Az utolsó hét Misiéknél

Húúú, hát ez pikk-pakk elszállt! Mármint ez a hét.

Hétfőn Barnabás leadta a házat minden csont nélkül. Délután eladta a kocsit. Sikeres nap volt! :)

Mi meg egész héten szuperül éreztük magunkat. Alexandra és Misi imádják Sárikát! :) Sárika egész nap foglalkoztatva volt valaki által. Alexandra elképesztően tud bánni a gyerekekkel. Waldorf világban nőtt fel (Waldorf ovi, isi és a szülei is waldorf pedagógusok) és olyan jó kis dolgokat tud se perc alatt gyártani! Sárika szinte minden nap kapott tőle valami rögtönzött játékot, egyszer egy koronát, egyszer egy babát, egy télapót, stb, stb. 

Szerdánként a könyvtárban van 1 órás meseolvasás és foglalkozás gyerekeknek. Eddig soha nem tudtunk elmenni, mert nagyon messze laktunk a könyvtártól, de most kb. 2 percre, konkrétan a könyvtár mellett lakunk, így elmentünk. Szuper jó volt!!! Pont a karácsonyos alkalmat fogtuk ki. Csupa meglepi ért minket. Először is lépten nyomon karácsonyfákba futottunk a könyvtárban. Mindegyiknél megálltunk jó nagyokat csodálkozni. Majd a gyerek teremben, a sok gyerek mellett 2 kutya is volt, mert pont ez a nap volt a kutyák napja. Minden gyerek ostromolta a 2 kutyát, és láss csodát! Sárika is!!! Igaz nem simogatta őket, de ő is mindenhova ment a kutyák után "vau-vau"-zva. Még az sem zavarta, hogy a meseolvasás közben a nagyobbik kutya a lába mellett fekszik!!! :) Biztos közrejátszott az is, hogy a többi gyerek is ott csimpaszkodott a kutyákba és látta, hogy nem bántanak senkit sem.

Amy, Daniel és Mary-Joe is ott voltak, de elég hamar leléptek. Ők is költözködnek, bár nekik egyszerűbb, mert őket költöztetik.

A meseolvasás után meg megérkezett az amerikai télapó segédje egy Elf, aki azért jött, hogy összeírja, hogy ki mit szeretne karácsonyra. Sárikát nem zavarta a zöld-piros Elf jelmez, szerinte maga a Tépotó jött el a könyvtárba. Egyből oda is szaladt hozzá. Ő volt a 2. aki odamehetett a "Tépotóhoz". Az Elf hiába kérdezgette Sárikát, hogy mit szeretne karácsonyra, Sárika pont akkor fedezte fel a játszószőnyegen lévő nyuszit, ezért ott mutogatott a nyuszira és mondta a Tépotóak, hogy "tufi". Így Sárika valószínüleg nyuszit kapna karácsonyra, ha itt maradnánk Amerikában, de kicselezzük ám az amcsikat és holnap hazamegyünk és nyuszi helyett jó kis játékokat fog ám kapni! :)

Minden estre kapott a Tépotótól egy csomagot, benne 2 pipanyalóka, 1-1 gumikacsa, gumitélapó, gumiszarvas és egy télapós kifestő. Húúú, mekkora sikere van ezeknek! :)

Aztán az Elf visszament a gazdájához és mi is hazaindultunk. Útközben ugyanúgy megcsodáltuk a karácsonyfákat.

Csütörtökön volt apa Graduációs ünnepsége. Vagyis csütörtökön a nemzetközieknek volt, pénteken meg mindenkinek.

Persze a családok is jöttek. Majdnem mindenkitől el tudtam búcsúzni. Természetesen voltak sírások, rívások. Mondjuk hozzám senki sem került úgy a közelembe, hogy ennyire fájjon a búcsúzkodás. Jó, biztos az elmúlt időszak pech sorozata is közrejátszott ebben, hogy sehova nem tudtam elmenni, mert általában Sárika mindig akkor betegedett le. De hát ez van.

Apára nagyon büszke vagyok! az osztályában ő lett a legjobb tanuló és az MMAS (ez a plusz iskola az eredeti iskola mellett, ami otthon egyetemi diplomának felel meg!!!) szakdolgozatát felterjesztették a legjobb szakdolgozat címre, de sajna valaki más kapta meg, de akkor is nagyon büszke vagyok Rá!!!

Pénteken a ceremónia után a nemzetköziek összegyűltünk a suli kajáldájában (ami egy pláza gyorsétterem szekciójára emlékeztet) és ott ettünk, ittunk, dumcsiztunk egy utolsót. Majdnem minden nő bőgött (én nem! hahaha!) Én örülök, hogy holnap hazamegyünk! Nekem már nagyon honvágyam van.

Nagyon örülök, hogy ennyi szép élményben részesülhettem, hogy ennyi érdekes embert megismerhettem, de már hiányzik az igazi otthonom, az igazi barátaim, a család, a mindennapjaim. Hosszú volt ez az egy év és nagyon nehéz is. Teljesen magamra maradtam Sárikával, aki az első gyerekünk és vele kapcsolatban, ugye minden újdonság. Sokat volt beteg és otthon tudom, hogy mikor, kihez, hova kell fordulni, de itt ez nem működik. Mindemelett egy hatalmas házat kellett rendbe tartanom, rengeteget reprezentáltunk, rendezvényekre mentünk, utaztunk és amennyire lehetett, próbáltam Barabásnak biztosítani a tanulást. Pfúúú, jó kis hajtás volt ez az egész év mindenkinek!

De holnap lezárul ez is. reggel 9-kor indulunk a reptérre. Mivel sok macera van a sok csomag miatt, 3 órával ott kell lenni indulás előtt. 12:30-kor indulunk Washington DC-be, ott mindössze 40 percünk lesz az átszállásra és még mindig nem tudjuk, hogy hova érkezik és honnan indulunk a gépünk! Washingtonból irány Frankfurt, ahol itteni idő szerint hajnal 1, ottani idő szerint reggel 7-kor landolunk, majd várunk 4-5 órát és csak ezután indul a Budapesti gépünk.

Pfúúú, csak elérjük a Frankfurti gépet...!!!

képekkel majd jövök otthonról!!! :)