Nagy utazás

Azt nem mondanám, hogy minden rendben volt az úton. Azon kívül, hogy nem zuhant le a repülő, minden szerencsétlenség megtörtént velünk, ami repülő úton megtörténhet!

Az eredeti útiterv: Budapest-Frankfurt-Washington-Kansas

Reggel 9-kor indult (volna) a gépünk Ferihegyről, ezért már 1/2 6-kor elindultunk Tatáról, hogy nyugodtan be tudjunk chekkolni, meg ilyenek. A Ferihegyi terminál kis csalódás volt babás szempontból. Igaz lehajtható pelenkázó volt a női mosdóban, de szopiztatni csak a WC fülkében tudtam. :(
Frankfurtba már 1 órás késéssel érkeztünk, mivel eleve késve indultunk magyar országról. Kb. 10 percünk lett volna, hogy elérjük a Washingtoni járatot, de nem kellett sietnünk, mert eleve törölték azt! Ez azért nagy szívás, mert így minden más járatra, csak váró listások voltunk. Na de ezt akkor még nem tudtuk, mert a frankfurti reptéren senki nem tudott nekünk mit mondani, csak küldözgettek minket ide-oda a terminálok között. Sárika elöl Magyarindában, hátamon 1 hátizsáknyi pelenka, vállamon laptop és húztam a gurulós kézipoggyászt, na így rohangáltunk fel-alá. A Lufthansa az American Airlineshoz, az American Airlines a Lufthansához küldözgetett minket, hogy végre megtudjuk ki fogja intézni a további sorsunkat. Kb. 1-2 órás rohangálás, és a folyamatos "sorry, nem mi tehetünk róla" válaszok után már elgurult a gyógyszerünk és kivertük a balhét, hogy vegyék már figyelembe, hogy mi nem "csak" 2 felnőtt utas vagyunk, hanem van velünk egy 7 hónapos baba, akivel nem szívesen éjszakázunk egy reptéren! Ja, hab a tortán, hogy a frankfurti reptéren a személyzet közül nem mindenki beszélt angolul! Csak 1 WC volt baba barát, ami fel volt szerelve pelenkázóval és volt egy lehajtható szék, ahol szoptatni lehetett. Általában a női mosdóban 2 csap között tettem tisztába Sárikát és az utolsó legtisztább WC-ben szoptattam meg. De volt olyan, hogy állva kellett szoptatni, mert a WC gusztustalan volt, a "baba barát"-nak kijelölt helyiségbe meg még egy szék sem volt!
Na vissza az utazási problémához: nagy nehezen döntés született. Választhattunk vagy ott maradunk Frankfurtban, és az éjszakát egy reptéri hotelban töltjük és másnap délben indulunk Washingtonba, vagy még aznap du. 4-kor indulunk New Yorkba, ott éjszakázunk szintén egy hotelban és másnap reggeli 6-os géppel megyünk Washingtonba. Mi az utóbbit választottuk. Ja itt még megjegyzem, hogy Ferihegyen is és Frankfurtban is a mozgás sérültek után a babások+kisgyerekesek szállhattak fel először a repülőre! Ez plusz pont!
Egész jó gép volt, meg nagyon kedves volt a személyzet. 8 óra volt az út New Yorkig. A helyünket átcserélték egy babás helyre. A babás helyek az első sorokban vannak és ott van ilyen falra szerelhető mózes, ami tök jó lett volna, csak Sárika nem aludt el benne, csak nagy bömbölések után az ölemben. Ezeket a Bulk Head Seat-eket előre le lehet foglalni a légitársaságnál. Mi is ezt tettük, de ugye az eredeti gépünk törölve volt. nagy szerencsénk volt, hogy mégis egy ilyen helyre tudtunk ülni!

Bulk Head Seat

 Előtte persze szórakoztatta az utazó közönséget az éppen aktuális ordítási, kiabálási tudományával! Mi marha jót szórakoztunk rajta és örömmel fogadtam, hogy őt egy csöppet sem zavarja a sok idegen ember, de az utas társak már biztos egy másik gépre kívántak minket!

Itthoni idő szerint hajnal 1kor (New York-i: este 6) érkeztünk New Yorkba. A bevándorlási procedúra után kiderült, hogy eltűnt 2 bőröndünk. Ráadásul pont azok, amiben a Barnabás katonai cuccai voltak. Na mire ezt elintéztük, már volt este 9 (innen már az amerikai időt írom). Itt is örültem, hogy nem babakocsival vágtunk neki az útnak, mert Sárika már nagyon nyűgös volt és csak bömbizett volna a babakocsiban. A hordozóban először duzzogott magában, aztán édesen bealudt.
Kárpótlásul a herce-hurca miatt nem csak a hotel szobát, de a taxi költség oda-vissza is térítve volt. Igazi New York-i Yellow Cab-el utaztunk! Sajna a taxiban nem csináltunk képet, pedig érdemes lett volna! Hátul az utasok ülésénél kis monitor szerűség, amin végig reklámok mentek, majd amikor megérkeztünk megjelent egy figyelmeztető szöveg, hogy a csomagunkról el ne feledkezzünk!
Maga a NY reptér akkora nagy, hogy vonat jár a terminálok között!
A taxis útunk során belepillanthattunk az igazi amerikai utókarácsonyba, ugyanis a hotelbe vezető út NY külvárosát érintette.
Maga a hotel (Double Tree Hotel) nem volt egy nagy eresztés, de a célnak pont megfelelt! Jó nagy ágyunk volt és jó meleg volt a szobában
.

Sárika a hotel szobában 

A vacsorát és a reggelit, ami járt volna, kihagytuk, mert nagyon fáradtak voltunk. Hála az együtt alvásnak Sárikának az sem okozott problémát, hogy egy idegen hotel szobában alszunk. Szegénykém szinte beájult, amint letettük az ágyra! Reggel 3:30kor keltünk, hogy elérjük a Washingtoni gépet. A reptérre a hotel kisbusz járatával mentünk. Rendesen bechekkoltunk, jött időben a gép (ami meglepően kicsi volt!) Már beszálltunk, bekapcsoltuk magunkat, beindították a motorokat, majd közölték, hogy elromlott az ajtó, nem lehet bezárni, ezért szálljunk le! Na erre milyen esélyt lát bárki is, hogy két nap egymás után ilyen szerencsétlenek legyünk??? A felháborodott utasok között ott állt a sorban a Barnabás, egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni! Ilyen nincs!!! Kiderült, a következő gép de. 10-kor indul. Vártunk, vártunk. Szopi a WC-ben pelenka csere a földön, mivel a mosdók között olyan keskeny hely volt, hogy alig fért el Sárika és ha kinyújtotta a kezét valamelyik irányba, akkor a szenzoros csapok beindultak. Az első (és utolsó) pelenkázásnál könyékig vizes lett szegényke, innentől kezdve a terminálban a padlószőnyegen cseréltem a pelusát. Ja, volt baba-mama helyiség, ami kb. 9-ig zárva volt, utána kinyitották, de a pelenkázónak csak a helye volt a falon! :( A 10 órás gép 12-kor indult. Ezen már meg sem lepődtünk! Ez a gép is ilyen kis picike gép volt. Ezen nagyon lehetett érezni a széllökéseket. Aki nem bírja a repülést, az ne repüljön Amerikán belül helyi járattal! A Washingtoni reptér szuperül fel volt szerelve baba barát helyiségekkel! Innen 15:30 helyett 16:30kor indultunk és az egész utat végig aludtuk mind a hárman. Mire megérkeztünk már sötét volt. Leszállás előtt nagyon jó volt látni a felhők magasságából a naplementét! És gyönyörűek voltak a kivilágított települések onnan föntről! Aztán végre MEGÉRKEZTÜNK!!!!!