélni arról, hogy a SW a Tisztelgés a Hősök előtt programban szerepel, ezért megkér minden aktív, vagy nyugdíjas, vagy volt, vagy esetleg külföldről itt lévő szövetséges katonát, hogy álljon fel. Egy jó páran felálltunk. majd megkérte a közönséget, hogy hölgyeim és uraim, tapsoljuk meg a hősöket, akik azért dolgoznak, hogy mi biztonságban lehessünk. És a környékünkön ülők mindenki csak nézett ránk elismerően és mosolyogva tapsoltak. Hát el sem tudom mondani, hogy mit éreztünk! Pár percig meg sem tudtam szólalni. De Barnabás sem! Ilyet még soha az életben nem kaptunk, de attól tartok, hogy nem is fogunk! Úgyhogy ezt az emléket nagyon jól elraktározom! Néha tényleg olyan érzésem van, mintha valami álom világba csöppentem volna!
Na de aztán tényleg elkezdődött a show! Jöttek azok a hatalmas delfinek és ugráltak, pörögtek, hullámozva úsztak, így kicsapva a vizet a medencéből. És tényleg csurom vizes volt mindenki az első sorokban! És még direkt rátettek 1-2 lapáttal a delfinek! A farkukkal csapkodták a vizet a nézőtér felé! Nagyon sokat nevettünk rajtuk! Volt hogy a legnagyobb delfin beúszott középre és egy kanalat formált a farkábólés azzal csapta vizet a közép szekcióban ülő közönségre. A víz egészen felment majdnem az utolsó sorig! Na ezért írtam azt az elején, hogy hála égnek, hogy nem oda ültünk! Szerintem Sárika sokkot kapott volna! Így sem nagyon tetszettek neki a nagy halacskák, hátha még lefröcskölik a kis mimóza testét! :)
Ja és volt egy kis delfin is és ő is olyan ügyesen szerepelt! Integetett az uszonyával, meg ugrált, pörgött ő is. És a képek:
Ezután a sima delfin showra mentünk, de előtte is volt időnk, így benéztünk a tengervizes akvárium házba. Sárikának nagyon tetszettek a szép, színes halacskák! Szerintem órákig el tudta volna nézegetni őket! De sietnünk kellett a másik showra. Na itt már sokkal többen voltak. Ez a show is nagyon szuper volt! Egy kicsit olyan volt, mint egy mese. Maga a díszlet, a zene. Itt már artisták is be voltak vonva és egy történetet szőttek a delfinek ügyeskedései köré. Sőt, még hollók, papagájok és palckorrú delfinek is szerepeltek! ja és itt is volt fröcskölés! :)
Ezután a vízi cirkuszt tűztük ki célul, de addig ismét volt időnk és az édesvízi akvárium házat látogattuk meg. Pont szerencsénk volt, mert akkor volt a piranják etetése. Jó nagy tömeg gyűlt össze megnézni, hogy szedik ízekre a belógatott halakat a piranják. Sárikát itt is lekötötték a halacskák! lehet majd otthon beszerzünk egy akváriumot! Én mindig is szerettem volna egyet! :)
Piranja etetés után Sárika etetés volt és peluscsere. Hála égnek bőséges volt a választék a nursing room-ok (szoptató szoba), a pelenkázó helyiségek és a sima WC-kben, amiben volt szopis szoba és több pelenkázó is! Nagy meglepetésemre, így is előfordult olyan, hogy a szopis helyiségnél sorba kellett állnunk! Végre látok olyat, hogy az amerikai anyukák szoptatnak!!!
A vízi cirkusz is nagyon szép, látványos volt. itt csak artisták szerepeltek, állatok nem. sajna itt elfelejtettünk képeket csinálni! Na, majd legközelebb!
A cirkusz után elmentünk megebédelni. Egész jó kajáldát sikerült kifognunk. Már igen régóta úton voltunk és javarészt gyors kaján éltünk, így igazi felüdülés volt a rántott csirkemell salátával, sültkrumplival és desszertnek dinnyét ettünk.
Ebéd után apa mindenáron el akart menni a fóka showra is, én meg nyavalyogtam, hogy engem nem érdekel annyira. Aztán mégis csak beadtam a derekamat, de előtte még megnéztük a cápa házat ami olyasmi mint nálunk a Tropikárium csak sokkal nagyobb. Mire odaértünk a fóka showra már rengetegen voltak a SW-ben. ebéd közben nem messze voltunk a delfin show helyszínétől és végig csak azt hallottuk, hogy a hangosbemondóban bemondták, hogy a nézőtér megtelt, akik kint maradtak jöjjenek vissza egy másik eldőadásra. Szerencsénk volt, hogy mi korán érkeztünk! Na de a fóka shown már nekünk is csak a legfelső szekcióban jutott hely és sajna pont a közép átjáró mögött, így gyakorlatilag végig az orrunk előtt mászkáltak az emberek és néha alig láttunk valamit. Pedig fantasztikus volt! Tele volt poénokkal! Annyit nevettünk, hogy az nem igaz! Még szerencse, hogy apa rábeszélt erre is! :) Közben Sárika elaludt az ölemben, de a show végére felkelt.
Néhány kép még a SW-ből:
Még rengeteg dolgot meg lehetett volna nézni, ki lehetett volna próbálni, mert ez vízi vidámparkként is funkcionált, de már így is 3 óra volt mire végeztünk és igyekeztünk vissza a kikötőbe, hogy végre feljussunk a USS MIDWAY (UM)-re. A kocsit ugyanúgy, a tegnapi helyen parkoltuk le. Még volt egy óránk, mert 4 óra után pár perccel értünk oda a hajóhoz. erre közölték velünk, hogy a pénztár 4-kor bezár, így a hajó már nem látogatható! Na erre Barnabás nagyon mérges lett! Oda is ment az egyik ott dolgozóhoz és elmesélte neki, hogy mi Kansasból jöttünk, a Miramar bázison lakunk, holnap megyünk el. Tegnap voltunk itt de a rendezvény miatt nem tudtuk megnézni a hajót. Akkor azt mondták, hogy ma 5-ig érjünk vissza! Most 4:10 van. Visszaértünk. Akkor miért nem mondták azt tegnap, hogy 4-ig érjünk vissza? Na, ez az előadás olyan hatásos volt, hogy a fickó elkezdett rádión beszélni egy másik, a fedélzeten lévő fickóval és beengedtek minket!
Mondjuk mondták, hogy ha mindent meg szeretnénk nézni, akkor 3 órára lenne szükségünk, így gyorsan kezdtük nézni a hajót. A belsejében és a fedélzetén szinte az összes féle repülőből volt kiállítva egy-egy darab, amit valaha szállított ez a hajó.
A dolgozó és szállás helyiségek is látogathatóak voltak. Magyar mércével még most is nagyon komfortos szállás helyiségek voltak rajta! Pedig ez a hajó már évek óta nem üzemel.
 |
| Az ügyvitel :) |
A kilátás is nagyon szép volt a hajóról. És nagyon jó érzés volt egy igazi repülőgéphordozó hajó fedélzetén lenni! Nem hiszem, hogy lesz még szerencsém ilyenhez!
Miután megnéztük a hajót visszamentünk a bázisra, hogy megvacsorázzunk az ottani kajáldában, de már zárva találtuk. Ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a Commissari-be, ami még nyitva volt és ott vettünk vacsorát, illetve a másnapi hosszú útra szendvicsnek valót. Sushit vetünk vacsorára. Ezt nálunk is lehet kapni. Itt a boltban van egy pult, ahol egy japán fickó frissen gyártja a sushikat. Lehet, hogy ez minden Commissari-ben van? Vacsora után megkerestük a beach-et, azaz a strandot. Azon a részen a part majdnem végig sziklás, csak egy kis részen volt homokos, strandolásra alkalmas hely. fent gyönyörű szép, füves park volt és egy lépcsőn lehetett lemenni a beach-re.
Már hűvös volt a fürdéshez, mert elég későn értünk oda, ezért csak a "láblógatás" maradt. Jó nagy hullámok voltak és a víz jég hideg volt! Igazából Sárika lábát is bele szerettük volna lógatni, de szegénykém annyira nagyon félt a hullámoktól, hogy tiszta kétségbeesve kapaszkodott belém,amikor jött egy-egy nagyobb hullám. Ezek is max térdig értek nekem, így ő tényleg nem lett vizes, de ez őt nem zavarta! Annyira sírt, hogy nem sokáig tudtam élvezni a Csendes Óceánt.
Pár perc után gyorsan megtöröltem a lábam és visszamentünk Sárikával a parkba. Ott megvacsoráztattam Sárikát. Apa még egy kicsit lent maradt, de nemsokára ő is követett minket, mert az óceán felől nagyon csúnya felhők jöttek. Gyorsan össze is szedtük a cókmókunkat és mentünk is vissza a bázisra. A csúnya vihar hála égnek nem ért ide!
Másnap reggeli után újra hosszú út elé néztünk! A végső állomás: Las Vegas. Újra át kellett szeljük a Mojave sivatagot, bár most egy másik útvonalon, de a táj megint csak holdbéli volt. Aztán egyszer csak a sivatagból neonreklámok nőttek ki. Ha nem lett volna nálunk GPS vagy térkép, akkor is tudtuk volna, hogy hamarosan megérkezünk Vegasba!
És ismét megérkeztünk! Úgy döntöttünk, hogy mielőtt bemennénk a belvárosba, ismét elmegyünk a Mexikói étterembe. Ismét nem csalódtunk! Utána még elmentünk egy boltba, hogy megvegyük a hazafelé útra valókat, mivel másnap vissza kellett vinnünk a kocsit a kölcsönzőbe.
A maradék 2 estére még induláskor nem volt szobánk foglalva, mert úgy voltunk vele, hogy majd meglátjuk, hogy milyen az első szállodánk, ha bejön maradunk, ha nem keresünk majd egy másikat. De nem volt vele semmi gond, így még a 2, este neki estem a netnek és rákerestem az akciós ajánlatokra és nevetséges áron, napi 28 dollárért sikerült szobát foglaltatnunk újra a Cirkus Cirkusban, újra a Skyrise Tower-ben. Igaz a 3. emeleten volt itt a szobánk, ahonnan a kilátás nem olyan, mint a 21-ről, plusz ez elég átjáró folyosó, mivel erről a szintről nyílnak a szabadtéri medencék és még ráadásul a lifttel szemben volt a szobánk, de igazából abszolut nem voltak zavaróak a beszűrődő hangok! ja és itt sem volt kád csak egy hatalmas zuhanyzó. De már edzettek vagyunk e téren is, így már ez sem volt akadály! 2 estére, ennyi pénzért megfelelt!
Elfoglaltuk a szobát és újra nekiindultunk a vegasi éjszakának. Most már célirányosan mentünk. Először is megváltottuk a 24 órás buszjegyet, majd elmentünk az Excaliburhoz, hogy megnézzük, hogy milyen sötétedéskor:
 |
| buszra várva (a hátteret kell nézni!!!) |
Majd visszasétáltunk a Treasure Islandig, ahol esténként nyilvános show látható. Kezdés előtt pár perccel értünk oda, így már rengetegen voltak. sajna elég rossz helyet sikerült kifognunk, de azért a lényeget láttuk. De annyira nem volt nagy durranás, hogy még egyszer vissza akarjak menni megnézni. Utána átnéztünk a túloldalra. A Venetian teraszáról pont elcsíptük a Mirage vulkánkitörését. De innen még annyi sem látszódott belőle, mint az előző alkalommal. meg a zene sem hallatszott, így nem jött át az a feeling, amit ott érezhet az ember, ha közelről látja. Visszafelé menet Sárika bealudt. Még bementünk a legújabb hotelbe is a Wynn-be.
Az előcsarnok rész még annyira nem is volt nagy durranás, leszámítva, hogy szinte mindenhol csak világmárkák üzletei voltak. Chanel, Coach, stb. De amint beértünk a központi részre, na ott már mondtuk, hogy na igen! Ez tényleg ott van!
 |
| a Wynn belülről |
Kicsit nézelődtünk, fájdítottuk a szívünket, hogy jaj, miért nem vagyunk mi milliomosok, akkor szívfájdalom nélkül kifizethetnénk a 800 dollár/éj szoba árat. Persze a legolcsóbb szobáért! Volt a hotelben egy étterem River Side. Csak kívülről és sötétített üvegen át láttuk de valami fantasztikus lehet! Bent vagy valami tó vagy valami folyó szerűség lehet. Tudom a neve alapján folyó, de kívülről inkább tónak nézett ki. És nem volt picike! És egész sötét volt és csak kékes, zöldes fények világítottak és olyan avataros feelingje volt az egésznek! Na ha legközelebb Vegasban járunk tutira foglaltatok asztalt itt! :)
Aztán visszamentünk a hotelbe.
 | |
| Sárika játszik :) | (amint elsütötte apa a képet, máris ránk szóltak, hogy 21 év alatti személy nem tartózkodhat a casinoban!) |
Másnap reggel apa visszavitte a kocsit. addig mi a hotelben maradtunk. Én a szobában reggeliztem utána lementünk a kávézóba, mert csak itt volt etetőszék. Ittam egy kávét, közben megreggeliztettem Sárikát. Mondtam is a pincér nőcinek, hogy igazából csak a kislányt szeretném megreggeliztetni, de ha már itt vagyok, akkor iszok egy kávét. Sárikának pont nagyon jó kedve volt, így mindenkire bájolgott, integetett. a vége az lett, hogy nem kellett fizetnem a kávéért! Ha ezt tudom, tegnap bevetettem volna a River Frontban! :) Szétnéztünk a hotel üzletsorán, majd visszamentünk a szobába. nemsokára megjött Barnabás is és újra nekivágtunk a városnak, hogy felderítsük az út túloldalát is.
Láttunk Coca-Cola és M and M's boltot.
Húúú, iszonyatosan meleg volt aznap. Már pár napja igen fájlaltam a torkomat, gondoltam a száraz levegő miatt. Ott Vegasban meg még rosszabb volt. Igazából már nem túl sok kedvünk volt a közel 40 fokban a városnézéshez, ezért úgy döntött az erdei tanács, hogy visszamegyünk a hotelbe és megnézzük a medencéket! Nagyon jó döntés volt! Jól esett lehűteni magunkat. Bár Sárika nem annyira értékelte eme remek ötletünket. Babaúszás ide vagy oda rettenetesen félt a vízben! Én még baba úszógumit is vittem neki, de csak az ölemben nem volt bömbi, de ott is kétségbeesett ujjszopi volt és néha, néha felnyavékolt, jelezvén "Anyu ez nekem nem gyere be! Vigyél már ki innen!"
Ki is vittem, hogy megszárítkozunk a napon. Mondanom sem kell a szárazföldön újra kinyílt a csipogója és az úszómestertől kezdve mindenkit az ujja köré csavart.
Miután megszáradtunk, visszamentünk a szobába. Lezuhanyoztunk és összepakoltunk a holnapi haza útra. csak úgy sikerült jegyet vennünk, hogy reggel 8-kor indult a gép, így elég korán kellett kelnünk. Még előző nap megrendeltük a shelter járatot a reptérre, ami fele annyiba került, mint a taxi.
A gépünk időben indult, időben érkezett. Salt Lake Cityben szálltunk át. Felülről is és a reptéren lévő képek alapján nagyon szép város lehet. Hatalmas havas hegycsúcsos hegy rendszer által körbevett medence, tele rengeteg tóval.
Itt kb. egy órát kelett várnunk, és a Kansas-i gépünk is időben indult, érkezett. A csomagjaink is megérkeztek. Szabolcs is jöt értünk a reptérre. Kansas-be is beköszöntött a nyár. Erről már hallottam, de még eddig hála égnek nem tapasztaltuk. na de most igen! vakító napsütés, rekkenő hőség és iszonyatos páratartalom! Szerintetek Szabolcsék kocsijában mikor romlott el a légkondi? Naná! Sárika nagyon szenvedett hazafelé úton, de hála égnek ez csak egy kb. 30 perces út volt.
Szóval ez volt a mi nyaralásunk az 1 éves nyaralás alatt!!! :)
Ui.1.: Sokat töprengtem rajta, hogy vigyünk-e az útra babkocsit vagy sem. Barnabás teljesen elutasítota az ötletet. Én pedig rizikósnak véltem, mert hol el van benne, hol meg nem. Így ötlet kilőve. Hála égenk!!! Ha bárki is erre az útra készül pici gyerekkel, eszébe ne jusson babakocsizni! Lehetetlen! Las Vegasban nagyon sok helyen lépcsők, mozgólépcsők vannak. Ott cipelni kéne a babakocsit. Grand Canyon teljesen nincs akadálymentesítve. A kilátópontokhoz rengeteg lépcső vezet. Babakocsival járhatatlan. Sea Worldben lehet ugyan a bejáratnál babakocsit bérelni, de a show-kra tilos babakocsit bevinni. Minden show helyszín előtt van kijelölt hely a babakocsiknak. (Őrizetlen! Itt nem gond! Nem lopják el!) Tengeralattjárók, hajók járhatatlanok lettek volna babkocsival!
Szóval köszönjük a tatai babahordozó klubnak, hogy megismerhettem a babahordozókat! És köszönet Katának a Magyarindáért! :)
Ui.2.: előző nap vegasban azért nem volt kedvem semmihez és azért fájt a torkom, mert begyulladt a mandulám! :(
Hú, ez ám a szuper nyaralás! Szép helyeken jártatok, jók a képek! Sárika egy tündérbogár :)
VálaszTörlésEzen meg órákat röhögtem:
"Miután megkajáltunk, megettem Sárikát is" :D :D :D
:D LOL Hoppá! Pici Baki!!! Egy -et lemaradt! :D Most már így marad! :D
VálaszTörlés