Welcome in Kansas

A kansasi reptéren már várt ránk a 2 magyar család család fője Virág Zoli és Pécsvárady Szabolcs és a Fort Leavenworth-i szponzorunk Dean és a felesége Jean. A bemutatkozások után gyorsan elszaladtunk egy gyors pelus cserére, ahová, nagy meglepetésemre Jean is elkísért minket. A kevéske kis angol tudásommal egész jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy az unokájuk pont egy idős Sárikával (2 hét van közöttük). Nagyon tetszett neki a Magyarinda, meg az is, hogy meséltem neki, hogy mi mosható pelust használunk, amikor nem a fél világot utazzuk át! :) Kiderült, hogy már járt Magyar országon és nagyon tetszett neki, főleg a magyar kaják. Kérte, hogy majd adjak neki recepteket. Erre elárultam neki, hogy az ajándék, amit neki szántunk egy angol nyelvű magyar szakácskönyv. "Oh, My!!!" és a szívéhez kapott. Na ez egy tipikus amerikai reakció! :) Amúgy Jean már az első perctől kezdve nagyon szimpatikus volt. látszott rajta, hogy akar segíteni nekünk! Mondtam neki, hogy nem valami jól beszélek angolul, és egyből mondta, hogy No problem, és onnantól nagyon lassan, érthetően mondott el mindent! Vele az első perctől kezdve tudtam kommunikálni! Ők vittek minket a bázisra. A hotel (Home Barrack) előterében találkoztunk Pécsváradiné Gabival és kisfiukkal, Előddel. Nagyon aranyosak voltak! Ők is és Virág Zoliék is főztek nekünk egy hétre való kaját, az amerikaiak (azért írok többesszámban, mert időközben megérkeztek köszönteni minket a városi, Leavenworth-i szponzor család is) meg hideg kajákat, tea, kávé, rágcsálni valók, juice meg ilyeneket hoztak, plusz Sárikának csomó ajándékot: pelust, bébiételt és játékokat. Nagyon jól esett! És nagyon jól jött, hogy pár napig nem kellett a kajával, bébiétellel, pelusokkal foglalkoznunk!